Gyurkity Péter
Két új műhold figyelné az emelkedő óceánokat
Azt már tudjuk, hogy tavaly az óceánok az eddigi legmelegebbek voltak.
A klímaváltozás kapcsán számos alkalommal olvashattunk arról, hogy az óceánok szintjének lassú, fokozatos emelkedésével idővel a sűrűbben lakott régiók is veszélybe kerülhetnek. A NASA és az ESA ebben az évtizedben két közös fellövést tervez, amelyek révén még pontosabban követhetik figyelemmel a folyamatot, miközben egy friss tanulmányban már a rekordhőmérsékletre figyelmeztetnek.
A Sentinel-6/Jason Continuity of Service mission (Jason-CS) névre keresztelt küldetés az elődök folytatásaként indul el, hiszen itt a kutatók számára egy 4 évtizedes periódus adatait igyekeznek megfelelő módon regisztrálni és biztosítani. A NASA már tavaly ősszel összefoglalta a fontosabb részleteket, ebből kiderült, hogy nagyjából mire számíthatunk, bár a JPL hivatalos oldalán szintén megtaláljuk a főbb pontokat. Két ugyanolyan műholdat lőnének fel, az elsőt idén novemberben, a másikat pedig 5 évvel később, ezek pedig a most kezdődő évtizedet fednék le, hogy az eddigieknél is pontosabb adatokat szolgáltassanak az emelkedő vízszintről, nagyjából 1300 km-s magasságban keringve. A korábbi megfigyelések alapján tudjuk, hogy a kilencvenes években átlagban 3 mm-es volt az emelkedés, ez jelenleg 3,4 mm, mivel azonban ez a bolygó felületének 70 százalékán oszlik el, a változás mindenképpen jelentős.
A napokban szakemberek egy másik csoportja egy új tanulmány eredményeit tette közzé, amelyben már arra hívják fel a figyelmet, hogy az óceánok átlagos hőmérséklete tavaly 0,075 Celsius-fokkal haladta meg az 1981 és 2019 közötti periódus átlagértékét. Ez ugyan első látásra szintén apró eltérésnek tűnik, a hatalmas tömeg miatt azonban ez is fontos változást jelent, hiszen ezzel óriási mennyiségű további hő oszlik el az óceánokon – az elmúlt 25 évben elnyelt hő szerintük nagyjából 3,6 milliárd Hiroshima-atomrobbanásnak felel meg. Kiemelik, hogy itt nem politikai, hanem tudományos kérdésről van szó, a melegedés üteme pedig a nyolcvanas évekhez képest a hatszorosára ugrott, ami ugyan nem jelent számukra nagy meglepetést, mégis fontos azonban kiemelni a részleteket.
Amennyiben az 1987 és 2019 közötti időszakot vetjük össze az 1955 és 1986 közötti periódussal, a növekedés 4,5-szörös, ezzel pedig belátható időn belül kezdenünk kell valamit. A fenti fellövések révén legalább a vízszint monitorozását megoldjuk, ez azonban nyilván nem lesz elég.
A klímaváltozás kapcsán számos alkalommal olvashattunk arról, hogy az óceánok szintjének lassú, fokozatos emelkedésével idővel a sűrűbben lakott régiók is veszélybe kerülhetnek. A NASA és az ESA ebben az évtizedben két közös fellövést tervez, amelyek révén még pontosabban követhetik figyelemmel a folyamatot, miközben egy friss tanulmányban már a rekordhőmérsékletre figyelmeztetnek.
A Sentinel-6/Jason Continuity of Service mission (Jason-CS) névre keresztelt küldetés az elődök folytatásaként indul el, hiszen itt a kutatók számára egy 4 évtizedes periódus adatait igyekeznek megfelelő módon regisztrálni és biztosítani. A NASA már tavaly ősszel összefoglalta a fontosabb részleteket, ebből kiderült, hogy nagyjából mire számíthatunk, bár a JPL hivatalos oldalán szintén megtaláljuk a főbb pontokat. Két ugyanolyan műholdat lőnének fel, az elsőt idén novemberben, a másikat pedig 5 évvel később, ezek pedig a most kezdődő évtizedet fednék le, hogy az eddigieknél is pontosabb adatokat szolgáltassanak az emelkedő vízszintről, nagyjából 1300 km-s magasságban keringve. A korábbi megfigyelések alapján tudjuk, hogy a kilencvenes években átlagban 3 mm-es volt az emelkedés, ez jelenleg 3,4 mm, mivel azonban ez a bolygó felületének 70 százalékán oszlik el, a változás mindenképpen jelentős.
A napokban szakemberek egy másik csoportja egy új tanulmány eredményeit tette közzé, amelyben már arra hívják fel a figyelmet, hogy az óceánok átlagos hőmérséklete tavaly 0,075 Celsius-fokkal haladta meg az 1981 és 2019 közötti periódus átlagértékét. Ez ugyan első látásra szintén apró eltérésnek tűnik, a hatalmas tömeg miatt azonban ez is fontos változást jelent, hiszen ezzel óriási mennyiségű további hő oszlik el az óceánokon – az elmúlt 25 évben elnyelt hő szerintük nagyjából 3,6 milliárd Hiroshima-atomrobbanásnak felel meg. Kiemelik, hogy itt nem politikai, hanem tudományos kérdésről van szó, a melegedés üteme pedig a nyolcvanas évekhez képest a hatszorosára ugrott, ami ugyan nem jelent számukra nagy meglepetést, mégis fontos azonban kiemelni a részleteket.
Amennyiben az 1987 és 2019 közötti időszakot vetjük össze az 1955 és 1986 közötti periódussal, a növekedés 4,5-szörös, ezzel pedig belátható időn belül kezdenünk kell valamit. A fenti fellövések révén legalább a vízszint monitorozását megoldjuk, ez azonban nyilván nem lesz elég.