Berta Sándor
Óriáshullámot mértek Kanada partjainál
Egy-egy ilyen hullám általában 1300 évente jelenik meg.
Egy a MarineLabs által készített bója mérte 2020 november 17-én azt az óriási hullámot, amelyet Kanada partjainál regisztráltak. Korábban sokszor merült fel a rendkívül magas, hirtelen megjelenő, nagy hajókat szétszakító hullámokkal kapcsolatban, hogy azok igazából csak a matrózok képzeletében léteznek. Csak 1995-ben ismerték el hivatalosan a létezésüket, akkor észlelték Norvégiában a 25,6 méter magas Draupner-hullámot. Most pedig egy kanadai mérési eredmény támasztotta alá, hogy valóban előfordulnak ilyen jelenségek.
A 2020. november 17-én mért 17,6 méter magas hullámot Ucluelettől hét kilométerre mérték, a Vancouver-sziget nyugati partjai előtt észlelték. Leah Cicon óceánkutató és Johannes Gemmrich professzor mostanra elemezték ki az akkori adatokat és egy olyan számítási eljárást dolgoztak a lehetséges óriáshullámok előrejelzésére. A szimulációkat a MarineLabs a bója mérési adatai segítségével vezette le.
Gemmrich megerősítette, hogy az Ucluelet előtti hullám volt valószínűleg a legszélsőségesebb óriáshullám, amelyet valaha mértek. A bója részét képezi a MarineLabs CoastAware platformnak és csupán néhány hónappal a mérés időpontja előtt telepítették. A rendszer jelenleg 26 bójából áll, amelyek Kanada és az Amerikai Egyesült Államok partjai előtt találhatók. A hálózatot még az idén 70 bójára bővítik ki.
A MarineLabs az adatokat mobilhálózatokon továbbítja, hamarosan pedig műholdas kapcsolatok segítségével szinte valós időben is lehívhatók és elemezhetők lesznek. Az eredményeket megkapják a kikötők, hajóüzemeltetők, kapitányok, a kanadai időjárás-ügynökségek és segítenek a kikötők és a hullámtörők tervezésében. Az óriáshullámokat általában a szél korbácsolja fel és akár a nagy méretű hajóknak is súlyos károkat okozhat vagy szét is törheti azokat. A Vancouver-szigeten, de akár Új-Skóciában is voltak már olyan esetek, amikor a váratlanul megjelenő hullámok elragadtak a tengerparton sétáló embereket.
A hullám a bóját rövid időre levitte a mélybe, de megmaradt. A kutatók leszögezték, hogy az információk hitelesek: a gyorsulásmérő szenzorok és a GPS-egységek adatai egyeznek a matematikai számításokkal.
Egy a MarineLabs által készített bója mérte 2020 november 17-én azt az óriási hullámot, amelyet Kanada partjainál regisztráltak. Korábban sokszor merült fel a rendkívül magas, hirtelen megjelenő, nagy hajókat szétszakító hullámokkal kapcsolatban, hogy azok igazából csak a matrózok képzeletében léteznek. Csak 1995-ben ismerték el hivatalosan a létezésüket, akkor észlelték Norvégiában a 25,6 méter magas Draupner-hullámot. Most pedig egy kanadai mérési eredmény támasztotta alá, hogy valóban előfordulnak ilyen jelenségek.
A 2020. november 17-én mért 17,6 méter magas hullámot Ucluelettől hét kilométerre mérték, a Vancouver-sziget nyugati partjai előtt észlelték. Leah Cicon óceánkutató és Johannes Gemmrich professzor mostanra elemezték ki az akkori adatokat és egy olyan számítási eljárást dolgoztak a lehetséges óriáshullámok előrejelzésére. A szimulációkat a MarineLabs a bója mérési adatai segítségével vezette le.
Gemmrich megerősítette, hogy az Ucluelet előtti hullám volt valószínűleg a legszélsőségesebb óriáshullám, amelyet valaha mértek. A bója részét képezi a MarineLabs CoastAware platformnak és csupán néhány hónappal a mérés időpontja előtt telepítették. A rendszer jelenleg 26 bójából áll, amelyek Kanada és az Amerikai Egyesült Államok partjai előtt találhatók. A hálózatot még az idén 70 bójára bővítik ki.
A MarineLabs az adatokat mobilhálózatokon továbbítja, hamarosan pedig műholdas kapcsolatok segítségével szinte valós időben is lehívhatók és elemezhetők lesznek. Az eredményeket megkapják a kikötők, hajóüzemeltetők, kapitányok, a kanadai időjárás-ügynökségek és segítenek a kikötők és a hullámtörők tervezésében. Az óriáshullámokat általában a szél korbácsolja fel és akár a nagy méretű hajóknak is súlyos károkat okozhat vagy szét is törheti azokat. A Vancouver-szigeten, de akár Új-Skóciában is voltak már olyan esetek, amikor a váratlanul megjelenő hullámok elragadtak a tengerparton sétáló embereket.
A hullám a bóját rövid időre levitte a mélybe, de megmaradt. A kutatók leszögezték, hogy az információk hitelesek: a gyorsulásmérő szenzorok és a GPS-egységek adatai egyeznek a matematikai számításokkal.