SG.hu
Beyond a Steel Sky
Kiadó: Revolution Software
Fejlesztő: Revolution Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 945 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3470 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Beneath a Steel Sky, Broken Sword-sorozat
Kategória: kalandjáték
Több mint 25 évvel az első epizód után megérkezett a Beneath a Steel Sky folytatása, mely kis túlzással ott folytatja a történetet, ahol a nagy előd annak idején befejezte, de aggodalomra semmi ok, az előzmény ismeretének hiányában is élvezhetik az új élményeket a kalandorok. Lássuk, hogy miként sikerült a Beyond a Steel Sky!
A Beneath a Steel Sky nevét általában csak azok a kalandjáték-rajongók ismerik, akik a műfaj aranykorában, vagyis a kilencvenes évek elején már megrögzötten hódoltak a digitális élvezeteknek. Persze annak idején egy kicsit még másként működtek a dolgok, mint manapság. Különösen itt, Magyarországon leginkább például azzal játszottunk, ami így vagy úgy, de eljutott hozzánk, és nem azzal, ami a szívünk vágya volt. A LucasArts legnagyobb nevei mellett azonban a Revolution Software alkotásáról azért elég sokan hallottak a kalandorok közül, ami leginkább annak köszönhető, hogy a sajtó gyakran szuperlatívuszokban beszélt róla. Mindezt részben Dave Gibbons, a legendás Watchmen képregények alkotója miatt, részben pedig azért, mert valóban egy nagyszerű sztorival és akkoriban még egészen újnak ható cyberpunk élményekkel kecsegtetett.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Beneath a Steel Sky egy új sikersorozat kezdete lehet, egy újabb Monkey Island, ha úgy tetszik, de hiába vártuk kitartóan, valamiért csak nem akart elkészülni hozzá a folytatás. Mivel 1994 óta eltelt néhány év, a rajongók többsége teljesen letett róla, rengetegen el is felejtették a nevét, éppen ezért hatott derült égből villámcsapásként, amikor kiderült, hogy a Revolution Software negyed évszázad után elkészíti a folytatást, amihez ráadásul ismét sikerült felkérniük Gibbonst, így minden a helyén volt ahhoz, hogy egy igazán minőségi és emlékezetes kalandjátékot kaphassunk. Bár a minőséggel akadnak problémák, azt azonban ennek ellenére is ki merjük jelenteni már itt az elején, hogy igencsak szegényebbek lettünk volna, ha nem kapjuk meg idén a Beyond a Steel Skyt.
Kezdjük például rögtön a történettel, mely ezer szállal kötődik ugyan az első részhez, de az első átvezetőből azonnal kapunk egy olyan összefoglalót, mely elmeséli nekünk, hogy miről maradtunk le annak idején, illetve mi törlődött már a memóriánkból az eltelt 26 esztendő során. Főhősünk továbbra is Robert Foster lesz – már, amikor így hívják, hiszen egy hackernek hála nagyon hamar identitást vált, és ebből rengeteg bonyodalma lesz később –, aki egy alternatív idősíkon, egy eléggé Mad Max hatású cyberpunk világban keveredik bele egy újabb történetbe, aminek részeként ismét el kell hagynia a sivatagot, és felkeresnie egykori lakhelyét, Union Cityt, ahol egy kicsikét megváltozott a világ.
Az apropó nem más, mint hogy legjobb barátjának gyermekét rejtélyes körülmények között elrabolták, egyetlen nyoma pedig néhány robothoz és egy különleges lépegető járműhöz köthető, mely a metropoliszba vihette a kicsit. Robert így fogja magát, és felkerekedik, hiszen az előző részből ismert Joey a legutóbbi információi szerint a város vezetője, de amint megérkezik a kapuk elé, rá kell döbbennie, hogy itt már semmi sem ugyanaz, mint régen volt. Már mindent robotok irányítanak, mindenkit megfigyelnek, a város vezetését egy különleges tanács vette át, de a legrosszabb az egészben, hogy már a bejutás sem egyszerű, így rögtön az első egy-két óránkat azzal töltjük el, hogy egyáltalán átléphessünk a nagy kapun. Azonban nem is sejtjük, hogy odabent ennél sokkal nagyobb bonyodalmak várnak majd ránk az eltűnt gyermek nyomában kutakodva.
Bár a történet rögtön elragad minket, amin azonban először megakad majd a szemünk a Beyond a Steel Sky betöltését követően, az alighanem a grafika lesz. Persze közel sem azért, mert annyira káprázatos lenne az egész, inkább azért, mert különleges. A játék ezen a téren alighanem a Borderlands-sorozattal ápolja a legszorosabb rokonságot, hasonló cell-shading körítést kapott az egész, ami a legendás Dave Gibbons miatt nem véletlen, hiszen tőle pont ilyen képregényes megvalósítást vártunk. Mondhatni a kötelező házi feladatát tette le az asztalra a művész, egy kisujjból kirázott elképzelés testet öltéséről beszélhetünk, ami természetesen a játékmenetre egyaránt érvényes. Aki ugyanis a kalandjátékok reformációját várja a név alatt, az nagyot csalódik majd, itt az alkotók foggal-körömmel ragaszkodtak a műfaj alapjaihoz, noha addig azért nem merészkedtek, hogy point and click megoldásokban gondolkozzanak, így a végeredmény a 3D-s kalandok sajátosságaira épült fel, annak minden szépségével és bosszúságával egyetemben.
Ennek megfelelően szabadon bejárhatjuk a rendelkezésünkre álló területet – már amennyiben sikerül, és nem akadunk fenn a tereptárgyakban –, miközben felkutatjuk az interaktív objektumokat, beszélgetünk a szereplőkkel, megpróbáljuk átlátni a kusza szálakat, illetve ráakadni arra a vonalra, melyen elindulva megoldást találhatunk egy adott problémára. Hiába kristálytiszta előttünk például rögtön az induláskor, hogy be kell jutnunk a városba, ha ahhoz egyszer át kell jutnunk a hídon, hogy akkumulátort szerezzünk egy kamionba, lévén annak a sofőrje csempészhet át minket a szigorú ellenőrzőrendszereken. Mindehhez azonban szükségünk lesz majd egy hackerkedésben járatos hölgy segítségére, két élénk fantáziájú gyermekre és többek között néhány bűzlő kolbászra is.
Ebből is látszik, hogy a Beyond a Steel Sky a régi iskola híve. Bár pixelvadászat nincs, azonban a fejtörők rendkívül összetettek, ember legyen a talpán, aki a városban követni tudja majd a szálakat, illetve felismeri, hogy mikor és milyen eszközt kell használnia ahhoz, hogy megoldhassa az aktuális talányt. A készítők ráadásul rengeteg aprósággal dobták fel az alapokat, így a futurisztikus megoldásokat kihasználva lesz például egy eszközünk, amivel ügyesen át tudunk programozni néhány gépet, de visszaélhetünk a kezünkbe ültetett chippel is, hogy csak néhány példát emeljünk ki a sok közül. A történetet természetesen döntéseinkkel is befolyásolhatjuk, hiszen akárkivel elegyedünk párbeszédbe, rengeteg lehetőség közül választhatjuk majd ki, hogy melyik témáról szeretnénk többet megtudni, vagy milyen irányba mozdítsuk el a cselekményt. Egy biztos, az összetettség láttán rengeteg klasszikus kalandor szemébe szökik könnycsepp, hiszen ennyire kellemes élményeket manapság már nagyon ritkán kapunk, még a stíluson belül is.
Grafika: Mint fentebb már kiemeltük, a megjelenés tekintetében érződik Gibbons képregényes hatása, így az egész olyan érzést kelt egy kicsit, mint a Borderlands vagy a Telltale-féle kalandjátékok. Ez ugyan kifejezetten jól áll az alkotásnak, ellenben a legtöbb ilyen műhöz hasonlóan azért vannak hiányosságok, pontatlan illesztések, elmaradott animációk, melyek képesek mosolyt csalni az arcunkra. Természetesen az a lényeg, hogy összességében jól néz ki az egész, mert jó ránézni, csak nem szabad elmerülni a részletekben. Nagyobb probléma, hogy rengeteg a grafikai bug, az egymásba lógó karakterek és így tovább, melyek sajnos elég „budget” kategóriás összhatást keltenek.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mint a 3D kalandjátékoknál általában, az irányítás sajnos itt sincs a helyzet magaslatán. Mindez ráadásul kellemetlen kamerakezeléssel társul, aminek jóvoltából gyakran érezhetjük magunkat elveszettnek, hiszen még a legegyszerűbb interakciókhoz is másodpercekig kell toporzékolnunk és forgatnunk a kamerát ahhoz, hogy végre megfelelően átláthassunk mindent. A kezelőfelület szerencsére elég letisztult lett, mondhatni a szokásos kalandjátékos kliséket kapjuk ezen a téren.
Játszhatóság: A tartalom terén kifejezetten hosszúra nyúlt a Beyond a Steel Sky. Alaposan el lehet merülni ebben a különleges világban, ahol minden egyes karakterhez, még a robotokhoz is érdemes lehet visszamenni többször, hiszen folyton képesek újabb információkkal szolgálni nekünk, de nem elhanyagolható az sem, hogy egyes fejtörők ügyesen meg tudnak akasztani minket a folyamatos haladásban, így a 8-10 órás élményt könnyedén megduplázhatjuk majd.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a játékban nem igazán kapott különösebb szerepet, a nehézség terén viszont egészen hullámzó a teljesítmény. Eleve a fejtörők gyakran túl kemények és logikátlanok, de az irányítás vagy a rossz kamerakezelés szintén sokszor megnehezíti a dolgunkat, ellenben a régi vágású kalandjátékos hangulat miatt így is elnézők lehetnek vele a stílus rajongói.
Hangok, zene: Kiváló szinkronok és hasonló színvonalú zenék színesítik a megfelelő pillanatokban a Beyond a Steel Sky élményét. Kiugró megoldásokat ugyan sehol sem kapunk, de azért a humorizáló robotok gyakran képesek voltak mosolyt csalni az arcunkra ezen a téren.
Összegzés: Noha 26 év után már biztosan nem az a közönség élvezi a Beyond a Steel Skyt, mint akik 1994-ben, azonban aki odáig van a régi vágású 3D kalandjátékokért, annak szinte biztos, hogy nem okoz majd csalódást a végeredmény. Vannak hibái és hiányosságai, lehetett volna még csiszolgatni rajta, esetleg átgondolni néhány túlbonyolított fejtörőt, de összességében olyan élményt kínál, mint gyermekkorunk legjobb kalandjátékai, így már a nosztalgikus hangulat miatt is érdemes lehet kipróbálni. Vajon újabb 26 évet kell várni a következő részre?
Fejlesztő: Revolution Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 945 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-3470 3,2 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Beneath a Steel Sky, Broken Sword-sorozat
Kategória: kalandjáték
Több mint 25 évvel az első epizód után megérkezett a Beneath a Steel Sky folytatása, mely kis túlzással ott folytatja a történetet, ahol a nagy előd annak idején befejezte, de aggodalomra semmi ok, az előzmény ismeretének hiányában is élvezhetik az új élményeket a kalandorok. Lássuk, hogy miként sikerült a Beyond a Steel Sky!
A Beneath a Steel Sky nevét általában csak azok a kalandjáték-rajongók ismerik, akik a műfaj aranykorában, vagyis a kilencvenes évek elején már megrögzötten hódoltak a digitális élvezeteknek. Persze annak idején egy kicsit még másként működtek a dolgok, mint manapság. Különösen itt, Magyarországon leginkább például azzal játszottunk, ami így vagy úgy, de eljutott hozzánk, és nem azzal, ami a szívünk vágya volt. A LucasArts legnagyobb nevei mellett azonban a Revolution Software alkotásáról azért elég sokan hallottak a kalandorok közül, ami leginkább annak köszönhető, hogy a sajtó gyakran szuperlatívuszokban beszélt róla. Mindezt részben Dave Gibbons, a legendás Watchmen képregények alkotója miatt, részben pedig azért, mert valóban egy nagyszerű sztorival és akkoriban még egészen újnak ható cyberpunk élményekkel kecsegtetett.
Sokáig úgy tűnt, hogy a Beneath a Steel Sky egy új sikersorozat kezdete lehet, egy újabb Monkey Island, ha úgy tetszik, de hiába vártuk kitartóan, valamiért csak nem akart elkészülni hozzá a folytatás. Mivel 1994 óta eltelt néhány év, a rajongók többsége teljesen letett róla, rengetegen el is felejtették a nevét, éppen ezért hatott derült égből villámcsapásként, amikor kiderült, hogy a Revolution Software negyed évszázad után elkészíti a folytatást, amihez ráadásul ismét sikerült felkérniük Gibbonst, így minden a helyén volt ahhoz, hogy egy igazán minőségi és emlékezetes kalandjátékot kaphassunk. Bár a minőséggel akadnak problémák, azt azonban ennek ellenére is ki merjük jelenteni már itt az elején, hogy igencsak szegényebbek lettünk volna, ha nem kapjuk meg idén a Beyond a Steel Skyt.
Kezdjük például rögtön a történettel, mely ezer szállal kötődik ugyan az első részhez, de az első átvezetőből azonnal kapunk egy olyan összefoglalót, mely elmeséli nekünk, hogy miről maradtunk le annak idején, illetve mi törlődött már a memóriánkból az eltelt 26 esztendő során. Főhősünk továbbra is Robert Foster lesz – már, amikor így hívják, hiszen egy hackernek hála nagyon hamar identitást vált, és ebből rengeteg bonyodalma lesz később –, aki egy alternatív idősíkon, egy eléggé Mad Max hatású cyberpunk világban keveredik bele egy újabb történetbe, aminek részeként ismét el kell hagynia a sivatagot, és felkeresnie egykori lakhelyét, Union Cityt, ahol egy kicsikét megváltozott a világ.
Az apropó nem más, mint hogy legjobb barátjának gyermekét rejtélyes körülmények között elrabolták, egyetlen nyoma pedig néhány robothoz és egy különleges lépegető járműhöz köthető, mely a metropoliszba vihette a kicsit. Robert így fogja magát, és felkerekedik, hiszen az előző részből ismert Joey a legutóbbi információi szerint a város vezetője, de amint megérkezik a kapuk elé, rá kell döbbennie, hogy itt már semmi sem ugyanaz, mint régen volt. Már mindent robotok irányítanak, mindenkit megfigyelnek, a város vezetését egy különleges tanács vette át, de a legrosszabb az egészben, hogy már a bejutás sem egyszerű, így rögtön az első egy-két óránkat azzal töltjük el, hogy egyáltalán átléphessünk a nagy kapun. Azonban nem is sejtjük, hogy odabent ennél sokkal nagyobb bonyodalmak várnak majd ránk az eltűnt gyermek nyomában kutakodva.
Bár a történet rögtön elragad minket, amin azonban először megakad majd a szemünk a Beyond a Steel Sky betöltését követően, az alighanem a grafika lesz. Persze közel sem azért, mert annyira káprázatos lenne az egész, inkább azért, mert különleges. A játék ezen a téren alighanem a Borderlands-sorozattal ápolja a legszorosabb rokonságot, hasonló cell-shading körítést kapott az egész, ami a legendás Dave Gibbons miatt nem véletlen, hiszen tőle pont ilyen képregényes megvalósítást vártunk. Mondhatni a kötelező házi feladatát tette le az asztalra a művész, egy kisujjból kirázott elképzelés testet öltéséről beszélhetünk, ami természetesen a játékmenetre egyaránt érvényes. Aki ugyanis a kalandjátékok reformációját várja a név alatt, az nagyot csalódik majd, itt az alkotók foggal-körömmel ragaszkodtak a műfaj alapjaihoz, noha addig azért nem merészkedtek, hogy point and click megoldásokban gondolkozzanak, így a végeredmény a 3D-s kalandok sajátosságaira épült fel, annak minden szépségével és bosszúságával egyetemben.
Ennek megfelelően szabadon bejárhatjuk a rendelkezésünkre álló területet – már amennyiben sikerül, és nem akadunk fenn a tereptárgyakban –, miközben felkutatjuk az interaktív objektumokat, beszélgetünk a szereplőkkel, megpróbáljuk átlátni a kusza szálakat, illetve ráakadni arra a vonalra, melyen elindulva megoldást találhatunk egy adott problémára. Hiába kristálytiszta előttünk például rögtön az induláskor, hogy be kell jutnunk a városba, ha ahhoz egyszer át kell jutnunk a hídon, hogy akkumulátort szerezzünk egy kamionba, lévén annak a sofőrje csempészhet át minket a szigorú ellenőrzőrendszereken. Mindehhez azonban szükségünk lesz majd egy hackerkedésben járatos hölgy segítségére, két élénk fantáziájú gyermekre és többek között néhány bűzlő kolbászra is.
Ebből is látszik, hogy a Beyond a Steel Sky a régi iskola híve. Bár pixelvadászat nincs, azonban a fejtörők rendkívül összetettek, ember legyen a talpán, aki a városban követni tudja majd a szálakat, illetve felismeri, hogy mikor és milyen eszközt kell használnia ahhoz, hogy megoldhassa az aktuális talányt. A készítők ráadásul rengeteg aprósággal dobták fel az alapokat, így a futurisztikus megoldásokat kihasználva lesz például egy eszközünk, amivel ügyesen át tudunk programozni néhány gépet, de visszaélhetünk a kezünkbe ültetett chippel is, hogy csak néhány példát emeljünk ki a sok közül. A történetet természetesen döntéseinkkel is befolyásolhatjuk, hiszen akárkivel elegyedünk párbeszédbe, rengeteg lehetőség közül választhatjuk majd ki, hogy melyik témáról szeretnénk többet megtudni, vagy milyen irányba mozdítsuk el a cselekményt. Egy biztos, az összetettség láttán rengeteg klasszikus kalandor szemébe szökik könnycsepp, hiszen ennyire kellemes élményeket manapság már nagyon ritkán kapunk, még a stíluson belül is.
Grafika: Mint fentebb már kiemeltük, a megjelenés tekintetében érződik Gibbons képregényes hatása, így az egész olyan érzést kelt egy kicsit, mint a Borderlands vagy a Telltale-féle kalandjátékok. Ez ugyan kifejezetten jól áll az alkotásnak, ellenben a legtöbb ilyen műhöz hasonlóan azért vannak hiányosságok, pontatlan illesztések, elmaradott animációk, melyek képesek mosolyt csalni az arcunkra. Természetesen az a lényeg, hogy összességében jól néz ki az egész, mert jó ránézni, csak nem szabad elmerülni a részletekben. Nagyobb probléma, hogy rengeteg a grafikai bug, az egymásba lógó karakterek és így tovább, melyek sajnos elég „budget” kategóriás összhatást keltenek.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mint a 3D kalandjátékoknál általában, az irányítás sajnos itt sincs a helyzet magaslatán. Mindez ráadásul kellemetlen kamerakezeléssel társul, aminek jóvoltából gyakran érezhetjük magunkat elveszettnek, hiszen még a legegyszerűbb interakciókhoz is másodpercekig kell toporzékolnunk és forgatnunk a kamerát ahhoz, hogy végre megfelelően átláthassunk mindent. A kezelőfelület szerencsére elég letisztult lett, mondhatni a szokásos kalandjátékos kliséket kapjuk ezen a téren.
Játszhatóság: A tartalom terén kifejezetten hosszúra nyúlt a Beyond a Steel Sky. Alaposan el lehet merülni ebben a különleges világban, ahol minden egyes karakterhez, még a robotokhoz is érdemes lehet visszamenni többször, hiszen folyton képesek újabb információkkal szolgálni nekünk, de nem elhanyagolható az sem, hogy egyes fejtörők ügyesen meg tudnak akasztani minket a folyamatos haladásban, így a 8-10 órás élményt könnyedén megduplázhatjuk majd.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a játékban nem igazán kapott különösebb szerepet, a nehézség terén viszont egészen hullámzó a teljesítmény. Eleve a fejtörők gyakran túl kemények és logikátlanok, de az irányítás vagy a rossz kamerakezelés szintén sokszor megnehezíti a dolgunkat, ellenben a régi vágású kalandjátékos hangulat miatt így is elnézők lehetnek vele a stílus rajongói.
Hangok, zene: Kiváló szinkronok és hasonló színvonalú zenék színesítik a megfelelő pillanatokban a Beyond a Steel Sky élményét. Kiugró megoldásokat ugyan sehol sem kapunk, de azért a humorizáló robotok gyakran képesek voltak mosolyt csalni az arcunkra ezen a téren.
Összegzés: Noha 26 év után már biztosan nem az a közönség élvezi a Beyond a Steel Skyt, mint akik 1994-ben, azonban aki odáig van a régi vágású 3D kalandjátékokért, annak szinte biztos, hogy nem okoz majd csalódást a végeredmény. Vannak hibái és hiányosságai, lehetett volna még csiszolgatni rajta, esetleg átgondolni néhány túlbonyolított fejtörőt, de összességében olyan élményt kínál, mint gyermekkorunk legjobb kalandjátékai, így már a nosztalgikus hangulat miatt is érdemes lehet kipróbálni. Vajon újabb 26 évet kell várni a következő részre?