Berta Sándor
Zenében közvetítenének fontos információkat
A zenei felvételek sérülése nélkül számos információ továbbítható ilyen módon.
Az ETH Zürich kutatói fejlesztették ki azt a módszert, amelynek a segítségével adatok tárolhatók a zeneszámokban. Az elképzelések alapján a megőrzött információkhoz bárki hozzáférhetne anélkül, hogy hallaná azokat, így a zenei élmény változatlan maradna. A módszert a jövőben alkalmazhatják akár szállodaláncok, múzeumok és raktárházak is.
Az intézmény hallgatói (Manuel Eichelberger, Simon Tanner, Gabriel Voirol) által megálmodott eljárás segítségével a háttérzenében eltárolhatók például a helyi WLAN-hálózathoz hozzáférést biztosító adatok, amelyeket bárki foghat egy mobiltelefon mikrofonjával. Tanner kijelentette, hogy ez praktikus lehetne többek között egy szállodai szobában, hiszen a vendégek hozzáférést szerezhetnének a hotel WLAN-hálózatához anélkül, hogy a készülékeikbe be kellene írniuk egy jelszót.
Az eljárás keretében csak minimális mértékben változtatják meg a zenét. Ez nem véletlen. Amint arra Eichelberger rámutatott, direkt az volt a céljuk, hogy a zenei élmény ne károsodjon. Optimális feltételek mellett másodpercenként akár 400 bitet is továbbítani lehet, s az átlagos felhasználók nem hallják meg a különbséget az eredeti és a módosított zeneszám között. A valódi adatátvitel másodpercenként 200 bit, vagyis 25 betű lehet. Tanner kifejtette, hogy elméletileg lehetőség lenne sokkal több információ átvitelére is, de minél nagyobb az adatátviteli ráta, annál valószínűbb, hogy zavaró zajok jelennének meg az adott felvételen vagy romlana az adatminőség.
Az eljárás során a hallgatók egy-egy zeneszám dominánsabb hangjait keresik meg és azokra elhelyeznek két minimálisan mélyebb és két minimálisan magasabb hangot. Az utóbbiak mindegyike halkabb a domináns hangoknál és azokban helyezik el a tárolandó információkat. Egy okostelefon a beépített mikrofonján keresztül képes fogni és kiértékelni ezeket az adatokat, az emberek viszont nem érzékelik azokat. Az információk továbbítására alkalmasabbak a sok domináns hangot tartalmazó zeneszámok, például a popdalok és kevésbé alkalmasak a lassú, halk nóták.
Eichelberger közölte, hogy a szállodák mellett akár a múzeumok vagy a bevásárlóközpontok is közvetíthetnék így a különböző adatokat, amelyek felhívnák a figyelmet a különböző akciókra és különleges programokra, de akár egy honlap címe is továbbítható lenne ilyen módon. A repülőtereken és a pályaudvarokon pedig ezzel a módszerrel lehetne mindenkit tájékoztatni az indulási időkről és az esetleges késésekről.
Az ETH Zürich kutatói fejlesztették ki azt a módszert, amelynek a segítségével adatok tárolhatók a zeneszámokban. Az elképzelések alapján a megőrzött információkhoz bárki hozzáférhetne anélkül, hogy hallaná azokat, így a zenei élmény változatlan maradna. A módszert a jövőben alkalmazhatják akár szállodaláncok, múzeumok és raktárházak is.
Az intézmény hallgatói (Manuel Eichelberger, Simon Tanner, Gabriel Voirol) által megálmodott eljárás segítségével a háttérzenében eltárolhatók például a helyi WLAN-hálózathoz hozzáférést biztosító adatok, amelyeket bárki foghat egy mobiltelefon mikrofonjával. Tanner kijelentette, hogy ez praktikus lehetne többek között egy szállodai szobában, hiszen a vendégek hozzáférést szerezhetnének a hotel WLAN-hálózatához anélkül, hogy a készülékeikbe be kellene írniuk egy jelszót.
Az eljárás keretében csak minimális mértékben változtatják meg a zenét. Ez nem véletlen. Amint arra Eichelberger rámutatott, direkt az volt a céljuk, hogy a zenei élmény ne károsodjon. Optimális feltételek mellett másodpercenként akár 400 bitet is továbbítani lehet, s az átlagos felhasználók nem hallják meg a különbséget az eredeti és a módosított zeneszám között. A valódi adatátvitel másodpercenként 200 bit, vagyis 25 betű lehet. Tanner kifejtette, hogy elméletileg lehetőség lenne sokkal több információ átvitelére is, de minél nagyobb az adatátviteli ráta, annál valószínűbb, hogy zavaró zajok jelennének meg az adott felvételen vagy romlana az adatminőség.
Az eljárás során a hallgatók egy-egy zeneszám dominánsabb hangjait keresik meg és azokra elhelyeznek két minimálisan mélyebb és két minimálisan magasabb hangot. Az utóbbiak mindegyike halkabb a domináns hangoknál és azokban helyezik el a tárolandó információkat. Egy okostelefon a beépített mikrofonján keresztül képes fogni és kiértékelni ezeket az adatokat, az emberek viszont nem érzékelik azokat. Az információk továbbítására alkalmasabbak a sok domináns hangot tartalmazó zeneszámok, például a popdalok és kevésbé alkalmasak a lassú, halk nóták.
Eichelberger közölte, hogy a szállodák mellett akár a múzeumok vagy a bevásárlóközpontok is közvetíthetnék így a különböző adatokat, amelyek felhívnák a figyelmet a különböző akciókra és különleges programokra, de akár egy honlap címe is továbbítható lenne ilyen módon. A repülőtereken és a pályaudvarokon pedig ezzel a módszerrel lehetne mindenkit tájékoztatni az indulási időkről és az esetleges késésekről.