Gyurkity Péter
Baj van a legújabb amerikai tengeralattjáróval
Több riválisnak is meggyűlt már a baja a külső, lopakodást elősegítő borítással.
Az amerikai haditengerészet eredetileg még csaknem két évvel ezelőtt, 2018 márciusában vette át legújabb tengeralattjáróját, amely a USS Colorado (SSN 788) néven állt szolgálatba. A jelek szerint az első út sem sikerült tökéletesre, a lopakodó jelleget biztosítani hivatott borítás ugyanis több helyen levált, ezért most a hajót javításokra kell küldeni.
A Forbes számolt be február vége felé arról, hogy a Colorado az első hosszabb bevetéséről visszatérve került lencsevégre, a fotókon pedig jól látszik a hiányzó borítás, pontosabban a levált darabok által hátrahagyott űr. A gyakorlatilag gumi-, illetve polimercsempékből álló bevonat azt hivatott elősegíteni, hogy az erre kifejlesztett és kijelölt tengeralattjárók a detektálási esély minimalizálásával közlekedhessenek a felszín alatt, ez azonban a jelek szerint több nagyhatalomnak, illetve az ő gyártóiknak is komoly fejtörést okoz. A lap megjegyzi, hogy korábban mind a brit, mind pedig az orosz fél beleütközött ebbe a problémába, az amerikai hajó esetében azonban erre rögtön az első, igaz meglehetősen hosszúra sikerült úton került sor – az egység ugyanis 39 ezer tengeri mérföld megtétele után érkezett vissza a bázisra.
A technológiát eredetileg még a német IG Farben dolgozta ki a második világháború alatt, hogy bizonyos frekvenciákon radikálisan csökkentsék a visszavert szonárhullámok számát, ezzel pedig lenullázzák a brit ASDIC által nyújtott előnyt, amely egyre komolyabb veszélyt jelentett saját tengeralattjáróikra. A háborút követően egy darabig nem alkalmazták a megoldást, a hetvenes évektől kezdve azonban a szovjet tengeralattjárókat kezdték kiegészíteni az eljárással, kezdetben szintén hasonló gondokkal szembetalálkozva, majd pedig lassan, fokozatosan kezelve azt, hogy végül eljussanak a ma is használt, 100 mm vastag változatokig, amelyek a mérések szerint az Akula-osztály egységei esetében az eredeti szint 1-10 százalékára szorították vissza az akusztikus lenyomatot. A britek és az amerikaiak 1980-ban követték a példát, manapság pedig csaknem minden hajó ezzel együtt kerül a vízre.
Trump elnök csaknem 2 billió dolláros programja révén a fegyveres erők komoly megújuláson mennek keresztül, az azonban még nem világos, hogy ebben helyet kap-e majd a fenti technológia tökéletesítésére vonatkozó törekvés.
Az amerikai haditengerészet eredetileg még csaknem két évvel ezelőtt, 2018 márciusában vette át legújabb tengeralattjáróját, amely a USS Colorado (SSN 788) néven állt szolgálatba. A jelek szerint az első út sem sikerült tökéletesre, a lopakodó jelleget biztosítani hivatott borítás ugyanis több helyen levált, ezért most a hajót javításokra kell küldeni.
A Forbes számolt be február vége felé arról, hogy a Colorado az első hosszabb bevetéséről visszatérve került lencsevégre, a fotókon pedig jól látszik a hiányzó borítás, pontosabban a levált darabok által hátrahagyott űr. A gyakorlatilag gumi-, illetve polimercsempékből álló bevonat azt hivatott elősegíteni, hogy az erre kifejlesztett és kijelölt tengeralattjárók a detektálási esély minimalizálásával közlekedhessenek a felszín alatt, ez azonban a jelek szerint több nagyhatalomnak, illetve az ő gyártóiknak is komoly fejtörést okoz. A lap megjegyzi, hogy korábban mind a brit, mind pedig az orosz fél beleütközött ebbe a problémába, az amerikai hajó esetében azonban erre rögtön az első, igaz meglehetősen hosszúra sikerült úton került sor – az egység ugyanis 39 ezer tengeri mérföld megtétele után érkezett vissza a bázisra.
A technológiát eredetileg még a német IG Farben dolgozta ki a második világháború alatt, hogy bizonyos frekvenciákon radikálisan csökkentsék a visszavert szonárhullámok számát, ezzel pedig lenullázzák a brit ASDIC által nyújtott előnyt, amely egyre komolyabb veszélyt jelentett saját tengeralattjáróikra. A háborút követően egy darabig nem alkalmazták a megoldást, a hetvenes évektől kezdve azonban a szovjet tengeralattjárókat kezdték kiegészíteni az eljárással, kezdetben szintén hasonló gondokkal szembetalálkozva, majd pedig lassan, fokozatosan kezelve azt, hogy végül eljussanak a ma is használt, 100 mm vastag változatokig, amelyek a mérések szerint az Akula-osztály egységei esetében az eredeti szint 1-10 százalékára szorították vissza az akusztikus lenyomatot. A britek és az amerikaiak 1980-ban követték a példát, manapság pedig csaknem minden hajó ezzel együtt kerül a vízre.
Trump elnök csaknem 2 billió dolláros programja révén a fegyveres erők komoly megújuláson mennek keresztül, az azonban még nem világos, hogy ebben helyet kap-e majd a fenti technológia tökéletesítésére vonatkozó törekvés.