SG.hu
Csak az informatikusok harmada nem fél állásának elveszítésétől
Az IThon.info információs platform felmérésében közel 1000 informatikus vett részt, és mondta el véleményét a koronavírus munkában tapasztalt hatásáról.
Az évek óta jelentős munkaerőhiánnyal küzdő informatikai szektor fontos szerepet fog betölteni a gazdaság újraindításában a kialakult vészhelyzetet követően. Ennek tükrében fontos információt hordoz, hogy az iparágban dolgozók hogyan élik meg a jelenlegi állapotot, illetve, hogy az ágazat szereplői hogyan reagálnak, hogyan tudják megőrizni munkavállalóik biztonságérzetét. A csaknem egy hétig futó kutatás során 919 szakmabeli nyilatkozott 5 átfogó kérdésben. Fény derült többek között arra, hogy félnek-e munkájuk elvesztésétől, hogy mennyire tartják hatékonynak a csoportos home office-t, vagy, hogy a munkáltatók részéről történik-e folyamatos és hiteles kommunikáció a helyzetre, illetve annak változására való tekintettel.
Az iparág stabilitását, illetve a gazdaságban betöltött fontos szerepét mutatja, hogy a járvány harmadik hetében a válaszadók elenyésző része (2,3%) nyilatkozott úgy, hogy megszűnt a munkája a krízis miatt. Mivel a szektorban egyre elterjedtebb a megbízás alapon történő munkavégzés, ide kell érteni azokat a szakembereket is, akik befejezték korábbi feladataikat, és még nem sikerült új projektet találniuk. Szintén a fentieket támasztja alá, hogy a válaszadók 30%-ában egyáltalán fel sem merül, hogy esetleg elveszíthetné állását. Minden hetedik, a felmérésben részt vett szakember azonban tart attól, hogy akár rövid időn belül fenyegetheti ez a veszély.
A mostani időszak egyik nagy kérdése, hogy hogyan vizsgázik a legtöbb helyen kényszerűségből bevezetett home office, amelynek hazánkban korábban kiforratlan kultúrája volt. Az első pár hét tapasztalatai bizakodásra adhatnak okot, hiszen a kitöltők csaknem 60%-a nyilatkozott úgy, hogy egyértelműen hatékonynak tartja a munkavégzés ezen formáját.
A kutatás talán legérzékenyebb pontja a munkáltatói reakciók, illetve kommunikáció megítélésére vonatkozott. A válaszadók visszajelzése alapján munkaadóik 8,3%-ánál semmilyen információ, tájékoztatás nincs ebben a helyzetben. 100-ból 8 cégnél tehát teljes bizonytalanságban élik mindennapjaikat a munkatársak, nagy a szervezetlenség. Jelen körülmények között még az ennél kisebb arány is elgondolkodtató lenne.
Mindemellett igen nagy azok megoszlása is (33,5%), akiknek a munkahelyén bár van kommunikáció, információcsere, de nem a konkrétumokról, a várható intézkedésekről, hanem mindössze általánosságban az együttműködés, az elköteleződés fontosságáról. A korábban esetleg bevált frázisok egy hasonló szituációban már messze nem elegendőek a munkavállalói biztonság, ezáltal pedig a motiváció, a lojalitás fenntartásához. A mérleg pozitív oldalán azok az IT vállalatok vannak, ahol a kitöltők csaknem 60%-a dolgozik: ezeknél a cégeknél hiteles, a bizonytalanságot felszámolni hivatott, korrekt tájékoztatással próbálják ösztönözni a kollégákat, amely várhatóan a válság után jelentősen meg fog térülni.
Vészhelyzetben az emberek preferenciája éles fordulatot vehet, ezért a kérdőív feltárta, hogy mi az, ami az informatikusokat leginkább mozgatja, mi a legfontosabb számukra jelenleg. Érdekes, hogy nem a munkahely megtartása végzett az első helyen: még ennél is többen érzik úgy, hogy feladataik határidőre történő elvégzése jelenti most a legmagasabb prioritást. Ha azonban jobban a válaszok mögé nézünk, akkor valójában ezzel is a munkahely megtartását szeretnék erősíteni, biztosítani hosszabb távon is.
Minden ötödik válaszadót nagymértékben megnyugtatná, ha 3-4 hónapra előre látná, hogy pontosan milyen feladatok várnak rá, ezáltal pedig tudná, hogy ebben az időszakban szükség lesz a munkájára. A szociális igények mindezzel párhuzamosan háttérbe szorultak: a csapathoz való érzés fenntartása a legkevésbé mérvadó szempont jelen körülmények között, mindössze a kitöltők 7%-a érzi ezt most elsődlegesnek.
Mint minden válság során, a biztonság most is felértékelődni látszik: ha a megkérdezetteknek most kellene munkahelyet választaniuk, harmaduknak egyértelműen az lenne a leghangsúlyosabb döntési faktor, hogy mennyire stabil az adott vállalat pénzügyi helyzete. Bár sokan azt gondolhatják, hogy ezt a bér, illetve a juttatások követik, a megkérdezettek körében más a sorrend. A kompenzációnál ugyanis fontosabb szempont lenne egy váltás esetén az utóbbi években meghatározóan előtérbe került rugalmasság, illetve munka-magánélet egyensúlya.
A technológiai fejlődés, mint döntési tényező jóval kevesebb kitöltőnél játszana kritikus szerepet (12%), ami az iparágat tekintve mindenképpen beszédes. Ugyanennyien azt fontolnák meg elsősorban, hogy van-e lehetőség a távmunkára, illetve a válság után a tartós home office-ra.
Összességében tehát elmondható, hogy a járvány első heteiben az informatikai szektor jól tartotta magát, a munkavállalók inkább bizakodóak mind a jövőt, mind pedig a sok helyen újdonságot jelentő munkavégzési formát illetően. A munkahely megtartása felértékelődött, ami egy olyan szektorban, ahol korábban napi több kiemelkedő ajánlat közül válogathattak az arra nyitottak, figyelemre méltó. Ennél kevésbé pozitív képet mutat a munkáltatói tájékoztatás, ezzel együtt a dolgozók felé képviselt (belső) employer branding: úgy tűnik, hogy a kríziskommunikáció területén még sokaknak van tanulnivalójuk. A válság után egyértelműen ki fog derülni, hogy kik azok, akik ebben is élen tudtak járni az informatikai vállalatok közül, ezáltal pedig bizonyosan versenyelőnyre fognak szert tenni.
Az évek óta jelentős munkaerőhiánnyal küzdő informatikai szektor fontos szerepet fog betölteni a gazdaság újraindításában a kialakult vészhelyzetet követően. Ennek tükrében fontos információt hordoz, hogy az iparágban dolgozók hogyan élik meg a jelenlegi állapotot, illetve, hogy az ágazat szereplői hogyan reagálnak, hogyan tudják megőrizni munkavállalóik biztonságérzetét. A csaknem egy hétig futó kutatás során 919 szakmabeli nyilatkozott 5 átfogó kérdésben. Fény derült többek között arra, hogy félnek-e munkájuk elvesztésétől, hogy mennyire tartják hatékonynak a csoportos home office-t, vagy, hogy a munkáltatók részéről történik-e folyamatos és hiteles kommunikáció a helyzetre, illetve annak változására való tekintettel.
Az iparág stabilitását, illetve a gazdaságban betöltött fontos szerepét mutatja, hogy a járvány harmadik hetében a válaszadók elenyésző része (2,3%) nyilatkozott úgy, hogy megszűnt a munkája a krízis miatt. Mivel a szektorban egyre elterjedtebb a megbízás alapon történő munkavégzés, ide kell érteni azokat a szakembereket is, akik befejezték korábbi feladataikat, és még nem sikerült új projektet találniuk. Szintén a fentieket támasztja alá, hogy a válaszadók 30%-ában egyáltalán fel sem merül, hogy esetleg elveszíthetné állását. Minden hetedik, a felmérésben részt vett szakember azonban tart attól, hogy akár rövid időn belül fenyegetheti ez a veszély.
A mostani időszak egyik nagy kérdése, hogy hogyan vizsgázik a legtöbb helyen kényszerűségből bevezetett home office, amelynek hazánkban korábban kiforratlan kultúrája volt. Az első pár hét tapasztalatai bizakodásra adhatnak okot, hiszen a kitöltők csaknem 60%-a nyilatkozott úgy, hogy egyértelműen hatékonynak tartja a munkavégzés ezen formáját.
A kutatás talán legérzékenyebb pontja a munkáltatói reakciók, illetve kommunikáció megítélésére vonatkozott. A válaszadók visszajelzése alapján munkaadóik 8,3%-ánál semmilyen információ, tájékoztatás nincs ebben a helyzetben. 100-ból 8 cégnél tehát teljes bizonytalanságban élik mindennapjaikat a munkatársak, nagy a szervezetlenség. Jelen körülmények között még az ennél kisebb arány is elgondolkodtató lenne.
Mindemellett igen nagy azok megoszlása is (33,5%), akiknek a munkahelyén bár van kommunikáció, információcsere, de nem a konkrétumokról, a várható intézkedésekről, hanem mindössze általánosságban az együttműködés, az elköteleződés fontosságáról. A korábban esetleg bevált frázisok egy hasonló szituációban már messze nem elegendőek a munkavállalói biztonság, ezáltal pedig a motiváció, a lojalitás fenntartásához. A mérleg pozitív oldalán azok az IT vállalatok vannak, ahol a kitöltők csaknem 60%-a dolgozik: ezeknél a cégeknél hiteles, a bizonytalanságot felszámolni hivatott, korrekt tájékoztatással próbálják ösztönözni a kollégákat, amely várhatóan a válság után jelentősen meg fog térülni.
Vészhelyzetben az emberek preferenciája éles fordulatot vehet, ezért a kérdőív feltárta, hogy mi az, ami az informatikusokat leginkább mozgatja, mi a legfontosabb számukra jelenleg. Érdekes, hogy nem a munkahely megtartása végzett az első helyen: még ennél is többen érzik úgy, hogy feladataik határidőre történő elvégzése jelenti most a legmagasabb prioritást. Ha azonban jobban a válaszok mögé nézünk, akkor valójában ezzel is a munkahely megtartását szeretnék erősíteni, biztosítani hosszabb távon is.
Minden ötödik válaszadót nagymértékben megnyugtatná, ha 3-4 hónapra előre látná, hogy pontosan milyen feladatok várnak rá, ezáltal pedig tudná, hogy ebben az időszakban szükség lesz a munkájára. A szociális igények mindezzel párhuzamosan háttérbe szorultak: a csapathoz való érzés fenntartása a legkevésbé mérvadó szempont jelen körülmények között, mindössze a kitöltők 7%-a érzi ezt most elsődlegesnek.
Mint minden válság során, a biztonság most is felértékelődni látszik: ha a megkérdezetteknek most kellene munkahelyet választaniuk, harmaduknak egyértelműen az lenne a leghangsúlyosabb döntési faktor, hogy mennyire stabil az adott vállalat pénzügyi helyzete. Bár sokan azt gondolhatják, hogy ezt a bér, illetve a juttatások követik, a megkérdezettek körében más a sorrend. A kompenzációnál ugyanis fontosabb szempont lenne egy váltás esetén az utóbbi években meghatározóan előtérbe került rugalmasság, illetve munka-magánélet egyensúlya.
A technológiai fejlődés, mint döntési tényező jóval kevesebb kitöltőnél játszana kritikus szerepet (12%), ami az iparágat tekintve mindenképpen beszédes. Ugyanennyien azt fontolnák meg elsősorban, hogy van-e lehetőség a távmunkára, illetve a válság után a tartós home office-ra.
Összességében tehát elmondható, hogy a járvány első heteiben az informatikai szektor jól tartotta magát, a munkavállalók inkább bizakodóak mind a jövőt, mind pedig a sok helyen újdonságot jelentő munkavégzési formát illetően. A munkahely megtartása felértékelődött, ami egy olyan szektorban, ahol korábban napi több kiemelkedő ajánlat közül válogathattak az arra nyitottak, figyelemre méltó. Ennél kevésbé pozitív képet mutat a munkáltatói tájékoztatás, ezzel együtt a dolgozók felé képviselt (belső) employer branding: úgy tűnik, hogy a kríziskommunikáció területén még sokaknak van tanulnivalójuk. A válság után egyértelműen ki fog derülni, hogy kik azok, akik ebben is élen tudtak járni az informatikai vállalatok közül, ezáltal pedig bizonyosan versenyelőnyre fognak szert tenni.