SG.hu

The Division 2

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Massive Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i9-7900X 10-Core 3,3 GHz-es vagy AMD Ryzen 7 2700X processzor, Nvidia GeForce RTX 2080 Ti vagy ATI Radeon RX Vega 64 grafikus kártya, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Division, Anthem
Kategória: külsőnézetes akció

Bár nehézkesen indult útnak, végül alaposan kikupálódott a Ubisoft védő szárnyai alatt elkészült The Division, melynek folytatása maximálisan a javított első epizódra épül, de annál még töményebb és változatosabb élményeket kínál. The Division 2 játéktesztünk következik!

A Ubisoft a Massive Entertainment oldalán az elsők között ismerte fel pár évvel ezelőtt, hogy az akciójátékok jövője határozottan a nyitottabb világú kooperatív megoldások felé tendál, és aki az elsők között tudja meglovagolni a trendet, az bizony komoly pénzt szakíthat magának. Ebben a szellemiségben született meg annak idején a The Division, mely talán a kapkodás, talán a kísérletezgetés miatt, de egyáltalán nem azt produkálta, amit sokan vártak tőle, ám a készítők a folyamatos finomhangolásokkal lassan ráébredtek arra, hogy mi kell a játékosoknak.

Ennek köszönhetően pár hónappal a megjelenés után már egészen kellemes élményekkel gazdagodhattak azok, akik betöltötték az alkotást, de azért a Ubisoft is érezte, hogy szükség van egy folytatásra, mert sokak számára a The Division név egyfajta szitokszó lett. Ennek fényében most megérkezett a régóta várt második rész, ami gyakorlatilag maximálisan a nagy elődre, ugyanazokra az alapokra építkezik, de minden téren szebb, jobb, több és összetettebb élmény vár benne a játékosokra, akik a fagyos New York után most a nyáriasabb Washington DC-ben folytathatják kalandjaikat.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A The Division 2 a történet tekintetében továbbra sem érdemel Oscart, azonban a hangulat terén újfent sikerült nagyszerűen építkezniük a fejlesztőknek. Mint ismert, az első részben egy New Yorkot megfertőző halálos vírus által előidézett káoszban kellett válaszokat találnunk néhány kérdésre, miközben a Strategic Homeland Division egyik ügynökeként megpróbáltuk normalizálni a helyzetet a polgárháborús környezetben. Gyakorlatilag ez utóbbi szál folytatódik tovább a második epizódban, csak Washingtonban sokkal másabb, sokkal kellemesebb környezet vár ránk annak ellenére is, hogy az apokaliptikus megközelítés erőteljesebben kiérezhető a játékból.

A város utcái, a gyönyörű épületek, a múzeumok, az egészből csak úgy süt a hamisíthatatlan amerikai hangulat, amit sokan pusztán a filmekből ismerhetnek, most azonban egy kis szomorú apropóval fűszerezve ugyan, de saját maguk is bejárhatják a gyakran a valóságban is létező helyszínek virtuális mását. Mint a fentiekben már kiemeltük, a cselekmény túl sok érdekességet most sem tartogat, határozottan felejthető az egész, a készítők érezhetően a játékélményre, a hangulatra törekedtek már akkor is, amikor megálmodták a Washingtont uraló három ellenséges frakciót.

Merthogy bár New Yorkban normalizálódott a helyzet, és az Egyesült Államok fővárosában is enyhültek a körülmények, de azért bőven akadnak még a metropolisznak olyan régiói, melyek maximálisan a hatóságok fennhatóságán kívül esnek. Ezeken a helyeken a True Sons kegyetlen zsoldosai, a Hyenas szedett-vedett fosztogatói és a veteránnak számító Outcasts tagjai törnek majd borsot divízióink orra alá, akik nem szeretnék, ha visszaállna a régi rendszer, de miután visszafoglaljuk a Fehér Házat, egy olyan biztos kiindulópontunk lesz, ahonnan bátran indulhatunk portyázni a környékbeli kerületek kitakarításának érdekében.

Mint korábban az első rész, úgy gyakorlatilag a The Division 2 is egy nagyváros teljes felszabadításáról szól majd. Hogy ezt milyen formában tesszük meg, az kis túlzással a saját mentalitásunkra és ízlésünkre van bízva, hiszen a történet a háttérben kirajzolódó összeesküvés ellenére sem tekinthető befolyásoló tényezőnek, ezáltal haladhatunk akár a főküldetések mentén, de belecsaphatunk szabadon, a véletlenszerű összecsapásokra koncentrálva is Washington felfedezésébe, az élmény nagyjából ugyanolyan mély és kellemes lesz. Aki azonban rendszert vinne a dologba, annak érdemes elindulnia a fő történetszálon, mely a korábbról ismert formában páratlan kidolgozottsággal büszkélkedő, ámde meglepően szűkös helyszíneken kalauzol végig minket.

Dacára azonban a csekély méretű arénáknak, a változatosság ezen a téren folyamatosan ott lesz a szeren, a közönséges irodákon és plázákon át, az utcákon és bankokon keresztül még a legkülönfélébb múzeumokat is megjárhatjuk, miközben a központi cél eléréséig számtalan úton juthatunk el. Ezt nemcsak szó szerint érthetjük, hanem úgy is, hogy minden központi feladathoz számos mellékküldetés párosul, melyek egyrészt sokszor érdekesebbek és viccesebbek, mint a főbb megoldások, másrészt hasznos élni az általuk kínált lehetőséggel, hiszen rengeteg extra tapasztalati pont és loot ütheti teljesítésükkel a markunkat.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A The Division 2-ben ugyanis a fejlődés és a gyűjtögetés még mindig rendkívül fontos, mondhatni központi szerepet foglal el. A folyamatos szintlépés a küldetések teljesítésével garantált, miközben állandóan magasabb tartományokba emelhetjük fegyvereinket és képességeinket, melyek kapcsán olyan összetett megoldásokra számíthatunk, hogy gyakorlatilag lehetetlen minden apróságra kitérni. A lehetőségek tárháza ugyanis szinte végtelen, így bármilyen úton indulnánk el a képességek terén, csak jó választás lesz, hovatovább mindig találunk valami újdonságot, egy újabb megoldást, ami felkelti az érdeklődésünket.

A számtalan fegyveres kiegészítő, a ruházatok, vagy a magasabb szinteken bevethető drónok, hordozható lövegek és egyebek mind-mind arra ösztönöznek majd minket, hogy menjünk és tegyük a dolgunkat, mert itt valóban nem lesz olyan szekér, amire ne lehetne még valamit felpakolni. Jó hír azonban ehhez kapcsolódóan, hogy az első résszel ellentétben itt már nem kell minden fegyverre újra és újra kiegészítőket kraftolni, ha jött egy szívünknek kedves vagy erősebb puska, akkor a régit csak darabjaira bontjuk, és a feltételek teljesülése esetén a kérdéses kiegészítőt az újonnan szerzett eszközünkre is feltehetjük.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Sokakat foglalkoztat a The Division 2 kapcsán, hogy egyedül vagy inkább csapatban érdemes nekifogni Washington megtisztításának? Összességében kijelenthető, hogy a Ubisoft újfent megtalálta a tökéletes egyensúlyt, tehát ha egyedül indulnánk neki a nagy kalandnak, akkor is érvényesülhetünk majd, de sokkal nehezebb lesz a dolgunk, mint csapatban. Persze akadnak azért bőven egyensúlyi problémák, így az őrjáratok rendszeresen legyűrhetnek minket erősítés esetén, ha egyedül játszunk, míg a csapatos küzdelmek során is találkozhatunk anomáliákkal.

A matchmaking még nincs a helyzet magaslatán, túl erős játékosokkal is összehozhat minket, ilyen esetben pedig egyrészt nem kapunk erősebb lootot, másrészt legfeljebb csak utánfutónak leszünk jók a csapatban, akit állandóan fel kell támasztani a küzdelmek hevében. Persze normál esetben a csaták elképesztően jól működnek, a külsőnézetes akciójátékok közül talán még mindig a The Division 2 kínálja ezen a téren a legjobb és legkiegyensúlyozottabb élményt, legyen szó akár a zseniális fedezékhasználatról, akár az ellenfelek páratlanul összetett tárházáról azzal kapcsolatban, hogy miként szorongassanak meg minket. Nemcsak látványos, élményszámba is megy minden egyes ütközet, melyek a folyamatos fejlesztések és az izgalmas helyszínek miatt ráadásul hosszabb távon sem válnak unalmassá.

Ennek az oka részben az, hogy a főküldetések teljesítése mellett most is lesznek majd az elitnek szánt Stronghold-feladatok, de alaposan megújulva tér vissza a Dark Zone, ahol sokkal kisebb körletekben próbálhatunk szerencsét akár már kezdőként is a kimagasló erősségű loot reményében. Ezenfelül Conflict címmel érkezett egy dedikált PvP-játékmód – négyfős csapatok mérhetik össze itt a tudásukat –, azonban az igazi különlegességet az endgame-tartalmak adják majd, hiszen itt gyakorlatilag egy játék a játékban funkciót ismerhetünk meg.

Ha kivégeztük a központi feladatokat, rögtön a World Tier tagjává válunk, aminek részeként többé nem a szintünk, hanem a felszereléseink határoznak majd meg minket, és ha mindez nem lenne elég, egy új ellenfél is beszabadul Washingtonba Black Task név alatt, akik hivatásos katonai szervezetként elképesztően modern és erős felszereléssel törnek borsot az orrunk alá. Emiatt az endgame-tartalmak nemcsak sokkal másabb megközelítést kívánnak tőlünk, hanem eltérő karaktereket is, amihez a lehetőségeket szintén hozzáigazították, ezáltal életbe lépnek a specializációk, melyek teljesen új képességeket és egyedi fegyvereket adnak hősünknek. Itt gyakorlatilag végeláthatatlan lehetőségek várnak ránk, ha tehát a fejlesztők gondoskodnak a frissítésekről, a harmadik részig garantáltan aktív közösség marad majd a játékban, mert bőven akad benne változatos elfoglaltság.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Grafika: A The Division 2 ráadásul a megjelenés tekintetében sem okoz csalódást. Olyannyira nem, hogy az animációk, a karakterek mozgása, valamint a jellegzetesebb helyszínek egyenesen csodálatosak és betöltöttek lettek, élmény körbenézni és keresgélni a gyakran romos környezetben, ami egészen hasonló hangulattal kecsegtet, mint annak idején a The Last of Us. Persze ennek a látványnak meg is van az ára, hiszen a fejlesztők bár jól skálázták a grafikus motort, ezáltal kompromisszumokkal gyengébb masinákon is elfut, de ha mindent ki akarunk sajtolni belőle, és a felbontással sem fognánk vissza magunkat, akkor azért ez is megköveteli az erőművet. Kisebb grafikai hibák egyébiránt akadnak benne, de az utolsó frissítés óta semmi komolyabb problémával nem találkozhatunk, egyedül talán abba kötnénk bele, hogy a területek lehettek volna valamivel nagyobbak.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Alapvetően már az első epizód is egészen kitűnően hozta az összetett lootrendszerrel és fejlődési fára koncentráló alapokkal a könnyed átláthatóságot és kezelhetőséget, ezeket a megoldásokat pedig ügyesen átörökítették a folytatásba a fejlesztők. A kezelőfelület kifejezetten kellemes, testre szabható lett, miközben a karakterek irányítása, a kamerakezelés is könnyedre sikeredett.

Játszhatóság: Bár a történet lapossága sokak szemében még mindig szálka lehet, azonban a tartalom terén a The Division 2 minden igényt maximálisan kielégít. A magányos farkasok és a kooperatív lények ugyanúgy megtalálják benne számításaikat, mint a PvP megszállottjai, az endgame-tartalmak megvalósítása pedig egyenesen zseniális lett. Garantáltan hetekre, sőt hónapokra elég élményt zsúfoltak bele (jó értelemben) a készítők!

Intelligencia, nehézség: Amivel kapcsolatban azonban vegyesek az érzéseink, az a nehézség. Bár a küzdelmek ideális körülmények között hihetetlenül látványosak, és a mesterséges intelligencia is elképesztő dolgokra képes – az ellenfelek taktikáznak, mögénk kerülnek, aktívan használják a fedezéket és így tovább –, azonban a játékmenet több tekintetben is szenved a kiegyensúlyozatlanságból fakadó hibáktól. Emiatt pedig bizonyos helyzetekben túl nehéz lesz a dolgunk, ami túl sokszor elveheti a kedvünket Washington megtisztításától.

Hangok, zene: Mi sem természetesebb annál, mint hogy a The Division 2 a hangok és a zenék tekintetében a legmagasabb szintet kínálja nekünk. A zenék egyenesen nagyszerűek lettek, a szinkronok a helyükön vannak, miközben a hangeffektek olyan realizmussal dörögnek az arcunkba – főként a fegyverhasználat esetén –, hogy az egyenesen zseniális.

Összegzés: A Ubisoft érezhetően rengeteget tanult az első The Division hibáiból, de nem elég, hogy felismerte ezeket a problémákat, képes volt javítani is őket a folytatásban. A második rész összességében minden téren jobb lett, mint az elődje, és bár messze nem tökéletes, ha viszont valaki kedveli a többjátékosos élményekre fókuszáló, intenzív külsőnézetes modern akciójátékokat, akkor aligha hibázhat vele. Az irány jó, a kérdés csak az, hogy innen merre tovább?

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!