SG.hu
Subnautica: Below Zero
Kiadó: Unknown Worlds Entertainment
Fejlesztő: Unknown Worlds Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4130 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4670 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 Ti vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Long Dark, The Forest
Kategória: túlélőjáték
A Subnautica a tavalyi év egyik legjobb túlélőjátéka volt, most pedig megérkezett hozzá az első önállóan futtatható kiegészítő, mely olyan jelentős tartalommal kecsegtet, hogy akár folytatás is lehetne. Játéktesztünkből megtudhatod, miként sikerült a Subnautica: Below Zero!
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a túlélőjátékok korát (is) éljük, hiszen folyamatosan érkeznek az újabb próbálkozások, melyek a legkülönfélébb katasztrófahelyzetekbe kényszerítve akarják meg kihozni belőlünk a legtöbbet. A két kezünk is kevés lenne, ha meg akarnánk számolni az utóbbi hónapokban érkezett alkotásokat, melyek ebben a stílusban szerettek volna nagyot alkotni, és bár akadtak köztük csúfos bukások, valamint érdekes ötletek is, de kiemelkedő jelzővel talán csak a Subnauticát illethetnénk mind közül. Ennek az oka nem más, mint hogy a bizonyos körökben legendás jelzővel illethető Unknown Worlds Entertainment – ők alkották meg a Half Life egyik legismertebb modifikációját, a Natural Selectiont – valami egészen elképesztő dolgot álmodott meg a cím alatt, ügyesen keverve az idegen világhoz kapcsolódó rejtélyeket a valóságos kihívásokkal.
A készítők már az alapjáték érkezése után nem sokkal jelezték, hogy dolgoznak az első kiegészítőn, ami Below Zero címmel korai hozzáférésben nemrégiben meg is jelent, és összességében nagy kár lenne csak egy közönséges bővítménynek hívni, hiszen bár sok változást a játékmenetbe valóban nem hozott, ellenben önállóan futtatható, hovatovább egymagában is nagyszerűen érthető, kerek egész élményt ad. Méghozzá ugyanabban a nagyszerű minőségben, mint a tavalyi alapjáték!
A Subnautica: Below Zero a 4546B jelű bolygó egy fagyos régiójába kalauzol el minket, ahol egy teljesen átlagos tudós oldalán éppen egy izgalmas küldetést végzünk: különleges idegen tárgyakat tanulmányozunk, amikor valami balul sül el, és menekülni kényszerülünk. Kutatóállomásunk kellemesen fűtött, ételben és kávéban gazdag helyiségeit hátrahagyva így a jeges vízben végezzük, és bár a fagyhaláltól nem kell tartanunk, ellenben a gyomrunk nagyon hamar jelez majd, hogy ételre és italra van szüksége. Szerencsére azonban nem szakadt meg a kapcsolatunk a Vesper űrállomással, akik közvetlen segítséget egyelőre nem tudnak küldeni nekünk, de egy aprócska víz alatti minilaborral, illetve néhány aprósággal ellátnak minket, ami éppen elegendő ahhoz, hogy feltaláljuk magunkat.
Nagyjából innen indul útnak történetünk, ami ugyanabban a mederben csordogál, mint az első Subnautica esetében, ezáltal fel kell fedeznünk a varázslatos vízi világot, erőforrásokat és alapanyagokat kell gyűjtögetnünk, majd egyre nagyobb és nagyobb területeket felfedezni ebből a sokszor varázslatos, máskor pedig egyenesen félelmetes univerzumból. Merthogy a kiegészítőben átélhető csodálatos víz alatti ökoszisztéma annyira egyedi és különleges lett, hogy arra nehéz szavakat találni. Valóban látni kell, ahogy sok esetben tucatszám úszkáló színes halak táncolnak a víztükör alá beeső napsütésben, ahogy rejtélyes növények lengedeznek az áramlatokban, miközben soha nem tudjuk majd, hogy melyikük tart tőlünk, esetleg melyik létforma akar az életünkre törni.
Mivel tudósunk még nem növesztett magának kopoltyút, egészen gyakran kell majd feltörnünk a felszínre is ebből a csodavilágból, ahol látványos jégtáblák, pingvinszerű lények, a távolban különösen és gyorsan mozgó bolygók színesítik az összképet, egyszóval az egész világábrázolás közvetett és közvetlen értelemben egyaránt rendkívül színesre és tartalmasra sikeredett. Sőt mi több, ugyanúgy megvan itt is a rejtély, a határtalanság érzése, de nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy a sztori néhány kellemes meglepetése és fordulata mellett ezúttal sem ússzuk meg a nagyobb szörnyetegek ijesztgetését.
Természetesen messze nem ez az egyetlen dolog, amiért érdemes betölteni a Subnautica: Below Zerót, hiszen a korábban megismert, páratlanul kiegyensúlyozott és aprólékosan adagolt játékmenet itt most még magasabb szintre tudott lépni. Ennek az alapját az imént már lefestett univerzum adja, ezáltal csak az elég szűkös inventory szabhat határt annak, hogy miből és mennyit szedegetünk össze a víz alatti túrák során. Begyűjthetünk különféle halakat, bányászhatunk különböző kőzeteket, de a növények terméseit egyaránt összeszedhetjük, hiszen a megszerzett tervrajzok alapján olyan hasznos tárgyakat készíthetünk belőlük, melyek később hozzásegítenek minket ahhoz, hogy egyre nagyobb régiókat hódítsunk meg hősünk oldalán.
A hátizsákunkba rakott alapanyagokat érdemes az aprócska, alig talpalatnyi kutatóállomásra vinni, ahol nemcsak tárolhatunk belőlük valamennyit, hanem egyrészt szabadon lélegezhetünk – fontos, hogy először csak 45 másodpercre elég levegőnk lesz a felfedezésekhez –, másrészt pedig itt találjuk majd azt a csodamasinát, ami gyakorlatilag a sütés-főzéstől kezdve a luxuskategóriás oxigénpalackok gyártásáig bezárólag mindenre alkalmas. Ezzel a futurisztikus berendezéssel tudunk majd halat sütni és vizet tisztítani magunknak, vagy átalakítani a begyűjtött kőzeteket használható fémmé, üveggé, hogy ezekből később olyan különleges alapelemeket alkossunk, melyek elengedhetetlenek lesznek különféle hasznos, a mélységek felfedezését biztosító eszközök elkészítéséhez.
Merthogy egy idő után nem lesz elegendő csak a közelben kutakodni és összegyűjteni az alapanyagokat, tehát a sötétebb helyekhez gyárthatunk zseblámpát, majd kést az önvédelemhez, ha pedig újabb tervrajzokat szeretnénk feloldani magunknak, akkor mielőbb hasznos társ lesz egy szkenner is, amivel a futurisztikus technológiák maradványait vizsgálhatjuk meg, miközben bizonyos növény- és állatfajok azonosítását szintén csak ezzel tudjuk megoldani. Ezeken felül építhetünk majd a gyors közlekedést szolgáló kézi hajtóművet, nagyobb oxigénpalackot, de extra tárhelyeket is, melyeket nem kötelező a bázis mellett letenni.
Minél több ilyen kis kütyüt tudunk felsorakoztatni magunk mellett, annál több és újabb lehetőség nyílik meg előttünk, ezáltal egyre több időt tölthetünk a víz alatt, egyre mélyebbre és egyre távolabbra juthatunk a kezdőterülettől, miáltal újabb titkokat fedezhetünk fel, és újabb lehetőségeit ismerhetjük meg a játéknak. A Subnautica: Below Zero ezen a téren annyira jól építkezik, és annyira egymásra épülnek az egyes rendszerek, hogy ennyire kifinomultan korábban talán még egyik túlélőjáték sem bánt velünk. Mindez ráadásul annak ellenére is igaz, hogy itt sem vár ránk különösebben sok segítség vagy útmutatás, mindenre magunknak kell rájönnünk, azonban meglepően logikus és egyértelmű utat járhatunk be a célig – már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről a játék kapcsán.
Grafika:
Ugyan lehetne vitatkozni azon, hogy a Subnautica: Below Zero megérdemli-e a maximális pontszámot a megjelenés tekintetében, hiszen vannak bizonyos elemei, melyek hagynak maguk után kívánnivalót, azonban a világábrázolás és a hangulatteremtés tekintetében a fejlesztők egyszerűen zseniális munkát végeztek, így ezen a téren egy pillanatig sem lesz hiányérzetünk. Ha a játék kizárólag steril kutatóállomásokon játszódna, akkor bizonyára nem lennénk ennyire elragadtatva tőle – kezdetben könnyen ránk is ijeszthet ezen a téren –, de amint a víz alá kerülünk, sok esetben csak ámulunk és bámulunk majd. Szebb ugyan nem lett az alapjátéknál, ellenben az optimalizáláson sikerült javítani egy kicsit!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár nem kapunk különösebb segítséget az alkotás irányításához, sőt a teendők sem szúrják ki a szemünket, ellenben még az is könnyedén elboldogul majd vele, aki a tavalyi Subnauticát esetleg kihagyta. A belső nézet ráadásul nagyon jót tett az irányíthatóságnak, hősünk könnyen kezelhető, és minden cselekvés egyszerűen kivitelezhető vele.
Játszhatóság: A szavatosság terén nagyon nehéz meghatározni a játékot, mert a témára fogékonyak számára gyakorlatilag addig folytatható, ameddig meg nem unják a felfedezést és a folyamatos gyűjtögetést, illetve az arra épülő craftrendszert. Bár van egy bizonyos határ, azonban akad több játékmód is, hogy aki a klasszikus túlélés megszállottja, ugyanúgy érvényesülhessen benne, mint az, aki például csak az építkezésre fókuszálna.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia különösebb szerepet nem kap a játékban, talán annyi probléma akad ezen a téren, hogy a támadó ellenfelek túl agresszívak lettek, de ha messzire elkerüljük őket, akkor ez nem okozhat különösebb problémát. A nehézség pedig bármilyen meglepő, de elképesztően jól skálázott. Minden rendszer egymásra épül, minden egymásból következik, és bár néha egy kicsit talán unalmas lehet újra és újra begyűjteni ugyanazokat az alapvető anyagokat – pláne magasabb szinten –, de minden annyira logikus, hogy rendkívül kiegyensúlyozott élményt kapunk cserébe.
Hangok, zene: A magasztos dallamok és zenék kedvelői ugyan nem itt találják majd meg a számításaikat, ellenben ezen a téren sem érdemel pontlevonást a játék, mert a víz alatti világban egyszerűen hihetetlen, hogy milyen realisztikus hanghatások várnak ránk. Ha kell, csodálatosabbá, ha kell, ijesztőbbé teszi az összképet, de mindig dinamikusan idomul a látványhoz.
Összegzés: Bár nyilván nem tökéletes, vannak apróbb hibái és hiányosságai, de a Subnautica: Below Zero úgy lett az idei év első nagyágyúja, hogy még csak korai hozzáférésben élvezhetjük. Ha minőségi túlélőjátékot keresünk, ennél nagyszerűbb, logikusabb és egyben különlegesebb élményt talán sehol máshol nem találunk. Olyan játék született, amiben rengeteg potenciál és lehetőség lakozik, akár sok-sok folytatással is! Kíváncsian várjuk, merre haladnak tovább a kijelölt úton a fejlesztők!
Fejlesztő: Unknown Worlds Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4130 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 950 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4670 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1400 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 Ti vagy ATI Radeon RX 570 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Long Dark, The Forest
Kategória: túlélőjáték
A Subnautica a tavalyi év egyik legjobb túlélőjátéka volt, most pedig megérkezett hozzá az első önállóan futtatható kiegészítő, mely olyan jelentős tartalommal kecsegtet, hogy akár folytatás is lehetne. Játéktesztünkből megtudhatod, miként sikerült a Subnautica: Below Zero!
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a túlélőjátékok korát (is) éljük, hiszen folyamatosan érkeznek az újabb próbálkozások, melyek a legkülönfélébb katasztrófahelyzetekbe kényszerítve akarják meg kihozni belőlünk a legtöbbet. A két kezünk is kevés lenne, ha meg akarnánk számolni az utóbbi hónapokban érkezett alkotásokat, melyek ebben a stílusban szerettek volna nagyot alkotni, és bár akadtak köztük csúfos bukások, valamint érdekes ötletek is, de kiemelkedő jelzővel talán csak a Subnauticát illethetnénk mind közül. Ennek az oka nem más, mint hogy a bizonyos körökben legendás jelzővel illethető Unknown Worlds Entertainment – ők alkották meg a Half Life egyik legismertebb modifikációját, a Natural Selectiont – valami egészen elképesztő dolgot álmodott meg a cím alatt, ügyesen keverve az idegen világhoz kapcsolódó rejtélyeket a valóságos kihívásokkal.
A készítők már az alapjáték érkezése után nem sokkal jelezték, hogy dolgoznak az első kiegészítőn, ami Below Zero címmel korai hozzáférésben nemrégiben meg is jelent, és összességében nagy kár lenne csak egy közönséges bővítménynek hívni, hiszen bár sok változást a játékmenetbe valóban nem hozott, ellenben önállóan futtatható, hovatovább egymagában is nagyszerűen érthető, kerek egész élményt ad. Méghozzá ugyanabban a nagyszerű minőségben, mint a tavalyi alapjáték!
A Subnautica: Below Zero a 4546B jelű bolygó egy fagyos régiójába kalauzol el minket, ahol egy teljesen átlagos tudós oldalán éppen egy izgalmas küldetést végzünk: különleges idegen tárgyakat tanulmányozunk, amikor valami balul sül el, és menekülni kényszerülünk. Kutatóállomásunk kellemesen fűtött, ételben és kávéban gazdag helyiségeit hátrahagyva így a jeges vízben végezzük, és bár a fagyhaláltól nem kell tartanunk, ellenben a gyomrunk nagyon hamar jelez majd, hogy ételre és italra van szüksége. Szerencsére azonban nem szakadt meg a kapcsolatunk a Vesper űrállomással, akik közvetlen segítséget egyelőre nem tudnak küldeni nekünk, de egy aprócska víz alatti minilaborral, illetve néhány aprósággal ellátnak minket, ami éppen elegendő ahhoz, hogy feltaláljuk magunkat.
Nagyjából innen indul útnak történetünk, ami ugyanabban a mederben csordogál, mint az első Subnautica esetében, ezáltal fel kell fedeznünk a varázslatos vízi világot, erőforrásokat és alapanyagokat kell gyűjtögetnünk, majd egyre nagyobb és nagyobb területeket felfedezni ebből a sokszor varázslatos, máskor pedig egyenesen félelmetes univerzumból. Merthogy a kiegészítőben átélhető csodálatos víz alatti ökoszisztéma annyira egyedi és különleges lett, hogy arra nehéz szavakat találni. Valóban látni kell, ahogy sok esetben tucatszám úszkáló színes halak táncolnak a víztükör alá beeső napsütésben, ahogy rejtélyes növények lengedeznek az áramlatokban, miközben soha nem tudjuk majd, hogy melyikük tart tőlünk, esetleg melyik létforma akar az életünkre törni.
Mivel tudósunk még nem növesztett magának kopoltyút, egészen gyakran kell majd feltörnünk a felszínre is ebből a csodavilágból, ahol látványos jégtáblák, pingvinszerű lények, a távolban különösen és gyorsan mozgó bolygók színesítik az összképet, egyszóval az egész világábrázolás közvetett és közvetlen értelemben egyaránt rendkívül színesre és tartalmasra sikeredett. Sőt mi több, ugyanúgy megvan itt is a rejtély, a határtalanság érzése, de nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy a sztori néhány kellemes meglepetése és fordulata mellett ezúttal sem ússzuk meg a nagyobb szörnyetegek ijesztgetését.
Természetesen messze nem ez az egyetlen dolog, amiért érdemes betölteni a Subnautica: Below Zerót, hiszen a korábban megismert, páratlanul kiegyensúlyozott és aprólékosan adagolt játékmenet itt most még magasabb szintre tudott lépni. Ennek az alapját az imént már lefestett univerzum adja, ezáltal csak az elég szűkös inventory szabhat határt annak, hogy miből és mennyit szedegetünk össze a víz alatti túrák során. Begyűjthetünk különféle halakat, bányászhatunk különböző kőzeteket, de a növények terméseit egyaránt összeszedhetjük, hiszen a megszerzett tervrajzok alapján olyan hasznos tárgyakat készíthetünk belőlük, melyek később hozzásegítenek minket ahhoz, hogy egyre nagyobb régiókat hódítsunk meg hősünk oldalán.
A hátizsákunkba rakott alapanyagokat érdemes az aprócska, alig talpalatnyi kutatóállomásra vinni, ahol nemcsak tárolhatunk belőlük valamennyit, hanem egyrészt szabadon lélegezhetünk – fontos, hogy először csak 45 másodpercre elég levegőnk lesz a felfedezésekhez –, másrészt pedig itt találjuk majd azt a csodamasinát, ami gyakorlatilag a sütés-főzéstől kezdve a luxuskategóriás oxigénpalackok gyártásáig bezárólag mindenre alkalmas. Ezzel a futurisztikus berendezéssel tudunk majd halat sütni és vizet tisztítani magunknak, vagy átalakítani a begyűjtött kőzeteket használható fémmé, üveggé, hogy ezekből később olyan különleges alapelemeket alkossunk, melyek elengedhetetlenek lesznek különféle hasznos, a mélységek felfedezését biztosító eszközök elkészítéséhez.
Merthogy egy idő után nem lesz elegendő csak a közelben kutakodni és összegyűjteni az alapanyagokat, tehát a sötétebb helyekhez gyárthatunk zseblámpát, majd kést az önvédelemhez, ha pedig újabb tervrajzokat szeretnénk feloldani magunknak, akkor mielőbb hasznos társ lesz egy szkenner is, amivel a futurisztikus technológiák maradványait vizsgálhatjuk meg, miközben bizonyos növény- és állatfajok azonosítását szintén csak ezzel tudjuk megoldani. Ezeken felül építhetünk majd a gyors közlekedést szolgáló kézi hajtóművet, nagyobb oxigénpalackot, de extra tárhelyeket is, melyeket nem kötelező a bázis mellett letenni.
Minél több ilyen kis kütyüt tudunk felsorakoztatni magunk mellett, annál több és újabb lehetőség nyílik meg előttünk, ezáltal egyre több időt tölthetünk a víz alatt, egyre mélyebbre és egyre távolabbra juthatunk a kezdőterülettől, miáltal újabb titkokat fedezhetünk fel, és újabb lehetőségeit ismerhetjük meg a játéknak. A Subnautica: Below Zero ezen a téren annyira jól építkezik, és annyira egymásra épülnek az egyes rendszerek, hogy ennyire kifinomultan korábban talán még egyik túlélőjáték sem bánt velünk. Mindez ráadásul annak ellenére is igaz, hogy itt sem vár ránk különösebben sok segítség vagy útmutatás, mindenre magunknak kell rájönnünk, azonban meglepően logikus és egyértelmű utat járhatunk be a célig – már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről a játék kapcsán.
Grafika:
Ugyan lehetne vitatkozni azon, hogy a Subnautica: Below Zero megérdemli-e a maximális pontszámot a megjelenés tekintetében, hiszen vannak bizonyos elemei, melyek hagynak maguk után kívánnivalót, azonban a világábrázolás és a hangulatteremtés tekintetében a fejlesztők egyszerűen zseniális munkát végeztek, így ezen a téren egy pillanatig sem lesz hiányérzetünk. Ha a játék kizárólag steril kutatóállomásokon játszódna, akkor bizonyára nem lennénk ennyire elragadtatva tőle – kezdetben könnyen ránk is ijeszthet ezen a téren –, de amint a víz alá kerülünk, sok esetben csak ámulunk és bámulunk majd. Szebb ugyan nem lett az alapjátéknál, ellenben az optimalizáláson sikerült javítani egy kicsit!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Bár nem kapunk különösebb segítséget az alkotás irányításához, sőt a teendők sem szúrják ki a szemünket, ellenben még az is könnyedén elboldogul majd vele, aki a tavalyi Subnauticát esetleg kihagyta. A belső nézet ráadásul nagyon jót tett az irányíthatóságnak, hősünk könnyen kezelhető, és minden cselekvés egyszerűen kivitelezhető vele.Játszhatóság:
A szavatosság terén nagyon nehéz meghatározni a játékot, mert a témára fogékonyak számára gyakorlatilag addig folytatható, ameddig meg nem unják a felfedezést és a folyamatos gyűjtögetést, illetve az arra épülő craftrendszert. Bár van egy bizonyos határ, azonban akad több játékmód is, hogy aki a klasszikus túlélés megszállottja, ugyanúgy érvényesülhessen benne, mint az, aki például csak az építkezésre fókuszálna.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia különösebb szerepet nem kap a játékban, talán annyi probléma akad ezen a téren, hogy a támadó ellenfelek túl agresszívak lettek, de ha messzire elkerüljük őket, akkor ez nem okozhat különösebb problémát. A nehézség pedig bármilyen meglepő, de elképesztően jól skálázott. Minden rendszer egymásra épül, minden egymásból következik, és bár néha egy kicsit talán unalmas lehet újra és újra begyűjteni ugyanazokat az alapvető anyagokat – pláne magasabb szinten –, de minden annyira logikus, hogy rendkívül kiegyensúlyozott élményt kapunk cserébe.Hangok, zene:
A magasztos dallamok és zenék kedvelői ugyan nem itt találják majd meg a számításaikat, ellenben ezen a téren sem érdemel pontlevonást a játék, mert a víz alatti világban egyszerűen hihetetlen, hogy milyen realisztikus hanghatások várnak ránk. Ha kell, csodálatosabbá, ha kell, ijesztőbbé teszi az összképet, de mindig dinamikusan idomul a látványhoz.Összegzés:
Bár nyilván nem tökéletes, vannak apróbb hibái és hiányosságai, de a Subnautica: Below Zero úgy lett az idei év első nagyágyúja, hogy még csak korai hozzáférésben élvezhetjük. Ha minőségi túlélőjátékot keresünk, ennél nagyszerűbb, logikusabb és egyben különlegesebb élményt talán sehol máshol nem találunk. Olyan játék született, amiben rengeteg potenciál és lehetőség lakozik, akár sok-sok folytatással is! Kíváncsian várjuk, merre haladnak tovább a kijelölt úton a fejlesztők!