SG.hu

Chernobylite

Kiadó: The Farm 51
Fejlesztő: The Farm 51
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-8150 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790K 4-Core 4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: S.T.A.L.K.E.R.
Kategória: FPS

Újabb videojáték született a csernobili atomkatasztrófa ihletésében, mely horrorisztikus hangulatával és nagyszerű történetével bőven túlmutat a S.T.A.L.K.E.R. által kijelölt sajátosságokon. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Chernobylite!

A lengyel The Farm 51 csapatáról sok mindent el lehetne mondani, de azt aligha, hogy 15 éves pályafutásuk során sok emlékezetes dolgot tettek volna lesz az asztalra. Bár az első világháborús őrületre fókuszáló NecroVision egy egészen derekas Painkiller-klón volt, a Get Even pedig az egyedi megoldásaival majdnem csatlakozott a felső ligához is, azonban a csapat alkotásaiból rendre hiányzott valami kis extra, ami kibillentette volna őket a középkategóriából. Bár erősek a kételyeink, hogy éppen a Chernobylite hozza el számukra a nagy áttörést, noha a korai változat alapján – ami mindenkinek elérhető már a Steamen és a Good Old Gamesen is – a stúdió eddigi legösszetettebb alkotása született meg, mely a hangulat és bizonyos megoldások tekintetében tökéletesen hozza a legendás S.T.A.L.K.E.R. hangulatát.

Senki se gondoljon holmi klónjátékra vagy szégyenteljes lopásra, a lengyelek határozottan más irányban gondolkoztak annak ellenére is, hogy az alapokat mindkét esetben a csernobili atomreaktor katasztrófájához vezethetjük vissza, illetve a játékmenet tekintetében szintén akad némi átfedés, noha itt a szerepjátékos elemek helyett sokkal nagyobb szerepet kaptak a túlélésen alapuló mechanizmusok. Lássuk azonban a konkrétumok mentén, hogy mi fán terem a Chernobylite!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A játék egyik legnagyobb pozitívuma minden kétséget kizáróan a történet, illetve annak tálalása, mely teljesen realistán indul, majd elvezet minket egy őrült, posztapokaliptikus, posztszovjet és enyhe sci-fi hatású utópiához. Főhősünk Igor, egy középkorú tudós, aki az 1986-os csernobili atomkatasztrófa idején párjával, Tatjánával együtt a felrobbant erőmű munkatársa volt, azonban a történtek elválasztották őket egymástól. A zűrzavarban ugyanis egykori szerelme eltűnt – érdekesség, hogy folyamatosan láthatunk róla élőszereplős emlékeket –, mintegy három évtizeddel a történtek után azonban Igor továbbra sem tudott belenyugodni a történtekbe.

Bár nem sok esélyt lát arra, hogy jelenleg életben találja Tatyanát, azonban néhány társa oldalán úgy dönt, hogy visszatér a Zónába, méghozzá egy, a tér-időt megbolondító készülék segítségével, melynek felfedezése új reményeket adott számára. Egyetlen probléma, hogy ennek a gépnek a működtetéséhez egy nagyon értékes zöld kristályra, a játék címét is ihlető csernobilitre van szüksége, amihez be kell lopakodniuk az egykori, egyébként jól őrzött atomerőmű belsejébe. Már ez a bevezető küldetés is elképesztően hangulatosra sikeredett, de ami talán még fontosabb: olyan profizmussal valósították meg a készítők az egész környezetet, hogy annak minden eleme maximális autentikussággal kecsegtet. Miután sikerül a tervünk, és bekerülünk a Zóna kellős közepébe, ez a hatás még tovább fokozódik, hiszen töméntelen mennyiségű jármű, felirat, objektum vagy egyszerű használati tárgy bukkan majd fel, melyek mindegyike számunkra is nosztalgikus időutazást jelent, ha már éltünk a rendszerváltás előtt.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A hangulat és a környezet lefestése tehát egyenesen zseniális, lényegesen túlmutat ezen a téren a S.T.A.L.K.E.R. megoldásain, sőt mi több, akit jobban vonz az európai kultúra, az nyilvánvalóan egy Fallouthoz mérten is sokkal többet kaphat tőle. Kiemelendő továbbá, hogy a Chernobylite lényegesen horrorisztikusabb élményt kínál bármelyik hasonló témában fogant alkotásnál. Noha akadnak kifejezetten szép és barátságos környékek, azonban minél közelebb merészkedünk a sugárfertőzött régiókhoz, annál ködösebb, sötétebb és baljósabb helyszínek tárulnak a szemeink elé, miközben egyre félelmetesebb lények másznak elő az árnyak közül. Ezenfelül gyakran kutakodhatunk majd romos épületekben és földalatti bunkerek mélyén is, és a hangulat terén mindegyikük makulátlanul illeszkedik az alapszituációhoz.

Nagy kár, hogy ezt a túlzás nélkül zseniális körítést, a végig érdekesen tálalt, izgalmakban és nyomozásban gazdag történetet nem sikerült az alkotóknak megfelelően kidolgozott játékmenettel társítaniuk, hiszen ezen a téren sajnos akadnak problémák. Elsőként rögtön az szúrhat szemet sokaknak, hogy a játékhoz nem egy óriási nyitott világot alkottak – ahogyan az elvárható lett volna –, hanem sok kisebb terület vár ránk, melyekhez központi bázisunkról tudunk eljutni hosszadalmas töltőképernyők bámulásával, illetve egy másik világban való sétálgatással. Ez utóbbi bizonyos esetekben kifejezetten jópofára sikeredett, hiszen láthatunk elfeledett emlékeket, és hallhatunk néhány extra információt a sztorihoz, azonban sokadik alkalommal kifejezetten unalmas, hogy akárhányszor újabb küldetésre indulunk – vagy éppen visszatérünk onnan –, minden esetben percekig kell barangolunk a féreglyukban ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Tény, hogy az alkotók mindezt megmagyarázták, de nagyon idegesítő játékelem, amiből azért akad még jócskán.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ide sorolhatók például a harcok. Van fegyverünk, tudunk is lövöldözni, de semmit sem érünk vele. Ha észrevett egy a Zónában járőröző katona vagy egy félelmetes mutáns szörnyeteg, az esetek többségében rosszul végződik majd a találkozó, és azon kapjunk magunkat, hogy a féreglyukon éppen visszafelé tartunk bajtársunkhoz. Ez azért különösen kellemetlen, mert sehol sincs szó arról, hogy egy lopakodós túlélőjátékról beszélünk, márpedig a Chernobylite esetében alighanem ez a két kifejezés írja le a legátfogóbb formában a képviselt műfajt. Bár tisztában vagyunk vele, hogy ez még csak a korai változat, de nem valószínű, hogy a végleges verzió ezen a téren más lenne, éppen ezért fontos megemlítenünk, hogy igencsak fel kell kötnie majd a nadrágját annak, aki teljesíteni szeretne egy-egy küldetést a játékban.

Mivel a harc kilőve, szkennereink pedig csak a felszedhető tárgyakat hajlandóak megmutatni, ezért egy épületben bármelyik ajtó mögül előronthat egy félelmetes árnyéklény, vagy a bokrok mögött belebotolhatunk egy fegyveres katonába, és ha nem tudunk elfutni, akkor nem sok esélyünk lesz a túlélésre. Márpedig ez utóbbi fogalom minden tekintetben átszövi a játékot! Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak magunkat, hanem társainkat is életben kell majd tartanunk, emiatt bárhol is járunk, a sugárzásmérő műszerünkkel állandóan érdemes pásztázni a környéket, hogy összeszedjünk minden gyógynövényt, gyógyszermaradékot vagy elektromos hulladékot, hiszen a főhadiszálláson vagy a vadonban, egy tábortűz körül rengeteg dologra felhasználjuk ezeket az összetevőket.

Alighanem ez az egyik olyan része a játéknak, ami kiválóan működik, de minden más tekintetben találunk lassú defekteket. Kellemetlenül monoton például a legtöbb küldetés, túl nagy hangsúlyt szenteltek az állandó gyűjtögetésre, de tonnányi apróságot fel lehetne itt sorolni a bajtársunk kötelező pátyolgatásától kezdve a segítség totális hiányán át a minden küldetés utáni kötelező alvásig bezárólag. Bár nyugodtan ki lehetne mondani, hogy ezek miatt jelen állapotában egyáltalán nem jó játék a Chernobylite, de valójában ez azért hazugság lenne, hiszen semmivel sem rosszabb, mint annak idején a S.T.A.L.K.E.R. volt, melyet sokunk számára a hangulat vitt el a hátán. Nincs ez másként a lengyelek alkotásával sem, annyi különbséggel, hogy egy jó harcrendszer azért nagyon hiányzik belőle, mert ebben a formájában sem az ütközetek, sem a lopakodás nem működik benne makulátlanul, bár inkább utóbbi tekinthető járhatóbb útnak, ha úgy döntünk, hogy belecsapunk Igor kalandjába.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Hangsúlyozandó még egyszer, hogy a hangulat tekintetében a Chernobylite egyenesen zseniális, de a kapcsolódó grafikai körítés sajnos egészen hiányos. Sokak számára már az is bosszantó lehet, hogy a végeredmény mennyire optimalizálatlan, és a jobb gépeken is akadozik, perceken keresztül töltöget, azonban nagyobb baj, hogy a prezentáció legalább évtizedes lemaradásban van sok helyen. Még szerencse, hogy a nosztalgia és az általa sugárzott képi világ feledtetni tud velünk olyan apróságokat, mint hogy rendszeresen késve töltenek be a tereptárgyak, vagy sok helyen indokolatlanul alacsony felbontásúak a textúrák.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel alapvetően egy belsőnézetes kalandról beszélünk, egyáltalán nem tekinthetjük problémásnak a játék irányítását. A kamerakezelés könnyed, az alapvető interakciós lehetőségek mind a megszokott helyen várnak ránk, egyedül a gombkiosztás zavaró néhol, de ezt könnyedén orvosolhatjuk. Azt viszont kevésbé, hogy az inventory betöltésére gyakran másodperceket kell várnunk, miközben a minitérkép hiánya folyamatos kellemetlenségeket tud okozni.

Játszhatóság: A kooperatív mód szintén egy nagyon fájó hiányosság a játék keretein belül, hiszen folyamatosan adott lesz a két szereplő, azonban ennek ellenére is csak egyedül tudunk bevetésre indulni. Ez azért különösen nagy probléma, mert ketten nemcsak több ellátmányt tudnánk gyűjteni, de talán még a harcban is nagyobb eredményünk lenne, hiszen sok esetben kell egyszerre két ellenfélnek nekimennünk, és mivel a lopakodáson alapuló csendes kivégzések hatékony módszernek tekinthetők, ezért egy társsal az oldalunkon könnyebb lenne élvezni a monoton bevetéseket. Egymagunkban ugyanis rendre észrevesz majd minket egy elesett bajtársát kereső másik katona, és pár pillanat múlva máris a féreglyukban barangolhatunk.

Intelligencia, nehézség: Sajnálatos, de ki kell mondani, hogy a Chernobylite sok helyen annyira nem törődik a játékos támogatásával, hogy az már-már a játszhatatlanság súlyával nehezedik a vállainkra. Nyilvánvalóan a túlélés kemény műfaj a valóságban, de mi azért ülünk le játszani, hogy élvezzük azt, és ne töltőképernyőket bámuljunk percenként. A Metro Exodustól érdemes lett volna tanulniuk a készítőknek, mert ebben a formájában gyakran bizony piszok nehéz tud lenni. A mesterséges intelligencia pedig ráadásul nagyon szigorú lett. Olyannyira, hogy sok esetben nem kell látniuk a katonáknak, elég ha nagy zajt csapunk, és a nyomunkba erednek, ami realisztikus ugyan, de azért egy játékban inkább idegesítő tud lenni, hiszen nincs teljes kontroll a testünk felett.

Hangok, zene: Egyáltalán nem rossz, amit a hangok és a zenék terén kaptunk a készítőktől. A szinkronok között találunk egészen bénákat és egészen jó minőségűeket – főként a narrációk nagyon hatásosak –, de az effektek és a zenék is kellemesek, bár egyelőre néhol még hiányosak. Pozitívum azonban, hogy már most készül hozzá egy kiváló magyar felirat, amivel a zseniális történetet minden hazai rajongó könnyedén megértheti majd.

Összegzés: Bár egyelőre még csak egy korai változatról beszélünk, nem valószínű, hogy a végleges változat megjelenéséig sokat változna a Chernobylite, mely éppen emiatt egy kifejezetten vegyes megítélésű alkotás lehet, mint annak idején a S.T.A.L.K.E.R. is volt. A sztori és a hangulat csillagos ötös, egyenesen imádni való, azonban a játékmenet hemzseg a tervezési hibáktól, a felesleges elemektől, aminek jóvoltából leginkább azok élvezhetik majd a végeredményt, akiket a posztszovjet világ ezzel a posztapokaliptikus körítéssel magával ragad. Ők viszont találhatnak néhány igazán kellemes pillanatot tudhatnak magukénak már csak a puszta nézelődéssel és kóborlással is!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • molnibalage83 #8
    Azok alap fizető bázisa hatalmas. Ez a valami egy radar alatt beúszó rétegjáték.
    Mondjuk nem játszok FPS shooterrel úgy 15 éve. Az utolsó kb. a Brother in Arms és a Call of Duty első része volt. Azok még nem is igazán mai shooterek voltak.
  • molnibalage83 #6
    Ha ma kiadnak EA-ban egy játékot és akkor nem mutatja a megfelelő potenciált, akkor kb. el is lehet temetni. Nagyon kevés játék képes ezután átformálni a játékosok véleményét.
  • lostprophet #5
    Ezt most nem értem, miért adták volna ki? Early Access-ben van Steamen és GOG-on is.
  • Bulics #4
    Az a "halálfejes" sisak amúgy egy paintball maszk. Más is észrevette? Keressetek rá!
  • molnibalage83 #3
    Az értékelések eddig minimum vegyesek. A GoG-on 3.2/5.
    Egy kvázi befejezetlen bugos játékot talán nem kellett volna kiadni.
  • gombabácsi #2
    hangulatos képek, de ha rosszul fut, akkor gáz...
  • grebber #1
    Észvesztő mennyire nem kelendő a cucc