SG.hu
Broken Lines
Kiadó: Super.com
Fejlesztő: PortaPlay
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: IIntel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom 9650 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-7700 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 2400G processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon RX 550 grafikus kártya, 16 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mutant Year Zero: Road to Eden, XCOM
Kategória: taktikai stratégia
Hogy milyen lenne, ha az XCOM-sorozat sajátosságait ötvöznénk egy alternatív második világháborús körítéssel? Erre a kérdésre ad választ a Broken Lines, mely kis túlzással a semmiből érkezett, de annál maradandóbb nyomot hagyott bennünk!
Kifejezetten sok körökre osztott taktikai stratégia jelenik meg mostanság a piacon a legendás XCOM szellemiségében. Elegendő csak a nemrégiben tesztelt Corruption 2029-re, a hozzá ezer szállal köthető Mutant Year Zero: Road to Edenre vagy a Phoenix Pointra gondolni ahhoz, hogy ez az állítás rögtön megállja a helyét. Ez persze nem baj, hiszen egy éveken át méltatlanul mellőzött stílusról beszélünk, melyre igencsak ráfért már a vérfrissítés, és úgy tűnik, hogy eddig kizárólag olyan csapatok vették kézbe a zsáner sorsát, akik teljesen eltökéltek voltak a siker és a minőség kapcsán.
Most pedig itt egy újabb szereplő a sorban, méghozzá az indie színtéren kifejezetten jól csengő névnek számító PortaPlay fejlesztőitől, akik talán éppen ezzel a projekttel törhetnek ki a mezőnyből, hiszen Broken Lines című alkotásuk több tekintetben is kifejezetten jóra és ígéretesre sikerült. Ennek az oka pedig közel sem abban keresendő, hogy egy az egyben lenyúlták az XCOM sajátosságait, hiszen bőven vannak itt azért egyedi ötletek és megoldások, melyek egy egészen kellemes taktikai stratégiává tették a végeredményt. Lássuk egy kicsit alaposabban, hogy miről van szó!
A játék története egy alternatív második világháborús történetet mesél el nekünk, mely több tekintetben is felismerhető vonásokkal rendelkezik, így a szövetséges egyenruhák, fegyverek, az akkori kor sajátosságai mind egy szálig visszaköszönnek, de nácik helyett valamiféle sci-fi hatású páncélba bújt ellenfelek várnak ránk, ami egészen sajátossá teszi a hangulatot, mely egyébként végig kifejezetten nyomasztó. Dacára a rajzfilmes grafikának, folyamatosan szembesülünk majd a háború valódi borzalmaival, az állandó dilemmáktól kezdve az olyan embertelenségekig, mint a temetetlen tömegsírokba vetett holttestek.
A sztori valahová Kelet-Európába kalauzol majd minket egy csapatnyi szövetséges katonával a középpontban, akik mélyen az ellenséges vonalak mögött ragadtak, miután az őket szállító repülőgép lezuhant. Elvágva a vezetéstől, parancsok nélkül, ezek a katonák a saját belátásaik szerint döntenek és haladnak előre, éppen emiatt csak akkor szállnak szembe az ellenfelekkel, ha nagyon muszáj. Legfőbb céljuk, hogy a szétszóródott, többnyire fogságba esett csapattagokat közösen begyűjtsék, és lehetőleg mindannyian épségben hazajussanak. Ehhez azonban lehetetlennek tűnő küldetések sokaságát kell megoldaniuk, méghozzá a mi segítségünkkel, egy csapatként összedolgozva, miközben útjukat döntések sokasága nehezíti majd, bár értelemszerűen a legnagyobb változásokat minden esetben a csatamezőn, harc közben érhetjük el.
Érdekesség azonban, hogy a Broken Lines keretein belül nincs külön szisztéma kidolgozva a küzdelmeknek és a köztes felfedezésnek, itt minden egyes pálya egy nagy csatatér, és folyamatosan körökre osztottan kell közlekednünk a gyakran kifejezetten lineárisra sikerült régiók között. Hogy mennyire vagyunk körültekintők a pályán, az alapvető fontosságú lesz a harcok kimenetelét tekintve, hiszen könnyen előfordulhat, hogy az addig feltérképezetlen területen haladva egyszer csak belebotlunk egy ellenséges csapatba. Emiatt nagyon lényeges, hogy igyekezzünk mindig fedezékről fedezékre haladni, amire egyébként az alapos pályatervezés lehetőséget biztosít, még ha gyakran túlontúl mesterkélt vagy átlátszó megoldások társaságában is.
Fontos kiemelni a játék kapcsán egy elemet, melynek részeként a készítők kellemesen ötvözték egymással a körökre osztott megoldásokat a valós idejű lehetőségekkel. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy katonáink parancsainak kiosztásához mindig megáll az idő, ebben a fokozatban dönthetünk arról, hogy hová menjenek, milyen tempóban tegyék azt, miként vonuljanak fedezékbe, használjanak-e valamilyen kiegészítőt közben – gránátok, kötszerek és így tovább –, de egészen addig nem történik semmi, amíg el nem indítjuk az időt. Bár érdekes megoldás, a valós idejű események felett már nincs hatalmunk, tehát amint elindítottuk az időt, néhány másodpercen keresztül minden katona jön-megy, teszi a dolgát, miközben mi élvezzük parancsaink eredményét, és amint lejárt a megadott időkeret, ismét szünet következik, hogy kioszthassuk az újabb utasításokat.
Ez a megoldás érvényes minden egyes pályán, egyedüli kivétel, amikor nem harci helyzetben vagyunk, hanem csak felfedezési ciklusban, de a valós idejű szakaszban mégis belebotlunk az ellenfelekbe. Ilyenkor az óra azonnal megáll, és lehetőséget kapunk korábbi parancsaink felülbírálására, hogy hatékonyabb fedezéket keressünk, vagy használjuk hőseink felszereléseit, esetleg speciális támadásait. Merthogy a bevetések során csak maroknyi katona lesz az irányításunk alatt, ezáltal minden elesett kamerád óriási veszteséget jelent, pláne abban az esetben, ha központi szerepet játszott a csapatban. A küldetések között ugyanis mi dönthetünk arról, hogy kiket viszünk magunkkal a következő bevetésre. Minden egyes katonának saját előtörténete és felszerelése lesz, noha bőven akadnak majd átfedések, sőt mi több, a fejlesztések által lehetőséget kapunk arra, hogy erősebbé, változatosabbá tegyük az összeállítást.
Az egyetlen probléma, hogy dacára a beépített vásárlási lehetőségnek, vagy a gyakran megjelenő döntéseknek – melyek befolyással lehetnek a csapat moráljára –, sajnos a Broken Lines közel sem lett olyan hosszú, hogy ezek a tulajdonságok ki tudjanak bontakozni. Ezt a gyakorlatban ott vehetjük majd észre leginkább, hogy nagyon hamar rájövünk például arra, melyek az abszolút hatásos fegyverek, és milyen karakterek tudják a leghatékonyabban kiegészíteni egymást a küzdelmek során. Amint erre ráérzünk – a második meccs után elég egyértelművé válik –, gyakorlatilag teljesen felesleges lesz feloldani újabb karaktereket és fegyvereket, hiszen egy bizonyos típus segítségével nagyon egyszerűen legyűrhetünk majd minden egyes felbukkanó egységet a csatamezőn, melyek amúgy sem lesznek túl változatosak.
Grafika:
Bár a Broken Lines meg sem próbálja a realizmus útját követni a megjelenés tekintetében, a rajzfilmes megoldások ellenére azonban így sem nevezhetnénk túl látványosnak a végeredmény küllemét. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten szürke, egysíkú és elnagyolt lett az egész, noha tény és való, hogy legalább a nyomasztó hangulatot képes biztosítani a játéknak. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy a gépigény nem sikerült túl barátságosra.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Bár a taktikai stratégiák többségénél kifejezetten sok kellemetlenséget tud okozni a rossz irányítás és kezelőfelület, azonban a Broken Lines esetében különösebb tapasztalat nélkül is meglepően ügyesen összehozták a készítők, hogy egy kifinomult, könnyen kezelhető és letisztult rendszer szülessen. Rendben van a kamerakezelés, egyszerűen terelgethetők a katonák, a HUD is azonnal átlátható, miközben az egészhez egy átfogó betanítást egyaránt kapunk majd.
Játszhatóság:
A szavatosság nem túl nagy erőssége a játéknak. A fő sztoriszálon alig 8-10 óra alatt átverekedhetjük magunkat, és bár a döntéseink függvényében néhány cselekményből más-más befejezést is kihozhatunk, azonban a többjátékosos élmények, főként a kooperatív mód azért nagyon hiányzik belőle.
Intelligencia, nehézség: Kifejezetten jól skálázott lett a Broken Lines élménye, ezáltal mi dönthetünk arról, hogy mennyire akarunk megizzadni a küzdelmek során, így a kezdők és a keményvonalas taktikai stratégák egyaránt megtalálhatják benne számításaikat. A kiegyensúlyozottság mindvégig jellemző az alkotásra, és bár a mesterséges intelligencia terén azért vannak hiányosságok az ellenfelek kapcsán – gyakran kifejezetten idegesítő tud lenni néhány egység viselkedése –, azért többnyire nem érheti szó a ház elejét.
Hangok, zene: Meglepően igényes zenék jellemzik a játékot, ami mellett a különféle hangeffektek és szinkronok egyaránt kellemesre sikeredtek. Ezen a szinten nem is várunk ennél többet!
Összegzés: Fogalmunk sincs, hogy mi történik jelenleg a játékvilágban, de idejét sem tudjuk annak, hogy mikor kaptunk utoljára ennyi kiváló taktikai stratégiát ilyen rövid idő alatt, lévén kisebb-nagyobb hiányosságait leszámítva a Broken Lines kifejezetten érdekes és figyelemre érdemes próbálkozás lett a sorban. Nem váltja meg a világot, nem tör az XCOM babérjaira, de aki szereti a második világháborús témakört és a taktikus játékelemeket, valamint nem a grafika megszállottja, annak nagyon sok kellemes percet okozhat.
Fejlesztő: PortaPlay
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: IIntel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom 9650 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-7700 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 2400G processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon RX 550 grafikus kártya, 16 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mutant Year Zero: Road to Eden, XCOM
Kategória: taktikai stratégia
Hogy milyen lenne, ha az XCOM-sorozat sajátosságait ötvöznénk egy alternatív második világháborús körítéssel? Erre a kérdésre ad választ a Broken Lines, mely kis túlzással a semmiből érkezett, de annál maradandóbb nyomot hagyott bennünk!
Kifejezetten sok körökre osztott taktikai stratégia jelenik meg mostanság a piacon a legendás XCOM szellemiségében. Elegendő csak a nemrégiben tesztelt Corruption 2029-re, a hozzá ezer szállal köthető Mutant Year Zero: Road to Edenre vagy a Phoenix Pointra gondolni ahhoz, hogy ez az állítás rögtön megállja a helyét. Ez persze nem baj, hiszen egy éveken át méltatlanul mellőzött stílusról beszélünk, melyre igencsak ráfért már a vérfrissítés, és úgy tűnik, hogy eddig kizárólag olyan csapatok vették kézbe a zsáner sorsát, akik teljesen eltökéltek voltak a siker és a minőség kapcsán.
Most pedig itt egy újabb szereplő a sorban, méghozzá az indie színtéren kifejezetten jól csengő névnek számító PortaPlay fejlesztőitől, akik talán éppen ezzel a projekttel törhetnek ki a mezőnyből, hiszen Broken Lines című alkotásuk több tekintetben is kifejezetten jóra és ígéretesre sikerült. Ennek az oka pedig közel sem abban keresendő, hogy egy az egyben lenyúlták az XCOM sajátosságait, hiszen bőven vannak itt azért egyedi ötletek és megoldások, melyek egy egészen kellemes taktikai stratégiává tették a végeredményt. Lássuk egy kicsit alaposabban, hogy miről van szó!
A játék története egy alternatív második világháborús történetet mesél el nekünk, mely több tekintetben is felismerhető vonásokkal rendelkezik, így a szövetséges egyenruhák, fegyverek, az akkori kor sajátosságai mind egy szálig visszaköszönnek, de nácik helyett valamiféle sci-fi hatású páncélba bújt ellenfelek várnak ránk, ami egészen sajátossá teszi a hangulatot, mely egyébként végig kifejezetten nyomasztó. Dacára a rajzfilmes grafikának, folyamatosan szembesülünk majd a háború valódi borzalmaival, az állandó dilemmáktól kezdve az olyan embertelenségekig, mint a temetetlen tömegsírokba vetett holttestek.
A sztori valahová Kelet-Európába kalauzol majd minket egy csapatnyi szövetséges katonával a középpontban, akik mélyen az ellenséges vonalak mögött ragadtak, miután az őket szállító repülőgép lezuhant. Elvágva a vezetéstől, parancsok nélkül, ezek a katonák a saját belátásaik szerint döntenek és haladnak előre, éppen emiatt csak akkor szállnak szembe az ellenfelekkel, ha nagyon muszáj. Legfőbb céljuk, hogy a szétszóródott, többnyire fogságba esett csapattagokat közösen begyűjtsék, és lehetőleg mindannyian épségben hazajussanak. Ehhez azonban lehetetlennek tűnő küldetések sokaságát kell megoldaniuk, méghozzá a mi segítségünkkel, egy csapatként összedolgozva, miközben útjukat döntések sokasága nehezíti majd, bár értelemszerűen a legnagyobb változásokat minden esetben a csatamezőn, harc közben érhetjük el.
Érdekesség azonban, hogy a Broken Lines keretein belül nincs külön szisztéma kidolgozva a küzdelmeknek és a köztes felfedezésnek, itt minden egyes pálya egy nagy csatatér, és folyamatosan körökre osztottan kell közlekednünk a gyakran kifejezetten lineárisra sikerült régiók között. Hogy mennyire vagyunk körültekintők a pályán, az alapvető fontosságú lesz a harcok kimenetelét tekintve, hiszen könnyen előfordulhat, hogy az addig feltérképezetlen területen haladva egyszer csak belebotlunk egy ellenséges csapatba. Emiatt nagyon lényeges, hogy igyekezzünk mindig fedezékről fedezékre haladni, amire egyébként az alapos pályatervezés lehetőséget biztosít, még ha gyakran túlontúl mesterkélt vagy átlátszó megoldások társaságában is.
Fontos kiemelni a játék kapcsán egy elemet, melynek részeként a készítők kellemesen ötvözték egymással a körökre osztott megoldásokat a valós idejű lehetőségekkel. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy katonáink parancsainak kiosztásához mindig megáll az idő, ebben a fokozatban dönthetünk arról, hogy hová menjenek, milyen tempóban tegyék azt, miként vonuljanak fedezékbe, használjanak-e valamilyen kiegészítőt közben – gránátok, kötszerek és így tovább –, de egészen addig nem történik semmi, amíg el nem indítjuk az időt. Bár érdekes megoldás, a valós idejű események felett már nincs hatalmunk, tehát amint elindítottuk az időt, néhány másodpercen keresztül minden katona jön-megy, teszi a dolgát, miközben mi élvezzük parancsaink eredményét, és amint lejárt a megadott időkeret, ismét szünet következik, hogy kioszthassuk az újabb utasításokat.
Ez a megoldás érvényes minden egyes pályán, egyedüli kivétel, amikor nem harci helyzetben vagyunk, hanem csak felfedezési ciklusban, de a valós idejű szakaszban mégis belebotlunk az ellenfelekbe. Ilyenkor az óra azonnal megáll, és lehetőséget kapunk korábbi parancsaink felülbírálására, hogy hatékonyabb fedezéket keressünk, vagy használjuk hőseink felszereléseit, esetleg speciális támadásait. Merthogy a bevetések során csak maroknyi katona lesz az irányításunk alatt, ezáltal minden elesett kamerád óriási veszteséget jelent, pláne abban az esetben, ha központi szerepet játszott a csapatban. A küldetések között ugyanis mi dönthetünk arról, hogy kiket viszünk magunkkal a következő bevetésre. Minden egyes katonának saját előtörténete és felszerelése lesz, noha bőven akadnak majd átfedések, sőt mi több, a fejlesztések által lehetőséget kapunk arra, hogy erősebbé, változatosabbá tegyük az összeállítást.
Az egyetlen probléma, hogy dacára a beépített vásárlási lehetőségnek, vagy a gyakran megjelenő döntéseknek – melyek befolyással lehetnek a csapat moráljára –, sajnos a Broken Lines közel sem lett olyan hosszú, hogy ezek a tulajdonságok ki tudjanak bontakozni. Ezt a gyakorlatban ott vehetjük majd észre leginkább, hogy nagyon hamar rájövünk például arra, melyek az abszolút hatásos fegyverek, és milyen karakterek tudják a leghatékonyabban kiegészíteni egymást a küzdelmek során. Amint erre ráérzünk – a második meccs után elég egyértelművé válik –, gyakorlatilag teljesen felesleges lesz feloldani újabb karaktereket és fegyvereket, hiszen egy bizonyos típus segítségével nagyon egyszerűen legyűrhetünk majd minden egyes felbukkanó egységet a csatamezőn, melyek amúgy sem lesznek túl változatosak.
Grafika:
Bár a Broken Lines meg sem próbálja a realizmus útját követni a megjelenés tekintetében, a rajzfilmes megoldások ellenére azonban így sem nevezhetnénk túl látványosnak a végeredmény küllemét. Éppen ellenkezőleg, kifejezetten szürke, egysíkú és elnagyolt lett az egész, noha tény és való, hogy legalább a nyomasztó hangulatot képes biztosítani a játéknak. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy a gépigény nem sikerült túl barátságosra.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Bár a taktikai stratégiák többségénél kifejezetten sok kellemetlenséget tud okozni a rossz irányítás és kezelőfelület, azonban a Broken Lines esetében különösebb tapasztalat nélkül is meglepően ügyesen összehozták a készítők, hogy egy kifinomult, könnyen kezelhető és letisztult rendszer szülessen. Rendben van a kamerakezelés, egyszerűen terelgethetők a katonák, a HUD is azonnal átlátható, miközben az egészhez egy átfogó betanítást egyaránt kapunk majd.Játszhatóság:
A szavatosság nem túl nagy erőssége a játéknak. A fő sztoriszálon alig 8-10 óra alatt átverekedhetjük magunkat, és bár a döntéseink függvényében néhány cselekményből más-más befejezést is kihozhatunk, azonban a többjátékosos élmények, főként a kooperatív mód azért nagyon hiányzik belőle.Intelligencia, nehézség:
Kifejezetten jól skálázott lett a Broken Lines élménye, ezáltal mi dönthetünk arról, hogy mennyire akarunk megizzadni a küzdelmek során, így a kezdők és a keményvonalas taktikai stratégák egyaránt megtalálhatják benne számításaikat. A kiegyensúlyozottság mindvégig jellemző az alkotásra, és bár a mesterséges intelligencia terén azért vannak hiányosságok az ellenfelek kapcsán – gyakran kifejezetten idegesítő tud lenni néhány egység viselkedése –, azért többnyire nem érheti szó a ház elejét.Hangok, zene:
Meglepően igényes zenék jellemzik a játékot, ami mellett a különféle hangeffektek és szinkronok egyaránt kellemesre sikeredtek. Ezen a szinten nem is várunk ennél többet!Összegzés:
Fogalmunk sincs, hogy mi történik jelenleg a játékvilágban, de idejét sem tudjuk annak, hogy mikor kaptunk utoljára ennyi kiváló taktikai stratégiát ilyen rövid idő alatt, lévén kisebb-nagyobb hiányosságait leszámítva a Broken Lines kifejezetten érdekes és figyelemre érdemes próbálkozás lett a sorban. Nem váltja meg a világot, nem tör az XCOM babérjaira, de aki szereti a második világháborús témakört és a taktikus játékelemeket, valamint nem a grafika megszállottja, annak nagyon sok kellemes percet okozhat.