SG.hu
The Wonderful 101 Remastered
Kiadó: Platinum Games
Fejlesztő: Platinum Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-7100 2-Core 3,9 GHz-es vagy AMD FX-8100 processzor, Nvidia GeForce GT 630 vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen 3 3300X 4-Core 3,8 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 5500 XT grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Knack, Viewtiful Joe
Kategória: akció-kaland
Néhány év késéssel ugyan, de Hideki Kamiya rendkívül egyedi szuperhősös akciójátéka végre megkapja a neki járó figyelmet, ám az egykori Wii U-exkluzív alkotás feldolgozott változata sajnos közel sem nyújtja azt az élményt, mint amit annak idején az eredeti. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Hol volt, hol nem volt, a Nintendo 2012-ben megpróbált berobbanni a konzolpiacra egy olyan játékgéppel, mely a családbarát szórakoztatást szerette volna ötvözni a mobiljátékokra jellemző érintőképernyős megoldásokkal. Az alapötlet jónak tűnt, de támogatás és felépített koncepció nélkül a továbbfejlesztett Wii korántsem hozta azt a sikert, amit elődje, így rengeteg zseniális videojáték nem kaphatta meg a neki járó figyelmet. A konzol ugyanis minden tekintetben hatalmasat bukott, és nagyon sok olyan exkluzív alkotás került zsákutcába, amely különleges ötleten alapult, és lényegesen nagyobb figyelmet érdemelt volna. Ide sorolható a Hideki Kamiya által alkotott The Wonderful 101 is, mely egy szuperhősös alkotásként arra épült, hogy megpróbáljon mindent kihozni a Wii U második képernyőjéből.
Az elképzelés nagyszerűen működött a gyakorlatban, a konzol egyik legérdekesebb alkotása kerekedett belőle, de sajnos a gyenge hardvereladások miatt nagyon kevesen ismerhették meg a nevét. Ezt próbálta most orvosolni a Platinum Games csapata ezzel a feldolgozással, amivel sajnos egyrészt nagyon megkéstek, másrészt pedig közel sem nyúltak bele annyira, amennyire elvárható lett volna a Wii U-exkluzív tulajdonságok miatt. Persze ettől függetlenül még kellően élvezetes és különleges lehet a végeredmény az őrült japán játékok kedvelőinek!
Merthogy a The Wonderful 101 Remastered minden elemében japán, így már a történet is a sokszor elpufogtatott, arrafelé valamiért betegesen vonzónak tekintett idegen megszállást állítja a középpontba, méghozzá egy hőscsapattal a főszerepben. Hogy egészen pontosak legyünk, a cselekmény az emberiség és a Geathjerk Federation nevű idegen terroristaszervezet közti harmadik nagy háborút dolgozza fel, aminek részeként szerencsére egy komplett szuperhőssereg áll ki fajunk bajnokaként, miközben csak rajtunk múlik majd, hogy a csapat mire viszi a gyakorlatban.
A történetben több főhőst is köszönthetünk, akik teljesen hétköznapi foglalkozást űznek ugyan, de amikor bajba kerül néhány civil, akkor magukra öltik a jelmezt, hogy különleges erőiket bevetve, tipikusan a sok lúd disznót győz alapon elkenjék az idegenek száját, akik nem ritkán hatalmas gépekkel vagy robotokkal próbálnak meg leigázni minket.
Mint fentebb már említettük, a The Wonderful 101 Remastered annyira japán, hogy egy pillanatra sem tudja ezt lemosni magáról, és ez nem is annyira a megjelenésén, mint inkább a játékmeneten vehető észre a leginkább. Az alkotás alapját az izometrikus nézetből átélhető hack and slash akciók adják, de olyan sok csavart tettek bele a készítők, hogy lehetetlenség lenne ennyivel elintézni a dolgot, esetleg egy közönséges Diablo-klónként hivatkozni rá, hiszen a kettőnek köze sincs egymáshoz. Adott egyrészt a folyamatosan bővülő csapat, hiszen soha nem leszünk majd egyedül a pályákon, ezáltal többtucatnyi hőst tudunk görgetni a helyszíneken, akik természetesen egy emberként tudják egyesíteni erejüket.
Erre kifejezetten nagy szükségünk is lesz a komolyabb ellenfeleknél, vagy olyan esetekben, amikor különféle fejtörőket kell megoldanunk, hiszen ezekből sem szenved majd hiányt a játék. Hogy instant hősbrigádunk pontosan mire képes, azt minden esetben az aktuális vezér dönti el – természetesen mi választhatunk majd közülük –, ezáltal kezdetben egyes karakterek képesek öklöt formázva csapkodni a pályán, mások pedig kardot formázva szétcsapni az ellenfél soraiban. Noha kellemesen váltogatják egymást az akciók és az ügyességi elemek, egyáltalán nem tekinthető nehéznek a játék. Amikor működik, akkor kifejezetten jól működik, gyűjtögethetünk, toronyházakra mászhatunk fel, titkos helyszínekre toppanhatunk be, civileket csatolhatunk magunkhoz, hogy hőssé alakulva erősítsék a közös célt, de valami mégis hiányzik az egészből.
Ez pedig nem más, mint a Wii U-s port megfelelő átültetésének hiánya. Mint az imént már kiemeltük, a Nintendo bukott konzoljának legnagyobb különlegességét a második kijelző adta, ami valóban elképesztő lehetőségeket kínált sok esetben, de míg a ZombiU átültetésekor egyáltalán nem hiányzott, addig a The Wonderful 101 kapcsán rendkívüli módon kellene. Az egy dolog, hogy a készítők most mindent egy képernyőre zsúfoltak, és ezzel még nagyobb káoszba fullasztották az egyébként is túlzsúfolt körítést, de legnagyobb sajnálatunkra – PC-n legalábbis – nem tudták átadni azt az élményt, amit annak idején érintőképernyőn.
Az extra képernyők között váltogatni nagyon macerás, a gyakori hősválasztás félelmetesen nehézkes, de a legnagyobb problémákat akkor tapasztalhatjuk, amikor a második kijelzőnek gyakorlati szerepe lenne a játékélményben. Hőseinkkel ugyanis folyamatosan rajzolgatnunk kell a kijelzőn: ha tehát be akarunk kebelezni pár civilt, akkor körbe kell jelölnünk őket; ha egy orbitális kardot akarunk előhívni, akkor egy egyenes vonalra lesz szükségünk hozzá. De ennél sokkal kacifántosabb megoldásokra is sort kell kerítenünk. Noha azt hihetnénk, hogy ez egérrel gyerekjáték lesz, de valójában közel sem az, éppen ellenkezőleg, rendkívül nehézkes az egész, érezhetően valami nagyon gyors megoldást hoztak össze az egészhez a készítők, ami közel sem képes ugyanazt az élményt nyújtani, mintha érintőképernyőn játszanánk.
Ez pedig rengeteg kellemetlenséghez és idegeskedéshez vezethet, hiszen alapvető játékelemről beszélünk, aminek rendkívül kiegyensúlyozottnak kellene lennie. Mindez pedig megdöbbentő annak fényében, hogy egérrel azért kaptunk már néhány olyan rajzolós megoldást, illetve irányítási metódust, ami jól működött, de még nagyobb érdekesség, hogy kontrollerrel is könnyebb az egész, holott ilyenkor a számítógép speciális beviteli eszközének papíron elsőbbséget kellene élveznie. Ettől természetesen még élvezhető a játék, de néhány kihívásnál össze kell szorítanunk a fogunkat, mert alapvetően sem az idő, sem a nehézség miatt nem kell összetörnünk magunkat.
Grafika:
Bár papíron egy feldolgozásról van szó, szépnek azonban egyáltalán nem neveznénk a végeredményt. Nyilván csinosítottak valamicskét a rajzfilmes megjelenésen, de túl sokat úgysem látunk belőle, mert ha nem a kezelőfelület valamelyik elnagyolt eleme takarja ki a képet, akkor olyan távolságból látjuk az egészet, hogy az tökéletesen megfelel az igényeinknek. Ettől persze még nem érdemel maximális pontszámot ebből a szempontból, hiszen amint közelebbről látjuk az eseményeket, rögtön érződik, hogy itt azért vannak lemaradások.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ha nem is borzalmas, de az irányítás tekintetében nagyon sokat szenvedhetünk a játékkal. Alapvetően a sok hős egyidejű terelgetése nem okoz nagy nehézséget, de amint valami ügyességi feladványt kell megoldani, hol a kamerakezeléssel vannak gondok, hol a cikkben említett rajzolgatás miatt szenvedünk egy sort. Mindehhez pedig hozzátartozik, hogy a készítők meg sem próbálták egy képernyőre optimalizálni az irányítást, minden elnagyolt, zavaró és nehézkes, ami óriási probléma.
Játszhatóság: Noha a tartalom terén ránézésre nincs gond a játékkal, de azért a készítők nagyon gyakran átvertek minket az önismétlődő hősökkel és feladatokkal, így hiába gyűjtögethetünk különféle idegen élelmiszereket vagy kristályokat, a The Wonderful 101 Remastered a többjátékosos élmények ellenére is lehetett volna egy kicsit változatosabb, sokrétűbb.
Intelligencia, nehézség:
A nehézség alapvetően kiegyensúlyozott, néha már talán túl könnyű is, a problémát azonban nem ez, hanem a fentiekben többször kiemelt irányítás jelenti, ami gyakran teszi közel játszhatatlanná a végeredményt. Szerencsére a könnyed fejtörők, vagy az alapvetően kiegyensúlyozott küzdelmek azért pozitívabb irányba döntik a mérleg nyelvét, de vannak fenntartásaink.
Hangok, zene:
Ezen a téren találjuk a legkevesebb kivetnivalót a játékkal kapcsolatban. A hangok és a zenék is a tipikus japán pörgést propagálják, a szinkronok kapcsán viszont szerencsére már a nyugati produkciók sajátosságai köszönnek vissza.
Összegzés: A The Wonderful 101 Remastered nem egy halott próbálkozás, akár még nagy sikert is arathatott volna, de sajnos a Platinum Games tőlük szokatlan módon most nem a minőségre, hanem a mennyiségre ment rá, így ezzel az irányítással biztosak vagyunk benne, hogy sokak számára gyors uninstall vagy refund lesz a vége. Annak ellenére is kár érte, hogy aki akarja, az természetesen így is megkedveli majd a végeredményt, csak nem árt tisztában lenni azzal, melyik platformra készült eredetileg, a Wii U-s jegyeket ugyanis nem sikerült levetkőznie magáról.
Fejlesztő: Platinum Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-7100 2-Core 3,9 GHz-es vagy AMD FX-8100 processzor, Nvidia GeForce GT 630 vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen 3 3300X 4-Core 3,8 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 5500 XT grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Knack, Viewtiful Joe
Kategória: akció-kaland
Néhány év késéssel ugyan, de Hideki Kamiya rendkívül egyedi szuperhősös akciójátéka végre megkapja a neki járó figyelmet, ám az egykori Wii U-exkluzív alkotás feldolgozott változata sajnos közel sem nyújtja azt az élményt, mint amit annak idején az eredeti. Játéktesztünkből kiderül, hogy miért!
Hol volt, hol nem volt, a Nintendo 2012-ben megpróbált berobbanni a konzolpiacra egy olyan játékgéppel, mely a családbarát szórakoztatást szerette volna ötvözni a mobiljátékokra jellemző érintőképernyős megoldásokkal. Az alapötlet jónak tűnt, de támogatás és felépített koncepció nélkül a továbbfejlesztett Wii korántsem hozta azt a sikert, amit elődje, így rengeteg zseniális videojáték nem kaphatta meg a neki járó figyelmet. A konzol ugyanis minden tekintetben hatalmasat bukott, és nagyon sok olyan exkluzív alkotás került zsákutcába, amely különleges ötleten alapult, és lényegesen nagyobb figyelmet érdemelt volna. Ide sorolható a Hideki Kamiya által alkotott The Wonderful 101 is, mely egy szuperhősös alkotásként arra épült, hogy megpróbáljon mindent kihozni a Wii U második képernyőjéből.
Az elképzelés nagyszerűen működött a gyakorlatban, a konzol egyik legérdekesebb alkotása kerekedett belőle, de sajnos a gyenge hardvereladások miatt nagyon kevesen ismerhették meg a nevét. Ezt próbálta most orvosolni a Platinum Games csapata ezzel a feldolgozással, amivel sajnos egyrészt nagyon megkéstek, másrészt pedig közel sem nyúltak bele annyira, amennyire elvárható lett volna a Wii U-exkluzív tulajdonságok miatt. Persze ettől függetlenül még kellően élvezetes és különleges lehet a végeredmény az őrült japán játékok kedvelőinek!
Merthogy a The Wonderful 101 Remastered minden elemében japán, így már a történet is a sokszor elpufogtatott, arrafelé valamiért betegesen vonzónak tekintett idegen megszállást állítja a középpontba, méghozzá egy hőscsapattal a főszerepben. Hogy egészen pontosak legyünk, a cselekmény az emberiség és a Geathjerk Federation nevű idegen terroristaszervezet közti harmadik nagy háborút dolgozza fel, aminek részeként szerencsére egy komplett szuperhőssereg áll ki fajunk bajnokaként, miközben csak rajtunk múlik majd, hogy a csapat mire viszi a gyakorlatban.
A történetben több főhőst is köszönthetünk, akik teljesen hétköznapi foglalkozást űznek ugyan, de amikor bajba kerül néhány civil, akkor magukra öltik a jelmezt, hogy különleges erőiket bevetve, tipikusan a sok lúd disznót győz alapon elkenjék az idegenek száját, akik nem ritkán hatalmas gépekkel vagy robotokkal próbálnak meg leigázni minket.
Mint fentebb már említettük, a The Wonderful 101 Remastered annyira japán, hogy egy pillanatra sem tudja ezt lemosni magáról, és ez nem is annyira a megjelenésén, mint inkább a játékmeneten vehető észre a leginkább. Az alkotás alapját az izometrikus nézetből átélhető hack and slash akciók adják, de olyan sok csavart tettek bele a készítők, hogy lehetetlenség lenne ennyivel elintézni a dolgot, esetleg egy közönséges Diablo-klónként hivatkozni rá, hiszen a kettőnek köze sincs egymáshoz. Adott egyrészt a folyamatosan bővülő csapat, hiszen soha nem leszünk majd egyedül a pályákon, ezáltal többtucatnyi hőst tudunk görgetni a helyszíneken, akik természetesen egy emberként tudják egyesíteni erejüket.
Erre kifejezetten nagy szükségünk is lesz a komolyabb ellenfeleknél, vagy olyan esetekben, amikor különféle fejtörőket kell megoldanunk, hiszen ezekből sem szenved majd hiányt a játék. Hogy instant hősbrigádunk pontosan mire képes, azt minden esetben az aktuális vezér dönti el – természetesen mi választhatunk majd közülük –, ezáltal kezdetben egyes karakterek képesek öklöt formázva csapkodni a pályán, mások pedig kardot formázva szétcsapni az ellenfél soraiban. Noha kellemesen váltogatják egymást az akciók és az ügyességi elemek, egyáltalán nem tekinthető nehéznek a játék. Amikor működik, akkor kifejezetten jól működik, gyűjtögethetünk, toronyházakra mászhatunk fel, titkos helyszínekre toppanhatunk be, civileket csatolhatunk magunkhoz, hogy hőssé alakulva erősítsék a közös célt, de valami mégis hiányzik az egészből.
Ez pedig nem más, mint a Wii U-s port megfelelő átültetésének hiánya. Mint az imént már kiemeltük, a Nintendo bukott konzoljának legnagyobb különlegességét a második kijelző adta, ami valóban elképesztő lehetőségeket kínált sok esetben, de míg a ZombiU átültetésekor egyáltalán nem hiányzott, addig a The Wonderful 101 kapcsán rendkívüli módon kellene. Az egy dolog, hogy a készítők most mindent egy képernyőre zsúfoltak, és ezzel még nagyobb káoszba fullasztották az egyébként is túlzsúfolt körítést, de legnagyobb sajnálatunkra – PC-n legalábbis – nem tudták átadni azt az élményt, amit annak idején érintőképernyőn.
Az extra képernyők között váltogatni nagyon macerás, a gyakori hősválasztás félelmetesen nehézkes, de a legnagyobb problémákat akkor tapasztalhatjuk, amikor a második kijelzőnek gyakorlati szerepe lenne a játékélményben. Hőseinkkel ugyanis folyamatosan rajzolgatnunk kell a kijelzőn: ha tehát be akarunk kebelezni pár civilt, akkor körbe kell jelölnünk őket; ha egy orbitális kardot akarunk előhívni, akkor egy egyenes vonalra lesz szükségünk hozzá. De ennél sokkal kacifántosabb megoldásokra is sort kell kerítenünk. Noha azt hihetnénk, hogy ez egérrel gyerekjáték lesz, de valójában közel sem az, éppen ellenkezőleg, rendkívül nehézkes az egész, érezhetően valami nagyon gyors megoldást hoztak össze az egészhez a készítők, ami közel sem képes ugyanazt az élményt nyújtani, mintha érintőképernyőn játszanánk.
Ez pedig rengeteg kellemetlenséghez és idegeskedéshez vezethet, hiszen alapvető játékelemről beszélünk, aminek rendkívül kiegyensúlyozottnak kellene lennie. Mindez pedig megdöbbentő annak fényében, hogy egérrel azért kaptunk már néhány olyan rajzolós megoldást, illetve irányítási metódust, ami jól működött, de még nagyobb érdekesség, hogy kontrollerrel is könnyebb az egész, holott ilyenkor a számítógép speciális beviteli eszközének papíron elsőbbséget kellene élveznie. Ettől természetesen még élvezhető a játék, de néhány kihívásnál össze kell szorítanunk a fogunkat, mert alapvetően sem az idő, sem a nehézség miatt nem kell összetörnünk magunkat.
Grafika:
Bár papíron egy feldolgozásról van szó, szépnek azonban egyáltalán nem neveznénk a végeredményt. Nyilván csinosítottak valamicskét a rajzfilmes megjelenésen, de túl sokat úgysem látunk belőle, mert ha nem a kezelőfelület valamelyik elnagyolt eleme takarja ki a képet, akkor olyan távolságból látjuk az egészet, hogy az tökéletesen megfelel az igényeinknek. Ettől persze még nem érdemel maximális pontszámot ebből a szempontból, hiszen amint közelebbről látjuk az eseményeket, rögtön érződik, hogy itt azért vannak lemaradások.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ha nem is borzalmas, de az irányítás tekintetében nagyon sokat szenvedhetünk a játékkal. Alapvetően a sok hős egyidejű terelgetése nem okoz nagy nehézséget, de amint valami ügyességi feladványt kell megoldani, hol a kamerakezeléssel vannak gondok, hol a cikkben említett rajzolgatás miatt szenvedünk egy sort. Mindehhez pedig hozzátartozik, hogy a készítők meg sem próbálták egy képernyőre optimalizálni az irányítást, minden elnagyolt, zavaró és nehézkes, ami óriási probléma.
Játszhatóság:
Noha a tartalom terén ránézésre nincs gond a játékkal, de azért a készítők nagyon gyakran átvertek minket az önismétlődő hősökkel és feladatokkal, így hiába gyűjtögethetünk különféle idegen élelmiszereket vagy kristályokat, a The Wonderful 101 Remastered a többjátékosos élmények ellenére is lehetett volna egy kicsit változatosabb, sokrétűbb.
Intelligencia, nehézség:
A nehézség alapvetően kiegyensúlyozott, néha már talán túl könnyű is, a problémát azonban nem ez, hanem a fentiekben többször kiemelt irányítás jelenti, ami gyakran teszi közel játszhatatlanná a végeredményt. Szerencsére a könnyed fejtörők, vagy az alapvetően kiegyensúlyozott küzdelmek azért pozitívabb irányba döntik a mérleg nyelvét, de vannak fenntartásaink.Hangok, zene:
Ezen a téren találjuk a legkevesebb kivetnivalót a játékkal kapcsolatban. A hangok és a zenék is a tipikus japán pörgést propagálják, a szinkronok kapcsán viszont szerencsére már a nyugati produkciók sajátosságai köszönnek vissza.Összegzés:
A The Wonderful 101 Remastered nem egy halott próbálkozás, akár még nagy sikert is arathatott volna, de sajnos a Platinum Games tőlük szokatlan módon most nem a minőségre, hanem a mennyiségre ment rá, így ezzel az irányítással biztosak vagyunk benne, hogy sokak számára gyors uninstall vagy refund lesz a vége. Annak ellenére is kár érte, hogy aki akarja, az természetesen így is megkedveli majd a végeredményt, csak nem árt tisztában lenni azzal, melyik platformra készült eredetileg, a Wii U-s jegyeket ugyanis nem sikerült levetkőznie magáról.