SG.hu

Outer Wilds

Kiadó: Annapurna Interactive
Fejlesztő: Mobius Digital
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 6870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-8400 6-Core 2,8 GHz-es vagy AMD Ryzen 5 2600X 6-Core 3,6 GHz-es processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Minit, Subnautica
Kategória: belső nézetes kalandjáték

Évek óta vártuk már a korábban számos díjat bezsebelt Outer Wilds megjelenését, melyet egy aprócska független fejlesztőcsapat programozott, ebből kifolyólag pedig olyan ötleteket valósítottak meg, amit egy nagy kiadó talán soha nem mert volna bevállalni. Játéktesztünkből mindent kideríthetsz a végeredményről!

Évek óta természetesnek vesszük, hogy ha egyedi ötleteket felvonultató játékokkal szeretnénk múlatni az időnket, akkor érdemes lesz az indie színtérről válogatni magunknak, hiszen ebben a szegmensben a fejlesztők gyakran olyan ötleteket is meg mernek valósítani, amire egy nagyobb kiadó talán soha nem bólintana rá. Pontosan ez a helyzet az Outer Wildszal is – mely nem összekeverendő az Obsidian ősszel érkező The Outer Worlds nevű, egyébként szintén ígéretes videojátékával –, hiszen korábban sokak bicskája beletörött már a szabadon felfedezhető világűr koncepciójába, de a No Man’s Sky-jal ellentétben ebben a projektben tényleg van potenciál, tartalom és logika is. Mindeközben pedig még az egyedi ötletek sem hiányoznak, de inkább térjünk rögtön a lényegre, és lássuk, hogy miért szavazott már korábban több ezer játékos bizalmat ennek a műnek a Kickstarteren és a díjátadókon egyaránt.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Bár indie projekt, az Outer Wilds meglepően kellemes történetet és koncepciót épít fel előttünk, a főszerepben egy idegen, de emberszerű fajjal, akik békésen éldegélnek a bolygójukon, azonban alig 22 perccel az indítást követően katasztrófa történik: a Naprendszer központi csillaga felrobban, és mindent elpusztít maga körül. Névtelen hősünket is, aki viszont egy rejtélyes Nomai-szobor megérintésekor ráébred arra, hogy időhurokba került, vagyis a világ utolsó 22 perce újra és újra megismétlődik előtte, miközben nemcsak ő emlékszik minden korábban felfedezett részletre, hanem az univerzumban tett változásai is maradandók lesznek.

Szerencsére kis hősünk képes arra, hogy kötöttségek nélkül utazgasson, felfedezzen és módosítson bármit a világegyetemben, hiszen népének egyik asztronautája, aki űrhajójával képes percek alatt eljutni egyik bolygóról a másikra, hogy felfedezze az időhurok rejtélyét. A probléma természetesen hamarosan feltárul előttünk, onnantól pedig – rengeteg mellékes és izgalmas kitérő társaságában – nem marad más hátra, mint megoldást találni erre a különleges anomáliára. A készítők érzelmi szálakat vagy túl sok emlékezetes karaktert ugyan nem vontak be a történetbe, éppen csak kiszínezték egy kicsit a játékmenetet, merthogy a lényeg itt a felfedezés élményén lesz, amit valami hihetetlenül jól eltaláltak.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Pontosabban eltaláltak volna, ha nincs a 22 perces korlátozás, ami hiába tűnik jó ötletnek elsőre, sokadik alkalommal azért elég frusztráló tud lenni, hiszen hiába maradnak meg az eredményeink, ha éppen a Naprendszer legtávolabbi pontján voltunk, akkor ismét a kezdőbolygóról indíthatjuk az utazást, vagyis csak az űrben való közlekedéssel értékes perceink mennek el. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a készítők nem nagyon foglalkoztak a realizmussal, ezáltal orbitális távolságokat tehetünk meg a másodperc törtrésze alatt, komplett bolygókat repülhetünk körbe egyetlen gázadással, miközben tonnányi felfedezni való vár ránk elérhető távolságokban.

A tartalom a helyén van, kis túlzással túl sok is, amit ránk zúdítottak, de nagyobb a probléma, hogy dacára a rengeteg lehetőségnek, segítséget gyakorlatilag egyáltalán nem kapunk. Jelzik ugyan finoman, hogy merre kellene mennünk a kezdőplanétán, hogy miként működik az űrhajó, de amint kikerülünk a világűrbe, teljesen elveszettnek érezhetjük magunkat. Mindez akkor is igaz, ha a szerepjátékos alaposságú párbeszédeket gondosan elolvasgatjuk és értelmezzük, hiszen ezek gyakran csak támpontokat adnak, de nem konkrét részleteket. Ez a megoldás később akkor is megjelenik, amikor forró nyomon vagyunk, tehát eljutottunk egy bolygóra, ráleltünk egy járható útra, és az űrhajónkon található naplóban láthatjuk a lehetséges következő lépéseket. Konkrétumok itt szinte soha nem lesznek, csak körülbelüli leírások, hogy egy bizonyos területen a pletykák szerint talán van valami, ezért érdemes lehet megnézni. Még akkor is, ha elsőre semmit nem találunk majd ott.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Mondhatni tehát, hogy a játékmenet folytonossága vagy sokkal inkább logikussága tekintetében az Outer Wilds rengeteg tervezési hiányosságtól szenved, sőt mi több, a maga nemében néha meglepően kegyetlen is. Az űrhajóval például elképesztően nehéz landolni, rengeteg esetben pedig annyira el tudunk sodródni tőle a világűrben, hogy egyszerűen elfogy az oxigénünk és a rakétánkban található üzemanyag, tehát meg sem kell várnunk a 22 percet ahhoz, hogy szó szerint leperegjen előttünk az addigi életünk.

Persze senki se higgye azt, hogy az elhangzott problémák miatt nem lehet megszeretni a játékot. Éppen ellenkezőleg! A fejlesztők olyan hihetetlen hangulatot varázsoltak köré, hogy egyenesen hajtja majd az embert előre az újabb bolygók felfedezésének heve, lévén minden egyes planétán valami új dologgal ismerkedhetünk meg. Lesznek például teljesen üres és kietlen égitestek, míg másokon komplett városok alakultak ki – gyakran a felszín alatt –, és míg akadnak helyek, ahol órákig el tudunk szöszmötölni a különféle fejtörőkkel, addig máshol rögtön az űrhajóból való kiszállás után meghalunk a mérgező atmoszféra vagy az időjárás miatt.

Egészen elképesztő az a változatosság, ami a játékban fogad minket a különféle planétákon, a kalandorok, a vérbeli felfedezők tényleg rengeteg friss élménnyel gazdagodhatnak a fiktív Naprendszerben járkálva. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy ebben a játékmenet vagy az irányítás nem mindig lesz a partnerünk. Ezeket leszámítva azonban garantáltan emlékezetes élmények várnak ránk, miközben látszólagos kötöttségek nélkül reppenünk ide-oda saját űrhajónk fedélzetén, ami olyan szabadságélménnyel társul, melyet bármelyik nyitott világú akciójáték megirigyelhetne.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Noha csúnyának nem neveznénk, de azért szépnek sem mondanánk az Outer Wilds megjelenését, mely leginkább a rajzfilmes megoldásokban találta meg önmagát. Alapvetően kellemes az összkép, néhány planétán – melyek azért nem túl nagyok – egészen sajátos látványvilág tárul elénk. Lesz például, ahol egészen gazdag élővilág, máshol brutális időjárási jelenségek köszöntenek minket, miközben technikai oldalról mindvégig masszív prezentáció vár ránk, jó optimalizálás társaságában.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapjaiban hiányosnak neveznénk mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság tekintetében a játékot. Érezhető, hogy nem egy gyakorlott csapat állt a háttérben, hiszen dugig van a végeredmény tervezési problémákkal, ezáltal nincs rendes betanítás, nincs segítség, az űrhajó irányítása nehézkes, a tájékozódás rendkívül problémás, tehát alaposan meg kell szokni. Erősen ajánlott inkább kontrollerrel nekilátni!

Játszhatóság: Dacára a 22 perces időhurkoknak, az Outer Wilds elképesztő tartalommal kecsegtet nekünk, érdekessége pedig, hogy a készítők tanultak a No Man’s Sky hibáiból, hiszen itt valóban minden egyes bolygó egy-egy új kaland kezdete lehet. Megsaccolni is nehéz lenne, hogy mennyi időt lehet eltölteni a játékban, de az biztos, hogy inkább hetekben, mint napokban mérhető.

Intelligencia, nehézség: Mivel harcok gyakorlatilag nincsenek, ezért a mesterséges intelligencia nem zavar túl sok vizet, de a nehézségről érdemes azért elmondani, hogy ebben a formában csak a legkitartóbb játékosok jutnak el odáig, hogy túllépjenek az első egy-két órán. Ennek az oka, hogy szinte mindenre magunknak kell rájönni, alig van valami segítségünk, tehát kifejezetten nehéz lehet boldogulni, de amint egy kicsit jobban belejövünk, megmutatja valódi szépségét a játék.

Hangok, zene: Bár egészen ritkán csendülnek fel benne zenék, az elhangzó dallamok azonban kivétel nélkül nagyszerű, fülbemászó, a helyzethez illeszkedő zenei anyagok, és alapvetően a hangeffektekről sem tudunk szólni egy rossz szót sem, de a szinkronok hiánya miatt egy kicsit azért morcosak vagyunk.

Összegzés: Az Outer Wilds a maga nemében egy nagyon bájos próbálkozás, egy olyan kellemes kis kaland, amely gyermekbetegségei ellenére is könnyedén megszerethető, de főként azoknak nyújthat kikapcsolódást, akik imádnak kalandozni, felfedezni és folyamatosan új dolgokat megismerni, hovatovább utánajárni a különféle rejtélyeknek. A maga nemében kifejezetten egyedi és maradandó élmény, a kérdés csak az, hogy a rengeteg átgondolatlan játékelem miatt hányan lesznek olyan türelmesek, hogy megismerhessék a szépséges oldalát?

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #1
    Baromi jónak tűnik...