Gyurkity Péter
Gyorsan megjavult a Voyager 2
A normál üzemmód visszaállítása viszont még időt vesz igénybe.
Nemrég arról számoltunk be a NASA igencsak koros szondája kapcsán, hogy egy újabb tanulmány igazolta, annak csillagközi utazóvá válását, bár itt elsősorban a csillagközi tér értelmezésében térnek el egymástól a különböző munkák, így az adott távolság helyett inkább ez jelenti a gondot. A JPL január végén kisebb gondokról adott hírt, amelyeket azonban viszonylag gyorsan orvosolni tudtak.
Az amerikai illetékesek először arról tettek közzé részletes írást, hogy a szonda nem tudta végrehajtani a számára kijelölt újabb (rutinszerű) manővert, emiatt nem került sor a teljes, 360 fokos fordulóra, így a magnetométer, vagyis a mágnesestér-műszer megfelelő kalibrálása sem sikerült. Emiatt fordult elő, hogy egyszerre két fontos, viszonylag nagy étvágyú műszer is bekapcsolva maradt, ami elsősorban azért jelent gondot, mert a plutóniumra épülő RTG-meghajtás évről évre veszít kapacitásából (egészen pontosan évente 4 wattot), így a nagyobb fogyasztás miatt a szonda számítógépe azonnal lekapcsolt minden műszert, hogy elkerülje a nagyobb problémát. A kétirányú kommunikáció mindvégig fennmaradt, ez azonban a hatalmas, 18,5 milliárd kilométeres távolság miatt igencsak késleltetett helyreállítási kísérleteket tett csak lehetővé.
A szakemberek végül viszonylag gyorsan megoldást találtak a problémára, itt viszont komoly kényelmetlenséget jelent, hogy az említett távolság miatt 17 óráig kell várni, mire az általunk elküldött parancsok beérkeznek, majd pedig újabb 17 óra múlva tudjuk csak meg, hogy azoknak milyen hatása, eredménye volt. Emiatt 3 napba tellett, míg meg tudták erősíteni az adatgyűjtés újraindulását, bár a normál üzemmód visszaállítása a hónap végéig még nem valósul meg, ez ugyanis további időt vesz igénybe. Mindenképpen jó hír, hogy az ősi, a hetvenes évekből származó számítógép továbbra is végzi fő feladatát, viszont elkerülhetetlen a további „leépülés”, amelynek következtében várhatóan 2025-re végképp kifutunk majd a nukleáris energiából, az eszköz tehát ezt követően némán suhan majd tovább a világűrben.
A Voyager 2 egyébként elsőnek indult útnak még 1977-ben, pályája miatt azonban tovább tartott a Naprendszerből való kilépés, amit csak 2018-ban valósított meg. A mai napig ez az egyetlen eszköz, amely mind a Szaturnuszt, mind pedig a Neptunuszt meglátogatta, onnan pedig igencsak érdekes adatokat kaptunk vissza, bár a koros műszerek nyilván már egyáltalán nem a mai (illetve a megfigyelés korának) színvonalat képviselték.
Nemrég arról számoltunk be a NASA igencsak koros szondája kapcsán, hogy egy újabb tanulmány igazolta, annak csillagközi utazóvá válását, bár itt elsősorban a csillagközi tér értelmezésében térnek el egymástól a különböző munkák, így az adott távolság helyett inkább ez jelenti a gondot. A JPL január végén kisebb gondokról adott hírt, amelyeket azonban viszonylag gyorsan orvosolni tudtak.
Az amerikai illetékesek először arról tettek közzé részletes írást, hogy a szonda nem tudta végrehajtani a számára kijelölt újabb (rutinszerű) manővert, emiatt nem került sor a teljes, 360 fokos fordulóra, így a magnetométer, vagyis a mágnesestér-műszer megfelelő kalibrálása sem sikerült. Emiatt fordult elő, hogy egyszerre két fontos, viszonylag nagy étvágyú műszer is bekapcsolva maradt, ami elsősorban azért jelent gondot, mert a plutóniumra épülő RTG-meghajtás évről évre veszít kapacitásából (egészen pontosan évente 4 wattot), így a nagyobb fogyasztás miatt a szonda számítógépe azonnal lekapcsolt minden műszert, hogy elkerülje a nagyobb problémát. A kétirányú kommunikáció mindvégig fennmaradt, ez azonban a hatalmas, 18,5 milliárd kilométeres távolság miatt igencsak késleltetett helyreállítási kísérleteket tett csak lehetővé.
A szakemberek végül viszonylag gyorsan megoldást találtak a problémára, itt viszont komoly kényelmetlenséget jelent, hogy az említett távolság miatt 17 óráig kell várni, mire az általunk elküldött parancsok beérkeznek, majd pedig újabb 17 óra múlva tudjuk csak meg, hogy azoknak milyen hatása, eredménye volt. Emiatt 3 napba tellett, míg meg tudták erősíteni az adatgyűjtés újraindulását, bár a normál üzemmód visszaállítása a hónap végéig még nem valósul meg, ez ugyanis további időt vesz igénybe. Mindenképpen jó hír, hogy az ősi, a hetvenes évekből származó számítógép továbbra is végzi fő feladatát, viszont elkerülhetetlen a további „leépülés”, amelynek következtében várhatóan 2025-re végképp kifutunk majd a nukleáris energiából, az eszköz tehát ezt követően némán suhan majd tovább a világűrben.
A Voyager 2 egyébként elsőnek indult útnak még 1977-ben, pályája miatt azonban tovább tartott a Naprendszerből való kilépés, amit csak 2018-ban valósított meg. A mai napig ez az egyetlen eszköz, amely mind a Szaturnuszt, mind pedig a Neptunuszt meglátogatta, onnan pedig igencsak érdekes adatokat kaptunk vissza, bár a koros műszerek nyilván már egyáltalán nem a mai (illetve a megfigyelés korának) színvonalat képviselték.