Berta Sándor
Felgyorsítható a tengeri mentés
A jelenlegi módszereket egy új algoritmussal ötvözték.
Az ETH Zürich és az MIT kutatói egy olyan új számítási módszert fejlesztettek ki, amely jelentős mértékben felgyorsíthatja a tengeri mentéseket. Az új algoritmussal előrejelezhető, hogy a tengerekben körülbelül hová fognak sodródni az emberek vagy a tárgyak. Miután a tengeri balesetek után a mentőcsapatoknak általában néhány órán belül kell megtalálniuk az eltűnt személyeket, hajókat és roncsokat, ezért az új módszer rendkívül nagy segítséget jelenthet.
A hajóbalesetekben és a tengerek feletti repülőgép-szerencsétlenségekben minden évben több száz ember veszíti el az életét. A tragédiák utáni első órákban a mentésben résztvevők versenyt futnak az idővel. A tengereken hatványozottan igaz az, hogy az első hat órát követően jelentős mértékben csökken az eltűnt személyek megtalálásának az esélye. Az árapály, a változó időjárási körülmények és az instabil parti áramlatok mind megnehezítik a tengeri mentőakciókat.
A George Haller professzor, az ETH Zürich munkatársa által vezetett nemzetközi csoport kibővítette a napjainkban alkalmazott keresési stratégiákat az instabil áramlatokkal kapcsolatos új ismeretekkel. Ezután a szakemberek a dinamikus rendszereleméletekhez használt eszközök és a parti őrségek adatainak a segítségével kifejlesztették az új algoritmust. Mattia Serra, a Harvard Egyetem szakértője közölte, hogy remélik, hogy a munkájukkal sikerül az eddiginél több ember életét megmenteni.
A kutatók a jelenlegi tengeri mentőakciók során tengerdinamika-modellek és az érintett útszakaszra vonatkozó időjárás-jelentések figyelembevételével igyekeznek meghatározni, hogy egy elsodródott személy vagy tárgy milyen irányba és mekkora távolságot tehetett meg a baleset helyétől. A bizonytalan paraméterek és a hiányos adatok miatt ezek a prognózisok ugyanakkor gyakran pontatlanok. Mindez azt eredményezi, hogy a kutatást rossz helyen kezdik el és emiatt sok idő veszendőbe megy.
Matematikai számítások viszont kimutatták, hogy a tengerben sodródó emberek és tárgyak bizonyos görbék (TRansient Attracting Profiles - TRAPs) mentén gyűlnek össze, amelyek szabad szemmel nem láthatók, de az új algoritmussal kimutathatók. A tudósok már két, egymástól független kísérletben ki is próbálták a módszert az Amerikai Egyesült Államok északkeleti partvidékénél. Azokat a valós idejű adatokat alkalmazták, mint az USA parti őrsége is és megfigyelték, hogy a kihelyezett bóják és tesztbábuk összegyűltek a kiszámított görbék mentén. Haller hangsúlyozta, hogy számos módszert kipróbáltak, de ez volt az egyetlen, amely működött.
Serra mindezt azzal egészítette ki, hogy az eredmények könnyen értelmezhetők, gyorsan elérhetők és olcsón megvalósíthatók. Az új algoritmussal akár nagyobb méretű objektumok, például olajfoltok helyzete és kiterjedése is meghatározható. A következő lépés az lesz, hogy a mérési módszert további tengerrégiókban fogják tesztelni. Haller remélte, hogy az algoritmus szabványos eszközzé válik a világ parti őrségeinél.
Az ETH Zürich és az MIT kutatói egy olyan új számítási módszert fejlesztettek ki, amely jelentős mértékben felgyorsíthatja a tengeri mentéseket. Az új algoritmussal előrejelezhető, hogy a tengerekben körülbelül hová fognak sodródni az emberek vagy a tárgyak. Miután a tengeri balesetek után a mentőcsapatoknak általában néhány órán belül kell megtalálniuk az eltűnt személyeket, hajókat és roncsokat, ezért az új módszer rendkívül nagy segítséget jelenthet.
A hajóbalesetekben és a tengerek feletti repülőgép-szerencsétlenségekben minden évben több száz ember veszíti el az életét. A tragédiák utáni első órákban a mentésben résztvevők versenyt futnak az idővel. A tengereken hatványozottan igaz az, hogy az első hat órát követően jelentős mértékben csökken az eltűnt személyek megtalálásának az esélye. Az árapály, a változó időjárási körülmények és az instabil parti áramlatok mind megnehezítik a tengeri mentőakciókat.
A George Haller professzor, az ETH Zürich munkatársa által vezetett nemzetközi csoport kibővítette a napjainkban alkalmazott keresési stratégiákat az instabil áramlatokkal kapcsolatos új ismeretekkel. Ezután a szakemberek a dinamikus rendszereleméletekhez használt eszközök és a parti őrségek adatainak a segítségével kifejlesztették az új algoritmust. Mattia Serra, a Harvard Egyetem szakértője közölte, hogy remélik, hogy a munkájukkal sikerül az eddiginél több ember életét megmenteni.
A kutatók a jelenlegi tengeri mentőakciók során tengerdinamika-modellek és az érintett útszakaszra vonatkozó időjárás-jelentések figyelembevételével igyekeznek meghatározni, hogy egy elsodródott személy vagy tárgy milyen irányba és mekkora távolságot tehetett meg a baleset helyétől. A bizonytalan paraméterek és a hiányos adatok miatt ezek a prognózisok ugyanakkor gyakran pontatlanok. Mindez azt eredményezi, hogy a kutatást rossz helyen kezdik el és emiatt sok idő veszendőbe megy.
Matematikai számítások viszont kimutatták, hogy a tengerben sodródó emberek és tárgyak bizonyos görbék (TRansient Attracting Profiles - TRAPs) mentén gyűlnek össze, amelyek szabad szemmel nem láthatók, de az új algoritmussal kimutathatók. A tudósok már két, egymástól független kísérletben ki is próbálták a módszert az Amerikai Egyesült Államok északkeleti partvidékénél. Azokat a valós idejű adatokat alkalmazták, mint az USA parti őrsége is és megfigyelték, hogy a kihelyezett bóják és tesztbábuk összegyűltek a kiszámított görbék mentén. Haller hangsúlyozta, hogy számos módszert kipróbáltak, de ez volt az egyetlen, amely működött.
Serra mindezt azzal egészítette ki, hogy az eredmények könnyen értelmezhetők, gyorsan elérhetők és olcsón megvalósíthatók. Az új algoritmussal akár nagyobb méretű objektumok, például olajfoltok helyzete és kiterjedése is meghatározható. A következő lépés az lesz, hogy a mérési módszert további tengerrégiókban fogják tesztelni. Haller remélte, hogy az algoritmus szabványos eszközzé válik a világ parti őrségeinél.