Berta Sándor
Milyen egy robot mellett dolgozni?
A gépekkel kapcsolatban általában az merül fel, hogy hány munkahelyet veszélyeztetnek vagy mennyire megbízhatók. Holott az is rendkívül fontos, hogy az ember hogyan érzi magát, ha egy robot mellett kell dolgoznia.
Egy gép szempontjából az emberek egyetlen dolgot teremtenek: káoszt. Furcsa mozdulatokat tesznek, kiszámíthatatlanul reagálnak, különösen akkor, ha stresszesek, idegesek vagy unatkoznak. A munkások szintén kényelmetlenül érzik magukat a robotok társaságában, mert nem beszélgethetnek azokkal, nem mesélhetnek nekik vicceket és nem alakulhat ki a két fél között kollegiális viszony.
Egy chemnitzi raktárban egy olyan különleges robotkart tesztelnek, amelyet szenzorokkal, mikrofonokkal és mozgásérzékelőkkel láttak el, de nem a jobb munkavégzés érdekében, hanem hogy rögzítsék a körülötte lévő emberek viselkedését. A szenzorok feljegyzik a mozdulatokat, de mindenekelőtt próbálják rögzíteni az érzelmi reakciókat, a stresszt, az izgalmat és a gépektől való félelmet. A Fraunhofer Társaság projektjének témája a robofóbia. A kinyert adatok segíthetnek abban, hogy hosszú távon javuljon a gépek és a felhasználók együttműködése. Ez fontos, hiszen egyre több robot jelenik meg az üzemekben.
A szalag melletti munkások egyáltalán nem úgy viselkednek a robotok közelében, ahogy a magasan képzett mérnökök
Alois Knoll, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora kijelentette, hogy a projekt keretében kifejlesztendő rendszerrel szemben elvárás, hogy képes legyen jelezni a körülötte lévő embereknek, hogy milyen a belső állapota. Erre akár a piros és zöld színben világító lámpák is alkalmasak lehetnek. A gépek nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen az emberi mimika nagyon bonyolult, egy mozdulat teljesen mást jelenthet két kultúrában. A robotnak meg kell tanulnia ezeket a reakciókat megkülönböztetni egymástól és mindegyikre megfelelően kell reagálnia.
Az új robotok megalkotásakor általában már szempont az, hogy nagy szabadságot biztosítsanak az embereknek, de ne sérüljön a produktivitás sem. Marko Pfeifer, a Fraunhofer Társaság főrészlegvezetője elmondta, hogy gyakori jelenség, hogy az alkalmazottak úgy gondolják, ők is képesek - egyedül - megoldani egy feladatot. Ez azonban nem csupán veszélyes lehet, de komoly időveszteséget is okozhat az egyes vállalatoknak. Ha egy robot önállósága nő, akkor nehezebb megjósolni, hogy hogyan fog reagálni a környezete egy helyzetre. Pfeifer szerint még legalább tíz évre lesz szükség ahhoz, hogy emberek és gépek együtt tudjanak dolgozni.
Mohamad Bdiwi, a Fraunhofer Társaság részlegvezetője 12 éve foglalkozik az ember-gép együttműködéssel és 1,5 éve a robofóbiával. A Chemnitzben zajló kísérlet során a résztvevők nem csupán kérdőíveket töltöttek ki, hanem az érzelmeiket is feljegyezték. Az gyorsan egyértelművé vált, hogy rendkívül nehéz megkülönböztetni egymástól a félelmet és a stresszt. A szakértő kiemelte, hogy még hosszú ideig nem tudják majd teljesen megérteni robotok az embereket. A cél annak kiderítése, hogy mennyi kommunikáció kell a két fél között az optimális együttműködéshez, s ahhoz, hogy a gép dolgozni tudjon, de közben az emberek se érezzék magukat korlátozva.
Martina Mara, a linzi Johannes Kepler Egyetem professzora tavaly júliusban úgy vélte, hogy a felhasználók félnek a robotoktól, éppen ezért mindennél nagyobb szükség van a két fél közötti kapcsolatépítésre.
Egy gép szempontjából az emberek egyetlen dolgot teremtenek: káoszt. Furcsa mozdulatokat tesznek, kiszámíthatatlanul reagálnak, különösen akkor, ha stresszesek, idegesek vagy unatkoznak. A munkások szintén kényelmetlenül érzik magukat a robotok társaságában, mert nem beszélgethetnek azokkal, nem mesélhetnek nekik vicceket és nem alakulhat ki a két fél között kollegiális viszony.
Egy chemnitzi raktárban egy olyan különleges robotkart tesztelnek, amelyet szenzorokkal, mikrofonokkal és mozgásérzékelőkkel láttak el, de nem a jobb munkavégzés érdekében, hanem hogy rögzítsék a körülötte lévő emberek viselkedését. A szenzorok feljegyzik a mozdulatokat, de mindenekelőtt próbálják rögzíteni az érzelmi reakciókat, a stresszt, az izgalmat és a gépektől való félelmet. A Fraunhofer Társaság projektjének témája a robofóbia. A kinyert adatok segíthetnek abban, hogy hosszú távon javuljon a gépek és a felhasználók együttműködése. Ez fontos, hiszen egyre több robot jelenik meg az üzemekben.
A szalag melletti munkások egyáltalán nem úgy viselkednek a robotok közelében, ahogy a magasan képzett mérnökök
Alois Knoll, a Müncheni Műszaki Egyetem professzora kijelentette, hogy a projekt keretében kifejlesztendő rendszerrel szemben elvárás, hogy képes legyen jelezni a körülötte lévő embereknek, hogy milyen a belső állapota. Erre akár a piros és zöld színben világító lámpák is alkalmasak lehetnek. A gépek nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen az emberi mimika nagyon bonyolult, egy mozdulat teljesen mást jelenthet két kultúrában. A robotnak meg kell tanulnia ezeket a reakciókat megkülönböztetni egymástól és mindegyikre megfelelően kell reagálnia.
Az új robotok megalkotásakor általában már szempont az, hogy nagy szabadságot biztosítsanak az embereknek, de ne sérüljön a produktivitás sem. Marko Pfeifer, a Fraunhofer Társaság főrészlegvezetője elmondta, hogy gyakori jelenség, hogy az alkalmazottak úgy gondolják, ők is képesek - egyedül - megoldani egy feladatot. Ez azonban nem csupán veszélyes lehet, de komoly időveszteséget is okozhat az egyes vállalatoknak. Ha egy robot önállósága nő, akkor nehezebb megjósolni, hogy hogyan fog reagálni a környezete egy helyzetre. Pfeifer szerint még legalább tíz évre lesz szükség ahhoz, hogy emberek és gépek együtt tudjanak dolgozni.
Mohamad Bdiwi, a Fraunhofer Társaság részlegvezetője 12 éve foglalkozik az ember-gép együttműködéssel és 1,5 éve a robofóbiával. A Chemnitzben zajló kísérlet során a résztvevők nem csupán kérdőíveket töltöttek ki, hanem az érzelmeiket is feljegyezték. Az gyorsan egyértelművé vált, hogy rendkívül nehéz megkülönböztetni egymástól a félelmet és a stresszt. A szakértő kiemelte, hogy még hosszú ideig nem tudják majd teljesen megérteni robotok az embereket. A cél annak kiderítése, hogy mennyi kommunikáció kell a két fél között az optimális együttműködéshez, s ahhoz, hogy a gép dolgozni tudjon, de közben az emberek se érezzék magukat korlátozva.
Martina Mara, a linzi Johannes Kepler Egyetem professzora tavaly júliusban úgy vélte, hogy a felhasználók félnek a robotoktól, éppen ezért mindennél nagyobb szükség van a két fél közötti kapcsolatépítésre.