Ötvös Tibor
Doctor Strange az őrület multiverzumában
A Doctor Strange az őrület multiverzumában egy kellemes visszalépés a Marvel megszokott ösvényére, még ha akad is benne bőven hiba.
Hogy tetszett a Doctor Strange az őrület multiverzumában?
Felmerül a nagy kérdés, hogy vajon merre haladhat egy filmes univerzum, ha már évekkel ezelőtt elérte a csúcspontját? A Marvel mozis világ az utolsó két Bosszúállók filmmel koronázta meg addigi ténykedését és azóta se nagyon találja magát. Az Örökkévalókat szerintem hagyjuk is, a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája szintén nem hozta az elvárt szintet és a Fekete Özvegyre is kevesen emlékeznek vissza jó szívvel.
A Sony volt képes emlékezeteset alkotni, legalábbis a bevételek és a rajongói visszajelzések alapján. Számomra ugyanakkor a Pókember: Nincs hazaút se lett megkerülhetetlen klasszikus, maximum alaposan kiaknázta és kifacsarta belőlem a fanboy mivoltomat. Doctor Strange 2016-ban lépett színre és azóta a fontosabb filmekben felbukkan mellékszereplőként, de a saját története csak most, a Doctor Strange az őrület multiverzumában berkeiben folytatódik.
A balul sikerült Pókember-varázslat után járunk, mikor is a dokit mindenféle rémálmok gyötrik. Ezekben egy America Chavez nevű tinivel menekül, aki képes portálokat nyitni a multiverzumok között. Ezen képességére van szüksége egy nagyhatalmú boszorkánynak aki mindent meg is tesz, hogy megszerezze azt. Ennyit a sztoriról, de azért előljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy a korábbi Marvel filmek közül az utolsó Pókembert és sorozatokból a WandaVision és még talán a What if...? sem árt, ha nem ismeretlen a számunkra.
Azt pedig rögtön meg is cáfolnám, amit a legtöbb kritikában olvastam: a Doctor Strange az őrület multiverzumában nem horror! Aki ezt állítja, annak az X-Men 2 és a Bosszúállók: Ultron kora is az volt, hiszen abban is volt ennyi "ijesztő" jelenet. Az viszont tény, hogy a filmen látszik Sam Raimi kéznyoma. Magabiztosan viszi a karaktereket a forgatókönyv által megálmodott irányba, még ha az nem is az az út, amit a legtöbben látni szerettünk volna.
Nehezen veszi be az ember gyomra azt a tényt, ha egy főhőst a saját filmjében igazából csak az nem veri el, aki nem arra jár. Nos, itt Strange doki szinte mindenkivel szemben alulmarad, nem is egyszer. Ez azért is furcsa, mert bár már nem az övé a Legfőbb Mágus posztja, de még az Ősmágus is azt mondta anno, hogy Strange mindenkinél hatalmasabb. Ebből itt semmit nem láthatunk, ami elég nagy csalódás.
Ellenpontja a Skarlát Boszorkány, aki viszont olyan erős karakter, hogy szinte senki nem veheti fel vele a harcot. A képregényekben is talán a Marvel univerzum legerősebb mutánsa, sőt lénye volt de itt még annál is komolyabb hatalma lett. A motivációkkal is vannak gondok bőven, de ezt egy ilyen filmnél felvetni nem lenne túl elegáns. A logikátlanságokhoz is már hozzászoktunk, szóval az egyszeri néző már immunissá vált rá.
Ami viszont mégis egy nézhető filmmé teszi a Doctor Strange az őrület multiverzumában-t, az a látvány. Bár az első részben látott egyedi, pszichedelikus látványt csak részben hordozza magában a folytatás, de így is meg lehet ismerni, hogy a doki egyik önálló történetét nézzük. És bár a karakterek elég haloványak lettek, de mégis látszik rajtuk, hogy a két főszereplő kimondottan élvezte a forgatást.
És persze ott vannak a beugró szereplők, akik összességében mégis csalódást okoznak. Sok lehetőséget rejtett (és rejt még mindig) magában a multiverzumok megnyitása, de sajnos részben sikerült csak élni ezekkel. Összességében mégis egy közepes alkotásként lehet a Doctor Strange az őrület multiverzumában-t elkönyvelni, ami látványos, de buta. Az első plusz jelenet alapján pedig egy újabb klasszikus szereplő lép be a doki életébe. A kérdés az, hogy ezt egy önálló, harmadik filmben fejtik i vagy beépítik egy Bosszúállók történetbe. 7/10
A Sony volt képes emlékezeteset alkotni, legalábbis a bevételek és a rajongói visszajelzések alapján. Számomra ugyanakkor a Pókember: Nincs hazaút se lett megkerülhetetlen klasszikus, maximum alaposan kiaknázta és kifacsarta belőlem a fanboy mivoltomat. Doctor Strange 2016-ban lépett színre és azóta a fontosabb filmekben felbukkan mellékszereplőként, de a saját története csak most, a Doctor Strange az őrület multiverzumában berkeiben folytatódik.
A balul sikerült Pókember-varázslat után járunk, mikor is a dokit mindenféle rémálmok gyötrik. Ezekben egy America Chavez nevű tinivel menekül, aki képes portálokat nyitni a multiverzumok között. Ezen képességére van szüksége egy nagyhatalmú boszorkánynak aki mindent meg is tesz, hogy megszerezze azt. Ennyit a sztoriról, de azért előljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy a korábbi Marvel filmek közül az utolsó Pókembert és sorozatokból a WandaVision és még talán a What if...? sem árt, ha nem ismeretlen a számunkra.
Azt pedig rögtön meg is cáfolnám, amit a legtöbb kritikában olvastam: a Doctor Strange az őrület multiverzumában nem horror! Aki ezt állítja, annak az X-Men 2 és a Bosszúállók: Ultron kora is az volt, hiszen abban is volt ennyi "ijesztő" jelenet. Az viszont tény, hogy a filmen látszik Sam Raimi kéznyoma. Magabiztosan viszi a karaktereket a forgatókönyv által megálmodott irányba, még ha az nem is az az út, amit a legtöbben látni szerettünk volna.
Nehezen veszi be az ember gyomra azt a tényt, ha egy főhőst a saját filmjében igazából csak az nem veri el, aki nem arra jár. Nos, itt Strange doki szinte mindenkivel szemben alulmarad, nem is egyszer. Ez azért is furcsa, mert bár már nem az övé a Legfőbb Mágus posztja, de még az Ősmágus is azt mondta anno, hogy Strange mindenkinél hatalmasabb. Ebből itt semmit nem láthatunk, ami elég nagy csalódás.
Ellenpontja a Skarlát Boszorkány, aki viszont olyan erős karakter, hogy szinte senki nem veheti fel vele a harcot. A képregényekben is talán a Marvel univerzum legerősebb mutánsa, sőt lénye volt de itt még annál is komolyabb hatalma lett. A motivációkkal is vannak gondok bőven, de ezt egy ilyen filmnél felvetni nem lenne túl elegáns. A logikátlanságokhoz is már hozzászoktunk, szóval az egyszeri néző már immunissá vált rá.
Ami viszont mégis egy nézhető filmmé teszi a Doctor Strange az őrület multiverzumában-t, az a látvány. Bár az első részben látott egyedi, pszichedelikus látványt csak részben hordozza magában a folytatás, de így is meg lehet ismerni, hogy a doki egyik önálló történetét nézzük. És bár a karakterek elég haloványak lettek, de mégis látszik rajtuk, hogy a két főszereplő kimondottan élvezte a forgatást.
És persze ott vannak a beugró szereplők, akik összességében mégis csalódást okoznak. Sok lehetőséget rejtett (és rejt még mindig) magában a multiverzumok megnyitása, de sajnos részben sikerült csak élni ezekkel. Összességében mégis egy közepes alkotásként lehet a Doctor Strange az őrület multiverzumában-t elkönyvelni, ami látványos, de buta. Az első plusz jelenet alapján pedig egy újabb klasszikus szereplő lép be a doki életébe. A kérdés az, hogy ezt egy önálló, harmadik filmben fejtik i vagy beépítik egy Bosszúállók történetbe. 7/10
|
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness) szinkronizált, amerikai fantasy, akciófilm, 126 perc, 2022 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Sam Raimi Forgatókönyvíró: Michael Waldron Producer: Kevin Feige Operatőr: John Mathieson Benedict Cumberbatch (Dr. Stephen Strange) Elizabeth Olsen (Wanda Maximoff / Scarlet Witch) Xochitl Gomez (America Chavez) Rachel McAdams (Dr. Christine Palmer) Chiwetel Ejiofor (Mordo) Benedict Wong (Wong) |
