Gyurkity Péter
Pszichikai megpróbáltatás lesz a Mars-utazás
Ettől tartanak a kutatók, akik egereken kísérleteztek, nem túl kedvező eredménnyel.
A NASA és Elon Musk tervei alapján a következő évtizedben, valamint a harmincas években jutnánk el égi szomszédunkra, amely idővel akár a hosszabb megtelepedés szempontjából is komoly állomást jelenthet. Nemrég ugyan arról számoltunk be, hogy a hosszabb űrutazások miatt nem halnak meg korábban az erre vállalkozó személyek, most azonban egy újabb kísérlet eredményeit közölték, ami aggodalomra ad okot.
A szakemberek által a napokban közzétett tanulmányban leszögezik, hogy bár nem lehetünk teljesen biztosak a negatív következmények pontos hatásaiban (és azok mértékében), hiszen a kísérleteket egereken végezték el, nagyon úgy tűnik, hogy a hosszabb ideig tartó, alacsony dózisú háttérsugárzás nem kívánt módon befolyásolja az ennek kitett szervezeteket. Az egerek vizsgálata alapján kiemelik, hogy ötből egy személy várhatóan pszichikai és fizikai változásokon megy majd keresztül, itt az elkülönülést, a társaság elkerülését, valamint a kognitív funkciók általános romlását figyelhetjük majd meg, ami a memóriát és a viselkedést is befolyásolja majd.
A csapat igyekezett a Mars-utazáshoz hasonló körülményeket teremteni az általuk használt laborban, ez azonban nyilván szintén nem teljesen felel meg az űrutazásnak. Érdekes módon a sugárzásnak kitett egerek egy része idővel kerülte a társaságot, viszont az új jövevényekkel már nyíltabban viselkedtek, ám kétségtelen, hogy a jelek szerint mind a memória, mind pedig a tanulási képesség romolhat, ahogy a neuronok nem kívánatos módon reagálnak az új környezetre. A 6 hónapos időszak alatt egyes példányok a fizikai leromlás tüneteit mutatták, amely a jelek szerint nagyjából ugyanolyan gyakorisággal fordul elő, vagyis számíthatunk arra, hogy a nagyobb személyzetet magába foglaló küldetések során lesznek majd negatív hatásokat mutató résztvevők.
Az emberi űrhajósok eddig meglehetősen strapabírónak és ellenállónak bizonyultak, itt a NASA iker-kísérletét emelhetjük ki, amelyben a páros egyik tagja egy teljes évet töltött el alacsony orbitális pályán, az eltérések pedig kicsinynek, minimálisnak tűntek. Meglátjuk, hogy a további munkákban mennyiben jutnak majd hasonló következtetésekre.
A NASA és Elon Musk tervei alapján a következő évtizedben, valamint a harmincas években jutnánk el égi szomszédunkra, amely idővel akár a hosszabb megtelepedés szempontjából is komoly állomást jelenthet. Nemrég ugyan arról számoltunk be, hogy a hosszabb űrutazások miatt nem halnak meg korábban az erre vállalkozó személyek, most azonban egy újabb kísérlet eredményeit közölték, ami aggodalomra ad okot.
A szakemberek által a napokban közzétett tanulmányban leszögezik, hogy bár nem lehetünk teljesen biztosak a negatív következmények pontos hatásaiban (és azok mértékében), hiszen a kísérleteket egereken végezték el, nagyon úgy tűnik, hogy a hosszabb ideig tartó, alacsony dózisú háttérsugárzás nem kívánt módon befolyásolja az ennek kitett szervezeteket. Az egerek vizsgálata alapján kiemelik, hogy ötből egy személy várhatóan pszichikai és fizikai változásokon megy majd keresztül, itt az elkülönülést, a társaság elkerülését, valamint a kognitív funkciók általános romlását figyelhetjük majd meg, ami a memóriát és a viselkedést is befolyásolja majd.
A csapat igyekezett a Mars-utazáshoz hasonló körülményeket teremteni az általuk használt laborban, ez azonban nyilván szintén nem teljesen felel meg az űrutazásnak. Érdekes módon a sugárzásnak kitett egerek egy része idővel kerülte a társaságot, viszont az új jövevényekkel már nyíltabban viselkedtek, ám kétségtelen, hogy a jelek szerint mind a memória, mind pedig a tanulási képesség romolhat, ahogy a neuronok nem kívánatos módon reagálnak az új környezetre. A 6 hónapos időszak alatt egyes példányok a fizikai leromlás tüneteit mutatták, amely a jelek szerint nagyjából ugyanolyan gyakorisággal fordul elő, vagyis számíthatunk arra, hogy a nagyobb személyzetet magába foglaló küldetések során lesznek majd negatív hatásokat mutató résztvevők.
Az emberi űrhajósok eddig meglehetősen strapabírónak és ellenállónak bizonyultak, itt a NASA iker-kísérletét emelhetjük ki, amelyben a páros egyik tagja egy teljes évet töltött el alacsony orbitális pályán, az eltérések pedig kicsinynek, minimálisnak tűntek. Meglátjuk, hogy a további munkákban mennyiben jutnak majd hasonló következtetésekre.