SG.hu
Wave Break
Kiadó: Funktronic Labs
Fejlesztő: Funktronic Labs
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-6600 3,3 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 8 GB szabad hely
Hasonló játékok: Tony Hawk’s Pro Skater
Kategória: versenyjáték
Hogy milyen lenne, ha a korabeli Tony Hawk-játékokat ötvöznénk az Animal Crossing-sorozat cuki állatos világával? Erre a kérdésre szerettek volna válaszolni a Funktronic Labs fejlesztői a Wave Break név alatt, de sajnos a végeredmény közel sem sikerült túl rózsásan.
Kifejezetten nehéz manapság olyan ötletet megvalósítani a játékiparban, amelyet nem sütöttek el már korábban sokezerszer. Kifejezetten jellemző manapság, hogy a fejlesztők régen jól bevált stílusokat elegyítenek annak érdekében, hogy valami újdonság szülessen. Mint a közelmúltban bizonyosságot nyert: ez gyakran jó taktika lehet, azonban sokszor hiába adott egy dollármilliókat érő ötlet, ha a megvalósítás közel sem éri el a megfelelő ingerküszöböt. Valami hasonló történt a Funktronic Labs fejlesztésében készült Wave Break esetén is, amelyet hiába imádtunk a tematika miatt, sajnos az előzetes várakozásainkat egyáltalán nem igazolta a gyakorlat, így hatalmas csalódást okozott a végeredmény. Lássuk, hogy miért jutottunk erre a következtetésre, és miért bukott meg a vizsgán a játék, amely egyébként kiváló esélyekkel indult.
Mint a legtöbb versenyjátéknak, úgy természetesen a Wave Breaknek sincs igazi sztorija. A készítők azonban jól kitalálták, hogy mivel fogják meg a rajongókat, hiszen úgy harangozták be az alkotást, mint a világ első hajós gördeszkás játéka – az angol „skateboating” egy kicsit jobban cseng –, amelyet a korabeli gördeszkás klasszikusok, a Tony Hawk és társai ihlettek. Itt azonban még nincs vége a figyelemfelkeltésnek, hiszen az alkotók az egészet egy erőteljesen a Miami Vice által ihletett, a nyolcvanas évekre hajazó körítéssel dobták fel.
Aki hozzánk hasonlóan igazi vén rókának tekinthető a játékvilágban, az bizonyára felkapja a fejét egy efféle leírásra, hiszen annak idején mindenki imádta az ügyeskedésre épülő gördeszkás címeket – elképzelni sem tudtunk volna akkor ennél menőbbet vagy „amerikaibbat” –, miközben a nyolcvanas évek alighanem mindenkinek örök szerelem marad, akit életében egyszer megcsapott az emberiség egyik aranykoraként emlegetett időszak szele.
Mondhatjuk tehát bátran, hogy a Wave Break egy mesés koncepciót festett le előttünk. Sajnos azonban a gyakorlatban már nem igazán volt ilyen érdekes a játék. Egyrészt a tartalom viccesen kevés. Adott néhány pálya, melyek meglepően szűkösre sikeredtek, és a cél mindegyik esetben az, hogy egyjátékosos módban teljesítsük a kihívásokat, többjátékosos módban pedig legyűrjük az összes ellenfelünket – legalább a pontszámok tekintetében, noha pisztoly is lesz nálunk, ha esetleg erőszakosabbak lennénk. Az élmény erőteljesen olyan hatást kelt, mintha egy hatalmas, exkluzív gördeszkapályát kaptunk volna, melyen kis állatokkal, illetve csónakokkal kell teljesítenünk a mutatványokat. Az élmény totálisan árkád, így teljesen másodlagos, hogy a csónakok kiváló menettulajdonságokkal rendelkeznek szilárd talajon is, vagy egy-egy mutatvány teljesen szembe merészkedik a fizika törvényeivel.
Sajnos azonban nagyobb problémák is akadnak a játékkal azontúl, hogy ez egy árkád élmény, ami egyébként nem lenne baj. Az viszont igen, hogy a Wave Break sok esetben irányíthatatlan. Billentyűzettel gyakorlatilag esélyünk sem lesz arra, hogy mindig kiegyensúlyozott, állandó teljesítményt hozzunk, csónakunk felett több órányi gyakorlás után sem tudjuk majd teljes magabiztossággal átvenni az irányítást, így rengetegszer csak a véletlenszerűség miatt sikerül teljesítenünk egy-egy feladatot.
Ez azért óriási probléma, mert egyjátékosos módban finoman szólva sem élvezetes az egész, multiplayerben pedig nem sok jövője van azoknak az alkotásoknak, melyek az irányítás terén problémásak. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy egy kontrollerrel mérföldekkel javulhat az élményt, de mivel a PC-s változatot teszteltük, ezért alapvető elvárás volt a részünkről, hogy billentyűzettel és egérrel akartuk irányítani. Más kérdés, hogy az egérhez hozzá sem mertünk nyúlni, annyira rosszul sikerült optimalizálni az egészet.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy nem az irányítás az egyetlen probléma a játékkal. A tartalom terén sincs a helyzet magaslatán. Bár akad vagy öt pálya, melyek eltérő környezetbe varázsolnak minket, alapvetően azonban mindegyik kifejezetten unalmas hatást kelt, érezhetően egymás alternatíváiként készültek. Ami nagyobb baj, hogy az egyjátékosos módot nem sikerült megtölteni tartalommal. Lehetett volna fejlődési rendszer, egy sor érdekesség, feloldható extra, de érezhetően az itt elénk tárt feladatok csak egyfajta betanító módként szolgálnak, hogy majd mások ellen – akár kooperatív, akár kompetitív módban – megálljuk a helyünket.
Erre a célra tényleg jó alternatívát nyújt az egyjátékosos móka, de ennél azért sokkal többre lett volna szükség, hiszen annak idején a mintaként szolgáló nagy gördeszkás játékok sem szenvedtek hiányt a feladatokban, illetve a sokszor újrajátszható pályákban. Itt sajnos ilyesmi nincs, közelébe sem ér az egész a korai Tony Hawk-élménynek, egyedül a váltakozó, folyamatosan megjelenített dalcímek okoznak némi nosztalgiát. Nagy kár, hogy az előadók minősége szintén megkérdőjelezhető!
Ami pedig tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a készítők érezhetően félkész állapotban adták ki a Wave Breaket. Tonnányi bugot, hibát és anomáliát találtunk a játékban a tesztelés során, miközben a beépített pályaszerkesztő határozottan azt sugallta, hogy az alkotók itt a közösségre akarják majd bízni a piszkos munkát. Ezért a kevés pálya és játékmód. Más kérdés, hogy sajnálatos módon a pályaszerkesztő sem tesz majd csodát a végeredménnyel, hiszen kevés eszközből gazdálkodhatnak a közösség tagjai, illetve egyelőre kifejezetten halottnak tűntek a szerverek, nem úgy nézett ki, mint ahol egy aktív community kezd körvonalazódni, éppen ellenkezőleg. Minden eleméből süt a félkész jelleg, mondhatni tipikusan olyan játék lett, melyhez hiába álmodtak meg díjnyertes koncepciót, a készítők sietsége – urambocsá’ trehánysága – sajnos könnyen rányomhatja a bélyegét a végeredmény jövőjére.
Grafika: A készítők a rajzfilmes grafikára szavaztak a Wave Break elkészítésekor, ami egészen jól áll a végeredménynek, azonban vannak vele problémák. A PC-s változat esetében ugyanis rengeteg grafikai buggal találkoztunk, egymásba csúszó vagy teljesen eltűnő textúrák, valamint olyan hibák, melyek okozhatnak kellemetlenségeket. Hab a tortán, hogy mindehhez a küllemhez valamiért elképesztően erős gépre van szükség, és még így is hajlamos akadozni az egész, tehát az optimalizálás sem volt a készítők erőssége.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ha röviden akarjuk jellemezni ezen a téren a játékot, akkor azt kell mondanunk, hogy az irányíthatósága egyenesen borzalmas. Míg a kezelőfelület rendben van, addig billentyűzettel és egérrel túlzás nélkül megszokhatatlan az egész, azonban egy kontrollerrel máris jobb lehet az összkép.
Játszhatóság: A tartalom tekintetében sem a legjobb a játék, az egyjátékosos mód például kifejezetten gyenge, akár betanításként is futhatna, és miközben multiplayerben alig van ember, addig a pályaszerkesztés ebben az állapotában nem képes túl sokáig lekötni a figyelmet.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia sok vizet nem zavar a játékban, ha másokkal próbáljuk meg élvezni a csónakos deszkázást, jellemzően úgyis a közös élmény lesz a lényeg, nehézséget pedig jellemzően nem a kihívás, mint inkább a hibák jelentik majd. Ide sorolhatók a grafikai bugok vagy éppen a totális irányíthatatlanság.
Hangok, zene: Noha rossznak nem neveznénk a hangok és a zenék tekintetében a játékot, azonban ehhez a pörgős játékmenethez nekünk nem sikerült megkedvelnünk a synthwave stílust. Bár állítólag a műfaj legjobbjai hallatják itt műveiket, nekünk hiányoztak a pergős punk-rock dalok, melyek egy-egy Tony Hawk-játékot annak idején még emlékezetesebbé tettek.
Összegzés: Mindent összevetve nagyon vérzik a szívünk a Wave Breakért, aminek az oka leginkább az, hogy nagy reményeket tápláltunk, azonban sajnálatos módon óriási csalódás lett a vége. Bár konzolon láthatóan jól működik és jól fest az egész, PC-n azonban nálunk egyenesen rossz benyomást keltett mind a megjelenés, mind az irányítás tekintetében. Pedig nagyon jól esett volna ebben a nagy nyári melegben valami könnyed Tony Hawk-féle nosztalgia.
Fejlesztő: Funktronic Labs
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4460 3,2 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-6600 3,3 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 8 GB szabad hely
Hasonló játékok: Tony Hawk’s Pro Skater
Kategória: versenyjáték
Hogy milyen lenne, ha a korabeli Tony Hawk-játékokat ötvöznénk az Animal Crossing-sorozat cuki állatos világával? Erre a kérdésre szerettek volna válaszolni a Funktronic Labs fejlesztői a Wave Break név alatt, de sajnos a végeredmény közel sem sikerült túl rózsásan.
Kifejezetten nehéz manapság olyan ötletet megvalósítani a játékiparban, amelyet nem sütöttek el már korábban sokezerszer. Kifejezetten jellemző manapság, hogy a fejlesztők régen jól bevált stílusokat elegyítenek annak érdekében, hogy valami újdonság szülessen. Mint a közelmúltban bizonyosságot nyert: ez gyakran jó taktika lehet, azonban sokszor hiába adott egy dollármilliókat érő ötlet, ha a megvalósítás közel sem éri el a megfelelő ingerküszöböt. Valami hasonló történt a Funktronic Labs fejlesztésében készült Wave Break esetén is, amelyet hiába imádtunk a tematika miatt, sajnos az előzetes várakozásainkat egyáltalán nem igazolta a gyakorlat, így hatalmas csalódást okozott a végeredmény. Lássuk, hogy miért jutottunk erre a következtetésre, és miért bukott meg a vizsgán a játék, amely egyébként kiváló esélyekkel indult.
Mint a legtöbb versenyjátéknak, úgy természetesen a Wave Breaknek sincs igazi sztorija. A készítők azonban jól kitalálták, hogy mivel fogják meg a rajongókat, hiszen úgy harangozták be az alkotást, mint a világ első hajós gördeszkás játéka – az angol „skateboating” egy kicsit jobban cseng –, amelyet a korabeli gördeszkás klasszikusok, a Tony Hawk és társai ihlettek. Itt azonban még nincs vége a figyelemfelkeltésnek, hiszen az alkotók az egészet egy erőteljesen a Miami Vice által ihletett, a nyolcvanas évekre hajazó körítéssel dobták fel.
Aki hozzánk hasonlóan igazi vén rókának tekinthető a játékvilágban, az bizonyára felkapja a fejét egy efféle leírásra, hiszen annak idején mindenki imádta az ügyeskedésre épülő gördeszkás címeket – elképzelni sem tudtunk volna akkor ennél menőbbet vagy „amerikaibbat” –, miközben a nyolcvanas évek alighanem mindenkinek örök szerelem marad, akit életében egyszer megcsapott az emberiség egyik aranykoraként emlegetett időszak szele.
Mondhatjuk tehát bátran, hogy a Wave Break egy mesés koncepciót festett le előttünk. Sajnos azonban a gyakorlatban már nem igazán volt ilyen érdekes a játék. Egyrészt a tartalom viccesen kevés. Adott néhány pálya, melyek meglepően szűkösre sikeredtek, és a cél mindegyik esetben az, hogy egyjátékosos módban teljesítsük a kihívásokat, többjátékosos módban pedig legyűrjük az összes ellenfelünket – legalább a pontszámok tekintetében, noha pisztoly is lesz nálunk, ha esetleg erőszakosabbak lennénk. Az élmény erőteljesen olyan hatást kelt, mintha egy hatalmas, exkluzív gördeszkapályát kaptunk volna, melyen kis állatokkal, illetve csónakokkal kell teljesítenünk a mutatványokat. Az élmény totálisan árkád, így teljesen másodlagos, hogy a csónakok kiváló menettulajdonságokkal rendelkeznek szilárd talajon is, vagy egy-egy mutatvány teljesen szembe merészkedik a fizika törvényeivel.
Sajnos azonban nagyobb problémák is akadnak a játékkal azontúl, hogy ez egy árkád élmény, ami egyébként nem lenne baj. Az viszont igen, hogy a Wave Break sok esetben irányíthatatlan. Billentyűzettel gyakorlatilag esélyünk sem lesz arra, hogy mindig kiegyensúlyozott, állandó teljesítményt hozzunk, csónakunk felett több órányi gyakorlás után sem tudjuk majd teljes magabiztossággal átvenni az irányítást, így rengetegszer csak a véletlenszerűség miatt sikerül teljesítenünk egy-egy feladatot.
Ez azért óriási probléma, mert egyjátékosos módban finoman szólva sem élvezetes az egész, multiplayerben pedig nem sok jövője van azoknak az alkotásoknak, melyek az irányítás terén problémásak. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy egy kontrollerrel mérföldekkel javulhat az élményt, de mivel a PC-s változatot teszteltük, ezért alapvető elvárás volt a részünkről, hogy billentyűzettel és egérrel akartuk irányítani. Más kérdés, hogy az egérhez hozzá sem mertünk nyúlni, annyira rosszul sikerült optimalizálni az egészet.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy nem az irányítás az egyetlen probléma a játékkal. A tartalom terén sincs a helyzet magaslatán. Bár akad vagy öt pálya, melyek eltérő környezetbe varázsolnak minket, alapvetően azonban mindegyik kifejezetten unalmas hatást kelt, érezhetően egymás alternatíváiként készültek. Ami nagyobb baj, hogy az egyjátékosos módot nem sikerült megtölteni tartalommal. Lehetett volna fejlődési rendszer, egy sor érdekesség, feloldható extra, de érezhetően az itt elénk tárt feladatok csak egyfajta betanító módként szolgálnak, hogy majd mások ellen – akár kooperatív, akár kompetitív módban – megálljuk a helyünket.
Erre a célra tényleg jó alternatívát nyújt az egyjátékosos móka, de ennél azért sokkal többre lett volna szükség, hiszen annak idején a mintaként szolgáló nagy gördeszkás játékok sem szenvedtek hiányt a feladatokban, illetve a sokszor újrajátszható pályákban. Itt sajnos ilyesmi nincs, közelébe sem ér az egész a korai Tony Hawk-élménynek, egyedül a váltakozó, folyamatosan megjelenített dalcímek okoznak némi nosztalgiát. Nagy kár, hogy az előadók minősége szintén megkérdőjelezhető!
Ami pedig tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a készítők érezhetően félkész állapotban adták ki a Wave Breaket. Tonnányi bugot, hibát és anomáliát találtunk a játékban a tesztelés során, miközben a beépített pályaszerkesztő határozottan azt sugallta, hogy az alkotók itt a közösségre akarják majd bízni a piszkos munkát. Ezért a kevés pálya és játékmód. Más kérdés, hogy sajnálatos módon a pályaszerkesztő sem tesz majd csodát a végeredménnyel, hiszen kevés eszközből gazdálkodhatnak a közösség tagjai, illetve egyelőre kifejezetten halottnak tűntek a szerverek, nem úgy nézett ki, mint ahol egy aktív community kezd körvonalazódni, éppen ellenkezőleg. Minden eleméből süt a félkész jelleg, mondhatni tipikusan olyan játék lett, melyhez hiába álmodtak meg díjnyertes koncepciót, a készítők sietsége – urambocsá’ trehánysága – sajnos könnyen rányomhatja a bélyegét a végeredmény jövőjére.
Grafika: A készítők a rajzfilmes grafikára szavaztak a Wave Break elkészítésekor, ami egészen jól áll a végeredménynek, azonban vannak vele problémák. A PC-s változat esetében ugyanis rengeteg grafikai buggal találkoztunk, egymásba csúszó vagy teljesen eltűnő textúrák, valamint olyan hibák, melyek okozhatnak kellemetlenségeket. Hab a tortán, hogy mindehhez a küllemhez valamiért elképesztően erős gépre van szükség, és még így is hajlamos akadozni az egész, tehát az optimalizálás sem volt a készítők erőssége.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Ha röviden akarjuk jellemezni ezen a téren a játékot, akkor azt kell mondanunk, hogy az irányíthatósága egyenesen borzalmas. Míg a kezelőfelület rendben van, addig billentyűzettel és egérrel túlzás nélkül megszokhatatlan az egész, azonban egy kontrollerrel máris jobb lehet az összkép.
Játszhatóság: A tartalom tekintetében sem a legjobb a játék, az egyjátékosos mód például kifejezetten gyenge, akár betanításként is futhatna, és miközben multiplayerben alig van ember, addig a pályaszerkesztés ebben az állapotában nem képes túl sokáig lekötni a figyelmet.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia sok vizet nem zavar a játékban, ha másokkal próbáljuk meg élvezni a csónakos deszkázást, jellemzően úgyis a közös élmény lesz a lényeg, nehézséget pedig jellemzően nem a kihívás, mint inkább a hibák jelentik majd. Ide sorolhatók a grafikai bugok vagy éppen a totális irányíthatatlanság.
Hangok, zene: Noha rossznak nem neveznénk a hangok és a zenék tekintetében a játékot, azonban ehhez a pörgős játékmenethez nekünk nem sikerült megkedvelnünk a synthwave stílust. Bár állítólag a műfaj legjobbjai hallatják itt műveiket, nekünk hiányoztak a pergős punk-rock dalok, melyek egy-egy Tony Hawk-játékot annak idején még emlékezetesebbé tettek.
Összegzés: Mindent összevetve nagyon vérzik a szívünk a Wave Breakért, aminek az oka leginkább az, hogy nagy reményeket tápláltunk, azonban sajnálatos módon óriási csalódás lett a vége. Bár konzolon láthatóan jól működik és jól fest az egész, PC-n azonban nálunk egyenesen rossz benyomást keltett mind a megjelenés, mind az irányítás tekintetében. Pedig nagyon jól esett volna ebben a nagy nyári melegben valami könnyed Tony Hawk-féle nosztalgia.