SG.hu

Rogue Heroes: Ruins of Tasos

Kiadó: Team17 Digital
Fejlesztő: Heliocentric Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 280 processzor, Nvidia GeForce 8300 GS vagy ATI Radeon HD 3200 grafikus kártya, 1 GB RAM, 1 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 280 processzor, Nvidia GeForce GT 710 vagy ATI Radeon HD 7470 grafikus kártya, 1 GB RAM, 1 GB szabad hely
Hasonló játékok: The Legend of Zelda-sorozat
Kategória: akció-kaland

Régen nem kaptunk már olyan videojátékot, mely visszarepített volna minket a klasszikus Zelda-sorozat által kikövezett útra, amikor a franchise még inkább egy ügyességi kaland volt, mint mai értelemben vett szerepjáték, de a Rogue Heroes: Ruins of Tasos jött, látott és bizony győzött is!

Volt idő, amikor a szerepjátékok, a kalandjátékok és az ügyességi játékok még közel sem különültek el annyira a besorolásukat és megvalósításukat tekintve, mint manapság. A kilencvenes évek első felében a kor technológiai fejletlensége miatt ez a három stílus sok esetben szerepelt egy alkotáson belül, így elegendő csak a Zelda-sorozatra gondolni, melyet sokan hajlamosak egyszerű szerepjátékként jellemezni a mai napig, de valójában a többi műfaji sajátosság is ugyanúgy megtalálható volt benne.

Manapság azonban a fejlesztők inkább külön-külön gondolkoznak, holott a hozzánk hasonló vén rókák még ma is szívesen látnának ilyen műfaji hibrideket. Ezt a szűk réteget célozta meg legújabb alkotásával, a Heliocentric Studios, akik úgy gondolták, hogy sokan örülnének egy a korai Zelda-érára hajazó videojátéknak, aminél jobb döntést nem is hozhattak volna, hiszen talán csak keveseket tesznek boldoggá minőségi munkájukkal, azonban őket maradéktalanul. Lássuk, hogy miért szerettük meg olyan könnyen a Rogue Heroes: Ruins of Tasos által nyújtott élményt!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Kezdjük ott, hogy a történetet nem bonyolították túl a készítők, ami abszolút jó hír azok számára, akik ezen a téren is a retro hatást keresik. Adott egy fantáziavilág, a főszerepben Tasos földjével, mely egykoron egy békés vidék volt, miután azonban a négy földalatti útvesztő mélyén sínylődő Titánokat kordában tartó ősi varázspecsétek hatása gyengülni kezdett, sötét gonoszság szabadult el. A főgonoszokat egyelőre még visszatartja a maroknyi mágia, csatlósaik azonban ellepték a világot, így az istennők, akik egykoron a pecséteket megalkották, kétségbeesetten kérik Tasos hőseit, hogy formáljanak egy csapatot, és szálljanak szembe a fenyegetéssel, míg ők reprodukálják az ősi varázst.

Röviden tehát ismét adott pár jöttment legény és leány, akik azt a feladatot kapják, hogy megmentsék a világot a pusztulástól. Sokak számára mindez talán unalmasnak és klisésnek tűnhet, de a Rogue Heroes: Ruins of Tasos egy alacsony költségvetésű projekt, mely készakarva nem bonyolította túl sem a történetet, sem a játékmenetet, hiszen a cél itt a szórakoztatás és a múltidézés lett.

Ez pedig maximálisan igaz a játékmenetre is, mely rögzített izometrikus kameranézetre lett felépítve, és a legjobb az egészben, hogy nemcsak egyedül, hanem akár három barátunk társaságában is csatlakozhatunk az eseményekhez. Nyilván akkor sem veszik el az élmény, ha egymagunk kalandozunk a pályán, ilyenkor hozzánk igazodik az ellenfelek és a feladványok nehézsége, hiszen a játékmenet alapvetően a harcra és a fejtörőkre épül, méghozzá rendkívül ügyes módon. A Rogue Heroes: Ruins of Tasosban egyetlen biztos pontunk lesz, mégpedig a felszíni világ, mely nem változik.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Kis falucskánk mindig ugyanott és ugyanúgy marad, sőt mi több, minél több pénzre, drágakőre és egyébre teszünk szert, annál több fejlesztést tudunk itt végrehajtani. Nemcsak kis házikónkat fejleszthetjük ilyen formában, de az egész települést új életre kelthetjük, így a kezdeti romhalmaz rövidesen egy élő, virágzó közösséggé válik, ami természetesen számunkra is jövedelmező befektetés lesz. A több szolgáltatás és a több ember jelenléte ugyanis nemcsak rengeteg mellékküldetést biztosít számunkra – hiszen ne feledjük, a szerepjátékos elemek azért hangsúlyosak –, de újabb fejlődési lehetőségeket egyaránt nyújtanak azért, hogy amint lemerészkedünk a mélységbe, ott minél jobban helyt tudjunk állni.

Mert hiába találunk a felszínen is ellenfeleket, csontvázakat, zombikat és egyebeket, az igazán veszélyes lények a földalatti útvesztőkben várnak ránk, melyek ráadásul teljesen véletlenszerűen generálódnak. Ezt gyakran megtapasztalhatjuk majd, hiszen ember legyen a talpán, aki elsőre teljesíteni tudja őket, illetve azonnal eljut a főellenfélhez. Dolgunkat ugyanis nemcsak szörnyek, hanem fejtörők is nehezítik. Noha annyira sajátos megoldásokkal nem találkozunk, mint egykoron a Zelda-sorozatban, de a nem ritkán véletlenszerűségre épülő feladványok rengeteg alkalommal meg tudnak tréfálni minket, sőt komoly fejtörést okozhatnak, hiszen egy kis figyelmetlenség vagy egy rossz kapcsoló aktiválása, és máris értékes életerőpontok mentek a levesbe.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Érdekes egyébként, hogy a játékmenet részben a véletlenszerűségnek, részben a fejlesztők ötleteinek hála milyen változatossággal kecsegtet. Már maguk a küzdelmek is sokrétűek, hiszen választhatunk a különféle fegyverek és képességek közül – eleve hősünk is valamelyik kasztba tartozik majd –, de a pályák is gyakran a segítségünkre lehetnek. Dobálhatunk például bombákat, csapdába csalhatjuk a kellemetlen ellenfeleket, egyszóval folyamatosan találkozhatunk és próbálkozhatunk az újdonságokkal.

Ennek hála egy percig sem fullad majd unalomba a Rogue Heroes: Ruins of Tasos. Noha tény és való, hogy nagyon kellemetlen tud lenni, ha feltételezhetően röviddel a cél előtt elbukunk, hiszen automatikus regeneráció és egyebek itt természetesen nincsenek. Varázsitalok persze lesznek, illetve a szétverhető pályaelemekből is gyakran kapunk szívecskéket, melyek gyógyítanak minket, de mindez gyakran semmit sem ér, ha már az előttünk álló útvesztő első helyszínén csúnyán ellátják a bajunkat.

Merthogy kivitelezési problémák azért akadnak, így például néha bajos az irányítás, nehezen kezelhető a karakter, ennek megfelelően elég egy rossz védekezés vagy egy előnytelen szögből indított támadás, netán egy meglepetés – ami kifejezetten gyakori – ahhoz, hogy az életerőnk jelentős része menjen a levesbe. Ez persze valahol bájt is ad a végeredménynek, hiszen a nehézség tekintetében a játék szintén a korabeli alkotásokat idézi fel előttünk, ami annak ellenére is óriási előnye, hogy gyakran igazságtalan néhány pályarész, de azért 4-5 óra után már ki lehet ismerni az alkotók logikáját. Így például rájövünk, hogy védekezés nélkül soha nem rongyolunk be egy új helyszínre, vagy az edényekkel is jobban járunk, ha inkább távolról törjük őket darabokra, elkerülve annak az esélyét, hogy egy kígyó azonnal belénk marjon. Ezek az apróságok adnak egy gyermeki huncutságot az egésznek, amitől nem tagadjuk, egy kicsit mi is megfiatalodtunk a teszt közben!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Ezt a hatást pedig ráadásként még a grafika is megtámogatja. Nem elég, hogy rendkívül színes az egész végeredmény, de mindemellett a manapság népszerű pixel art élményre épít, tehát úgy régi vágású, hogy közben csinos és mutatós. Nyilván felesleges egy tripla-A kategóriás alkotással összevetni a látványt, hiszen itt egészen más elképzelésekkel indult el a tervezés, nem is gazdálkodhattak akkora összegekből a fejlesztők, emiatt törekedtek inkább a direkt retro megoldásra, ami ebben az esetben is nagyon jól sült el.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Míg a kezelőfelület rendben van, az irányítás sajnos nagyon sok esetben okozhat nekünk problémát. Nem meglepő, hiszen a fix kameranézetnek és az izometrikus perspektívának a billentyűzet a legnagyobb ellensége, hát ha még az alapvető funkciók közül néhányat az egérre is átültettek. Azt nem mondanánk, hogy rossz, de azért vannak kellemetlenségei a Rogue Heroes: Ruins of Tasosnak az irányítás terén.

Játszhatóság: Alapvetően nincs különösebb gond a szavatossággal a játékban, garantáltan hetekre elegendő élményt kínál már akkor is, ha egyedül állunk neki, de azért ne feledjük el, itt a kooperatív módon van a központi hangsúly. Három másik játékos oldalán gyakorlatilag végtelen élmények várnak majd ránk a véletlenszerűen generált helyszíneken, ami elég komoly fegyvertény az alkotás tekintetében.

Intelligencia, nehézség: Nehéznek ugyan nem neveznénk a játékot, ellenben igazságtalannak már annál inkább. Rengeteg esetben találkozhattunk ugyanis az egyes helyszíneken olyan csapdákkal, melyek gyakorlatilag kivédhetetlenek voltak, és ha a véletlenszerűség úgy gondolja, hogy egymás után három helyiségben is ilyesmit vág az arcunkba, az könnyedén a pályafutásunk végét jelentheti. Persze ilyenkor sincs nagy gond, a házunkban térünk magunkhoz, a begyűjtött fejlesztések és pénz nem vész el, azonban újra neki kell veselkednünk a dungeonnek, ami a véletlengenerátor miatt teljesen másként fest majd.

Hangok, zene: Túl sok hang és zene nincs a játékban, a szinkronok pedig teljesen kimaradtak, de alapvetően nem lesz hiányérzetünk, hiszen egy ilyen régimódi alkotásnál meg is lepődnénk, ha szinkronizálták volna a párbeszédeket.

Összegzés: Világos, hogy a Rogue Heroes: Ruins of Tasost a maga kategóriájában kell kezelni és értékelni, ennek fényében nem vethető össze egy mai szerepjátékkal. Aki viszont a retro élményeket keresi, és él-hal a korabeli Zelda-játékokért, azaz szereti, ha a szerepjátékos elemek sok akcióval és fejtörővel vannak elegyítve, miközben a véletlenszerűség, illetve a többjátékosos móka sem marad ki a képletből, annak a Heliocentric Studios alkotása kellemes gyöngyszem lehet a sorban. Első próbálkozásra mindenképpen kalapunkat emeljük előttük!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!