SG.hu

Journey

Kiadó: Annapurna Interactive
Fejlesztő: thatgamecompany
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2120 vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: RiME
Kategória: ügyességi játék

Minden idők egyik legjobb PS3-as videojátéka a PS4-es kikacsintás után most megérkezett PC-re, hogy egy sokkal kritikusabb és nagyobb közönség előtt is megmutathassa tudását. Félő azonban, hogy az eltelt évek és a telítettebb indie-színtér miatt a számítógépes táborban nem arat majd akkora sikert a Journey, mint a Sony platformján!

A Journey minden túlzás nélkül az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerjátéka, amit sok helyen illetnek az indie jelzővel, azonban a kaliforniai thatgamecompany által megálmodott projektet valójában mindig is a Sony pénzelte, tehát volt mögötte kiadó, nem a semmiből, és nem fillérekből állt össze. Ennek ellenére mégis elhitették a világgal, hogy ez egy független fejlesztésű különlegesség, amiből utóbbi jelző valóban nem nevezhető túlzásnak, ellentétben azzal a felhajtással, ami kialakult körülötte a megjelenés utáni években. Az ugyanis rendben van, hogy a maga kategóriájában sok helyen kiválónak nevezték ezt a merész próbálkozást, de azokon a kijelentéseken vélhetően mindenki csak mosolygott, amikor a PS3 legjobb videojátékaként hivatkoztak a Journey-re.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A thatgamecompany műve ugyanis maga a nagybetűs művészet, amit meg kell tanulni a helyén kezelni, tehát nem szabad összevetni a The Last of Usszal, hogy csak egy kiemelkedő címet említsünk a saját generációjából. A Journey-ről alapvetően elmondható, hogy talán jókor volt a jó helyen, hiszen az elsők között volt a művészi indie-játékok palettáján, amit utána mindenki megpróbált lemásolni kisebb-nagyobb sikerrel, de végül senkinek sem sikerült, hovatovább ma már kijelenthetjük, hogy nem is gyakorolt akkora hatást a játékiparra, mint azt sokan várták tőle. Különleges megoldásai miatt azonban mégis nagy öröm, hogy végre PC-n is bemutatkozhatott, hiszen minden értetlenkedésünk ellenére azt azért határozottan kijelenthetjük, hogy a Journey élményét legalább egyszer érdemes lesz megtapasztalni.

Még ha ez az élmény alig tart tovább 2-3 óránál, hiszen nagyjából ennyi időt vesz igénybe először átverekedni magunkat ezen a sivatagi kalandon, ami annyira előtérbe helyezte az önkifejezést, hogy még történetet sem kapott a készítők részéről. Pontosabban írott sztorit nem, hiszen kis hősünk oldalán azért apránként kirajzolódik előttünk valamiféle cél, amiért a rövidke kampány során küzdeni kell, de a készítők a csupasz váz kiszínezését maximálisan ránk bízták. Nincs felvezetés, nincs narráció, sem párbeszédek, még az irányításhoz is minimális segítséget kapunk csupán, tehát nekünk kell kitalálnunk, hogy mi történhetett, és mi történik éppen a képernyőn.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Ez nem rossz ötlet, de pár évvel később a RiME azért lényegesen magasabb szintre emelte ezt az elgondolást, sőt a játékmenet tekintetében is élvezhetőbb volt. Persze a Journey egyfajta korlenyomat, mondhatni kordokumentum 2012-ből, még az előző generációból, amikor egészen más szelek fújtak, és elismerjük, hogy akkoriban ez valóban különlegesség, rendhagyó megközelítés volt, de aki PC-s játékosként most találkozik vele először, az egyenesen halálra unja magát rajta.

Ennek az oka viszont nem a történet hiányában keresendő, sokkal inkább abban, hogy a játéknak minden elemére a művészi megközelítés a jellemző. Megfigyelhető ez a még mai szemmel is egészen látványos, bár kissé üresnek és túlfényezettnek tűnő kinézeten, valamint természetesen magán a játékmeneten, mely olyan liberálisra vette a figurát, hogy útmutatás vagy terelgetés nélkül ad nekünk szárnyakat, aminek köszönhetően arra megyünk, amerre akarunk, és azt csinálunk, amit jónak látunk. A Journey-ben azért persze nem kell majd túlzásba vinnünk a gondolkodást, hiszen sok helyen elhitették velünk az alkotók, hogy milyen óriási helyszíneken kalandozunk, valójában azonban egy csőben rángatnak végig minket az orrunknál fogva.

Ez tökéletes szinonimája lehet a fogyasztói társadalomnak – ha már művészet ugye –, ahol elhitetik veled, hogy bármit megtehetsz és bármit megvehetsz, ennek csak egyetlen akadálya lesz: a pénz. Szerencsére a játékban semmiféle szerepet sem kaptak a fizetőeszközök, sőt a kreatív feladatok számát szintén elenyészőnek nevezhetnénk, hiszen nincsenek benne fejtörők, csak teljesen egyértelmű, önismétlő küldetések, melyek sokadik alkalommal már inkább kellemetlen összhatást keltenek. Persze érdemes azért ennél egy kicsit alaposabban is megismerkedni a játékmenettel!

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A Jorney főhőse egy közelebbről meg nem határozható emberszerű lény, akivel szabadon járhatunk-kelhetünk a pályákon, de lehetőségeink egészen korlátozottak lesznek annak fényében, hogy nem tudunk például a klasszikus értelemben ugrani, vagy interakcióba lépni a környezetünkkel. Van azonban egy varázsképességünk, pontosabban egy varázslatos sálunk, amivel rengeteg lehetőség nyílik meg előttünk, hiszen általa tudunk kiszabadítani fogságba esett szőnyegszerű teremtményeket, melyek különleges energiával tölthetik fel a rajtunk hordott ruhaneműt, ami ráadásul néhány rejtett kincs megtalálásával folyamatosan növekszik is.

Ez különösen hasznos lesz abból a szempontból, hogy minél hosszabb a sálunk, annál több időt tudunk a levegőben tölteni vele, merthogy ez a speciális energia tud minket reptetni, és minél tovább tudunk a levegőben maradni, vagy minél magasabbra szárnyalunk, annál több titkot és lehetőséget oldhatunk fel magunknak a pályák rejtett zegzugaiban. Bár a feladatokat sokkal több tartalommal és kihívással is megtölthették volna, a pályazárások például egyenesen ordítanak egy kis kreativitásért, de a változatosság sem a Journey erőssége.

Hangsúlyozandó, hogy 2012-ben ez még nagyon különleges és nagyon egyedi volt, de ma rengeteg alapvető dolgot hiányolhatunk belőle, ami annak ellenére is igaz, hogy azért a fejlesztők igyekeztek feldobni az élményt például homokszörffel vagy néhány ellenféllel – akik elől legfeljebb bujkálni tudunk –, de a vontatott irányítást vagy a kihívás teljes hiányát így is könnyen megérezzük már az első percek után.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: Mikor annak idején a Journey megjelent, még a tripla-A kategóriás címekhez mérten is sok szempontból elragadó látványt nyújtott, de legalábbis olyan különleges élményt, amilyet korábban még soha nem láttunk. Ez a fény azonban mára alaposan megkopott, méghozzá olyannyira, hogy a PC-s színtéren majdhogynem átlagosnak nevezhető. Persze a port a PS4-es, már egyszer megszépült verzió alapján született, tehát azért megállja a helyét, jól sikerült az optimalizálás is, viszont több esetben húztuk rajta a szánkat, így hiába a korábbi díjeső, ez a teljesítmény ma kevés a maximális értékeléshez. A tény persze ettől még tény marad: ilyen különleges körítést sem előtte, sem azóta nem láttunk még videojátékban, de az összképet ez ma már nem tudja annyira meghatározni, hogy arra nyugodt szívvel teljes pontszámot adjunk.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelületről gyakorlatilag nem beszélhetünk a Journey esetében, az irányítás viszont gyakran hagy maga után némi kívánnivalót. A készítők érezhetően megpróbálták átültetni a dupla joystick használatát a billentyűzetre, de sok esetben ez inkább okozott galibát, mint letisztult megoldásokat. Főként a kamerarendszer hajlamos megzavarodni néha, ami rengeteg kellemetlenséget idézhet elő néhány ügyességi feladat teljesítése során.

Játszhatóság: Rendben van, hogy egyedi, még azt is megértjük, hogy sokak számára ez a non plus ultra, de 2-3 órányi játékidővel még annak ellenére is összecsapottnak és tartalmatlannak lehet nevezni a játékot, hogy 2012 óta azért jócskán leadta az ipar a szavatossághoz kapcsolódó igényeit. Bár el lehet hinteni olyan kliséket, hogy a fantáziánkra bízott élmény miatt korlátlan újrajátszhatósággal rendelkezik, de valójában a Journey a legtöbb PC-s játékosban úgy csapódhat le, hogy éppen elég, vagy talán még sok is belőle az a 2-3 óra. Méghozzá egyszer, és nem többször!

Intelligencia, nehézség: Mivel klasszikus értelemben vett összecsapások nincsenek benne, a mesterséges intelligencia nem játszik túl nagy szerepet a Journey-ben, nem úgy a nehézség, ami lényegében szintén nem létező fogalom. A kihívás hiánya az elejétől a végéig elkíséri az egész játékot, miközben nem szeretnénk ismételni magunkat, de muszáj megtennünk azáltal, hogy ez az egész ma már nem különlegesség, nem megy csodaszámba, pláne nem PC-n.

Hangok, zene: Ezen a téren viszont valóban örök érvényű, megunhatatlan és platformtól független alkotásról beszélhetünk a Journey esetében. Bár szinkronok nincsenek, az Austin Wintory által alkotott muzsikákat egyszerűen külön is élmény meghallgatni, hát még ilyen körítés társaságában.

Összegzés: Egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a Journey egykoron igazi sztárjáték volt, és ma is egy adott generáció lenyomata, hiszen mindenki erről beszélt, mindenki dicsőítette, és nem véletlenül zsebelt be annyi díjat, de ezt a sok elismerést aligha kapta volna meg, ha csak PC-re szánják. Ezen a platformon ugyanis bár szintén a jobb művészi játékok közé sorolhatjuk, de jelenleg már semmit sem tud hozzátenni műfajához, és megkockáztatjuk, hogy ha 2012-ben jelenik meg számítógépekre, akkor nem tudott volna ilyen szép karriert befutni. Ez persze nem jelenti azt, hogy más ne magasztalhatná az égig, de a PC-s port alapján a játéknak sokkal nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ennek ellenére persze rendhagyó, különleges, és mindenképpen megér egy próbát, de nem véletlen, hogy még mindig nem készült, és valószínűleg soha nem is készül hozzá folytatás. Egyszeri és megismételhetetlen élmény, de ne közelítsünk hozzá túl nagy elvárásokkal!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ender Wiggin #8
    40 ezerérét kitart 5 órát (az útszélit ennyiért talán feleségül is veheted) a "dúrva" qrvád is :-D
  • NEXUS6 #7
    Én mindig tök lelkes vagyok az ilyen rendhagyó cuccosokért, egész addig amíg újra rájövök, hogy az új/eredeti ötlet pont a lentebb írt fél/háromnegyed órát állja ki.

    Nem kell csilivili grafika, hogy egy játék legalább 5 órát azért kitartson ez még annyit sem. Profi játékkészítő csapat viszont igen.
  • Ender Wiggin #6
    https://mygaming.co.za/news/features/89913-there-are-1-8-billion-gamers-in-the-world-and-pc-gaming-dominates-the-market.html

    Globális stat: 1,8 milliárd játékos, abból 1,2 milliárd PC-s, 600 millió konzolos. És nyilván van némi átfedés is.
  • multiviti #5
    Ez nem egyértelműen a kérdésedre vonatkozik, de következtethetsz belőle:
    https://www.statista.com/chart/4527/game-developers-platform-preferences/

    Bár igazából nem is értem a rácsodálkozásod. PC jóval sokoldalúbb játékok terén is, mint egy konzol. Manapság leginkább az exkluziv játékok miatt vennék konzolt, de csak annyi időre amíg végigjátszom őket. PC jóval erősebb platform, rá tudod csatlakoztatni, akár a PS, akár az xbox kontrollerét, tehát még az irányítást is megkapod pl. egy mortal kombat szerű játékhoz.
    Utoljára szerkesztette: multiviti, 2019.06.25. 13:50:40
  • tom_pika #4
    vami kimutatás erről?...
  • Nos #3
    több, mint a konzolosok együtt
  • tom_pika #2
    több a pc-s játékos, mint a PS-es?...
  • Tinman #1
    Megvan PS4-re. Olyan 30 perc után csukódott le a szemem, soha többet el se indítottam. Olyan, mint az Abzu, abba szó szerint belealudtam, az se ment többet 40 percnél.

    Nongame, kislányoknak való cucc. Ja, ilyen is kell.