Berta Sándor
Erősítheti az empátiát a virtuális valóság
A technológia számos dolog átélésében segíthet és ez akár terápiás célokból is hasznos lehet.
A Virtual Bodyworks nevű spanyol startup által elindított VRespect.Me nevű projekt célja, hogy az erőszaktevők átélhessék azt, hogy mi zajlik le az áldozataikban és ezáltal empatikusabbakká válhassanak. Az elképzelés mögött az húzódik meg, hogy ezáltal elősegíthető lenne és egyszerűbbé válna a bűnözők társadalomba való visszailleszkedése.
A programban 184 elítélt férfi vett fel virtuális valóság szemüveget, hogy átélhesse azokat a borzalmakat, amiket a molesztált, zaklatott és megerőszakolt nők. A projektet az Európai Unió is támogatja és az érvelés az volt, hogy az erőszakkal való konfrontáció megakadályozhatja a jövőbeli erőszakos cselekmények elkövetését.
A virtuális valóság rendszerek emellett segíthetnek a rasszizmus, az antiszemitizmus és a nemek közötti diszkrimináció, sőt, akár a mindennapi magánéleti és munkahelyi konfliktusok átélésében. A kutatók abban ugyanis biztosak voltak, hogy e viták jelentős része többek között értetlenségből, a másik meg nem értéséből és legfőképpen az empátia hiányából vagy kis mértékéből fakadnak.
A VRespect.Me alkalmazása a bűnözők körében a visszaesési arányt 3,8 százalékponttal csökkentette, így az jelenleg 2,2 százalék. Az eredmények miatt a katalán kormány úgy döntött, hogy a rendszert megvásárolja a tarragonai börtön számára. Az eredmények annyira biztatóak voltak, hogy a szakemberek új szimulációkat fejlesztenek ki azért, hogy a társadalom áldozatokkal szembeni empátiáját erősítsék.
A StreetSmartsVR nevű amerikai cég platformot kínál a bűnüldöző hivatalok számára és annak segítségével a rendőrök megtaníthatók az állampolgárokkal való kommunikációra.
A Siegeni Egyetem munkatársai egy olyan szenzormaszkot alkottak meg, amely egy virtuális valóság szemüveg alatt viselve felismeri a viselője érzelmeit. Az eszköz ehhez méri az illető különböző értékeit, például a pulzusát, a szemmozgásait és a bőre ellenálló képességét. Henrik Freude, a projekt koordinátora elmondta, hogy a cél az volt, hogy jobban lehessen tanulni a virtuális valóságban. Amennyiben például a rendszer felismeri, hogy az ügyfelek való kapcsolattartást oktató tanfolyamon a dolgozók unatkoznak, akkor több látogatót küldhet egy virtuális üzletbe, hogy ezáltal növelje a résztvevők leterheltségét.
A BeAnotherLab azt vizsgálja, hogy ilyen jellegű programok növelhetik-e és ha igen, milyen mértékben az empátiát. A vállalat által elindított The Machine to Be Another nevű projektben embereket rövid ideig mások testében helyeztek el. Mind a két személy virtuális valóság szemüveget viselt és ha körbenéztek, akkor a másik testének képét látták. Az elért hatást felerősítette, hogy ha mind a két felhasználó egymással összhangban mozgott. A BeAnotherLab már 25 országban használta a rendszerét és hozzá akar járulni ahhoz, hogy megváltozzanak a viselkedési formák. A vállalat emellett az új programjában azt tanulmányozza, hogy mi történik, ha két résztvevő agyát egyszerre szkennelik, miközben a személyek kapcsolatba lépnek egymással. A fejlesztők együttműködnek különböző intézmények tudósaival, művészekkel, helyi és nem kormányzati szervezetekkel. Nem kereskedelmi célú felhasználásra a létrehozott szoftver nyílt forráskódú alkalmazásként érhető el.
Jonathan Harth, a Witten/Herdecke Egyetem szociológusa leszögezte, hogy a virtuális valóság egyre realistább és elérhetőbb. Már most is vannak olcsó, mindössze 400 euróba kerülő virtuális valóság szemüvegek, amelyek segítségével bárki megfoghat a kezeivel virtuális dolgokat. Az ilyen megoldások miatt valakiben az a meggyőződés alakulhat ki, hogy akár az egyes helyzeteket is vezérelheti. Mindez komoly kockázatokat hordoz magában.
A német parlament technikai következmény-becslő irodája részéről felmerült olyan vélemény, hogy a virtuális valóság sok embert az álomszerű életre csábíthat és azt eredményezheti, hogy elszigeteltségben és másoktól elidegenedve fognak élni. Az iroda lehetséges kockázatként jelölte meg azt, hogy a technológia eltompíthatja az empátiát és a valóság érzékelését, illetve felerősítheti ezeket a folyamatokat. Más kritikusok azt fogalmazták meg, hogy a virtuális valóság tréningek leegyszerűsítve mutatják be a dolgokat és az emberek a valóságban annál sokkal összetettebb módon reagálnak.
A Virtual Bodyworks nevű spanyol startup által elindított VRespect.Me nevű projekt célja, hogy az erőszaktevők átélhessék azt, hogy mi zajlik le az áldozataikban és ezáltal empatikusabbakká válhassanak. Az elképzelés mögött az húzódik meg, hogy ezáltal elősegíthető lenne és egyszerűbbé válna a bűnözők társadalomba való visszailleszkedése.
A programban 184 elítélt férfi vett fel virtuális valóság szemüveget, hogy átélhesse azokat a borzalmakat, amiket a molesztált, zaklatott és megerőszakolt nők. A projektet az Európai Unió is támogatja és az érvelés az volt, hogy az erőszakkal való konfrontáció megakadályozhatja a jövőbeli erőszakos cselekmények elkövetését.
A virtuális valóság rendszerek emellett segíthetnek a rasszizmus, az antiszemitizmus és a nemek közötti diszkrimináció, sőt, akár a mindennapi magánéleti és munkahelyi konfliktusok átélésében. A kutatók abban ugyanis biztosak voltak, hogy e viták jelentős része többek között értetlenségből, a másik meg nem értéséből és legfőképpen az empátia hiányából vagy kis mértékéből fakadnak.
A VRespect.Me alkalmazása a bűnözők körében a visszaesési arányt 3,8 százalékponttal csökkentette, így az jelenleg 2,2 százalék. Az eredmények miatt a katalán kormány úgy döntött, hogy a rendszert megvásárolja a tarragonai börtön számára. Az eredmények annyira biztatóak voltak, hogy a szakemberek új szimulációkat fejlesztenek ki azért, hogy a társadalom áldozatokkal szembeni empátiáját erősítsék.
A StreetSmartsVR nevű amerikai cég platformot kínál a bűnüldöző hivatalok számára és annak segítségével a rendőrök megtaníthatók az állampolgárokkal való kommunikációra.
A Siegeni Egyetem munkatársai egy olyan szenzormaszkot alkottak meg, amely egy virtuális valóság szemüveg alatt viselve felismeri a viselője érzelmeit. Az eszköz ehhez méri az illető különböző értékeit, például a pulzusát, a szemmozgásait és a bőre ellenálló képességét. Henrik Freude, a projekt koordinátora elmondta, hogy a cél az volt, hogy jobban lehessen tanulni a virtuális valóságban. Amennyiben például a rendszer felismeri, hogy az ügyfelek való kapcsolattartást oktató tanfolyamon a dolgozók unatkoznak, akkor több látogatót küldhet egy virtuális üzletbe, hogy ezáltal növelje a résztvevők leterheltségét.
A BeAnotherLab azt vizsgálja, hogy ilyen jellegű programok növelhetik-e és ha igen, milyen mértékben az empátiát. A vállalat által elindított The Machine to Be Another nevű projektben embereket rövid ideig mások testében helyeztek el. Mind a két személy virtuális valóság szemüveget viselt és ha körbenéztek, akkor a másik testének képét látták. Az elért hatást felerősítette, hogy ha mind a két felhasználó egymással összhangban mozgott. A BeAnotherLab már 25 országban használta a rendszerét és hozzá akar járulni ahhoz, hogy megváltozzanak a viselkedési formák. A vállalat emellett az új programjában azt tanulmányozza, hogy mi történik, ha két résztvevő agyát egyszerre szkennelik, miközben a személyek kapcsolatba lépnek egymással. A fejlesztők együttműködnek különböző intézmények tudósaival, művészekkel, helyi és nem kormányzati szervezetekkel. Nem kereskedelmi célú felhasználásra a létrehozott szoftver nyílt forráskódú alkalmazásként érhető el.
Jonathan Harth, a Witten/Herdecke Egyetem szociológusa leszögezte, hogy a virtuális valóság egyre realistább és elérhetőbb. Már most is vannak olcsó, mindössze 400 euróba kerülő virtuális valóság szemüvegek, amelyek segítségével bárki megfoghat a kezeivel virtuális dolgokat. Az ilyen megoldások miatt valakiben az a meggyőződés alakulhat ki, hogy akár az egyes helyzeteket is vezérelheti. Mindez komoly kockázatokat hordoz magában.
A német parlament technikai következmény-becslő irodája részéről felmerült olyan vélemény, hogy a virtuális valóság sok embert az álomszerű életre csábíthat és azt eredményezheti, hogy elszigeteltségben és másoktól elidegenedve fognak élni. Az iroda lehetséges kockázatként jelölte meg azt, hogy a technológia eltompíthatja az empátiát és a valóság érzékelését, illetve felerősítheti ezeket a folyamatokat. Más kritikusok azt fogalmazták meg, hogy a virtuális valóság tréningek leegyszerűsítve mutatják be a dolgokat és az emberek a valóságban annál sokkal összetettebb módon reagálnak.