SG.hu
Iron Danger
Kiadó: Daedalic Entertainment
Fejlesztő: Action Squad Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Torchlight
Kategória: ARPG
Mindig rendkívül izgalmas dolog összetalálkozni egy fiatal, független fejlesztőcsapat első videojátékával. Az embernek ilyenkor fogalma sincs róla, hogy mire számíthat, nincsenek elvárásai, nincsenek kényszerképzetei, csak sodródik az árral, és reméli, hogy valami maradandó élménnyel hozta össze a sors. Az elhangzottak kivétel nélkül érvényesek a finn Action Squad Studios első szárnypróbálgatására, mely Iron Danger címmel minden létező klisét felvonultat, amit egy ARPG alapokkal rendelkező videojátéktól elvárhatunk, de a készítők védelmében elmondanánk, hogy a játékban legalább bátran kísérleteztek, hiszen nem volt különösebb vesztenivalójuk. Ennek köszönhetően egészen egyedi megoldásokkal is találkozhatunk a nagy kalandok során, miközben mindvégig érezhető, hogy egy igazi örömprojektről beszélünk, amit szívből alkotott a maroknyi brigád, akikről ennek fényében biztosan hallunk még a jövőben. Lássuk egy kicsit konkrétabban, hogy miért gondoljuk így!
Az Iron Danger első különlegességét az adja, hogy az egész történetet a finn folklór ihlette, ami közel sem jelent egyet a vikingekkel és az északi mítoszokkal, de azért találhatunk átfedést. Itt egy kevésbé szokványos dologról van szó, a főszerepben egy Kipuna nevű kislánnyal, akivel Kalevalában találkozhatunk elsőként, egy egészen megdöbbentő koncepció társaságában, lévén az emberek különböző okokból szembefordultak az istenségekkel, akik emiatt szörnyű háborút indítottak a Föld ellen. A kezdő képsorok ennek a pusztításnak a kellős közepébe vezetnek minket, amikor Kipuna és egy idősebb kovácsfiú megpróbál megmenekülni a forrósodó szituációból, csakhogy hősünk szerencsétlen balesetet szenved, ezáltal beszakad alatta a föld, a mélybe zuhanva pedig keresztüldöfi a szívét egy különös szikla.
Bár ezzel gyorsan lezárhatták volna a cselekményt az írók, a dolog azonban innentől lesz igazán érdekes, hiszen Kipuna a szerencsétlen balesetben nem hal meg, éppen ellenkezőleg, egy varázslatos képességet kap a mágikus sziklától, aminek köszönhetően képes lesz visszapörgetni az idő kerekét. Ennek köszönhetően marad életben, de a szikladarab mindvégig ottmarad a szívében, és ennek, pontosabban új képességének hála menekülhetnek meg a kérdéses helyzetből. Egy félistentől aztán később megtudjuk, hogy a rejtélyes szikladarab a különleges Aurolith kőzet, amelyből összesen hat darab létezik a világon, és normál esetben senki sem tudná megérinteni őket, de az egyszerű parasztlányból lett hős igen, így most az ő vállain nyugszik a küldetés, hogy begyűjtse a mágikus szikladarabokat, és ezzel megmentse az emberiséget a pusztulástól.
A játék különleges fantáziavilágában egy nagyobbacska hajó fedélzetén kalandozhatunk majd, és minden egyes küldetés egy-egy kisebb pályarészre vezet el minket, melyet rendszerint másodmagunkkal kell feltérképeznünk. Társunk a legtöbbször a kezdetektől mellénk szegődött, jó erőben lévő és kiváló kardforgatóként ismert kovácslegény, azaz Topi lesz, akivel Kipuna egyáltalán nem alkot túl jó párost, gyakorlatilag tűz és víz a két karakter, ami kifejezetten nehézkessé teszi a kooperációt. Márpedig az együttműködéssel még tovább tudták volna mélyíteni az egyébként kifejezetten különlegesre sikerült harcrendszert, ami az időmanipuláció bevonásával egyenesen elképesztő lett. Alapvetően az Iron Danger egy izometrikus nézetből átélhető ARPG lenne, ahol ide-oda futkározhatunk, de amint harcra kerül a sor, valami egészen más élmény vár ránk, hiszen kis hősünkkel szívdobbanásonként tudunk játszadozni az idővel.
Ha tehát elrontottunk valamit, akkor csak vissza kell tekerni pár másodperccel az eseményvonalat – a lehetőség mindössze pár pillanatra elegendő, nem véges –, majd ismét szerencsét próbálhatunk az adott szituációban. A helyzetet ráadásul tovább bonyolíthatjuk, hiszen a két karaktert egymástól külön is mozgathatjuk az idővonalon, így míg Kipunát visszavisszük az időben, társa maradhat a jelenben, és végrehajthatja az eredeti mozdulatsort. Itt lett volna szükség arra, hogy egy kicsit jobban összehangolják a karakterek képességeit, de sajnos sem a túlbonyolított irányítás, sem a folyamatosan feloldható képességek nem teszik ezt lehetővé a gyakorlatban.
Magyarán nehézkes kettejüket egymással párhuzamosan irányítani. Külön-külön hatásosak, de együtt többnyire nagyon nehéz kiegyensúlyozottan haladni velük. A tohonya Topi ráadásul azonnal háttérbe szorul, ahogy Kipuna megszerez olyan képességeket, mint a tűzlabdadobálás. Maguk a küzdelmek egyébiránt kifejezetten nehézre sikerültek, mintha direkt szabadítottak volna ránk túlerőt a készítők, hogy újra és újra használhassuk az időmanipuláció képességét. Ennek köszönhetően gyakran kifejezetten idegesítő újra és újra küzdelmekbe keveredni annak ellenére is, hogy lehet taktikázni, de gyakran előfordul, hogy az ellenfél előbb észrevesz minket, és előbb csap le ránk sokszoros túlerővel, aminek köszönhetően még menekülni sincs esélyünk, mert olyan mértékben nem tudjuk visszapörgetni az idő kerekét, hogy kihátráljunk az ütközetből. Dolgunkat alaposan megnehezíti, hogy a kamerakezelés sem a mi oldalunkon áll, gyakran egyenesen megizzaszt minket, hogy a megfelelő szögbe állítsuk a képet, de a csatatér teljes átlátására még ekkor sem lesz lehetőségünk.
A helyzetet pedig gyakran tovább rontja, hogy nincs klasszikus fejlődési rendszer sem, hőseink nem erősödnek, csak új képességeket aggathatunk rájuk, melyek többsége vagy teljesen felesleges, vagy csak egy korábbi továbbfejlesztésének számít, szóval a küzdelmek nemcsak frusztrálóvá válnak nagyon hamar, hanem kifejezetten egysíkúvá is. Noha a játék elején alaposan elhúzzák a mézesmadzagot előttünk az időmanipuláláshoz kapcsolódó fejtörők kapcsán, azonban ezeket hiába keressük, nem nagyon találjuk hosszabb távon sem, ami nem olyan nagy baj, mert annyira kezelhetetlen lett már az első ilyen feladvány is, hogy azt szívesebben felednénk utólag.
Grafika:
Bár sokan szeretik a Unity grafikus motort, véleményünk szerint azonban csak nagyon kevesen vannak, akik megfelelően tudnak dolgozni vele, ezáltal a legtöbb ezzel készült videojáték csúnya és optimalizálatlan. Bár ez így erős kijelentés, azonban az Iron Danger esetében is megfigyelhető, hogy dacára a rajzfilmes – enyhén Torchlight-érzést keltő – grafikának, nem sikerült annyira eredeti és maradandó kivitelezést adni neki, mint az elvárható lett volna, mindemellett pedig nagyon erős gép is kell ahhoz, hogy masszív 60 fps és a legmagasabb beállítások társaságában élvezhessük a látványt.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Kifejezetten rossz lett az irányítás szempontjából az Iron Danger, és sok esetben a kezelőfelület sem segít nekünk abban, hogy ezt a problémát feledni tudjuk. Gyakran hőseink terelgetése is okozhat kellemetlenségeket, de az időmanipulálás során sem éreztük azt a kiegyensúlyozottságot, mint ami ilyenkor elvárható. Annak idején a Braid halálos egyszerűséggel tudta megvalósítani a formulát, ami itt inkább gyakran fejtörést okoz. Hogy mindehhez a kamerakezelés sem az igazi, csak még tovább növelheti a vérnyomásunkat – pláne olyan esetben, amikor nagy szükség lenne a csatatér áttekinthetőségére.
Játszhatóság:
A játszhatóság terén nincs különösebb gond a végeredménnyel. Bár a 8-10 órát sokan talán kevésnek tarthatják, de valójában egy kerek egész sztorit kapunk, egy teljes élményt, amiért cserébe ráadásul közel sem kell egy manapság trendi teljes játék árát kifizetnünk.
Intelligencia, nehézség: Nem lehetünk túlzottan elégedettek a játékkal a nehézség és a mesterséges intelligencia terén sem. Utóbbi például egy igazi agresszor, minden ellenfelet vadállatként vet ránk, taktikázásnak a legtöbbször nyoma sincs, ebből kifolyólag pedig folyamatosan szenvedhetünk a nehézségtől, hiszen a túlerő garantált, de a rossz irányítás és kamerakezelés miatt már egyetlen ellenfél is könnyedén okozhat nekünk fejtörést.
Hangok, zene:
Az átlagosnál kicsivel jobb lett ugyan a hangok és a zenék terén az Iron Danger, de azért akadnak itt is problémák. A szinkronok szódával elmennek, az effektekkel sincs probléma, de zenék például alig vannak, és ha fel is csendül egy-egy dallam, arra sem igazán kapja fel az ember a fejét, pedig a finn folklór ebből a szempontból is kifejezetten gazdag, tehát bőven lehetett volna mit átemelni.
Összegzés: Bár a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy nem lett valami jó az Iron Danger, valójában azonban a háttér és a különleges játékmenet miatt képes nagyon gyorsan magával ragadni az embert. Kifejezetten különleges élményt jelent az időmanipulációs megoldás, miközben hibáit természetesen nem lehetne félvállról venni, azokat vagy megszokjuk, vagy nem, de a negatív érzés mindvégig ott motoszkál majd bennünk, miszerint ebből a koncepcióból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Alapvetően egy érdekes és különleges, gyakran jó élmény vár ránk, de egységesen kellemesnek vagy kiemelkedőnek azért nem lehetne nevezni. A finnek részéről azonban jó az irány, kreativitás és egyediség társul a jó ötletekhez, tehát érdemes lesz figyelni a tevékenységüket a jövőben!
Fejlesztő: Action Squad Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 940 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 16 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Torchlight
Kategória: ARPG
Mindig rendkívül izgalmas dolog összetalálkozni egy fiatal, független fejlesztőcsapat első videojátékával. Az embernek ilyenkor fogalma sincs róla, hogy mire számíthat, nincsenek elvárásai, nincsenek kényszerképzetei, csak sodródik az árral, és reméli, hogy valami maradandó élménnyel hozta össze a sors. Az elhangzottak kivétel nélkül érvényesek a finn Action Squad Studios első szárnypróbálgatására, mely Iron Danger címmel minden létező klisét felvonultat, amit egy ARPG alapokkal rendelkező videojátéktól elvárhatunk, de a készítők védelmében elmondanánk, hogy a játékban legalább bátran kísérleteztek, hiszen nem volt különösebb vesztenivalójuk. Ennek köszönhetően egészen egyedi megoldásokkal is találkozhatunk a nagy kalandok során, miközben mindvégig érezhető, hogy egy igazi örömprojektről beszélünk, amit szívből alkotott a maroknyi brigád, akikről ennek fényében biztosan hallunk még a jövőben. Lássuk egy kicsit konkrétabban, hogy miért gondoljuk így!
Az Iron Danger első különlegességét az adja, hogy az egész történetet a finn folklór ihlette, ami közel sem jelent egyet a vikingekkel és az északi mítoszokkal, de azért találhatunk átfedést. Itt egy kevésbé szokványos dologról van szó, a főszerepben egy Kipuna nevű kislánnyal, akivel Kalevalában találkozhatunk elsőként, egy egészen megdöbbentő koncepció társaságában, lévén az emberek különböző okokból szembefordultak az istenségekkel, akik emiatt szörnyű háborút indítottak a Föld ellen. A kezdő képsorok ennek a pusztításnak a kellős közepébe vezetnek minket, amikor Kipuna és egy idősebb kovácsfiú megpróbál megmenekülni a forrósodó szituációból, csakhogy hősünk szerencsétlen balesetet szenved, ezáltal beszakad alatta a föld, a mélybe zuhanva pedig keresztüldöfi a szívét egy különös szikla.
Bár ezzel gyorsan lezárhatták volna a cselekményt az írók, a dolog azonban innentől lesz igazán érdekes, hiszen Kipuna a szerencsétlen balesetben nem hal meg, éppen ellenkezőleg, egy varázslatos képességet kap a mágikus sziklától, aminek köszönhetően képes lesz visszapörgetni az idő kerekét. Ennek köszönhetően marad életben, de a szikladarab mindvégig ottmarad a szívében, és ennek, pontosabban új képességének hála menekülhetnek meg a kérdéses helyzetből. Egy félistentől aztán később megtudjuk, hogy a rejtélyes szikladarab a különleges Aurolith kőzet, amelyből összesen hat darab létezik a világon, és normál esetben senki sem tudná megérinteni őket, de az egyszerű parasztlányból lett hős igen, így most az ő vállain nyugszik a küldetés, hogy begyűjtse a mágikus szikladarabokat, és ezzel megmentse az emberiséget a pusztulástól.
A játék különleges fantáziavilágában egy nagyobbacska hajó fedélzetén kalandozhatunk majd, és minden egyes küldetés egy-egy kisebb pályarészre vezet el minket, melyet rendszerint másodmagunkkal kell feltérképeznünk. Társunk a legtöbbször a kezdetektől mellénk szegődött, jó erőben lévő és kiváló kardforgatóként ismert kovácslegény, azaz Topi lesz, akivel Kipuna egyáltalán nem alkot túl jó párost, gyakorlatilag tűz és víz a két karakter, ami kifejezetten nehézkessé teszi a kooperációt. Márpedig az együttműködéssel még tovább tudták volna mélyíteni az egyébként kifejezetten különlegesre sikerült harcrendszert, ami az időmanipuláció bevonásával egyenesen elképesztő lett. Alapvetően az Iron Danger egy izometrikus nézetből átélhető ARPG lenne, ahol ide-oda futkározhatunk, de amint harcra kerül a sor, valami egészen más élmény vár ránk, hiszen kis hősünkkel szívdobbanásonként tudunk játszadozni az idővel.
Ha tehát elrontottunk valamit, akkor csak vissza kell tekerni pár másodperccel az eseményvonalat – a lehetőség mindössze pár pillanatra elegendő, nem véges –, majd ismét szerencsét próbálhatunk az adott szituációban. A helyzetet ráadásul tovább bonyolíthatjuk, hiszen a két karaktert egymástól külön is mozgathatjuk az idővonalon, így míg Kipunát visszavisszük az időben, társa maradhat a jelenben, és végrehajthatja az eredeti mozdulatsort. Itt lett volna szükség arra, hogy egy kicsit jobban összehangolják a karakterek képességeit, de sajnos sem a túlbonyolított irányítás, sem a folyamatosan feloldható képességek nem teszik ezt lehetővé a gyakorlatban.
Magyarán nehézkes kettejüket egymással párhuzamosan irányítani. Külön-külön hatásosak, de együtt többnyire nagyon nehéz kiegyensúlyozottan haladni velük. A tohonya Topi ráadásul azonnal háttérbe szorul, ahogy Kipuna megszerez olyan képességeket, mint a tűzlabdadobálás. Maguk a küzdelmek egyébiránt kifejezetten nehézre sikerültek, mintha direkt szabadítottak volna ránk túlerőt a készítők, hogy újra és újra használhassuk az időmanipuláció képességét. Ennek köszönhetően gyakran kifejezetten idegesítő újra és újra küzdelmekbe keveredni annak ellenére is, hogy lehet taktikázni, de gyakran előfordul, hogy az ellenfél előbb észrevesz minket, és előbb csap le ránk sokszoros túlerővel, aminek köszönhetően még menekülni sincs esélyünk, mert olyan mértékben nem tudjuk visszapörgetni az idő kerekét, hogy kihátráljunk az ütközetből. Dolgunkat alaposan megnehezíti, hogy a kamerakezelés sem a mi oldalunkon áll, gyakran egyenesen megizzaszt minket, hogy a megfelelő szögbe állítsuk a képet, de a csatatér teljes átlátására még ekkor sem lesz lehetőségünk.
A helyzetet pedig gyakran tovább rontja, hogy nincs klasszikus fejlődési rendszer sem, hőseink nem erősödnek, csak új képességeket aggathatunk rájuk, melyek többsége vagy teljesen felesleges, vagy csak egy korábbi továbbfejlesztésének számít, szóval a küzdelmek nemcsak frusztrálóvá válnak nagyon hamar, hanem kifejezetten egysíkúvá is. Noha a játék elején alaposan elhúzzák a mézesmadzagot előttünk az időmanipuláláshoz kapcsolódó fejtörők kapcsán, azonban ezeket hiába keressük, nem nagyon találjuk hosszabb távon sem, ami nem olyan nagy baj, mert annyira kezelhetetlen lett már az első ilyen feladvány is, hogy azt szívesebben felednénk utólag.
Grafika:
Bár sokan szeretik a Unity grafikus motort, véleményünk szerint azonban csak nagyon kevesen vannak, akik megfelelően tudnak dolgozni vele, ezáltal a legtöbb ezzel készült videojáték csúnya és optimalizálatlan. Bár ez így erős kijelentés, azonban az Iron Danger esetében is megfigyelhető, hogy dacára a rajzfilmes – enyhén Torchlight-érzést keltő – grafikának, nem sikerült annyira eredeti és maradandó kivitelezést adni neki, mint az elvárható lett volna, mindemellett pedig nagyon erős gép is kell ahhoz, hogy masszív 60 fps és a legmagasabb beállítások társaságában élvezhessük a látványt. Kezelőfelület, irányíthatóság:
Kifejezetten rossz lett az irányítás szempontjából az Iron Danger, és sok esetben a kezelőfelület sem segít nekünk abban, hogy ezt a problémát feledni tudjuk. Gyakran hőseink terelgetése is okozhat kellemetlenségeket, de az időmanipulálás során sem éreztük azt a kiegyensúlyozottságot, mint ami ilyenkor elvárható. Annak idején a Braid halálos egyszerűséggel tudta megvalósítani a formulát, ami itt inkább gyakran fejtörést okoz. Hogy mindehhez a kamerakezelés sem az igazi, csak még tovább növelheti a vérnyomásunkat – pláne olyan esetben, amikor nagy szükség lenne a csatatér áttekinthetőségére.Játszhatóság:
A játszhatóság terén nincs különösebb gond a végeredménnyel. Bár a 8-10 órát sokan talán kevésnek tarthatják, de valójában egy kerek egész sztorit kapunk, egy teljes élményt, amiért cserébe ráadásul közel sem kell egy manapság trendi teljes játék árát kifizetnünk.Intelligencia, nehézség:
Nem lehetünk túlzottan elégedettek a játékkal a nehézség és a mesterséges intelligencia terén sem. Utóbbi például egy igazi agresszor, minden ellenfelet vadállatként vet ránk, taktikázásnak a legtöbbször nyoma sincs, ebből kifolyólag pedig folyamatosan szenvedhetünk a nehézségtől, hiszen a túlerő garantált, de a rossz irányítás és kamerakezelés miatt már egyetlen ellenfél is könnyedén okozhat nekünk fejtörést.Hangok, zene:
Az átlagosnál kicsivel jobb lett ugyan a hangok és a zenék terén az Iron Danger, de azért akadnak itt is problémák. A szinkronok szódával elmennek, az effektekkel sincs probléma, de zenék például alig vannak, és ha fel is csendül egy-egy dallam, arra sem igazán kapja fel az ember a fejét, pedig a finn folklór ebből a szempontból is kifejezetten gazdag, tehát bőven lehetett volna mit átemelni.Összegzés:
Bár a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy nem lett valami jó az Iron Danger, valójában azonban a háttér és a különleges játékmenet miatt képes nagyon gyorsan magával ragadni az embert. Kifejezetten különleges élményt jelent az időmanipulációs megoldás, miközben hibáit természetesen nem lehetne félvállról venni, azokat vagy megszokjuk, vagy nem, de a negatív érzés mindvégig ott motoszkál majd bennünk, miszerint ebből a koncepcióból sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Alapvetően egy érdekes és különleges, gyakran jó élmény vár ránk, de egységesen kellemesnek vagy kiemelkedőnek azért nem lehetne nevezni. A finnek részéről azonban jó az irány, kreativitás és egyediség társul a jó ötletekhez, tehát érdemes lesz figyelni a tevékenységüket a jövőben!