SG.hu
Seed of Life
Kiadó: Leonardo Interactive
Fejlesztő: MadLight
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy AMD R7-260X grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-8400 vagy AMD Ryzen 5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy AMD Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely
Hasonló játékok: Zelda-sorozat
Kategória: akció-kaland
Az indie színtérről nagyon kevesen mernek hozzányúlni a nyitottabb világú akció-kalandok műfajához, mert egy igazán erőforrásigényes műfajról van szó, de a Seed of Life bebizonyítja, hogy gyakran elegendő a puszta kreativitás. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Igencsak nehéz dolgunk van abban az esetben, ha megpróbáljuk kategorizálni a Seed of Life műfaját. Ennek az oka pedig nemcsak összetettségéből fakad, hanem abból is, hogy a független fejlesztésű videojátékok világából nagyon ritkán érkezik annyira sajátos, a kimagasló tartalomhoz meglepően nagy kreativitást társító alkotás, mint amilyen a MadLight legújabb műve. A Seed of Life-ot ugyanis el lehet intézni annyival, hogy egy ügyeskedésre, fejtörőkre koncentráló Zelda-klón, és ezzel nem is tévedünk túl nagyot, valójában azonban ennél sokkal többről van itt szó. Olyannyira, hogy a végeredményt lehetetlen egyetlen mondatban jellemezni, mind a koncepció, mind a játékmenet, mind az általános hangulat annyira kellemes benne, hogy ha magával ragadja az embert, akkor hibái ellenére is azonnal életre szóló élményt kínál majd. Lássuk azonban részletekbe menően, hogy miről van itt szó!
A Seed of Life történetének főhőse Cora, egy nagyjából a tinédzseréveinek végén járó, de mindenképpen fiatal lány, aki úgy tudja magáról, hogy Lumia bolygójának utolsó túlélője az emberi fajból. A jelek szerint azonban ő sem maradhat sokáig életben, ha ezen a planétán képzeli el a jövőjét, hiszen szülőföldje haldoklik, egy rejtélyes sötét energia és valamiféle idegen létforma támadta meg, illetve foglalta el, az egyetlen reménysége pedig az, ha a segítségünkkel aktiválja az Élet Magját, gyakorlatilag egy ősi szerkezetet, amivel újra felébreszthetjük a Napot. Hogy mi leszünk-e a fény, aki legyőzi a sötétséget, és reményt ad egy haldokló bolygónak? Utunk során minden kiderül, sőt mi több, a kiválóan összerakott történet részeként megtudjuk, hogy talán nem is olyan rossz a helyzet, mint azt elsőre gondoltuk.
A játék koncepciója tehát kifejezetten kellemes, és a hozzá lefestett háttér is egészen jól sikerült. Egészen nagyszerű például a világábrázolás, amelynek részeként megannyi, néha direkt kopár, néha meglepően futurisztikus, máshol egyszerű fantasyba illő, esetenként pedig csak simán színes és szemet gyönyörködtető helyekre jutunk el. Bár sok ellenség leselkedik ránk mindenfelé, ezek nem mindig csak hagyományos értelemben vett ellenfelek, gyakran csak sötét árnyak, anomáliák vagy láthatatlan erők, melyek mínuszba tekerik az életerőnket. Alapvetőn nem is annyira az akción, mint inkább a folyamatos lopakodáson, ügyeskedésen és okoskodáson, a logikai és ügyességi feladványokon van a hangsúly. Az egész világ – ami szabadon bejárhatónak van álcázva, de azért ügyesen terelgetnek minket a készítők – dugig van a legkülönfélébb feladatokkal, melyek zöme közel sem könnyed, sokszor rengeteget kell gondolkodni és nézelődni ahhoz, hogy megtaláljuk a titok nyitját.
Alapvetően tehát a játékmenet pályáról pályára, de inkább területről területre arról szól, hogy megtaláljuk a továbbjutás kulcsát az ősi mechanizmus felé. A fejtörők megoldása bár sokszor a mi ügyességünkön is múlik – és itt sajnos nagyon sokszor elvérzik a játék a pontatlanság vagy a kiszámíthatatlanság miatt –, ugyanakkor nem árt kiemelni, hogy hősünknek vannak speciális képességei, illetve különleges tulajdonságai, melyek ügyes kombinálásával, illetve kihasználásával tudjuk biztosítani a továbbjutás kulcsát. Nem sokkal az első nagyobb terület felfedezését követően például rögtön kapunk egy olyan szerkezetet, mely a hátunkon képes lesz megmutatni, hogy Cora mennyi életerővel rendelkezik, illetve milyen sok – jobb híján nevezzük így – mana áll a rendelkezésre ahhoz, hogy kihasználhassuk képességeit.
Az életerő funkcióját ugyanis bizonyára felesleges magyarázni, nem úgy a másik értéket, ami azért érdekes, mert meglepően könnyű tartósan fejleszteni, illetve gyakorlatilag minden fontosabb mozdulatunkhoz szükség lesz rá. A különleges planétán ugyanis élnek olyan növények, melyek speciális, sárga folyadékot termelnek. Ha hősünkkel kiszipolyozzuk őket, akkor azzal tartósan megnövelhetjük ezt a manaértéket, mely gyakran fontos például ahhoz, hogy kinyissunk egy átjárót, vagy aktiváljuk valamelyik speciális képességünket, melynek használata mindig ezt az erőforrást meríti. Emiatt érdemes minden esetben magunkba szippantani, ha találunk belőle, hiszen minél több lesz, annál könnyebben teljesíthetjük majd az akadályokat, bár tapasztalataink szerint ebből soha nem lesz elegendő a birtokunkban.
A speciális képességek ugyanis rendkívüli mértékben fogyasztják ezt az erőforrást. Legyen szó akár speciális pajzsok táplálásáról, akár arról, hogy láthatatlan átjárókat aktiváljunk, ez a sárga lötty valahogyan mindig kevés lesz, vagy éppen pontosan annyi, amennyire szükség lesz a következő feladat teljesítéséhez. Ebben a tekintetben a készítők egészen fantasztikus munkát végeztek, hiszen nagyon ügyesen felépítették a helyszíneket ahhoz, hogy mindig éppen elegendő nyersanyag álljon a rendelkezésünkre a következő szint eléréshez, amit ráadásul egy finom fejlődési rendszerrel is feldobtak. Mindez annak ellenére is igaz, hogy konkrétan ez a szisztéma egyáltalán nem lesz ténylegesen érzékelhető, legfeljebb abban, hogy mindig pont annyi manát adó fa, és annyi visszatöltő pont áll a rendelkezésünkre, amennyire szükség lesz. Egyre több, egyre változatosabb elrendezésben, ami egyfajta fejlődésnek is tekinthető Cora kapcsán.
Bár a játékmenet kellemesen összetett, meglepően kidolgozott, kifejezetten jó a hozzá kapcsolódó körítés is, azonban a Seed of Life esetében azért eléggé érezni, hogy itt egy indie csapat próbálkozásáról van szó, és akadnak gyermekbetegségei a végeredménynek. Nem súlyosak, nem élhetetlenek vagy elnézhetetlenek, de vannak.
Grafika: Amivel kapcsolatban kifejezetten jó benyomást tett ránk a játék, az nem más, mint a küllem. Nem rengeti meg a világot, de érdemes észben tartani, hogy nem egy dollármilliókból készült projektről beszélünk. Ehhez mérten a kinézet egyenesen bámulatos, a lefestett világ ügyesen és kellemesen kidolgozott, nincs probléma az optimalizálással sem, azaz nem lehet okunk panaszra. Nyilván elegendő erőforrás mellett ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de még mindig egy indie alkotásról beszélünk, ezt ne felejtsük el!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság szempontjából vannak pontatlanságok a Seed of Life-ban, néha egészen kellemetlen tud lenni Cora terelgetése, de összességében azért megszokható a rendszer. A kezelőfelületről is hasonlóan lehetne nyilatkozni. Nem rossz, de vannak hibái, néha fogalmunk sem lesz például, hogy hová kell menni vagy mit kell csinálni a továbbjutás reményében, ami leginkább ide vezethető vissza.
Játszhatóság: Semmi kiugrót nem találunk ezen a téren a játék kapcsán. Ha kellően talpraesettek vagyunk, akkor 8-10 óra alatt a végére érhetünk a történetnek, az újrajátszhatósági faktor ugyanakkor nem túl nagy, hiszen ugyanazt a történetet kell átélnünk benne újra és újra.
Intelligencia, nehézség: Néha akadnak ugyan nehezebb feladatok a játékban, de a legtöbbször nem is annyira a nehézség, mint inkább a rossz felépítés, a bizonytalanság okoz kellemetlenségeket. Alapvetően könnyen teljesíthető feladatokkal találkozni benne, pláne azt követően, hogy ráéreztünk egy kicsit a játékmenet lényegére. Vannak hibák és hiányosságok ezen a téren, de azért könnyű rákapni az ízére!
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében is meglepően jól teljesít a játék. Bár a dallamok nem túl jelentősek, és lehetne belőlük több, azonban a világhoz kapcsolódó effektek vagy Cora szinkronja, monológjai meglepően kellemes hatást keltenek.
Összegzés: Összességében nagyon kellemes meglepetés volt számunkra a Seed of Life. Noha nem rengette meg a világunkat, alapvetően azonban jó benyomást tett ránk, kifejezetten szimpatikus volt például, hogy a készítők a kreativitásukkal és a hozzáállásukkal mennyire magas minőséget értek el úgy, hogy gyakorlatilag önerőből, illetve minimális háttérrel építették fel a projektet. Érdemes odafigyelni rájuk, mert amennyiben ilyen kvalitással tudnak dolgozni a jövőben, akkor okozhatnak még kellemes meglepetéseket!
Fejlesztő: MadLight
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 3,2 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy AMD R7-260X grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-8400 vagy AMD Ryzen 5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy AMD Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely
Hasonló játékok: Zelda-sorozat
Kategória: akció-kaland
Az indie színtérről nagyon kevesen mernek hozzányúlni a nyitottabb világú akció-kalandok műfajához, mert egy igazán erőforrásigényes műfajról van szó, de a Seed of Life bebizonyítja, hogy gyakran elegendő a puszta kreativitás. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Igencsak nehéz dolgunk van abban az esetben, ha megpróbáljuk kategorizálni a Seed of Life műfaját. Ennek az oka pedig nemcsak összetettségéből fakad, hanem abból is, hogy a független fejlesztésű videojátékok világából nagyon ritkán érkezik annyira sajátos, a kimagasló tartalomhoz meglepően nagy kreativitást társító alkotás, mint amilyen a MadLight legújabb műve. A Seed of Life-ot ugyanis el lehet intézni annyival, hogy egy ügyeskedésre, fejtörőkre koncentráló Zelda-klón, és ezzel nem is tévedünk túl nagyot, valójában azonban ennél sokkal többről van itt szó. Olyannyira, hogy a végeredményt lehetetlen egyetlen mondatban jellemezni, mind a koncepció, mind a játékmenet, mind az általános hangulat annyira kellemes benne, hogy ha magával ragadja az embert, akkor hibái ellenére is azonnal életre szóló élményt kínál majd. Lássuk azonban részletekbe menően, hogy miről van itt szó!
A Seed of Life történetének főhőse Cora, egy nagyjából a tinédzseréveinek végén járó, de mindenképpen fiatal lány, aki úgy tudja magáról, hogy Lumia bolygójának utolsó túlélője az emberi fajból. A jelek szerint azonban ő sem maradhat sokáig életben, ha ezen a planétán képzeli el a jövőjét, hiszen szülőföldje haldoklik, egy rejtélyes sötét energia és valamiféle idegen létforma támadta meg, illetve foglalta el, az egyetlen reménysége pedig az, ha a segítségünkkel aktiválja az Élet Magját, gyakorlatilag egy ősi szerkezetet, amivel újra felébreszthetjük a Napot. Hogy mi leszünk-e a fény, aki legyőzi a sötétséget, és reményt ad egy haldokló bolygónak? Utunk során minden kiderül, sőt mi több, a kiválóan összerakott történet részeként megtudjuk, hogy talán nem is olyan rossz a helyzet, mint azt elsőre gondoltuk.
A játék koncepciója tehát kifejezetten kellemes, és a hozzá lefestett háttér is egészen jól sikerült. Egészen nagyszerű például a világábrázolás, amelynek részeként megannyi, néha direkt kopár, néha meglepően futurisztikus, máshol egyszerű fantasyba illő, esetenként pedig csak simán színes és szemet gyönyörködtető helyekre jutunk el. Bár sok ellenség leselkedik ránk mindenfelé, ezek nem mindig csak hagyományos értelemben vett ellenfelek, gyakran csak sötét árnyak, anomáliák vagy láthatatlan erők, melyek mínuszba tekerik az életerőnket. Alapvetőn nem is annyira az akción, mint inkább a folyamatos lopakodáson, ügyeskedésen és okoskodáson, a logikai és ügyességi feladványokon van a hangsúly. Az egész világ – ami szabadon bejárhatónak van álcázva, de azért ügyesen terelgetnek minket a készítők – dugig van a legkülönfélébb feladatokkal, melyek zöme közel sem könnyed, sokszor rengeteget kell gondolkodni és nézelődni ahhoz, hogy megtaláljuk a titok nyitját.
Alapvetően tehát a játékmenet pályáról pályára, de inkább területről területre arról szól, hogy megtaláljuk a továbbjutás kulcsát az ősi mechanizmus felé. A fejtörők megoldása bár sokszor a mi ügyességünkön is múlik – és itt sajnos nagyon sokszor elvérzik a játék a pontatlanság vagy a kiszámíthatatlanság miatt –, ugyanakkor nem árt kiemelni, hogy hősünknek vannak speciális képességei, illetve különleges tulajdonságai, melyek ügyes kombinálásával, illetve kihasználásával tudjuk biztosítani a továbbjutás kulcsát. Nem sokkal az első nagyobb terület felfedezését követően például rögtön kapunk egy olyan szerkezetet, mely a hátunkon képes lesz megmutatni, hogy Cora mennyi életerővel rendelkezik, illetve milyen sok – jobb híján nevezzük így – mana áll a rendelkezésre ahhoz, hogy kihasználhassuk képességeit.
Az életerő funkcióját ugyanis bizonyára felesleges magyarázni, nem úgy a másik értéket, ami azért érdekes, mert meglepően könnyű tartósan fejleszteni, illetve gyakorlatilag minden fontosabb mozdulatunkhoz szükség lesz rá. A különleges planétán ugyanis élnek olyan növények, melyek speciális, sárga folyadékot termelnek. Ha hősünkkel kiszipolyozzuk őket, akkor azzal tartósan megnövelhetjük ezt a manaértéket, mely gyakran fontos például ahhoz, hogy kinyissunk egy átjárót, vagy aktiváljuk valamelyik speciális képességünket, melynek használata mindig ezt az erőforrást meríti. Emiatt érdemes minden esetben magunkba szippantani, ha találunk belőle, hiszen minél több lesz, annál könnyebben teljesíthetjük majd az akadályokat, bár tapasztalataink szerint ebből soha nem lesz elegendő a birtokunkban.
A speciális képességek ugyanis rendkívüli mértékben fogyasztják ezt az erőforrást. Legyen szó akár speciális pajzsok táplálásáról, akár arról, hogy láthatatlan átjárókat aktiváljunk, ez a sárga lötty valahogyan mindig kevés lesz, vagy éppen pontosan annyi, amennyire szükség lesz a következő feladat teljesítéséhez. Ebben a tekintetben a készítők egészen fantasztikus munkát végeztek, hiszen nagyon ügyesen felépítették a helyszíneket ahhoz, hogy mindig éppen elegendő nyersanyag álljon a rendelkezésünkre a következő szint eléréshez, amit ráadásul egy finom fejlődési rendszerrel is feldobtak. Mindez annak ellenére is igaz, hogy konkrétan ez a szisztéma egyáltalán nem lesz ténylegesen érzékelhető, legfeljebb abban, hogy mindig pont annyi manát adó fa, és annyi visszatöltő pont áll a rendelkezésünkre, amennyire szükség lesz. Egyre több, egyre változatosabb elrendezésben, ami egyfajta fejlődésnek is tekinthető Cora kapcsán.
Bár a játékmenet kellemesen összetett, meglepően kidolgozott, kifejezetten jó a hozzá kapcsolódó körítés is, azonban a Seed of Life esetében azért eléggé érezni, hogy itt egy indie csapat próbálkozásáról van szó, és akadnak gyermekbetegségei a végeredménynek. Nem súlyosak, nem élhetetlenek vagy elnézhetetlenek, de vannak.
Grafika: Amivel kapcsolatban kifejezetten jó benyomást tett ránk a játék, az nem más, mint a küllem. Nem rengeti meg a világot, de érdemes észben tartani, hogy nem egy dollármilliókból készült projektről beszélünk. Ehhez mérten a kinézet egyenesen bámulatos, a lefestett világ ügyesen és kellemesen kidolgozott, nincs probléma az optimalizálással sem, azaz nem lehet okunk panaszra. Nyilván elegendő erőforrás mellett ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de még mindig egy indie alkotásról beszélünk, ezt ne felejtsük el!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányíthatóság szempontjából vannak pontatlanságok a Seed of Life-ban, néha egészen kellemetlen tud lenni Cora terelgetése, de összességében azért megszokható a rendszer. A kezelőfelületről is hasonlóan lehetne nyilatkozni. Nem rossz, de vannak hibái, néha fogalmunk sem lesz például, hogy hová kell menni vagy mit kell csinálni a továbbjutás reményében, ami leginkább ide vezethető vissza.
Játszhatóság: Semmi kiugrót nem találunk ezen a téren a játék kapcsán. Ha kellően talpraesettek vagyunk, akkor 8-10 óra alatt a végére érhetünk a történetnek, az újrajátszhatósági faktor ugyanakkor nem túl nagy, hiszen ugyanazt a történetet kell átélnünk benne újra és újra.
Intelligencia, nehézség: Néha akadnak ugyan nehezebb feladatok a játékban, de a legtöbbször nem is annyira a nehézség, mint inkább a rossz felépítés, a bizonytalanság okoz kellemetlenségeket. Alapvetően könnyen teljesíthető feladatokkal találkozni benne, pláne azt követően, hogy ráéreztünk egy kicsit a játékmenet lényegére. Vannak hibák és hiányosságok ezen a téren, de azért könnyű rákapni az ízére!
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében is meglepően jól teljesít a játék. Bár a dallamok nem túl jelentősek, és lehetne belőlük több, azonban a világhoz kapcsolódó effektek vagy Cora szinkronja, monológjai meglepően kellemes hatást keltenek.
Összegzés: Összességében nagyon kellemes meglepetés volt számunkra a Seed of Life. Noha nem rengette meg a világunkat, alapvetően azonban jó benyomást tett ránk, kifejezetten szimpatikus volt például, hogy a készítők a kreativitásukkal és a hozzáállásukkal mennyire magas minőséget értek el úgy, hogy gyakorlatilag önerőből, illetve minimális háttérrel építették fel a projektet. Érdemes odafigyelni rájuk, mert amennyiben ilyen kvalitással tudnak dolgozni a jövőben, akkor okozhatnak még kellemes meglepetéseket!