Ötvös Tibor
A Hangya és a Darázs - Szellem a palackban
A Hangya és a Darázs jóval szerényebb méretű konfliktust old meg, mint a Bosszúállók legutóbbi része, de ez persze cseppet sem baj. Scott Lang harmadik bevetése (a Polgárháborúban is benne volt) kellően vicces és látványos, még így kicsiben is.
Hogy tetszett A Hangya és a Darázs?
Sokakban vetődött fel a kérdés, hogy miközben a Bosszúállók csapata gőzerővel dolgozik azon, hogy megállítsa Thanos csettintését, addig a Hangya és Sólyomszem vajon merre volt és éppen mit művelt? Nos, Scott Lang a Polgárháborúban mutatott cselekedetei miatt házi őrizetbe került és mivel nem hajlandó feladni társait (a Pym családtól kapta a ruhát, így tettestársnak minősülnek), így három évig kell otthon szórakoztatni kislányát. Persze közben zajlik az élet, Hank Pym és lánya szeretnének eljutni a kvantumtérbe, hogy megtalálják Janet van Dyne-t, de közben a titokzatos Szellem is megtámadja őket.
Hogy sikerrel járjanak, kell Scott segítsége, hiszen eddig egyedül ő tért vissza a kvantumtérből. Viszont ha felveszi a kapcsolatot akkor 20 év börtönt kockáztat, szóval tét itt is van - igaz, hangyányival kisebb, mint a csapat többi tagjának. Hiszen ez azért messze nem olyan nagy gond, az összképet tekintve, mint Thanos, de Pym és a többiek számára nincs ennél fontosabb. A Hangya és a Darázs szerencsére nem is akarja komolyabbnak beállítani a gondot, mint amilyen az valójában és folyamatosan hangsúlyozza, hogy ez a dolog csak az éppen érintettek számára fontos. De persze az is előre van vetítve, hogy azért a kvantum-technológiának még fontos szerepe lesz a későbbiekben is.
Bár kisebb fajsúlyú a sztori és őszintén megmondva jóval kevesebb akciót és látványos effektet tartalmaz Hangya új kalandja, de mégsem lehet azt mondani, hogy közepes lenne a film. Ehhez kell egy zseniális Paul Rudd, aki valóban nagyszerűen hozza az átlagos hős karakterét és többnyire a poénok is működnek. Persze akadnak kevésbé jó húzásai, de ilyenkor Michael Pena jön és besegít - és majdnem el is lopja a showt. A film igazi sztárja azonban az FBI ügynököt alakító Randall Park, akinek minden egyes jelenése egy óriási poén.
És persze a Szellem, aki Thanos után ismét egy olyan "gonosztevő" lett, akinek abszolút érthetők a motivációi és még ha nem is drukkolunk neki, de a halálát sem kívánjuk. Persze kicsit kapkodva lett felvezetve a karakter, de szerencsére a Trónok harcában látott Hannah John-Kamen megbirkózik a feladattal és remélhetőleg nem utoljára láttuk őt a Marvel világában. A többiek is hozzák a kötelezőt, bár olyan nagyon emlékezeteset a Dougles-Pfeffer-Lilly trió nem mutat. Darázs jó kis harcokat kapott és a méretcsökkenős bunyó még mindig nagyon látványos.
Ha már a látványnál tartunk, azzal szerencsére most sincs semmi probléma. Egy pillanatig nem lóg ki egyetlen CGI sem és a két szereplő illetve a Szellem képességei is nagyon jól vannak megvalósítva. A rendezés biztos kézben van, szóval úgy összességében nagyon jó lett A Hangya és a Darázs. Az egyetlen probléma vele, hogy a Bosszúállók önfeláldozó bevetése után túl kicsi a tét és így nem nagyon tudjuk átérezni a problémát. Főleg, hogy a stáblista utáni jelenet kellően borzongatóra sikeredett és így már valóban nagyon várjuk a Marvel kapitányt is. Akinek tetszett az első Hangya film, annak ez is fog, még ha kicsit kevésbé is voltak bevállalósak a készítők - viszont kaptunk egy remek ellenséget Szellem képében.
Hogy sikerrel járjanak, kell Scott segítsége, hiszen eddig egyedül ő tért vissza a kvantumtérből. Viszont ha felveszi a kapcsolatot akkor 20 év börtönt kockáztat, szóval tét itt is van - igaz, hangyányival kisebb, mint a csapat többi tagjának. Hiszen ez azért messze nem olyan nagy gond, az összképet tekintve, mint Thanos, de Pym és a többiek számára nincs ennél fontosabb. A Hangya és a Darázs szerencsére nem is akarja komolyabbnak beállítani a gondot, mint amilyen az valójában és folyamatosan hangsúlyozza, hogy ez a dolog csak az éppen érintettek számára fontos. De persze az is előre van vetítve, hogy azért a kvantum-technológiának még fontos szerepe lesz a későbbiekben is.
Bár kisebb fajsúlyú a sztori és őszintén megmondva jóval kevesebb akciót és látványos effektet tartalmaz Hangya új kalandja, de mégsem lehet azt mondani, hogy közepes lenne a film. Ehhez kell egy zseniális Paul Rudd, aki valóban nagyszerűen hozza az átlagos hős karakterét és többnyire a poénok is működnek. Persze akadnak kevésbé jó húzásai, de ilyenkor Michael Pena jön és besegít - és majdnem el is lopja a showt. A film igazi sztárja azonban az FBI ügynököt alakító Randall Park, akinek minden egyes jelenése egy óriási poén.
És persze a Szellem, aki Thanos után ismét egy olyan "gonosztevő" lett, akinek abszolút érthetők a motivációi és még ha nem is drukkolunk neki, de a halálát sem kívánjuk. Persze kicsit kapkodva lett felvezetve a karakter, de szerencsére a Trónok harcában látott Hannah John-Kamen megbirkózik a feladattal és remélhetőleg nem utoljára láttuk őt a Marvel világában. A többiek is hozzák a kötelezőt, bár olyan nagyon emlékezeteset a Dougles-Pfeffer-Lilly trió nem mutat. Darázs jó kis harcokat kapott és a méretcsökkenős bunyó még mindig nagyon látványos.
Ha már a látványnál tartunk, azzal szerencsére most sincs semmi probléma. Egy pillanatig nem lóg ki egyetlen CGI sem és a két szereplő illetve a Szellem képességei is nagyon jól vannak megvalósítva. A rendezés biztos kézben van, szóval úgy összességében nagyon jó lett A Hangya és a Darázs. Az egyetlen probléma vele, hogy a Bosszúállók önfeláldozó bevetése után túl kicsi a tét és így nem nagyon tudjuk átérezni a problémát. Főleg, hogy a stáblista utáni jelenet kellően borzongatóra sikeredett és így már valóban nagyon várjuk a Marvel kapitányt is. Akinek tetszett az első Hangya film, annak ez is fog, még ha kicsit kevésbé is voltak bevállalósak a készítők - viszont kaptunk egy remek ellenséget Szellem képében.