SG.hu
Wreckfest
Kiadó: THQ Nordic
Fejlesztő: Bugbear Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6700 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon X2 7750 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-655K 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: FlatOut-sorozat
Kategória: autóverseny
Évek óta várunk már egy minőségi autós játékra, mely a legendás Destruction Derby és a FlatOut-sorozat nyomdokain haladva a roncsderbi semmivel sem összehasonlítható élményét adja a kezünkbe. Imáink pedig meghallgattatásra találtak, a Wreckfest ugyanis magasra emeli a műfaj zászlaját!
Bár előttünk is teljes mértékben ismeretlen, hogy miért, de a roncsderbik témája mindig is mellőzött volt az autós játékok világában. Bár generációról generációra megvoltak a stílus nagyágyúi, így a kilencvenes években a Destruction Derby messze megelőzte korát, a sorozat értékeit pedig a FlatOut-játékoknak sikerült átörökítenie, de miután elvették a jogokat a finnektől, ez a franchise is csak árnyéka lett önmagának. Szerencsére a Bugbear Entertainment már 2012-ben jelezte, hogy Next Car Game címmel egy újgenerációs roncsderbin dolgozik, azonban a korai változatok olyan sok hibát és hiányosságot tartalmaztak, hogy senki sem gondolt sikerként a projektre.
Ezt igazolja, hogy 2013-ban még a Kickstarter-kampányba is belebuktak a készítők, ők azonban mindvégig hittek magukban. Az elmúlt éveket ezért lázas munkával töltötték, és a jelek szerint ez az elkötelezettség meghozta gyümölcsét, az időközben Wreckfest névre keresztelt alkotás ugyanis nemrégiben végleges formát öltött PC-n, a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy sok-sok év után egy olyan rombolásra és zúzásra koncentráló autós versenyjátékot kaptunk, amelyre mindig vágytunk. Játéktesztünkből pedig rögtön meg is tudhatod, hogy miért gondoljuk így!
Kezdjük rögtön azzal, hogy a Wreckfest a tartalom terén nem fukarkodik velünk. Tonnányi pálya, megannyi vidéki és átalakított helyszín, számtalan – licenc nélküli, de azért felismerhető – autó és egyéb jármű, valamint változatos játékmódok egész sora vár ránk a betöltés után. Bár a menürendszer az átláthatatlanság szinonimája is lehetne, azért a versenyeket könnyen megtalálhatjuk, ergo az indítás után pár perccel már a pályán találjuk magunkat – már amennyiben nem ráncosodtunk meg az elképesztően lassú töltőképernyők nézése közben.
Maradva még pár gondolat erejéig a tartalomnál, a FlatOut-sorozat óta egyetlen játéknak sem sikerült ennyire jól megragadnia a roncsderbizés élményét, mint a Wreckfestnek. Ez nagyban köszönhető a zseniális pályaszerkesztésnek, valamint az ügyesen megválogatott helyszíneknek is, hiszen a stadionoktól kezdve az ugratókkal és akadályokkal teletűzdelt vidéki sárdagonyázásán át a hagyományosabb versenypályákig bezárólag mindent megtalálhatunk itt. Száguldozhatunk és zúzhatunk különféle amerikai izomautókkal, illetve annak álcázott gépekkel, de fűnyírótraktorokkal is rajtkockára állhatunk – egy csipetnyi FlatOut-élmény is vár itt ránk a repkedő pilótákkal –, miközben a játékmódok a roncsderbizés legszebb élményeit idézik fel előttünk. Van itt egyszerű körverseny, a többiek szétzúzására koncentráló móka, de hagyományos kieséses küzdelmek is, mindezek váltakozó napszakokkal, ami pedig a legfontosabb: hihetetlen élménnyel és megvalósítással párosítva.
A Wreckfest versenyei ugyanis valóban élményszámba mennek, amiben nagy szerepe van többek között a megjelenésnek, a fizikának és a mesterséges intelligenciának, illetve ezek összjátékának. Lássuk ezeket szép sorjában! Először is ott a grafika, ami egyenesen elragadó lett. Minden pálya a végletekig kidolgozott, az árnyékok gyönyörűek, az autókon megcsillan a napfény, egyedül a műszerfal nézete lett egy kicsit fapados, de amit a megjelenés és a fizika kölcsönösen megvalósítanak, az nevezhető csak igazán különlegesnek. Ide sorolható a valós idejű törésmodell, ami nemcsak egy elképesztő látványelem lett, hanem a versenyeket is alapjaiban befolyásolja.
Egy útszéli gumifalba rohanva például nemcsak színes abroncsesőt zúdíthatunk a pályára, hanem mi is csúnyán lelassulunk közben, de a faltól falig versenyzés vagy a folyamatos koccanások sem vezetnek túl sok jóra, mert a sérülések befolyásolják autónk teljesítményét. Bár a vezetési élmény tekintetében a Wreckfest nem szimulátor, inkább árkád élmény, de a sérülésmodell miatt mégis sokkal realisztikusabbnak tűnik, mint bármelyik Forza vagy Gran Turismo. Elég csak belekeveredni egy nagyobb tömegbunyóba a pályán, vagy kicsúszni valamelyik kanyarban, majd csúnyán összeverni a verdát, és garantáltan azonnal kezdhetjük is elölről a versenyt.
Ebből a szempontból a taktika és a kimért közlekedés rendkívül fontos lesz a játékban, hiszen bár több szempontból is előnyös lehet néha megkóstolni az ellenfeleket, belemenni kisebb lökdösődésekbe, de a merészebb előzéseket vagy tolakodásokat csak akkor érdemes vállalni, ha már kis túlzással minden mindegy. Ezt a tényt erősíti az is, hogy a készítők meglepően ügyes mesterséges intelligenciát programoztak, az autók nemcsak dísznek vannak a pályán, mint egy Need for Speedben, hanem valóban erőszakoskodnak, érezhetően mindegyiket más és más vérmérsékletű mesterséges értelem vezeti. Ez pedig pályáról pályára változik, így lesznek esetek, amikor meglepően könnyedén kerülünk az élre, máskor az első kanyarban csúnyán kilöknek, de az is előfordulhat, hogy vért izzadva tudjuk csak teljesíteni dobogón a futamot.
Az élmény tehát egészen mesteri, sőt meglepő, ha azt vesszük alapul, hogy nagyobb csapatoknak sokkal több pénzből sem sikerült elérniük ezt a szintet, míg a finnek a páratlan körítés mellé fejlődési rendszert is tettek a Wreckfestbe. Ennek jóvoltából folyamatosan oldhatjuk majd fel az újabb alkatrészeket és vásárolhatjuk az autókat, miközben nemcsak optikailag tuningolhatjuk őket, hanem a motortérbe is alaposan belenyúlhatunk, módosíthatjuk a gyújtást, a hűtést, vagy hozzányúlhatunk a fékekhez. Az már csak hab a tortán, hogy ezt az élményt a többjátékosos módban másokkal is megoszthatjuk majd. Bár nincsenek nagy tömegek, a szerverkeresős megoldás jóvoltából legalább stabil élmények várnak ránk.
Grafika:
A Wreckfest talán nem a legszebb autós játék, amit valaha láttunk, azonban összességében hihetetlenül látványos és kidolgozott majdnem minden eleme. Az autók például a műszerfalat leszámítva nagyszerűek, a fényezésen csillogó napfény vagy a koszolódó elemek nagyon látványosak, de a különböző erőhatásra gyűrődő és leszakadó kaszni is párját ritkítja. Érdemes kiemelni továbbá a pályák kidolgozottságát, hiszen járjunk akár egy erdő közepén, akár egy arénában, vagy száguldjunk fűnyíróval egy közönséges réten, minden maximális realizmussal és részletességgel lett megvalósítva. Az utolsó négyzetméterig betöltött helyszíneket ráadásul bizonyos mértékig rombolhatjuk is, ami egy kis FlatOut-hangulatot kölcsönöz a játéknak. A legjobb azonban, hogy a kellemes kinézet mellé egészen derekas optimalizálás is társult, ezáltal nem kell erőmű ahhoz, hogy mindent a legjobb értékre állítsunk, sőt egy többéves konfiguráción is elindíthatjuk a zúzást.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Mivel nem egy szimulátorról beszélünk, a Wreckfest irányítása akár billentyűzettel is kivitelezhető úgy, hogy közben az élmény egyáltalán ne szenvedjen csorbát, noha egy kontrollerrel vagy egy megfelelő kormánnyal nyilván sokkal jobb hatást érhetünk el. A kezelőfelület ehhez kapcsolódóan egészen kellemesnek nevezhető, egyedül az átláthatatlan menürendszer okozhat fejtörést, de néhány futam után ennek a sajátos logikáját is megérhetjük.
Játszhatóság: A szavatosság tekintetében szintén nem panaszkodhatunk a Wreckfestre, hiszen rengeteg pálya, fejleszthető autó, játékmód és versenyzés vár ránk, ha pedig meguntuk az egyébként nagyszerű élményt kínáló egyjátékosos futamokat, még akkor is ott lesz a multiplayer, amivel másokkal versenyezve is átélhetjük a roncsderbi örömeit.
Intelligencia, nehézség: Bár manapság meglepően általános minden autós játéknak a Need for Speed-sorozat bárgyúságát másolni a mesterséges intelligencia terén, a finnek azonban ezen a téren is kilógnak a sorból. Olyannyira, hogy itt garantáltan minden futam más és más lesz, így soha nem kell attól tartanunk, hogy könnyedén az élre törünk, majd egyedül kocsikázunk elöl, hiszen ilyesmi csak kivételesen szerencsés esetben fordulhat elő, miután rengeteget küzdöttünk a kellemesen erőszakos ellenfelekkel, akik nem kímélnek majd minket. Emiatt a Wreckfest helyenként egy kicsit talán nehezebb, mint a többi autós játék, de éppen emiatt sokkal szerethetőbb is!
Hangok, zene: Az autentikus élményt nemcsak az elragadó kinézet és a páratlanul lefestett roncsderbis hangulat kínálja nekünk, hanem a hangok és a zenék is, melyek szintén nagyszerűen sikerültek. Az autóhangok ugyan átlagosak egy kicsit, de a legkisebb koccanásnak is igazi súlya van – a nagy ütközéseknek pedig pláne –, miközben a háttérben zúzós zenék támogatják meg az adrenalinban dúslakodó pillanatokat.
Összegzés: Noha nincs tökéletes játék, és a Wreckfest sem az, de hibái és hiányosságai olyan jelentéktelennek nevezhetők az általa közvetített élményhez mérten, hogy egyik miatt sem érdemel komolyabb pontlevonást. A Destruction Derby vagy a FlatOut hangulatát és élményét ugyanis mostanában egyetlen videojáték sem tudta olyan minőségben és árkád jellege ellenére akkora realizmussal hozni, mint a finnek alkotása, amely nem hiába készült több mint hat évig. Őszintén reméljük, hogy a nagy és profi munka kifizetődő lesz a Bugbearnek, mert ezt a vonalat egyszerűen folytatni kell!
Fejlesztő: Bugbear Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6700 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon X2 7750 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-655K 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: FlatOut-sorozat
Kategória: autóverseny
Évek óta várunk már egy minőségi autós játékra, mely a legendás Destruction Derby és a FlatOut-sorozat nyomdokain haladva a roncsderbi semmivel sem összehasonlítható élményét adja a kezünkbe. Imáink pedig meghallgattatásra találtak, a Wreckfest ugyanis magasra emeli a műfaj zászlaját!
Bár előttünk is teljes mértékben ismeretlen, hogy miért, de a roncsderbik témája mindig is mellőzött volt az autós játékok világában. Bár generációról generációra megvoltak a stílus nagyágyúi, így a kilencvenes években a Destruction Derby messze megelőzte korát, a sorozat értékeit pedig a FlatOut-játékoknak sikerült átörökítenie, de miután elvették a jogokat a finnektől, ez a franchise is csak árnyéka lett önmagának. Szerencsére a Bugbear Entertainment már 2012-ben jelezte, hogy Next Car Game címmel egy újgenerációs roncsderbin dolgozik, azonban a korai változatok olyan sok hibát és hiányosságot tartalmaztak, hogy senki sem gondolt sikerként a projektre.
Ezt igazolja, hogy 2013-ban még a Kickstarter-kampányba is belebuktak a készítők, ők azonban mindvégig hittek magukban. Az elmúlt éveket ezért lázas munkával töltötték, és a jelek szerint ez az elkötelezettség meghozta gyümölcsét, az időközben Wreckfest névre keresztelt alkotás ugyanis nemrégiben végleges formát öltött PC-n, a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy sok-sok év után egy olyan rombolásra és zúzásra koncentráló autós versenyjátékot kaptunk, amelyre mindig vágytunk. Játéktesztünkből pedig rögtön meg is tudhatod, hogy miért gondoljuk így!
Kezdjük rögtön azzal, hogy a Wreckfest a tartalom terén nem fukarkodik velünk. Tonnányi pálya, megannyi vidéki és átalakított helyszín, számtalan – licenc nélküli, de azért felismerhető – autó és egyéb jármű, valamint változatos játékmódok egész sora vár ránk a betöltés után. Bár a menürendszer az átláthatatlanság szinonimája is lehetne, azért a versenyeket könnyen megtalálhatjuk, ergo az indítás után pár perccel már a pályán találjuk magunkat – már amennyiben nem ráncosodtunk meg az elképesztően lassú töltőképernyők nézése közben.
Maradva még pár gondolat erejéig a tartalomnál, a FlatOut-sorozat óta egyetlen játéknak sem sikerült ennyire jól megragadnia a roncsderbizés élményét, mint a Wreckfestnek. Ez nagyban köszönhető a zseniális pályaszerkesztésnek, valamint az ügyesen megválogatott helyszíneknek is, hiszen a stadionoktól kezdve az ugratókkal és akadályokkal teletűzdelt vidéki sárdagonyázásán át a hagyományosabb versenypályákig bezárólag mindent megtalálhatunk itt. Száguldozhatunk és zúzhatunk különféle amerikai izomautókkal, illetve annak álcázott gépekkel, de fűnyírótraktorokkal is rajtkockára állhatunk – egy csipetnyi FlatOut-élmény is vár itt ránk a repkedő pilótákkal –, miközben a játékmódok a roncsderbizés legszebb élményeit idézik fel előttünk. Van itt egyszerű körverseny, a többiek szétzúzására koncentráló móka, de hagyományos kieséses küzdelmek is, mindezek váltakozó napszakokkal, ami pedig a legfontosabb: hihetetlen élménnyel és megvalósítással párosítva.
A Wreckfest versenyei ugyanis valóban élményszámba mennek, amiben nagy szerepe van többek között a megjelenésnek, a fizikának és a mesterséges intelligenciának, illetve ezek összjátékának. Lássuk ezeket szép sorjában! Először is ott a grafika, ami egyenesen elragadó lett. Minden pálya a végletekig kidolgozott, az árnyékok gyönyörűek, az autókon megcsillan a napfény, egyedül a műszerfal nézete lett egy kicsit fapados, de amit a megjelenés és a fizika kölcsönösen megvalósítanak, az nevezhető csak igazán különlegesnek. Ide sorolható a valós idejű törésmodell, ami nemcsak egy elképesztő látványelem lett, hanem a versenyeket is alapjaiban befolyásolja.
Egy útszéli gumifalba rohanva például nemcsak színes abroncsesőt zúdíthatunk a pályára, hanem mi is csúnyán lelassulunk közben, de a faltól falig versenyzés vagy a folyamatos koccanások sem vezetnek túl sok jóra, mert a sérülések befolyásolják autónk teljesítményét. Bár a vezetési élmény tekintetében a Wreckfest nem szimulátor, inkább árkád élmény, de a sérülésmodell miatt mégis sokkal realisztikusabbnak tűnik, mint bármelyik Forza vagy Gran Turismo. Elég csak belekeveredni egy nagyobb tömegbunyóba a pályán, vagy kicsúszni valamelyik kanyarban, majd csúnyán összeverni a verdát, és garantáltan azonnal kezdhetjük is elölről a versenyt.
Ebből a szempontból a taktika és a kimért közlekedés rendkívül fontos lesz a játékban, hiszen bár több szempontból is előnyös lehet néha megkóstolni az ellenfeleket, belemenni kisebb lökdösődésekbe, de a merészebb előzéseket vagy tolakodásokat csak akkor érdemes vállalni, ha már kis túlzással minden mindegy. Ezt a tényt erősíti az is, hogy a készítők meglepően ügyes mesterséges intelligenciát programoztak, az autók nemcsak dísznek vannak a pályán, mint egy Need for Speedben, hanem valóban erőszakoskodnak, érezhetően mindegyiket más és más vérmérsékletű mesterséges értelem vezeti. Ez pedig pályáról pályára változik, így lesznek esetek, amikor meglepően könnyedén kerülünk az élre, máskor az első kanyarban csúnyán kilöknek, de az is előfordulhat, hogy vért izzadva tudjuk csak teljesíteni dobogón a futamot.
Az élmény tehát egészen mesteri, sőt meglepő, ha azt vesszük alapul, hogy nagyobb csapatoknak sokkal több pénzből sem sikerült elérniük ezt a szintet, míg a finnek a páratlan körítés mellé fejlődési rendszert is tettek a Wreckfestbe. Ennek jóvoltából folyamatosan oldhatjuk majd fel az újabb alkatrészeket és vásárolhatjuk az autókat, miközben nemcsak optikailag tuningolhatjuk őket, hanem a motortérbe is alaposan belenyúlhatunk, módosíthatjuk a gyújtást, a hűtést, vagy hozzányúlhatunk a fékekhez. Az már csak hab a tortán, hogy ezt az élményt a többjátékosos módban másokkal is megoszthatjuk majd. Bár nincsenek nagy tömegek, a szerverkeresős megoldás jóvoltából legalább stabil élmények várnak ránk.
Grafika:
A Wreckfest talán nem a legszebb autós játék, amit valaha láttunk, azonban összességében hihetetlenül látványos és kidolgozott majdnem minden eleme. Az autók például a műszerfalat leszámítva nagyszerűek, a fényezésen csillogó napfény vagy a koszolódó elemek nagyon látványosak, de a különböző erőhatásra gyűrődő és leszakadó kaszni is párját ritkítja. Érdemes kiemelni továbbá a pályák kidolgozottságát, hiszen járjunk akár egy erdő közepén, akár egy arénában, vagy száguldjunk fűnyíróval egy közönséges réten, minden maximális realizmussal és részletességgel lett megvalósítva. Az utolsó négyzetméterig betöltött helyszíneket ráadásul bizonyos mértékig rombolhatjuk is, ami egy kis FlatOut-hangulatot kölcsönöz a játéknak. A legjobb azonban, hogy a kellemes kinézet mellé egészen derekas optimalizálás is társult, ezáltal nem kell erőmű ahhoz, hogy mindent a legjobb értékre állítsunk, sőt egy többéves konfiguráción is elindíthatjuk a zúzást.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel nem egy szimulátorról beszélünk, a Wreckfest irányítása akár billentyűzettel is kivitelezhető úgy, hogy közben az élmény egyáltalán ne szenvedjen csorbát, noha egy kontrollerrel vagy egy megfelelő kormánnyal nyilván sokkal jobb hatást érhetünk el. A kezelőfelület ehhez kapcsolódóan egészen kellemesnek nevezhető, egyedül az átláthatatlan menürendszer okozhat fejtörést, de néhány futam után ennek a sajátos logikáját is megérhetjük.Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében szintén nem panaszkodhatunk a Wreckfestre, hiszen rengeteg pálya, fejleszthető autó, játékmód és versenyzés vár ránk, ha pedig meguntuk az egyébként nagyszerű élményt kínáló egyjátékosos futamokat, még akkor is ott lesz a multiplayer, amivel másokkal versenyezve is átélhetjük a roncsderbi örömeit.Intelligencia, nehézség:
Bár manapság meglepően általános minden autós játéknak a Need for Speed-sorozat bárgyúságát másolni a mesterséges intelligencia terén, a finnek azonban ezen a téren is kilógnak a sorból. Olyannyira, hogy itt garantáltan minden futam más és más lesz, így soha nem kell attól tartanunk, hogy könnyedén az élre törünk, majd egyedül kocsikázunk elöl, hiszen ilyesmi csak kivételesen szerencsés esetben fordulhat elő, miután rengeteget küzdöttünk a kellemesen erőszakos ellenfelekkel, akik nem kímélnek majd minket. Emiatt a Wreckfest helyenként egy kicsit talán nehezebb, mint a többi autós játék, de éppen emiatt sokkal szerethetőbb is!Hangok, zene:
Az autentikus élményt nemcsak az elragadó kinézet és a páratlanul lefestett roncsderbis hangulat kínálja nekünk, hanem a hangok és a zenék is, melyek szintén nagyszerűen sikerültek. Az autóhangok ugyan átlagosak egy kicsit, de a legkisebb koccanásnak is igazi súlya van – a nagy ütközéseknek pedig pláne –, miközben a háttérben zúzós zenék támogatják meg az adrenalinban dúslakodó pillanatokat.Összegzés:
Noha nincs tökéletes játék, és a Wreckfest sem az, de hibái és hiányosságai olyan jelentéktelennek nevezhetők az általa közvetített élményhez mérten, hogy egyik miatt sem érdemel komolyabb pontlevonást. A Destruction Derby vagy a FlatOut hangulatát és élményét ugyanis mostanában egyetlen videojáték sem tudta olyan minőségben és árkád jellege ellenére akkora realizmussal hozni, mint a finnek alkotása, amely nem hiába készült több mint hat évig. Őszintén reméljük, hogy a nagy és profi munka kifizetődő lesz a Bugbearnek, mert ezt a vonalat egyszerűen folytatni kell!