Gyurkity Péter
Felszakította új rakétáját a NASA
A sikeres teszt végrehajtásával egy időben az SLS sorozatgyártásáról is döntöttek.
A magáncégek, valamint a többi nagyhatalom hasonló törekvései mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a NASA is készül az újabb komoly lépésekre, többek között a Holdra való visszatérésre. Most fontos teszten esett át az új rakéta, amelynek sorozatgyártása is elindulhat, a Boeing jóvoltából.
Az amerikai űrügynökség első embere számolt be egy rövid bejegyzésben arról, hogy az SLS sikeres teszten esett át a kilövőálláson. Ezen kísérlet során arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy a hatalmas mennyiségű üzemanyagot hordozni hivatott test mekkora hatásnak áll ellen, illetve hol húzódik meg a tűréshatár. A tartály ezúttal persze üres volt, a folyékony hidrogén hiányzott innen, viszont a hidraulikus dugattyúk segítségével kifejtett nyomás (a méretes testen végrehajtott csavarás, illetve húzás) eredményeként eljutottak arra a pontra, ahol a burkolat megrepedt, majd pedig hatalmas robajjal felszakadt. A pontos adatokat persze érzékelők tucatjaival rögzítették a kísérlet alatt, ez pedig később nagyon hasznos lesz majd, amikor élesben kell bizonyítaniuk. A közlemény szerint a fellövés alatt várható terhelés mintegy 260 százalékánál szakadt el a cérna, ami az előzetesen várt szint 3 százalékán belül van, itt pedig nem tapasztaltak korai repedéseket, illetve töréseket.
A NASA eközben megkötötte a megállapodást a Boeing illetékeseivel, amelynek értelmében hamarosan elindulhat az SLS sorozatgyártása. Nagy példányszámra persze itt nem gondolhatunk, mindössze arról van szó, hogy a 2024-ig betervezett 3 példányt már biztosan legyártják, ezzel pedig a darabonkénti költség is csökkenni fog. Ez utóbbit egyébként Jim Brindestine egy interjúban 1,6 milliárdra becsülte, a második példány legyártásával ez azonban nagyot eshet, végül pedig elérhetik a 800-900 millió dolláros szintet. Maga a típus egyébként éppen 2024-ben esne át egy nagyobb változtatáson, amíg ugyanis az első 3 példány a Block 1 változaton alapulna, az ezt követő rakéták már a Block 1B névre keresztelt dizájnra épülnének, egy komolyabb felső fokozattal (Exploration Upper Stage, EUS), ami legénységet és nagyobb rakományt szállítana még messzebbre.
Az EUS tehát az Artemis-4 küldetéssel debütálna, itt a távlati célok között szerepel a Gateway-állomáshoz szükséges komponensek helyszínre juttatása, illetve az integrált Human Lander System és az Orion-kapszula felhasználása.
A magáncégek, valamint a többi nagyhatalom hasonló törekvései mellett nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a NASA is készül az újabb komoly lépésekre, többek között a Holdra való visszatérésre. Most fontos teszten esett át az új rakéta, amelynek sorozatgyártása is elindulhat, a Boeing jóvoltából.
Az amerikai űrügynökség első embere számolt be egy rövid bejegyzésben arról, hogy az SLS sikeres teszten esett át a kilövőálláson. Ezen kísérlet során arra voltak kíváncsiak a szakemberek, hogy a hatalmas mennyiségű üzemanyagot hordozni hivatott test mekkora hatásnak áll ellen, illetve hol húzódik meg a tűréshatár. A tartály ezúttal persze üres volt, a folyékony hidrogén hiányzott innen, viszont a hidraulikus dugattyúk segítségével kifejtett nyomás (a méretes testen végrehajtott csavarás, illetve húzás) eredményeként eljutottak arra a pontra, ahol a burkolat megrepedt, majd pedig hatalmas robajjal felszakadt. A pontos adatokat persze érzékelők tucatjaival rögzítették a kísérlet alatt, ez pedig később nagyon hasznos lesz majd, amikor élesben kell bizonyítaniuk. A közlemény szerint a fellövés alatt várható terhelés mintegy 260 százalékánál szakadt el a cérna, ami az előzetesen várt szint 3 százalékán belül van, itt pedig nem tapasztaltak korai repedéseket, illetve töréseket.
A NASA eközben megkötötte a megállapodást a Boeing illetékeseivel, amelynek értelmében hamarosan elindulhat az SLS sorozatgyártása. Nagy példányszámra persze itt nem gondolhatunk, mindössze arról van szó, hogy a 2024-ig betervezett 3 példányt már biztosan legyártják, ezzel pedig a darabonkénti költség is csökkenni fog. Ez utóbbit egyébként Jim Brindestine egy interjúban 1,6 milliárdra becsülte, a második példány legyártásával ez azonban nagyot eshet, végül pedig elérhetik a 800-900 millió dolláros szintet. Maga a típus egyébként éppen 2024-ben esne át egy nagyobb változtatáson, amíg ugyanis az első 3 példány a Block 1 változaton alapulna, az ezt követő rakéták már a Block 1B névre keresztelt dizájnra épülnének, egy komolyabb felső fokozattal (Exploration Upper Stage, EUS), ami legénységet és nagyobb rakományt szállítana még messzebbre.
Az EUS tehát az Artemis-4 küldetéssel debütálna, itt a távlati célok között szerepel a Gateway-állomáshoz szükséges komponensek helyszínre juttatása, illetve az integrált Human Lander System és az Orion-kapszula felhasználása.