SG.hu
Streets of Rage 4
Kiadó: Dotemu
Fejlesztő: Lizardcube
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8400 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTS 250 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 5750 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Streets of Rage-sorozat
Kategória: beat'em up
Több mint 25 évet kellett várni rá, de egy, a régi videojátékok feltámasztásában zseniálisnak nevezhető csapat új epizóddal gyarapította a legendás Streets of Rage-sorozatot, ezzel pedig új életet lehelt a beat em up stílus koronázatlan királyába. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként!
Bár közel sem volt a műfaj első képviselői között, azonban a beat em up stílus említésekor a játékosok többségének még mindig a Streets of Rage-sorozat neve ugrik be szinte azonnal, méghozzá olyanok társaságában, mint a Golden Axe, a Final Fight vagy a Double Dragon. Ennek az oka több tőről fakad, de leginkább annak köszönhető, hogy a zsáner születését követően nem sokkal indult a Sega által megálmodott franchise, és azon túl, hogy kimagasló minőséget kínált, a népszerű Mega Drive konzolnak hála a játék a világ minden tájára eljuthatott. Nem véletlen, hogy manapság a masina egyik legnépszerűbb címeként tartják számon, hiszen valóban sokan szerették, 1994-ig bezárólag három epizód is született hozzá, de a japán konzolóriás valamiért soha többé nem vette elő a nevet.
Bár a háttérben állítólag akadtak kezdeményezések, létezett egy prototípus is a negyedik részhez a későbbi Dreamcastra, de addigra a Sega hardveres jelenléte annyira meggyengült, hogy nemcsak ezt, hanem tucatnyi más projektet is elkaszáltak, miközben az említett konzolt sem sikerült csúcsra járatniuk. Sokan már el is felejtették a sorozatot, még többen pedig lemondtak róla, és bár most sem a Sega által, de az ő segítségükkel végre feltámadt a legenda, méghozzá annak a brigádnak a jóvoltából, akik az egykori Wonder Boy alapján egy olyan modern feldolgozást készítettek, hogy attól mind a tíz ujjukat megnyalták az ínyencek. Nem meglepő tehát, hogy nagy optimizmussal vártuk a Streets of Rage 4-et, és annyit már itt az elején bátran kijelenthetünk, hogy aki egy minden téren múltidéző alkotást keres, az biztosan megtalálja vele a számításait.
Merthogy a játék minden elemében fejet hajtott a korábbi részek előtt, de mindezt úgy, hogy a játékmenet, a hangulat és úgy általánosságban az egész élmény tekintetében képes volt hozni azt, amiért a kilencvenes évek elején kis híján megbolondultunk. Még a történet autentikus jellegére is odafigyeltek az alkotók, ezáltal 10 évvel a harmadik rész eseményei után járunk Wood Oak Cityben, mely a mi közbenjárásunknak köszönhetően akkoriban felszabadult a rettegett Mr. X elnyomása alól. Csakhogy a vezérnek voltak gyermekei, akik időközben felnőttek, és úgy döntöttek, hogy vérbosszút esküsznek apjukért, tehát újra hadrendbe kell állítani a jól ismert harcosokat, hogy néhány újonccal kiegészülve leverjék az újdonsült felkelőket.
A főbb szereplők ezúttal is Blaze, Axel Stone és Adam Hunter lesznek, de a közel 20 harcos között találhatunk majd rengeteg újoncot is a klasszikus visszatérők mellett. Cherry Hunter képében például Adam lányát köszönthetjük – egy laza gitáros csajszit –, de akadnak még azért meglepetések a sorban, egyedül Roo, a bokszkesztyűs kenguru hiányzott nekünk a sorból – azért cameóként felbukkan az egyik pályán –, de egyébként egy csepp hiányérzete sem lehet majd a rajongóknak.
Különösen igaz mindez a hangulatra, hiszen hiába telt el több mint 25 év, a Streets of Rage 4 minden elemében visszavezet minket a nyolcvanas évekbe, ezáltal minden pálya olyan, mintha egy időutazásra indultunk volna, aminél a legapróbb részletekre is odafigyeltek az alkotók. Darabosan mozgó karakterek, régimódi grafikai megoldások, klasszikus dallamok – újakkal fűszerezve –, de az egészre a koronát azért a játékmenet teszi fel, mely túlzás nélkül a nagybetűs beat em up mókának tekinthető. Ez a gyakorlatban oldalnézetes küzdelmeket jelent majd, miközben minden pályarészen többszörös túlerővel kell szembenéznünk, a sikerhez pedig nem lesz elegendő egyszerűen csépelni a billentyűket, mert lényeges a helyezkedés is, hiszen szereplőnk bizonyos mértékben felfelé és lefelé is mozoghat, ami nagyon sok karaktertípusnál, de szinte minden főellenfélnél fontos alapelem.
Ma talán csak nevetnénk rajta egy modern videojáték esetében, de annak idején ez volt az alapja a térérzékelésnek, egy olyan retro megközelítésű játéknál pedig, mint a Streets of Rage 4, egyenesen elvárható alapelemnek számít. Fontos, hogy bármelyik karaktert is választjuk, az részben meghatározza a játékélményt, de azért a speciális képességek főként a többjátékosos élmények során lehetnek lényegesek. Ha egyedül próbálunk szerencsét, akkor alapvetően eléggé egy tőről fakad majd az egész. Hogy ez mit jelent?
Féktelen párgombos pofozkodásokat, melyek a legszebb árkád játéktermi hangulatot idézik fel előttünk, ezáltal elegendő lehet az iránybillentyűk mellett megjegyezni az ütés/rúgás, az ugrás és a speciális képesség előhívásához szükséges gombot ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk a bunyók során. Persze minden szereplőnek lesznek egyedi támadásai, némelyek csak csillagok gyűjtése után oldhatók majd fel, de akadnak életerő ellenében alkalmazható megoldások is. Az alapvető pofozkodás mellett a pályákon egyre változatosabb eszköztár áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy rövidebbre zárjunk egy-egy ütközetet. Kések, biliárddákók, vascsövek, sokkolók, gumibotok, kardok és hasonlók segíthetnek abban, hogy egy rosszfiút – vagy éppen egy rendőrt – azonnal padlóra küldjünk, miközben helyszínről helyszínre egyre változatosabb ellenfelekkel ismerkedhetünk meg.
Bár retro, mai szemmel már kicsit kellemetlenül hat, hogy a sokadik pályán is találkozhatunk még ugyanolyan egyszerű gengszterekkel, mint a legelején, de ez valahol a műfaj sajátossága, tehát nem érdemes különösebben lázadozni ellene, pláne annak fényében, hogy a változatosságra egyáltalán nem lehet panasz. Minden egyes karakternek meglesz a maga támadása és sajátossága, de különösen kidomborították mindezt a főellenfeleknél, hiszen minden egyes fejezet végén egy boss vár majd ránk, akire jellemzően érdemes lesz meghagyni egy-két életet. Nehézségi szint függvényében ugyanis elhalálozás esetén lehetőségünk lesz visszatérni a pályára néhány alkalommal, tehát nem kell ösztönösen azonnal a 20 forintosért nyúlni a zsebünkbe, ha valamelyik alvilági figura kiütött volna.
Ezenfelül gyakran a helyszínek is okozhatnak fejtörést, hiszen nem elég az állandó túlerő, sokszor még elektromos kábeleket, radioaktív pocsolyákat és veszélyes vermeket is kerülgetnünk kell a cél érdekében, de nem csak ezért érdemes nyitott szemmel járni a pályákon. A robbanó hordókat például könnyen a mi hasznunkra fordíthatjuk egy nagyobb küzdelemben, míg a sima hordókat és más objektumokat szétkalapálva könnyedén pénzhez, speciális támadás előhívására alkalmas csillaghoz, valamint ételhez juthatunk, ami visszatölti az életerőnket. Mint a fentiekben már említettük, ezt a retro élményt ráadásul rengeteg játékmóddal sikerült igazán különlegessé tenniük a készítőknek. A hagyományos sztori mellé kapunk Boss Rush mókát, de lesz kooperatív és kompetitív verekedés is, melyeket különféle beállításokkal és nehézségi szintekkel tehetünk változatosabbá, miközben természetesen egymás ellen is kipróbálhatják magukat a játékosok.
Grafika:
Noha minden elemében megőrizte a sorozat klasszikus jellemvonásait, ugyanakkor a Streets of Rage 4 maximálisan mai megjelenéssel büszkélkedhet. Rajzfilmes megoldásai ellenére érződik, hogy itt azért a régimódi szemléletmód uralkodott, ami főként a darabos animációkon észrevehető. Ez azonban nem negatívum, éppen ellenkezőleg, ez volt a legjobb és legtöbb, amit a fejlesztők ki tudtak hozni ebből, hiszen úgy lett modern, hogy közben a múlt előtt is fejet hajt. Mindemellett pedig még az optimalizálás tekintetében sem vall kudarcot!
Kezelőfelület, irányíthatóság: A beat em up műfaja nem éppen a számítógép billentyűzetéhez lett kitalálva, de különösebb nehézségekkel mégsem találkozhatunk a Streets of Rage 4-ben ezen a téren. Az irányítás kellemesen egyszerű, a kapcsolódó kezelőfelület is PC-barát lett, tehát panaszra nincs okunk, de azért a zsánerből fakadó sajátosságok okozhatnak problémákat. Mi gyakran sírtunk például kontroller, vagy egy, a régi árkád gépek gombkiosztását és rendszerét megidéző vezérlő után.
Játszhatóság: A 12 pálya elsőre talán kevésnek tűnhet, de rengeteg játékmód, valamint a többjátékosos élmények miatt ezen a téren sem okoz különösebb csalódást a végeredmény. Nyilván kibírtunk volna több változatosságot, helyenként frusztráló, hogy a sokadik szinten is ugyanolyan ellenfelek érkeznek, mint a legelső pályán, de ez sem akkora probléma, hogy azért haragudnunk kellene a készítőkre.
Intelligencia, nehézség: Pontosan ez a helyzet a Streets of Rage 4 kapcsán a mesterséges intelligenciával és a nehézséggel is. Különösebben nagy baj egyik tekintetében sincs, de vannak apróságok, mint amilyen például az állandó hullámzás, hogy a második szinten nehezebb legyűrni a pajzsos rendőröket, mint később a főellenfeleket, ami azért nem túl szerencsés. Még jó, hogy a nehézségi szint állítható, így csak rajtunk múlik majd, mennyire leszünk a saját vérnyomásunk ellenségei.
Hangok, zene:
A játékhoz készültek vadonatúj zenék, de a régi dallamok is megmaradtak, ezáltal úgy lett ezen a téren is múltidéző a produkció, hogy közben friss élményeket kínál. Semmi rosszat nem tudnánk mondani rá ebben a tekintetben!
Összegzés: Érkeztek ugyan mostanában kiváló beat em up-játékok, de a Streets of Rage 4 nem azt mutatta meg, hogy milyennek kellene lennie manapság egy ilyen stílusban fogant alkotásnak, sokkal inkább azt, hogy mit szerettünk akkoriban olyan nagyon ebben a műfajban. Nem biztos, hogy minden évben szükség van folytatásra, de 4-5 évente egyszer azért szívesen viszontlátnánk a Sega legendáját a képernyőnkön.
Fejlesztő: Lizardcube
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E8400 3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 965 processzor, Nvidia GeForce GTS 250 vagy ATI Radeon HD 6670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon HD 5750 grafikus kártya, 8 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Streets of Rage-sorozat
Kategória: beat'em up
Több mint 25 évet kellett várni rá, de egy, a régi videojátékok feltámasztásában zseniálisnak nevezhető csapat új epizóddal gyarapította a legendás Streets of Rage-sorozatot, ezzel pedig új életet lehelt a beat em up stílus koronázatlan királyába. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként!
Bár közel sem volt a műfaj első képviselői között, azonban a beat em up stílus említésekor a játékosok többségének még mindig a Streets of Rage-sorozat neve ugrik be szinte azonnal, méghozzá olyanok társaságában, mint a Golden Axe, a Final Fight vagy a Double Dragon. Ennek az oka több tőről fakad, de leginkább annak köszönhető, hogy a zsáner születését követően nem sokkal indult a Sega által megálmodott franchise, és azon túl, hogy kimagasló minőséget kínált, a népszerű Mega Drive konzolnak hála a játék a világ minden tájára eljuthatott. Nem véletlen, hogy manapság a masina egyik legnépszerűbb címeként tartják számon, hiszen valóban sokan szerették, 1994-ig bezárólag három epizód is született hozzá, de a japán konzolóriás valamiért soha többé nem vette elő a nevet.
Bár a háttérben állítólag akadtak kezdeményezések, létezett egy prototípus is a negyedik részhez a későbbi Dreamcastra, de addigra a Sega hardveres jelenléte annyira meggyengült, hogy nemcsak ezt, hanem tucatnyi más projektet is elkaszáltak, miközben az említett konzolt sem sikerült csúcsra járatniuk. Sokan már el is felejtették a sorozatot, még többen pedig lemondtak róla, és bár most sem a Sega által, de az ő segítségükkel végre feltámadt a legenda, méghozzá annak a brigádnak a jóvoltából, akik az egykori Wonder Boy alapján egy olyan modern feldolgozást készítettek, hogy attól mind a tíz ujjukat megnyalták az ínyencek. Nem meglepő tehát, hogy nagy optimizmussal vártuk a Streets of Rage 4-et, és annyit már itt az elején bátran kijelenthetünk, hogy aki egy minden téren múltidéző alkotást keres, az biztosan megtalálja vele a számításait.
Merthogy a játék minden elemében fejet hajtott a korábbi részek előtt, de mindezt úgy, hogy a játékmenet, a hangulat és úgy általánosságban az egész élmény tekintetében képes volt hozni azt, amiért a kilencvenes évek elején kis híján megbolondultunk. Még a történet autentikus jellegére is odafigyeltek az alkotók, ezáltal 10 évvel a harmadik rész eseményei után járunk Wood Oak Cityben, mely a mi közbenjárásunknak köszönhetően akkoriban felszabadult a rettegett Mr. X elnyomása alól. Csakhogy a vezérnek voltak gyermekei, akik időközben felnőttek, és úgy döntöttek, hogy vérbosszút esküsznek apjukért, tehát újra hadrendbe kell állítani a jól ismert harcosokat, hogy néhány újonccal kiegészülve leverjék az újdonsült felkelőket.
A főbb szereplők ezúttal is Blaze, Axel Stone és Adam Hunter lesznek, de a közel 20 harcos között találhatunk majd rengeteg újoncot is a klasszikus visszatérők mellett. Cherry Hunter képében például Adam lányát köszönthetjük – egy laza gitáros csajszit –, de akadnak még azért meglepetések a sorban, egyedül Roo, a bokszkesztyűs kenguru hiányzott nekünk a sorból – azért cameóként felbukkan az egyik pályán –, de egyébként egy csepp hiányérzete sem lehet majd a rajongóknak.
Különösen igaz mindez a hangulatra, hiszen hiába telt el több mint 25 év, a Streets of Rage 4 minden elemében visszavezet minket a nyolcvanas évekbe, ezáltal minden pálya olyan, mintha egy időutazásra indultunk volna, aminél a legapróbb részletekre is odafigyeltek az alkotók. Darabosan mozgó karakterek, régimódi grafikai megoldások, klasszikus dallamok – újakkal fűszerezve –, de az egészre a koronát azért a játékmenet teszi fel, mely túlzás nélkül a nagybetűs beat em up mókának tekinthető. Ez a gyakorlatban oldalnézetes küzdelmeket jelent majd, miközben minden pályarészen többszörös túlerővel kell szembenéznünk, a sikerhez pedig nem lesz elegendő egyszerűen csépelni a billentyűket, mert lényeges a helyezkedés is, hiszen szereplőnk bizonyos mértékben felfelé és lefelé is mozoghat, ami nagyon sok karaktertípusnál, de szinte minden főellenfélnél fontos alapelem.
Ma talán csak nevetnénk rajta egy modern videojáték esetében, de annak idején ez volt az alapja a térérzékelésnek, egy olyan retro megközelítésű játéknál pedig, mint a Streets of Rage 4, egyenesen elvárható alapelemnek számít. Fontos, hogy bármelyik karaktert is választjuk, az részben meghatározza a játékélményt, de azért a speciális képességek főként a többjátékosos élmények során lehetnek lényegesek. Ha egyedül próbálunk szerencsét, akkor alapvetően eléggé egy tőről fakad majd az egész. Hogy ez mit jelent?
Féktelen párgombos pofozkodásokat, melyek a legszebb árkád játéktermi hangulatot idézik fel előttünk, ezáltal elegendő lehet az iránybillentyűk mellett megjegyezni az ütés/rúgás, az ugrás és a speciális képesség előhívásához szükséges gombot ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk a bunyók során. Persze minden szereplőnek lesznek egyedi támadásai, némelyek csak csillagok gyűjtése után oldhatók majd fel, de akadnak életerő ellenében alkalmazható megoldások is. Az alapvető pofozkodás mellett a pályákon egyre változatosabb eszköztár áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy rövidebbre zárjunk egy-egy ütközetet. Kések, biliárddákók, vascsövek, sokkolók, gumibotok, kardok és hasonlók segíthetnek abban, hogy egy rosszfiút – vagy éppen egy rendőrt – azonnal padlóra küldjünk, miközben helyszínről helyszínre egyre változatosabb ellenfelekkel ismerkedhetünk meg.
Bár retro, mai szemmel már kicsit kellemetlenül hat, hogy a sokadik pályán is találkozhatunk még ugyanolyan egyszerű gengszterekkel, mint a legelején, de ez valahol a műfaj sajátossága, tehát nem érdemes különösebben lázadozni ellene, pláne annak fényében, hogy a változatosságra egyáltalán nem lehet panasz. Minden egyes karakternek meglesz a maga támadása és sajátossága, de különösen kidomborították mindezt a főellenfeleknél, hiszen minden egyes fejezet végén egy boss vár majd ránk, akire jellemzően érdemes lesz meghagyni egy-két életet. Nehézségi szint függvényében ugyanis elhalálozás esetén lehetőségünk lesz visszatérni a pályára néhány alkalommal, tehát nem kell ösztönösen azonnal a 20 forintosért nyúlni a zsebünkbe, ha valamelyik alvilági figura kiütött volna.
Ezenfelül gyakran a helyszínek is okozhatnak fejtörést, hiszen nem elég az állandó túlerő, sokszor még elektromos kábeleket, radioaktív pocsolyákat és veszélyes vermeket is kerülgetnünk kell a cél érdekében, de nem csak ezért érdemes nyitott szemmel járni a pályákon. A robbanó hordókat például könnyen a mi hasznunkra fordíthatjuk egy nagyobb küzdelemben, míg a sima hordókat és más objektumokat szétkalapálva könnyedén pénzhez, speciális támadás előhívására alkalmas csillaghoz, valamint ételhez juthatunk, ami visszatölti az életerőnket. Mint a fentiekben már említettük, ezt a retro élményt ráadásul rengeteg játékmóddal sikerült igazán különlegessé tenniük a készítőknek. A hagyományos sztori mellé kapunk Boss Rush mókát, de lesz kooperatív és kompetitív verekedés is, melyeket különféle beállításokkal és nehézségi szintekkel tehetünk változatosabbá, miközben természetesen egymás ellen is kipróbálhatják magukat a játékosok.
Grafika:
Noha minden elemében megőrizte a sorozat klasszikus jellemvonásait, ugyanakkor a Streets of Rage 4 maximálisan mai megjelenéssel büszkélkedhet. Rajzfilmes megoldásai ellenére érződik, hogy itt azért a régimódi szemléletmód uralkodott, ami főként a darabos animációkon észrevehető. Ez azonban nem negatívum, éppen ellenkezőleg, ez volt a legjobb és legtöbb, amit a fejlesztők ki tudtak hozni ebből, hiszen úgy lett modern, hogy közben a múlt előtt is fejet hajt. Mindemellett pedig még az optimalizálás tekintetében sem vall kudarcot!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A beat em up műfaja nem éppen a számítógép billentyűzetéhez lett kitalálva, de különösebb nehézségekkel mégsem találkozhatunk a Streets of Rage 4-ben ezen a téren. Az irányítás kellemesen egyszerű, a kapcsolódó kezelőfelület is PC-barát lett, tehát panaszra nincs okunk, de azért a zsánerből fakadó sajátosságok okozhatnak problémákat. Mi gyakran sírtunk például kontroller, vagy egy, a régi árkád gépek gombkiosztását és rendszerét megidéző vezérlő után.Játszhatóság:
A 12 pálya elsőre talán kevésnek tűnhet, de rengeteg játékmód, valamint a többjátékosos élmények miatt ezen a téren sem okoz különösebb csalódást a végeredmény. Nyilván kibírtunk volna több változatosságot, helyenként frusztráló, hogy a sokadik szinten is ugyanolyan ellenfelek érkeznek, mint a legelső pályán, de ez sem akkora probléma, hogy azért haragudnunk kellene a készítőkre.Intelligencia, nehézség:
Pontosan ez a helyzet a Streets of Rage 4 kapcsán a mesterséges intelligenciával és a nehézséggel is. Különösebben nagy baj egyik tekintetében sincs, de vannak apróságok, mint amilyen például az állandó hullámzás, hogy a második szinten nehezebb legyűrni a pajzsos rendőröket, mint később a főellenfeleket, ami azért nem túl szerencsés. Még jó, hogy a nehézségi szint állítható, így csak rajtunk múlik majd, mennyire leszünk a saját vérnyomásunk ellenségei.Hangok, zene:
A játékhoz készültek vadonatúj zenék, de a régi dallamok is megmaradtak, ezáltal úgy lett ezen a téren is múltidéző a produkció, hogy közben friss élményeket kínál. Semmi rosszat nem tudnánk mondani rá ebben a tekintetben!Összegzés:
Érkeztek ugyan mostanában kiváló beat em up-játékok, de a Streets of Rage 4 nem azt mutatta meg, hogy milyennek kellene lennie manapság egy ilyen stílusban fogant alkotásnak, sokkal inkább azt, hogy mit szerettünk akkoriban olyan nagyon ebben a műfajban. Nem biztos, hogy minden évben szükség van folytatásra, de 4-5 évente egyszer azért szívesen viszontlátnánk a Sega legendáját a képernyőnkön.