SG.hu

Research and Destroy

Kiadó: Spike Chunsoft Co., Ltd.
Fejlesztő: Implausible Industries
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 64 bites Windows 10, Intel i7-4771 CPU @ 3,50 GHz, 8 GB RAM memória, Geforce GTX 770 4 GB, 3 GB szabad hely
Hasonló játékok: XCOM 2, Valkyria Chronicles, Persona 4 Golden
Kategória: akció

A Föld lakossága lényegében kihalt. Az úgynevezett emberfeletti (supernatural) lények vették át az irányítást, és szabadon járkálnak a világban. A maréknyi túlélő, akik mellesleg szupertudósok, elhatározza, hogy visszaveszi az uralmat a bolygó felett. Lényegében ennyi a története a RESEARCH and DESTROY kampányának, amelyben különféle szörnyek ellen fogunk körökre osztott csatákat vívni. Az általunk irányított három tudós (Larry, Gary és Marie) kutatva, egyetemeket létrehozva és szörnytámadásokat elhárítva fogja megvédeni az emberiséget a teljes pusztulástól.

A körökre osztott mechanika nem újkeletű megoldás a shootereknél. Például a Valkyria Chronicles is hasonló alapokra épít. A RESEARCH and DESTROY esetében viszont elég furcsa módon lett implementálva a rendszer. Ha arra gondolok, hogy egy játék körökre osztott, akkor általában az ugrik be elsőnek, hogy van időm kigondolni az egyes lépéseket a csatában. Ezzel szemben ebben a játékban még a célzás is leveszi a megadott időkeretünket, ami időbónuszok felvétele nélkül elég szűkös. Mindössze nyolc másodperc „támadóidő” áll rendelkezésünkre karakterenként.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ez a rövid időlimit akkor válik kifejezetten érezhetővé, ha valakinek nincs westernfilmbe illően gyors célzóképessége. Ezenfelül a karaktereink mindenféle mozgása időbe kerül, mint például a mászás, az ugrás vagy egy esetleges kiütésből felkelés. Ezzel szemben aránytalanul soknak tűnik az ellenfeleink számára biztosított akcióidő. Ők ugyanis külön számláló mentén spawnolnak, mozognak és végül támadnak. Nekünk ez mind ugyanazon az időkereten belül történik. Ha nagyon szétszóródik a csapatunk, akkor sok sikert kívánhatunk annak a csapattársnak, akinek az esetlegesen elhullott csapattag felszedése lesz a feladata. A különböző küldetésfeladatok teljesítése szintén időbe kerül. Szinte mindegyik esetén valami triviális, egyhelyben végzendő információgyűjtés vagy gépek bekapcsolása a cél. Tekintve, hogy addig, ameddig a tárgyakkal lépünk interakcióba, megy az időnk, így a háromfős csapatunkból legalább egy kiesik a körből.

A küldetések között egy világtérképen régiókra bontott zónák menedzselése lesz a feladatunk. Ezeken egyetemeket hozhatunk létre, kutatásokat végezhetünk, és fejlesztéseket tudunk kiszervezni a tudósainknak. A három karakterünk három különböző helyen tud egyszerre tevékenykedni, de ha csata van, akkor muszáj leszünk összeszedni őket, és elvinni mindhármukat a repülő kocsinkkal a csata helyszínére. Ezeket a felépített egyetemeket meg is kell védenünk. Ehhez lehetőségünk nyílik védelmet kiépíteni köréjük, amelyek például aknamező vagy elektromos falak is lehetnek. Minden ilyen egyetemvédés egyfajta leegyszerűsített tower defense mód, ahol folyamatosan jönnek az ellenfelek addig, míg be nem kapcsolunk pár gépet. A gépek bekapcsolása megsemmisíti az ellenfeleket, és megnyerjük a harcot.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Az ellenfelek folyamatos spawnolása nem csak a tower defense módra jellemző. Szerintem nagy hátránya a csatáknak, hogy egyfolytában özönlenek be az szörnyek a pálya különböző helyszíneire. Hasonló játékok, például az XCOM 2 esetében fix számú ellenség van egy pályán, és csak kivételes esetben kell túlélésre játszani. Ebben a játékban viszont ez az alapeset. Ha nem harcolunk elég hatékonyan ellenük, akkor a spawnolások miatt szimplán a számbeli fölényükkel teszik lehetetlenné a pályák teljesítését.

A fegyvereinket a már korábban említett egyetemek használatával tudjuk fejleszteni. A különböző statok fejlesztéséhez vannak mellékküldetésnek mondható célok. Ezeket szerencsére úgy is tudjuk teljesíteni, hogy egyébként bebukjuk magát a küldetést. A lehetséges fejlesztéseket egy tesztkörnyezetben ki tudjuk próbálni. A jópofán berendezett tesztpályán sebzésekkel és beállított helyzetekkel tehetjük próbára egy-egy új fegyver, fejlesztés vagy kütyü hatását. A világtérképen halad az idő, ahogyan a csaták során is. Minden egyes ciklussal – amit a képernyő szélén található mutató jelez – erősödik az ellenfelek befolyása az egyes területeken. Ha nagyon sokáig húzzuk a fellépést az egyes régiók megszállása ellen, akkor folyamatosan egyre nagyobbra duzzad az ott lévő támadóerő. Ilyenkor lehetőségünk nyílik pénzből egy képességet beaktiválni, ami csökkenti a támadóerejét a zónában található ellenfeleknek.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Ez a látványvilág szerintem jól illik a kicsit bugyuta sztorihoz és a szörnyek dizájnjához. Néha szinte a Scooby-Doo-sorozatot idéző jelenetek alakultak ki. A térképek nem kifejezetten változatosak. Nagyon sokszor csak egy másik árnyalat van a tájon, ha egy „másik helyszínen vagyunk”. Inkább zóna szerint vannak témák, amelyek különböznek egymástól. Számomra nagy pozitívum, hogy élénk színeket használ a játék. Sokat hozzátesz a rajzfilmes stílus eléréséhez. Kicsit több részletesség viszont elfért volna még a tájon és a tárgyakon. A fegyverek effektjei is mutatósak. Főként a portált nyitó puska, amely jópofa módon egy „riftet” nyit a célpontunk fölött, és vagy megdobálja valamilyen tárgyakkal, amelyek kihullanak a portálból, vagy alternatív tüzelésként magába szippantja az ellenfelet.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az interfész abszolút minimális. Csak a fontos információkat látjuk rajta a képernyő sarkaiban. Nem lesz szükségünk az inventory menedzselésére sem. A küldetés kezdetekor kell csupán választanunk egy fegyvert a feloldott fejlesztések közül. A kamerakezelés kicsit nehézkes időnként, ami az időfaktort is beleszámítva elég rosszul veszi ki magát. Nem egyszer történt olyan, hogy célzás közben kitakarta a képet valami, de mivel ment az idő közben, így a takarásból elmozogva lejárt a támadóidő. Ezt leszámítva kontrollerrel és a billentyűzet + egér kombinációjával is jól irányítható a játék. Azoknál a fegyvereknél viszont, ahol ívesen esik a lövedék vagy a tűz, némi hozzászokás szükséges. A célzás során nem teljesen világos, hogy meddig fog elmenni a lövedék. Legjobban a Plasma Thrower fegyver tüzénél vehető ez észre.

Játszhatóság: Szórakoztató a játék humora, és az első pár alkalommal az új ellenfelek mini-szerepjátékos bemutatása. Sajnos elég gyorsan elszáll ez az érzés, ugyanis nagyon hamar ismétlődő küldetésekbe és helyszínekbe botlunk. Néha még a küldetéshez szükséges tárgyak is ugyanazon a ponton vannak elhelyezve a pályán. A játék kezdete viszont randomizált, így egy esetleges új mentés betöltésekor megváltozik a kezdőbázis és a felszerelés is. Helyi és online kooperatív játékmód is rendelkezésre áll, de elég érdekes megoldásban. Elég hosszú „tutorial” rész van a játék elején, amely után egyszer csak megjelenik a főmenüben a multiplayer lehetősége. Külön figyelmeztetést vagy egy jelzést, hogy „most már játszhatsz csapatosan” nem is kapunk.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Intelligencia, nehézség: A számtalan ellenfél miatt meglehetősen nehezek tudnak lenni a pályák. A küldetéscélpontokat sem érdemes túlságosan szétosztani a három játszható karakter között. Ha nem maradunk viszonylag közel egymáshoz a karakterekkel, akkor sokszor kerülhetünk kedvezőtlen helyzetbe. Kifejezetten csalásnak érzem, hogy a legalapvetőbbnek mondható szellemegység át tud menni a falakon, míg nekünk elég sok másodpercet kell fizetnünk azért, ha át szeretnénk mászni rajta. Különösebb taktikát nem tudok belelátni az ellenfelek viselkedésébe. Lényegében csak csoportosan nekünk rontanak egy egyenes vonal mentén. Ami nagyon megdobja a nehézséget a megjelenését követően, az a Boogeyman. Valamelyik karaktert kijelöli egy karddal a feje tetején. Az a karakter onnantól vagy elmegy tőle minél messzebbre, vagy egy vágással 666 sebzést kap, és eldől. Máshogy nem tudunk ellene védekezni. Ha nagyon közel állunk egymáshoz, akkor pillanatok alatt lemészárolja a csapatot a szörny.

Hangok, zene: A zene jól visszaadja a sci-fi látványvilágot. Sok esetben szinte túlságosan is. Néhány pálya háttérzenéje olyan érzést kelt, mintha valami véletlenszám-generátorra egy szintetizátort kötöttek volna. A szörnyek hangjai erősen a B-kategóriás horrorfilmeket idézik. A karaktereink nem beszédesek, inkább csak „reagálási hangokat” adnak ki magukból. Főként szövegbuborékok formájában zajlanak a beszélgetések.

Összegzés: Mindent összevetve elmondható, hogy az alapvető elképzelés jó lenne, de a végeredmény sajnos elég félkész játék érzetét kelti. Nagyon gyorsan elérünk az ismétlődő dolgokig, és az bizony gyorsan unalmassá tud válni. A folyamatosan spawnoló ellenfelek megnehezítik a csatákat, és ha nem tartjuk kontroll alatt a számukat, gyorsan el tudnak lepni bennünket. Az Xbox Game Pass keretén belül az előfizetés részeként játszható PC-n és konzolon egyaránt, így megéri adni neki egy esélyt. Egy pár helyi kooperatív mókához mindenképp jó választás.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!