SG.hu
Siege Survival: Gloria Victis
Kiadó: Ravenscourt
Fejlesztő: Black Eye Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-560 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 6 GB RAM, 10 GB szabad hely
Hasonló játékok: Frostpunk
Kategória: stratégia
Egy középkori stratégia, ahol nem a nagy seregek vagy az erős várfalak jelentik a győzelem kulcsát, sokkal inkább a kisemberek tettrekészsége. A Siege Survival: Gloria Victis egy rendkívül érdekes ötletre épül, de sajnos a megvalósítása közel sem sikerült rózsásra. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Volt idő, amikor minden bokorban középkori stratégiákat találhattak a játékosok, annyira népszerű volt a stílus és a tematika ötvözése. Mára ebből semmi sem maradt, egyfajta hiányműfaj lett belőle, és ha egy kis indie brigád fel is vállalja, akkor igyekeznek egyedi megközelítést, sajátos perspektívát adni alkotásuknak. Pontosan ez a helyzet a Siege Survival: Gloria Victis című alkotással, mely egy aprócska független fejlesztőcsapat műveként került fel a Steamre, és bár érdekes elképzelések mentén alapoztak meg számára a készítők, a végeredmény azonban közel sem lett annyira jó, mint amilyennek beharangozták. Lássuk is, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a játéknak!
A Siege Survival: Gloria Victis alapkoncepciója a történet szempontjából nem lett túlbonyolítva. Adott egy éppen ostrom alatt álló erőd, egy hatalmas vár, ahol hősünk, majd később hőseink oldalán kell helytállnunk úgy, hogy közben az erődítmény körül már mindenhol hemzseg az ellenség, a készleteink csökkenőben, a katonák pedig kimerülten, sebesülten, rossz felszereltséggel próbálják tenni a dolgukat. Remény persze van, elindult már felénk az erősítés, addig azonban mindenáron ki kell tartanunk, és itt jövünk majd a képbe mi. Egy ilyen helyzetben mondhatni logikusnak tűnhetne, hogy szedett-vedett egységek felett vesszük át az irányítást, és a megfelelő helyezkedéssel, illetve taktikázással megpróbáljuk visszaverni az állandó támadásokat.
Csakhogy a játékban egy egészen más oldalát ismerhetjük meg ennek a háborús helyzetnek, hiszen itt nem katonákat, hanem egyszerű embereket irányítunk majd a jól elbarikádozott fellegvárban, ahol az lesz a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló anyagokból mindent megadjunk a katonáknak ahhoz, hogy folytatni tudják a harcot. Ezzel a csavarral gyakorlatilag egy rendkívül összetett, szerteágazó, erőteljesen a túlélésre hajazó stratégia született, aminek részeként fontos lesz a nyersanyagok menedzselése, a helyes taktika alkalmazása, miközben gyakran kell kockáztatnunk, súlyos döntéseket hoznunk és így tovább.
Hogy miként működik mindez a gyakorlatban? Sajnos kijelenthetjük, hogy nem a legprecízebb formában. Bár a fejlesztők elképesztő munkát végeztek, nagyon összetett rendszereket modelleztek le, de ezek gyakran nem logikusak, nem egymásból következők, hiszen rendkívül egyszerű zsákutcába kerülni, amit nem ritkán csak egy teljes újraindítással orvosolhatunk. Ez különösen magasabb szinteken lesz jellemző, hiszen dacára az alaposnak gondolt, de egyébként rettenetesen hiányos betanító módnak, rendkívül könnyedén belezavarodhatunk a játékmenetbe, és alapvető anyagokat pazarolhatunk el úgy, hogy azokra később óriási szükségünk lenne.
Kétszer is előfordult például, hogy csak azért nem tudtam megmenteni egy segítőtársamat, vagy azért sikerült áttörnie az ellenségnek, mert elfogyott a fa, és sehonnan sem lehetett már szerezni, vagy csak biztos bukás árán. Ilyen kiegyensúlyozatlanságok nem fordulhatnak elő egy videojátékban, különösen akkor, ha az alapvető továbbjutáshoz szükséges tényezők nem biztosítottak. Pedig ezeket a hiányosságokat leszámítva a Siege Survival: Gloria Victis egészen szerethető tud lenni!
Ennek az oka nem más, mint hogy túlélőjátékokat megszégyenítő módon képes hajszolni minket annak ellenére, hogy hiába kell minden azonnal, valójában ezek rendszerint csak üres fenyegetések. Előfordult például, hogy bár sürgősen ételre volt szükségük a katonáknak, azonban csak két körrel később tudtunk küldeni élelmet, ennek a döntésünknek azonban semmilyen következménye sem volt. Kicsit alaposabban ismertetve a játékmenetet, mint fentebb említettük, hőseinkkel a háttérben meghúzódva kell kiszolgálnunk a falakon harcoló katonákat. Bár az ostromokat mi is megérezhetjük majd, azonban a feladatunk leginkább a craftolásra épül.
Adott lesz egy zsebkendőnyi terület, elsőként ott kell nekiállnunk gazdálkodni, állatokat nevelni, miközben a legkülönfélébb épületek felhúzásával – melyek valójában inkább csak asztalok – egyre több lehetőség nyílik meg előttünk. Kezdetben csak a fát tudjuk majd feldolgozni, deszkát és tűzifát előállítani, majd később a disznóhús és a tojás felhasználásával meleg ételt főzhetünk, később gyógyszert és kötszert állíthatunk elő – melyek zömét természetesen az erőd védelmét szolgáló katonáknak kell küldenünk, ha szükség van rá.
A fejlődés folyamatos, azonban a fentiekben ismertetett módon nem teljesen átgondolt, vannak logikátlanul felépített elemek és megoldások. Kifejezetten érzékenyek például az általunk irányított hősök, egy kis fertőzésbe képesek másnap belehalni, miközben rengeteget kell etetni és itatni őket, sőt pihenésüket egyaránt mi menedzseljük, ami rendkívül idegesítő játékelem. Annyira nem kidolgozott, mint a The Sims, annyira viszont azért idegesítő, hogy megtörje a lendületet, és kellemetlenül lelassítsa az élményt. Ezenfelül lehetőségünk nyílik majd a pihenés helyett kiküldeni hőseinket a falak mögé, hogy erőforrásokat gyűjtsenek, de sajnos az ott megtalálható készletek is végesek, így gyakran csak és kizárólag annyi extra dolog található meg odakint, amennyire éppen szükségünk van a továbbjutáshoz. Illetve sokszor még annyi sem.
Ami jó ötlet volt a készítők részéről, hogy szerepjátékos elemeket is csempésztek az alkotásba, így a falon kívül gyakran várhatnak majd ránk meglepetések, különféle kis történetek, melyekbe beletörhet a bicskánk, de akár rengeteg extrát is hozhatnak. Ilyenkor gyakran kerülünk döntéskényszerbe, miközben sokszor előfordul, hogy nincs jó és rossz megoldás, csak két rossz közül válogathatunk. Ezek a kis mellékszálak jellemzően nem túl érdekesek, de mégis színesítik az összképet, azonban sokkal hangsúlyosabbá lehetett volna tenni őket, akárcsak a falon kívüli kalandozást, hiszen rengeteg lehetőség rejlik ebben, azonban érezhetően nem volt elég ötletük vagy idejük a készítőknek kidolgozni őket.
Grafika: A külsőségek tekintetében a Siege Survival: Gloria Victis kifejezetten gyenge lett. Ennél még egy indie címtől is sokkal jobbra számíthatunk, hiszen madártávlatból túl kicsi, gyakran kezelhetetlen az egész, ha pedig ráközelítünk bizonyos karakterekre, eseményekre vagy tereptárgyakra, azonnal láthatjuk, hogy legalább évtizedes lemaradásban van az egész élmény. Ennek az előnye azonban, hogy az optimalizálással nincsenek problémák, többéves gépeken is könnyedén futtatható.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A hagyományos stratégiák és menedzserjátékok kezelőfelülete és irányítása jellemző az egész alkotásra. Alapvetően nem neveznénk rossznak, de hiányzik belőle az alapos betanítás. Ímmel-ámmal néha kapunk egy kis segítséget, de ennél sokkal összetettebb, sokkal teljesebb szisztémára lett volna szükség ahhoz, hogy jobban átláthatóvá tegyék a kezelőfelületet a készítők.
Játszhatóság: A játék kampánya addig tart, ameddig bírjuk a folyamatos ostromot, illetve amíg meg nem érkezik az erősítés. Ez lehet 8-10 óra, de akár ennek két-háromszorosa is. Ezen a téren nincs vele gond, nagyobb baj, hogy nincs megfelelő háttér kidolgozva hozzá, könnyű zátonyra futni vele, és olyan problémák bukkannak elő már az első órákban, melyek megkérdőjelezik a végigjátszás lehetőségét.
Intelligencia, nehézség: A Siege Survival: Gloria Victis egy kifejezetten erőszakos játék, folyamatosan sarokba állít minket, állandóan adagolja a nehézségeket, miközben lehetőségeink tárháza erősen korlátozott. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden egyes játékban eltöltött nap bizonytalanságok halmazából tevődik össze, miközben hiába van rendszeres sikerélményünk, valahogy ennek az egyensúlyát sem sikerült teljesen eltalálniuk a készítőknek, inkább a totális káoszt sugallja folyamatosan, ami hosszabb távon nyomasztó.
Hangok, zene: Kifejezetten átlagos és általános élmény vár ránk a játékban a hangok és a zenék tekintetében. Szinkronok szinte egyáltalán nincsenek, az effektek egészen hiányosak, miközben a zenék sem túl jellemzőek, érezhetően ezen a ponton próbáltak meg a legtöbbet spórolni a készítők.
Összegzés: Mindent összevetve a Siege Survival: Gloria Victis bár nagyszerű alapokra építkezett, azonban a végeredmény mégis nagyon felemásra sikerült. Hiába kecsegtet nagyon sok ígéretes tulajdonsággal az indításkor, a játékmenet alaposabb kibontakozásakor folyamatosan elgáncsol és akadályoz minket, egyáltalán nem beszélhetünk kiegyensúlyozottságról. A végeredmény természetesen szerethető, használható, élvezhető, de okozhat bosszúságot, méghozzá sokkal gyakrabban, mint szerettük volna. A különlegességek kedvelői azért tegyenek vele egy próbát!
Fejlesztő: Black Eye Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-560 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GT 740 vagy ATI Radeon HD 7750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 6 GB RAM, 10 GB szabad hely
Hasonló játékok: Frostpunk
Kategória: stratégia
Egy középkori stratégia, ahol nem a nagy seregek vagy az erős várfalak jelentik a győzelem kulcsát, sokkal inkább a kisemberek tettrekészsége. A Siege Survival: Gloria Victis egy rendkívül érdekes ötletre épül, de sajnos a megvalósítása közel sem sikerült rózsásra. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Volt idő, amikor minden bokorban középkori stratégiákat találhattak a játékosok, annyira népszerű volt a stílus és a tematika ötvözése. Mára ebből semmi sem maradt, egyfajta hiányműfaj lett belőle, és ha egy kis indie brigád fel is vállalja, akkor igyekeznek egyedi megközelítést, sajátos perspektívát adni alkotásuknak. Pontosan ez a helyzet a Siege Survival: Gloria Victis című alkotással, mely egy aprócska független fejlesztőcsapat műveként került fel a Steamre, és bár érdekes elképzelések mentén alapoztak meg számára a készítők, a végeredmény azonban közel sem lett annyira jó, mint amilyennek beharangozták. Lássuk is, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a játéknak!
A Siege Survival: Gloria Victis alapkoncepciója a történet szempontjából nem lett túlbonyolítva. Adott egy éppen ostrom alatt álló erőd, egy hatalmas vár, ahol hősünk, majd később hőseink oldalán kell helytállnunk úgy, hogy közben az erődítmény körül már mindenhol hemzseg az ellenség, a készleteink csökkenőben, a katonák pedig kimerülten, sebesülten, rossz felszereltséggel próbálják tenni a dolgukat. Remény persze van, elindult már felénk az erősítés, addig azonban mindenáron ki kell tartanunk, és itt jövünk majd a képbe mi. Egy ilyen helyzetben mondhatni logikusnak tűnhetne, hogy szedett-vedett egységek felett vesszük át az irányítást, és a megfelelő helyezkedéssel, illetve taktikázással megpróbáljuk visszaverni az állandó támadásokat.
Csakhogy a játékban egy egészen más oldalát ismerhetjük meg ennek a háborús helyzetnek, hiszen itt nem katonákat, hanem egyszerű embereket irányítunk majd a jól elbarikádozott fellegvárban, ahol az lesz a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló anyagokból mindent megadjunk a katonáknak ahhoz, hogy folytatni tudják a harcot. Ezzel a csavarral gyakorlatilag egy rendkívül összetett, szerteágazó, erőteljesen a túlélésre hajazó stratégia született, aminek részeként fontos lesz a nyersanyagok menedzselése, a helyes taktika alkalmazása, miközben gyakran kell kockáztatnunk, súlyos döntéseket hoznunk és így tovább.
Hogy miként működik mindez a gyakorlatban? Sajnos kijelenthetjük, hogy nem a legprecízebb formában. Bár a fejlesztők elképesztő munkát végeztek, nagyon összetett rendszereket modelleztek le, de ezek gyakran nem logikusak, nem egymásból következők, hiszen rendkívül egyszerű zsákutcába kerülni, amit nem ritkán csak egy teljes újraindítással orvosolhatunk. Ez különösen magasabb szinteken lesz jellemző, hiszen dacára az alaposnak gondolt, de egyébként rettenetesen hiányos betanító módnak, rendkívül könnyedén belezavarodhatunk a játékmenetbe, és alapvető anyagokat pazarolhatunk el úgy, hogy azokra később óriási szükségünk lenne.
Kétszer is előfordult például, hogy csak azért nem tudtam megmenteni egy segítőtársamat, vagy azért sikerült áttörnie az ellenségnek, mert elfogyott a fa, és sehonnan sem lehetett már szerezni, vagy csak biztos bukás árán. Ilyen kiegyensúlyozatlanságok nem fordulhatnak elő egy videojátékban, különösen akkor, ha az alapvető továbbjutáshoz szükséges tényezők nem biztosítottak. Pedig ezeket a hiányosságokat leszámítva a Siege Survival: Gloria Victis egészen szerethető tud lenni!
Ennek az oka nem más, mint hogy túlélőjátékokat megszégyenítő módon képes hajszolni minket annak ellenére, hogy hiába kell minden azonnal, valójában ezek rendszerint csak üres fenyegetések. Előfordult például, hogy bár sürgősen ételre volt szükségük a katonáknak, azonban csak két körrel később tudtunk küldeni élelmet, ennek a döntésünknek azonban semmilyen következménye sem volt. Kicsit alaposabban ismertetve a játékmenetet, mint fentebb említettük, hőseinkkel a háttérben meghúzódva kell kiszolgálnunk a falakon harcoló katonákat. Bár az ostromokat mi is megérezhetjük majd, azonban a feladatunk leginkább a craftolásra épül.
Adott lesz egy zsebkendőnyi terület, elsőként ott kell nekiállnunk gazdálkodni, állatokat nevelni, miközben a legkülönfélébb épületek felhúzásával – melyek valójában inkább csak asztalok – egyre több lehetőség nyílik meg előttünk. Kezdetben csak a fát tudjuk majd feldolgozni, deszkát és tűzifát előállítani, majd később a disznóhús és a tojás felhasználásával meleg ételt főzhetünk, később gyógyszert és kötszert állíthatunk elő – melyek zömét természetesen az erőd védelmét szolgáló katonáknak kell küldenünk, ha szükség van rá.
A fejlődés folyamatos, azonban a fentiekben ismertetett módon nem teljesen átgondolt, vannak logikátlanul felépített elemek és megoldások. Kifejezetten érzékenyek például az általunk irányított hősök, egy kis fertőzésbe képesek másnap belehalni, miközben rengeteget kell etetni és itatni őket, sőt pihenésüket egyaránt mi menedzseljük, ami rendkívül idegesítő játékelem. Annyira nem kidolgozott, mint a The Sims, annyira viszont azért idegesítő, hogy megtörje a lendületet, és kellemetlenül lelassítsa az élményt. Ezenfelül lehetőségünk nyílik majd a pihenés helyett kiküldeni hőseinket a falak mögé, hogy erőforrásokat gyűjtsenek, de sajnos az ott megtalálható készletek is végesek, így gyakran csak és kizárólag annyi extra dolog található meg odakint, amennyire éppen szükségünk van a továbbjutáshoz. Illetve sokszor még annyi sem.
Ami jó ötlet volt a készítők részéről, hogy szerepjátékos elemeket is csempésztek az alkotásba, így a falon kívül gyakran várhatnak majd ránk meglepetések, különféle kis történetek, melyekbe beletörhet a bicskánk, de akár rengeteg extrát is hozhatnak. Ilyenkor gyakran kerülünk döntéskényszerbe, miközben sokszor előfordul, hogy nincs jó és rossz megoldás, csak két rossz közül válogathatunk. Ezek a kis mellékszálak jellemzően nem túl érdekesek, de mégis színesítik az összképet, azonban sokkal hangsúlyosabbá lehetett volna tenni őket, akárcsak a falon kívüli kalandozást, hiszen rengeteg lehetőség rejlik ebben, azonban érezhetően nem volt elég ötletük vagy idejük a készítőknek kidolgozni őket.
Grafika: A külsőségek tekintetében a Siege Survival: Gloria Victis kifejezetten gyenge lett. Ennél még egy indie címtől is sokkal jobbra számíthatunk, hiszen madártávlatból túl kicsi, gyakran kezelhetetlen az egész, ha pedig ráközelítünk bizonyos karakterekre, eseményekre vagy tereptárgyakra, azonnal láthatjuk, hogy legalább évtizedes lemaradásban van az egész élmény. Ennek az előnye azonban, hogy az optimalizálással nincsenek problémák, többéves gépeken is könnyedén futtatható.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A hagyományos stratégiák és menedzserjátékok kezelőfelülete és irányítása jellemző az egész alkotásra. Alapvetően nem neveznénk rossznak, de hiányzik belőle az alapos betanítás. Ímmel-ámmal néha kapunk egy kis segítséget, de ennél sokkal összetettebb, sokkal teljesebb szisztémára lett volna szükség ahhoz, hogy jobban átláthatóvá tegyék a kezelőfelületet a készítők.
Játszhatóság: A játék kampánya addig tart, ameddig bírjuk a folyamatos ostromot, illetve amíg meg nem érkezik az erősítés. Ez lehet 8-10 óra, de akár ennek két-háromszorosa is. Ezen a téren nincs vele gond, nagyobb baj, hogy nincs megfelelő háttér kidolgozva hozzá, könnyű zátonyra futni vele, és olyan problémák bukkannak elő már az első órákban, melyek megkérdőjelezik a végigjátszás lehetőségét.
Intelligencia, nehézség: A Siege Survival: Gloria Victis egy kifejezetten erőszakos játék, folyamatosan sarokba állít minket, állandóan adagolja a nehézségeket, miközben lehetőségeink tárháza erősen korlátozott. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy minden egyes játékban eltöltött nap bizonytalanságok halmazából tevődik össze, miközben hiába van rendszeres sikerélményünk, valahogy ennek az egyensúlyát sem sikerült teljesen eltalálniuk a készítőknek, inkább a totális káoszt sugallja folyamatosan, ami hosszabb távon nyomasztó.
Hangok, zene: Kifejezetten átlagos és általános élmény vár ránk a játékban a hangok és a zenék tekintetében. Szinkronok szinte egyáltalán nincsenek, az effektek egészen hiányosak, miközben a zenék sem túl jellemzőek, érezhetően ezen a ponton próbáltak meg a legtöbbet spórolni a készítők.
Összegzés: Mindent összevetve a Siege Survival: Gloria Victis bár nagyszerű alapokra építkezett, azonban a végeredmény mégis nagyon felemásra sikerült. Hiába kecsegtet nagyon sok ígéretes tulajdonsággal az indításkor, a játékmenet alaposabb kibontakozásakor folyamatosan elgáncsol és akadályoz minket, egyáltalán nem beszélhetünk kiegyensúlyozottságról. A végeredmény természetesen szerethető, használható, élvezhető, de okozhat bosszúságot, méghozzá sokkal gyakrabban, mint szerettük volna. A különlegességek kedvelői azért tegyenek vele egy próbát!