SG.hu
Psychonauts 2
Kiadó: Xbox Game Studios
Fejlesztő: Double Fine Productions
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows 7 (64 bites), Intel Core i3-3225, AMD Phenom II X6 1100T, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy AMD Radeon RX 560, DirectX 11, 30 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows 10, Intel Core i7-7700K vagy Ryzen 5 1600, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy AMD Radeon RX 580, DirectX 12, 30 GB szabad tárhely
Hasonló játékok: A Hat in Time, Spyro Reignited Trilogy, Super Mario Odyssey
Kategória: kaland, 3D platformer
Az első rész kiadása után 16 évvel végre megérkezett Tim Schafer stúdiójának új játéka, a Psychonauts 2. Razputin Aquato kalandjainak folytatásához rögös út vezetett, és több alkalommal is úgy tűnt, hogy a játék sosem fog elkészülni. De végül csak megérkezett, és most górcső alá is vesszük!
Elsőként a Fig nevű crowdfunding-platformon gyűjtöttek pénzt az elkészítésére még a 2015-ös Game Awards után. Később a Starbreeze Studios is besegített nekik egy komolyabb összeggel, majd végül a Microsoft Xbox Game Studios felvásárolta a stúdiót. A hosszú történelemről, a stúdió és a játék létrejöttéről a Noclip YouTube-csatornán egy közel egyórás dokumentumfilmet is megnézhettek. Így jutottunk el mostanáig, ahol újra részesei lehetünk a Double Fine-minőségnek.
Történetünk nem sokkal a VR spinoff, a Psychonauts in the Rhombus of Ruin után játszódik (ha nem játszottunk vele, akkor sincs nagy gond, mert röviden elmondják a sztoriját a játék elején egy videóban), miután megmentettük fogságából Truman Zannottót, a Psychonauts vezetőjét. Csapatunkkal megérkezünk a titkos Pyschonauts-főhadiszállásra, a stílusosan elnevezett Motherlobe-ba. Itt Hollis Forsythe fogad minket, aki Truman után átvette a vezetést, és közli velünk, hogy a Psychonaut-kinevezésünk nem hiteles. Így bekerülünk az internprogramba és az újoncokkal együtt végigjárhatjuk a programot. Mindeközben kiderül, hogy van egy besúgó is a Psychonauts-bázison, aki belülről segítette az elrablást.
A korábbi részekből már tudjuk, hogy Raz egy artistacsalád sarja, és a konkurens cirkusz jósai megátkozták az egész famíliát, hogy minden jelenlegi és jövőbeli tagja vízben haljon meg. Emiatt nem is tudunk amúgy vízzel érintkezni, az átok miatt nyúl utánunk egy kéz, ha vízhez érünk. Mivel ezt az átkot a pszichoaktív tevékenységekhez kötötte a család, így természetesen nem nézték jó szemmel Raz mentális képességeit, aki elszökött tőlük, és titokban csatlakozott a Psychonauts csapatához. A második részben Raz majd újra találkozik családjával, és a sötét múltra is fény derül. Spoiler nélkül sajnos eddig vezethettem fel a történetet.
Aki játszott az első résszel, annak nyugodt szívvel mondhatom, hogy ennyi idő után ténylegesen egy folytatást kaptunk. A technológiai fejlődésen kívül ugyanaz a játék maradt, ahogy azt 2005-ben megismertük. A sok apró figyelmes dolog a játékban pedig arról árulkodik, hogy tényleg szívvel és lélekkel készült termékről van szó. Ennyi év távlatában is meg tudta tartani a hangulatát és a humorát a játék, ami valljuk be, nem sok szériáról mondható el. Ezenfelül magát a gameplay loopot sem modernizálták, amire pedig szintén sok sorozatnál került sor. Igazi klasszikus, szórakoztató élményt kaptunk.
Játékmechanikáját nézve akár még a Collect-A-Thon jelző is ráakasztható lenne, de elmondom, miért nem húznám rá ezt a jelzőt. A játék során különféle mentális képességeket kapunk, ezeket a cserkészeket idéző kitűzők segítségével jelölik. Ezt a nyolc darab úgynevezett Merit Badge-t tudjuk majd fejleszteni több szinten keresztül. Az alapfunkciójukat betöltik szintezés nélkül is, így akár opcionálisnak is mondhatók. Ahhoz, hogy szintet lépjünk, PSI Cardokat fogunk szedegetni a világban, és ebből egy paklit összerakva kapunk majd pontot.
Ezek a kártyák sokszor az optimális irány mentén vannak elszórva, de a tájat felfedezve rengeteget találhatunk még belőle. Ezenfelül lila, Psitanium nevű anyagot is gyűjtögethetünk a világban. Ezt pedig az Otto Mentallis által kihelyezett Otto-Matic vendor gépekben tudjuk felhasználni különböző gyógyítótárgyakra vagy bónusz életre. Az agy fizikai kivetüléseit, azaz Figmenteket is gyűjtögethetünk. Ezek lényegében ilyen gyerekrajzok, a pálya témájának megfelelő képekkel. Egy bizonyos mennyiség után szintén adnak egy szintet karakterünknek. De ami a legfontosabb, hogy mindegyik eddig elhangzott dolog gyűjtése csak lehetőség. Nem szükséges a játék végigjátszásához.
Itt emelném ki a játék következő pozitív tulajdonságát, hogy a türelmetlenebb játékosok bekapcsolhatnak akár egy invincibility módot is, ahol konkrétan nem kapnak sebzést az ütésekből. Hozzátenném, hogy alapból sem okoz túl nagy problémát, ha esetleg elfogynának az életpontjaink. Csupán újraspawnolunk a legutóbbi checkpointon, és minden megy tovább. Néha még kicsit csaltam is vele, hogy ha nem volt nálam valami gyógyítás, akkor gyorsabb volt inkább lesebeztetnem a maradék életem, mint visszagyógyítani magam. Teljes mértékben korrekt dolognak tartom egy ilyen játékban az ilyen segítőfunkciókat.
Ugyan nem fog a bossharcok között azon izgulni a játékos, hogy vajon elég élete lesz-e az encounter végére, de a mechanikát így is, úgy is végig kell csinálnia. Mivel amúgy sem multiplayer játékról van szó, semmilyen kompetitív előnyt nem is jelent számára. Szimplán egy kellemesebb játékélményt kaphat azáltal, hogy nem bosszantja magát valaki, ha nem elég ügyes egy-egy feladat teljesítéséhez.
Grafika: Eredetileg saját grafikus motort kapott volna a játék, de elég hamar észrevették, hogy ha azt a színvonalat akarják tartani, amit az első rész kedvelői várnak, akkor meg kell spórolniuk a fejlesztésére szánt időt. Így a játék Unreal Engine 4-re váltott. Mivel már az előd is elég egyéni látványvilággal rendelkezett, szerintem senki sem számított fotórealisztikus környezetre ray-tracinggel. Azt a világot viszont, amelyet megismertünk anno, a kornak megfelelő technológiai szintre emelte. Minden központi hub és agy belsejében lévő terület egy-egy nagy narratívának megfelelő téma szerint van kialakítva, és ezt minden elemében tükrözi. Például az egyik karakter, akinek az elméjébe ugrunk, fogorvosként tevékenykedik, így rengeteg fog és fogászati eszköz alakítja a környezetünket.
Az élénk színekkel nagyon bátran játszik a játék. Különösen igaz ez a sztori elején található, a klasszikus kémsztorikat idéző küldetésre, ahol egy-egy bevágás közben láthatjuk az épp velünk közreműködő többi szereplőt. Van egy pont, ahol a tetőfokára ér a színkavalkád: ez pedig az egyik elmebúvárkodás során következik be, ahol kvázi egy LSD-trip elevenedik meg a szemünk előtt. A látványvilág ellenére elég sok grafikai beállítás közül választhatunk a PC-s változatban, így a gyengébb configokon is könnyedén elérhetjük az optimális teljesítményt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az UI egy kis ráncfelvarrást kapott. Jobban összetömörítették az adatokat, így kevésbé töri meg a játék képi világát. A jópofa könyvlapozgató menürendszer továbbra is megmaradt. Minden elég gyorsan elérhető, és nem kell hosszú perceket tölteni azzal, hogy a megfelelő menübe kerüljünk. Raz irányítása billentyűzet + egér és kontroller használata mellett is ugyanolyan egyszerű volt. Néha a dupla ugrásoknál akadtak gondjaim, de az is inkább a kamera önkényes forgása miatt volt.
Karakterünk egyik képessége, a Levitation a földön használva egy labdát tesz alánk. Annak az irányítása viszont egyértelműen jobb az analóg stick használatával. Több skillünk is lesz a játék során, de a készletünkben egyszerre csak 4 lehet. Ezt egy gomb lenyomásával bármikor pillanatok alatt kioszthatjuk. Megadhatjuk, hogy mely skilleket szeretnénk épp használni, és melyik gyorsgombra kerüljenek. A mozgás nagyon dinamikus, de azért mégis rásegít egy picit, ha pontatlanul csinálnánk a dolgokat.
Az a képességünk pedig, amelyik tárgyakat képes megfogni és eldobni, az első részhez képest hatalmasat fejlődött. A Remedy-féle Controlhoz hasonlóan egyszerű felvenni, és célba dobni tárgyakat vele. Ráadásul vehetünk rá egy upgrade-et, amivel meg tudjuk simogatni a környezetünkben talált állatokat Raz nagy psy-kezével, és közben folyamatosan utalásokat kapunk arra, hogy már nem fogjuk bántani őket, mint ahogy azt a korábbi játékban tettük.
Játszhatóság: Ahogyan azt már korábban is említettem, a játékot úgy tervezték, hogy mindenki tudjon játszani vele. Ha egy kis segítségre van szükségünk a harcban, büntetlenül bekapcsolhatjuk a sérthetetlenséget. Az életcsíkunkat darabokra bontott agyak jelzik a bal felső sarokban. Ennek a töltésére nyalókákat vehetünk, vagy egy olyan cukrot is, amely „halál” esetén azonnal visszatölti az életünk. Ha esetleg mégis kifogynánk belőle, akkor is szimplán csak az utolsó checkpointra kerülünk vissza. A manuális mentés lehetőségének hiányát sajnálom kicsit, de így talán kevesebbszer kerülhet sor a váratlan meglepetés okozta régebbi mentések visszatöltésére.
Intelligencia, nehézség: Néhány logikai feladatot leszámítva talán a bossfightok okozhatnak kihívást. Mindkettő esetében, ha egy huzamosabb ideig nem találnánk rá a jó megoldásra, akkor Raz egy vicces mondat segítségével megpróbál minket a jó irányba terelni. Ha beleéljük magunkat a 100%-os teljesítésbe, akkor néhány collectible elég trükkös helyen van, de a platformugrálásokkal sem lesz túl nagy bosszúságunk. A játék vége felé lesz viszont néhány olyan hely, ahol elég rövid időkeret van a pontos ugrás végrehajtására, így ott el tudom képzelni, hogy néhányan meg fognak akadni. De egy kis gyakorlással könnyedén teljesíthető minden.
Hangok, zene: Az OST-t természetesen Peter McConnell készítette. A zenéi a Lucasarts- és Double Fine-játékokban is folyamatosan előkerülnek, és nem véletlenül. A hangzása mindig nagyon jó kíséretet tud adni az épp látott környezetnek, és nagyon széles a stílusrepertoárja. Annyi kis spoilert elárulok, hogy a fentebb említett LSD-trip végén egy koncertet fogunk hallani, ahol Jack Black énekel. (Talán még nem késő egy Brütal Legend 2-höz?) Körülbelül 3 órányi zenei anyag hallható a játékban, de egyelőre külön csak egy része megvásárolható. Rengeteg párbeszéd és beszédes átvezető található a játékban. Ezek mindegyike egyforma magas minőségű szinkronmunkával és humorral van megtámogatva. Ha esetleg a lore nem is igazán érdekel, az esetenként már szinte fájó poénok miatt is megéri megnézni őket.
Összegzés: Mindent egybevetve elmondható, hogy akik az első rész után vágtak bele a második részbe, megkaphatták azt, amire vágytak (szerintem még sokkal többet is). Akik újonnan érkeznek a Psychonauts furcsa világába, szintén jól fognak szórakozni a pályák felfedezése során, és lore-ból sincs hiány. A mentális betegségeket ugyan elég humorosan kezeli a játék, de ha odafigyelünk, akkor elég komoly témákat dolgoz fel több jelenet is. Erre egy külön figyelmeztetés is felhívja a figyelmünket a játék elején.
Érdekes párhuzam vonható a játékmenet és a komor dolgok között. Azért ennek ellenére is a rajzfilmes, bohókás karaktereké a főszerep. Zárásként pedig, ami minden modern játékban kötelező: minden állat megsimogatható, ráadásul elmeolvasással még azt is megláthatjuk, hogyan látják karakterünket a saját szemükkel. Megéri rászánni az időt arra, hogy néha belenézegessünk a fejükbe.
Fejlesztő: Double Fine Productions
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows 7 (64 bites), Intel Core i3-3225, AMD Phenom II X6 1100T, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy AMD Radeon RX 560, DirectX 11, 30 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows 10, Intel Core i7-7700K vagy Ryzen 5 1600, 8 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy AMD Radeon RX 580, DirectX 12, 30 GB szabad tárhely
Hasonló játékok: A Hat in Time, Spyro Reignited Trilogy, Super Mario Odyssey
Kategória: kaland, 3D platformer
Az első rész kiadása után 16 évvel végre megérkezett Tim Schafer stúdiójának új játéka, a Psychonauts 2. Razputin Aquato kalandjainak folytatásához rögös út vezetett, és több alkalommal is úgy tűnt, hogy a játék sosem fog elkészülni. De végül csak megérkezett, és most górcső alá is vesszük!
Elsőként a Fig nevű crowdfunding-platformon gyűjtöttek pénzt az elkészítésére még a 2015-ös Game Awards után. Később a Starbreeze Studios is besegített nekik egy komolyabb összeggel, majd végül a Microsoft Xbox Game Studios felvásárolta a stúdiót. A hosszú történelemről, a stúdió és a játék létrejöttéről a Noclip YouTube-csatornán egy közel egyórás dokumentumfilmet is megnézhettek. Így jutottunk el mostanáig, ahol újra részesei lehetünk a Double Fine-minőségnek.
Történetünk nem sokkal a VR spinoff, a Psychonauts in the Rhombus of Ruin után játszódik (ha nem játszottunk vele, akkor sincs nagy gond, mert röviden elmondják a sztoriját a játék elején egy videóban), miután megmentettük fogságából Truman Zannottót, a Psychonauts vezetőjét. Csapatunkkal megérkezünk a titkos Pyschonauts-főhadiszállásra, a stílusosan elnevezett Motherlobe-ba. Itt Hollis Forsythe fogad minket, aki Truman után átvette a vezetést, és közli velünk, hogy a Psychonaut-kinevezésünk nem hiteles. Így bekerülünk az internprogramba és az újoncokkal együtt végigjárhatjuk a programot. Mindeközben kiderül, hogy van egy besúgó is a Psychonauts-bázison, aki belülről segítette az elrablást.
A korábbi részekből már tudjuk, hogy Raz egy artistacsalád sarja, és a konkurens cirkusz jósai megátkozták az egész famíliát, hogy minden jelenlegi és jövőbeli tagja vízben haljon meg. Emiatt nem is tudunk amúgy vízzel érintkezni, az átok miatt nyúl utánunk egy kéz, ha vízhez érünk. Mivel ezt az átkot a pszichoaktív tevékenységekhez kötötte a család, így természetesen nem nézték jó szemmel Raz mentális képességeit, aki elszökött tőlük, és titokban csatlakozott a Psychonauts csapatához. A második részben Raz majd újra találkozik családjával, és a sötét múltra is fény derül. Spoiler nélkül sajnos eddig vezethettem fel a történetet.
Aki játszott az első résszel, annak nyugodt szívvel mondhatom, hogy ennyi idő után ténylegesen egy folytatást kaptunk. A technológiai fejlődésen kívül ugyanaz a játék maradt, ahogy azt 2005-ben megismertük. A sok apró figyelmes dolog a játékban pedig arról árulkodik, hogy tényleg szívvel és lélekkel készült termékről van szó. Ennyi év távlatában is meg tudta tartani a hangulatát és a humorát a játék, ami valljuk be, nem sok szériáról mondható el. Ezenfelül magát a gameplay loopot sem modernizálták, amire pedig szintén sok sorozatnál került sor. Igazi klasszikus, szórakoztató élményt kaptunk.
Játékmechanikáját nézve akár még a Collect-A-Thon jelző is ráakasztható lenne, de elmondom, miért nem húznám rá ezt a jelzőt. A játék során különféle mentális képességeket kapunk, ezeket a cserkészeket idéző kitűzők segítségével jelölik. Ezt a nyolc darab úgynevezett Merit Badge-t tudjuk majd fejleszteni több szinten keresztül. Az alapfunkciójukat betöltik szintezés nélkül is, így akár opcionálisnak is mondhatók. Ahhoz, hogy szintet lépjünk, PSI Cardokat fogunk szedegetni a világban, és ebből egy paklit összerakva kapunk majd pontot.
Ezek a kártyák sokszor az optimális irány mentén vannak elszórva, de a tájat felfedezve rengeteget találhatunk még belőle. Ezenfelül lila, Psitanium nevű anyagot is gyűjtögethetünk a világban. Ezt pedig az Otto Mentallis által kihelyezett Otto-Matic vendor gépekben tudjuk felhasználni különböző gyógyítótárgyakra vagy bónusz életre. Az agy fizikai kivetüléseit, azaz Figmenteket is gyűjtögethetünk. Ezek lényegében ilyen gyerekrajzok, a pálya témájának megfelelő képekkel. Egy bizonyos mennyiség után szintén adnak egy szintet karakterünknek. De ami a legfontosabb, hogy mindegyik eddig elhangzott dolog gyűjtése csak lehetőség. Nem szükséges a játék végigjátszásához.
Itt emelném ki a játék következő pozitív tulajdonságát, hogy a türelmetlenebb játékosok bekapcsolhatnak akár egy invincibility módot is, ahol konkrétan nem kapnak sebzést az ütésekből. Hozzátenném, hogy alapból sem okoz túl nagy problémát, ha esetleg elfogynának az életpontjaink. Csupán újraspawnolunk a legutóbbi checkpointon, és minden megy tovább. Néha még kicsit csaltam is vele, hogy ha nem volt nálam valami gyógyítás, akkor gyorsabb volt inkább lesebeztetnem a maradék életem, mint visszagyógyítani magam. Teljes mértékben korrekt dolognak tartom egy ilyen játékban az ilyen segítőfunkciókat.
Ugyan nem fog a bossharcok között azon izgulni a játékos, hogy vajon elég élete lesz-e az encounter végére, de a mechanikát így is, úgy is végig kell csinálnia. Mivel amúgy sem multiplayer játékról van szó, semmilyen kompetitív előnyt nem is jelent számára. Szimplán egy kellemesebb játékélményt kaphat azáltal, hogy nem bosszantja magát valaki, ha nem elég ügyes egy-egy feladat teljesítéséhez.
Grafika: Eredetileg saját grafikus motort kapott volna a játék, de elég hamar észrevették, hogy ha azt a színvonalat akarják tartani, amit az első rész kedvelői várnak, akkor meg kell spórolniuk a fejlesztésére szánt időt. Így a játék Unreal Engine 4-re váltott. Mivel már az előd is elég egyéni látványvilággal rendelkezett, szerintem senki sem számított fotórealisztikus környezetre ray-tracinggel. Azt a világot viszont, amelyet megismertünk anno, a kornak megfelelő technológiai szintre emelte. Minden központi hub és agy belsejében lévő terület egy-egy nagy narratívának megfelelő téma szerint van kialakítva, és ezt minden elemében tükrözi. Például az egyik karakter, akinek az elméjébe ugrunk, fogorvosként tevékenykedik, így rengeteg fog és fogászati eszköz alakítja a környezetünket.
Az élénk színekkel nagyon bátran játszik a játék. Különösen igaz ez a sztori elején található, a klasszikus kémsztorikat idéző küldetésre, ahol egy-egy bevágás közben láthatjuk az épp velünk közreműködő többi szereplőt. Van egy pont, ahol a tetőfokára ér a színkavalkád: ez pedig az egyik elmebúvárkodás során következik be, ahol kvázi egy LSD-trip elevenedik meg a szemünk előtt. A látványvilág ellenére elég sok grafikai beállítás közül választhatunk a PC-s változatban, így a gyengébb configokon is könnyedén elérhetjük az optimális teljesítményt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az UI egy kis ráncfelvarrást kapott. Jobban összetömörítették az adatokat, így kevésbé töri meg a játék képi világát. A jópofa könyvlapozgató menürendszer továbbra is megmaradt. Minden elég gyorsan elérhető, és nem kell hosszú perceket tölteni azzal, hogy a megfelelő menübe kerüljünk. Raz irányítása billentyűzet + egér és kontroller használata mellett is ugyanolyan egyszerű volt. Néha a dupla ugrásoknál akadtak gondjaim, de az is inkább a kamera önkényes forgása miatt volt.
Karakterünk egyik képessége, a Levitation a földön használva egy labdát tesz alánk. Annak az irányítása viszont egyértelműen jobb az analóg stick használatával. Több skillünk is lesz a játék során, de a készletünkben egyszerre csak 4 lehet. Ezt egy gomb lenyomásával bármikor pillanatok alatt kioszthatjuk. Megadhatjuk, hogy mely skilleket szeretnénk épp használni, és melyik gyorsgombra kerüljenek. A mozgás nagyon dinamikus, de azért mégis rásegít egy picit, ha pontatlanul csinálnánk a dolgokat.
Az a képességünk pedig, amelyik tárgyakat képes megfogni és eldobni, az első részhez képest hatalmasat fejlődött. A Remedy-féle Controlhoz hasonlóan egyszerű felvenni, és célba dobni tárgyakat vele. Ráadásul vehetünk rá egy upgrade-et, amivel meg tudjuk simogatni a környezetünkben talált állatokat Raz nagy psy-kezével, és közben folyamatosan utalásokat kapunk arra, hogy már nem fogjuk bántani őket, mint ahogy azt a korábbi játékban tettük.
Játszhatóság: Ahogyan azt már korábban is említettem, a játékot úgy tervezték, hogy mindenki tudjon játszani vele. Ha egy kis segítségre van szükségünk a harcban, büntetlenül bekapcsolhatjuk a sérthetetlenséget. Az életcsíkunkat darabokra bontott agyak jelzik a bal felső sarokban. Ennek a töltésére nyalókákat vehetünk, vagy egy olyan cukrot is, amely „halál” esetén azonnal visszatölti az életünk. Ha esetleg mégis kifogynánk belőle, akkor is szimplán csak az utolsó checkpointra kerülünk vissza. A manuális mentés lehetőségének hiányát sajnálom kicsit, de így talán kevesebbszer kerülhet sor a váratlan meglepetés okozta régebbi mentések visszatöltésére.
Intelligencia, nehézség: Néhány logikai feladatot leszámítva talán a bossfightok okozhatnak kihívást. Mindkettő esetében, ha egy huzamosabb ideig nem találnánk rá a jó megoldásra, akkor Raz egy vicces mondat segítségével megpróbál minket a jó irányba terelni. Ha beleéljük magunkat a 100%-os teljesítésbe, akkor néhány collectible elég trükkös helyen van, de a platformugrálásokkal sem lesz túl nagy bosszúságunk. A játék vége felé lesz viszont néhány olyan hely, ahol elég rövid időkeret van a pontos ugrás végrehajtására, így ott el tudom képzelni, hogy néhányan meg fognak akadni. De egy kis gyakorlással könnyedén teljesíthető minden.
Hangok, zene: Az OST-t természetesen Peter McConnell készítette. A zenéi a Lucasarts- és Double Fine-játékokban is folyamatosan előkerülnek, és nem véletlenül. A hangzása mindig nagyon jó kíséretet tud adni az épp látott környezetnek, és nagyon széles a stílusrepertoárja. Annyi kis spoilert elárulok, hogy a fentebb említett LSD-trip végén egy koncertet fogunk hallani, ahol Jack Black énekel. (Talán még nem késő egy Brütal Legend 2-höz?) Körülbelül 3 órányi zenei anyag hallható a játékban, de egyelőre külön csak egy része megvásárolható. Rengeteg párbeszéd és beszédes átvezető található a játékban. Ezek mindegyike egyforma magas minőségű szinkronmunkával és humorral van megtámogatva. Ha esetleg a lore nem is igazán érdekel, az esetenként már szinte fájó poénok miatt is megéri megnézni őket.
Összegzés: Mindent egybevetve elmondható, hogy akik az első rész után vágtak bele a második részbe, megkaphatták azt, amire vágytak (szerintem még sokkal többet is). Akik újonnan érkeznek a Psychonauts furcsa világába, szintén jól fognak szórakozni a pályák felfedezése során, és lore-ból sincs hiány. A mentális betegségeket ugyan elég humorosan kezeli a játék, de ha odafigyelünk, akkor elég komoly témákat dolgoz fel több jelenet is. Erre egy külön figyelmeztetés is felhívja a figyelmünket a játék elején.
Érdekes párhuzam vonható a játékmenet és a komor dolgok között. Azért ennek ellenére is a rajzfilmes, bohókás karaktereké a főszerep. Zárásként pedig, ami minden modern játékban kötelező: minden állat megsimogatható, ráadásul elmeolvasással még azt is megláthatjuk, hogyan látják karakterünket a saját szemükkel. Megéri rászánni az időt arra, hogy néha belenézegessünk a fejükbe.