SG.hu

Planet of the Apes: Last Frontier

Kiadó: The Imaginarium
Fejlesztő: The Imaginati Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium G3250 vagy AMD Phenom 9850 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 640 vagy ATI Radeon HD 6750 grafikus kártya, 4 GB RAM, 22 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-4160 vagy AMD Athlon X4 740 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 Ti vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 22 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Heavy Rain, Beyond: Two Souls
Kategória: kalandjáték

Soha nem látott népszerűségnek örvend manapság A majmok bolygója franchise, így nem véletlen, hogy egyre többen látnak lehetőséget egy videojátékos feldolgozásban is. A Planet of the Apes: Last Frontier egy kifejezetten erős kezdésként nyitott meg egy – vélhetően – új sorozatot, mely biztosan nagy kedvence lesz azoknak, akik hallották már a Quantic Dream nevét!

Egészen kalandos utat kellett bejárnia a Planet of the Apes: Last Frontiernek a megjelenésig, hiszen bár a modern A majmok bolygója-filmek egészen jól szerepeltek a mozikban, a játékstúdiók valamiért mégsem kapták fel az adaptációs lehetőséget, de Jonathan Cavendish producer a kezébe vette az irányítást. Úgy gondolta ugyanis, hogy egy kis segítséggel képes lesz olyan interaktív élményt a képernyőre varázsolni, mint amit a Telltale Games vagy a Quantic Dream, ezáltal felkereste Andy Serkist – az új filmekben ő Caesar megformálója –, és néhány szakképzett veteránnal egy komplett fejlesztőstúdiót alapítottak annak érdekében, hogy egy minőségi videojáték születhessen a franchise alapján.

Bár A majmok bolygója különleges világát számtalan formában fel lehetne dolgozni, és a legtöbbünknek elsőként bizonyára az akciójátékos formula juthat eszébe, azonban az Imaginati Studios inkább úgy döntött, hogy a nyilvánvaló helyett egy sokkal mélyebb, mondhatni filozofikusabb élményt varázsol nekünk a kérdéses univerzum alapján. Így lett a Planet of the Apes: Last Frontier egy interaktív filmes kaland, melyet a leginkább talán a Quantic Dream stúdiójából érkező művekhez tudnánk hasonlítani, mint amilyen a Heavy Rain, a Beyond: Two Souls vagy a Detroit: Become Human volt. Bár a Telltale Games műveivel is helytálló a hasonlat, azonban itt sokkal filmesebb és sokkal interaktívabb élményben lesz részünk, miközben lényegesen kisebb hangsúlyt kapnak a klasszikus kalandjátékos elemek.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Amennyiben a sorozat idővonalán szeretnénk elhelyezni a játékot, akkor a legutóbbi mozifilm előzményeit ismerhetjük meg belőle, de a szálak kapcsolódnak a 2014-ben megjelent Forradalomhoz is, noha direkt átfedésekről nem beszélhetünk, kivéve nagy általánosságban, az univerzumra hatást gyakoroló események tükrében. A Planet of the Apes: Last Frontier egyenesen az amerikai Sziklás-hegységbe kalauzol majd el minket, ahol egy korábbról teljesen ismeretlen, de igencsak karizmatikus egyéniségekből álló majomtörzs éli mindennapjait, akik a közeledő tél miatt már a túlélésért küzdenek. Emiatt egyre csalogatóbbá válik számukra az emberek által lakott Millerton városkájának mielőbbi lerohanása, hiszen így biztosan túlélnék a hideg évszakot.

A játék történetének főszereplője Bryn lesz, aki a közösség vezetőjének fiaként azon kevés majom egyike, aki reálisan látja a dolgokat, azonban rosszindulatú bátyja mégis beleviszi a bajba, amikor segít ellopni az említett kisváros hústartalékát biztosító marhákat. Nem véletlen ezek után, hogy az emberek bosszúra szomjasak, érdekesség azonban, hogy az ő szemszögükből egyaránt megismerhetjük a történetet, ezáltal egy rendkívül objektív képet kapunk az eseményekről.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Millerton városának ugyanis szintén megvan a maga baja, a közösséget vezető Jessnek ugyanis fogalma sincs az általános teendőkről, lévén elhunyt férjétől öröklődés útján vette át ezt a tisztséget. Mindeközben nemcsak a majmok ügyében kellene döntést hoznia, hiszen olyan nehézségek keserítik meg a közösség életét, mint a rossz termésből fakadó ételhiány, de a környékre költöző két rejtélyes alak is nyugtalanítja, akikről csakhamar kiderül, hogy ha nem akadályozza meg a tervüket, akkor súlyos konfliktust robbanthatnak ki a majmok és az emberek között.

Ebből az alaphelyzetből indul majd a cselekmény, mely meglepően kellemesen és szövevényesen visz minket előre a fináléig, miközben rengeteg izgalom és döntési lehetőség vár ránk. Mivel gyakorlatilag egy interaktív filmről beszélünk, sokan talán hatalmas szabadsággal képzelik el a történetmesélés folyamatát, azonban hiába tudunk majd dönteni több dologban is, a Planet of the Apes: Last Frontier esetében csak egyfajta látszatszabadságról beszélhetünk.

A dilemmák drámaisága ugyan valóban nagyszerű prezentációt kapott, tényleg sokszor lélegzetünket visszafojtva várjuk, hogy milyen következményekkel járnak majd a döntéseink, azonban hiába tűnik ott és akkor óriási dolognak a választás, csakhamar feltűnik, hogy csúfos átverés áldozatai vagyunk. A Telltale-féle kalandjátékokhoz hasonlóan ugyanis kis túlzással itt is teljesen mindegy, hogy milyen utat választunk, a történet alapjait ugyanis nem tudjuk megváltoztatni. Ettől még természetesen a végkifejlet módosulhat, de a központi eseményekre nem lesz hatásunk, ami azért hatalmas hiányosság, mert lényegében a sztori az egésznek az alapja.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

A Planet of the Apes: Last Frontier esetében ugyanis játékmenetről alig beszélhetünk, hiszen egyfajta interaktív történetvezetésről van szó, aminek részeként eldönthetjük, hogy hősünk mit válaszoljon, de akadnak majd QTE-jelenetek, melyek egyikét sem nevezhetjük összetettnek vagy túlbonyolítottnak, méghozzá olyannyira nem, hogy alig egy-két gombot kell időben megnyomnunk ahhoz, hogy teljesítsük a kihívásokat. Ebben pedig ki is merül a játékélmény, hiszen nincsenek gyűjtögethető tárgyak vagy fejtörők, melyek színesítették volna a végeredményt, ezért is mondtuk az elején, hogy sokkal inkább egy interaktív moziról van szó, és nem egy klasszikus értelemben vett kalandjátékról.

Grafika: Messze nem csak a sztori azonban, amit kiemelhetünk a Planet of the Apes: Last Frontier kapcsán, hiszen a megjelenés is megér néhány dicséretet. Érezni, hogy részben egy filmes stáb dolgozott rajta, hiszen túlzás nélkül a legjobb számítógépes animációkat alkalmazták annak érdekében, hogy a végeredmény olyan hatást keltsen, mint egy nagyobb költségvetésű mozifilm, ahol nem sajnálták a pénzt a CGI-technológia alkalmazásától. Emiatt mind az animációk, mind a helyszínek betöltöttsége gyakran szájtátásra késztetheti az embert, és mivel egy interaktív mozi az egész, ezért ráadásul még a gépigény sem lett vállalhatatlanul magas. Egyedül a teljes prezentáció minőségével, a részletességgel akadhatnak problémáink, hiszen csak a csinos animációk önmagában azért nem viszik el a hátukon a végeredményt, ha közben idegesít minket a mozis képarány, és csorbát szenved a kidolgozottság.

Klikk ide! Klikk ide!

Klikk ide! Klikk ide!

Kezelőfelület, irányíthatóság: Nagyon nehéz az alkotást a többi videojáték követelményeinek szűrőin keresztül nézni, hiszen sem a kezelőfelületnek, sem az irányításnak nincs olyan fontos szerepe az élmény megteremtésében, hogy az bármit is befolyásoljon. Ebben a kategóriában tehát minden a legnagyobb rendben van, a játék átlátható, könnyen irányítható, ergo nincs okunk negatív irányba billenteni a mérleg nyelvét.

Játszhatóság: Ez viszont a legkevésbé sem igaz a szavatosságra és a játékélményre. A szuper animációk ugyanis még az utolsó pillanatokban is szájtátásra kényszerítik az embert, ugyanakkor az 5-8 óra alatt átélhető sztori a szuper kidolgozottság ellenére sem ad annyi lehetőséget a kezünkbe, mint azt elvártuk volna. A Quantic Dreamtől például rengeteget tanulhattak volna a készítők mind a szavatosság, mind az interaktív lehetőségek kihasználásának tekintetében, hiszen hiába adják a kezünkbe a döntés lehetőségét, csakhamar rádöbbenünk arra, hogy még akkor sem leszünk hatással a sztorira, ha mindenhol a legszélsőségesebb válaszlehetőségeket választjuk magunknak.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia nem kapott különösebb szerepet a játékban, ellenben a nehézségi szintet nagyon fontos jellemezni, hiszen gyakorlatilag semmilyen kihívással sem találkozunk a Planet of the Apes: Last Frontierben. Kis túlzással bármit is teszünk és bárhogyan is döntünk, előbb vagy utóbb eljutunk valamelyik végkifejletig, ami a nehézség tükrében nem nevezhető túl előnyös megoldásnak.

Hangok, zene: Mivel filmes élményről beszélünk, vélhetően nem meglepő, hogy a hangok és a zenék terén is nagyon rendben van a végeredmény. A filmekhez viszonyítva ugyan néhány tekintetben még lenne mit pótolnia, de a videojátékok világában ezek a zenék és szinkronok egytől egyig a felső kategóriát jelentik.

Összegzés: Mindent összevetve a Planet of the Apes: Last Frontier egy igazi különlegesség lett, amit nagyon nehéz lenne száz százalékban videojátéknak nevezni, ellenben éppen emiatt kapja fel rá a fejét az ember, mert nem jön vele szembe az úton még egy ugyanilyen alkotás. Ha imádod A majmok bolygója által megteremtett univerzumot, akkor ezt a kis mellékszálat feltétlenül meg kell ismerned, hiszen kis túlzással olyan, mintha egy újabb mozifilmet kaptunk volna, ahol részben nekünk is beleszólásunk van abba, hogy milyen párbeszédeket halljunk, és milyen mederben haladjon a sztori. Azt nem mondanánk, hogy szükség lenne folytatásra, de egyszeri élményként rendhagyó és élvezetes volt!

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
Nem érkezett még hozzászólás. Legyél Te az első!