SG.hu
Yoku's Island Express
Kiadó: Team17
Fejlesztő: Villa Gorilla
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+ processzor, Nvidia GeForce GT 720 vagy ATI Radeon HD 3800 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-3240 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 6770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ori and the Blind Forest, Light Fall
Kategória: platformer
Ha azt hitted, hogy a játékvilágban már lehetetlen újdonságot felmutatni, akkor ismerkedj meg a Yoku’s Island Express című alkotással, mely fantasztikus módon ötvözte a platformerek és a flipperek sajátosságait. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült ez a különös fúzió!
Sokszor és sok helyen hallhattunk már arról a közelmúltban, hogy a videojátékok világában egyszerűen képtelenség újat mutatni. A fejlesztőstúdiók ugyanis minden műfajt feltaláltak és meghódítottak már, ezáltal legfeljebb ezek továbbcsiszolásával, illetve egyedi koncepciók kitalálásával érhetnek el sikereket. Ezzel lényegében nincs is különösebb probléma, azonban a független stúdiók időről időre igyekeznek rácáfolni az efféle véleményekre, most például a Villa Gorilla csapata is, akik elhatározták, hogy a stílus tekintetében próbálnak meg újdonsággal szolgálni. Így született meg a Yoku’s Island Express, ami nem kisebb célt állított maga elé, mint hogy az oldalnézetes platformerek sajátosságait a klasszikus flipperezés élményével egészítse ki. Bár ez az ötlet leírva talán egészen bizarrnak tűnik, a gyakorlatban azonban meglepően jól működik, de inkább lássuk, hogy miről is van szó.
Merthogy a játékmenet mellett a Yoku’s Island Express varázslatos világával és sztorijával is képes levenni minket a lábunkról. Az alkotás főhőse egy aprócska bogár, akinek közelebbi besorolásáról nem gondoskodtak a készítők, és bár ránézésre talán egy minták nélküli krumplibogárnak tűnik, de mivel maga mögött húz egy hatalmas labdaszerű galacsint, a ganajtúró megjelölés sem állhat tőle túl messze. Ez az aprócska kis bogár – avagy név szerint Yoku – boldogan éli életét Mokumana csodálatos szigetén, azonban egyik napról a másikra óriási feladat szakad a vállára, a helyi postás ugyanis különböző okokra hivatkozva elmenekül a környékről, és hősünket bízza meg a levelek kihordásával, ami a történetnek csak az egyik ága, mondhatni a fősodra lesz.
Mellette ugyanis a kis Yoku oldalán az óriási sziget minden egyes régiójában vár majd ránk egy csipetnyi lokális probléma, ezáltal a különleges lények hol ezzel, hol azzal bíznak meg minket egy kis extra gyümölcsért cserébe, ami több esetben is a továbbjutás kulcsát szolgáltatja majd. Hatalmas piros pont jár a készítőknek, hogy ezeket a mellékes teendőket nagyszerűen bele tudták építeni a történetbe, aminek jóvoltából egy rendkívül összetett élmény vár ránk, így ha nincs is kedvünk kis macikáknak vagy pontosabban beazonosíthatatlan lényeknek segíteni, akkor is rávesznek minket a feladat elvégzésére, hiszen a továbbjutás függhet tőle.
Bár a történet kicsit lassan indul be, helyenként talán kusza is, de összességében elképesztően aranyos, akárcsak Mokumana varázslatos szigete, amelyet a legkülönfélébb tulajdonságokkal rendelkező régiókból állítottak össze, melyeket keresztül-kasul, tehát jobbra, balra, felfelé és lefelé egyaránt bejárhatunk majd, miközben folyamatosan megpróbáljuk feloldani az újabb területeket, illetve felkutatni a rejtett helyszíneket, hiszen ezekből is bőséggel vár majd ránk. Ha mindez nem lenne elég, a pályákon a sok feladat és a különc lények mellett ezernyi gyűjtögethető extrát is bezsebelhetünk, miközben kis bogárkánkkal és vontatmányával ide-oda mászkálunk.
Ez önmagában talán nem lenne túl nagy élmény hosszabb távon, de a készítők itt adtak hozzá a recepthez egy olyan új összetevőt, aminek hatására a valóságban is tojásos lecsó válna a mákos tésztából. Ez pedig a flipperezés élményének beépítése, ami olyan messze járt eddig az oldalnézetes platformerek élményétől, mint Makó Jeruzsálemtől, azonban a Yoku’s Island Express a tökéletes példája annak, hogy a megfelelő tervezés, a jó ötletek és a kreativitás szentháromságával két, egymástól gyökeresen különböző műfaj is milyen nagyszerűen összedolgozható.
A játékban ugyanis ennek a kis extrának köszönhetően szinte alig kell hagyományos formában közlekednünk a pályákon, hiszen a flipperes elemek mindenhová beférkőztek. Sok helyen csak egy-egy katapult kapott helyet, melyek távoli helyekre lődöznek ki minket, máshol csapóajtóként működnek ezek az interaktív szerkezetek, de a legtöbbször a hagyományos formában találkozhatunk velük, ezáltal adva lesz két kar, melyekkel hősünket, illetve a hozzá kapcsolódó golyócskát ide-oda pofozgatjuk. Ilyenkor nyilván a platformeres elemek a háttérbe szorulnak, ergo kimerevített képen játszadozhatunk Yoku oldalán, de mielőtt bárki klisés flipperezgetésre gondolna, az hatalmasat téved.
Ha nem is futkározunk ide-oda, akkor is nagy izgalmak várnak ránk, mert folyton ügyeskednünk kell, hogy bogarunkat a megfelelő járatokba lőjük, összeszedjük a továbbjutáshoz szükséges dolgokat, sőt mi több, bizonyos esetekben még csigákat is rá kell tapasztanunk a mögöttünk vonszolt golyóra. Utóbbi azért lesz fontos, mert csak ezzel az alapanyaggal tudjuk átlőni a labdát olyan akadályokon, melyek normál esetben áthatolhatatlanok lennének. A flipperezgetés mellett ráadásul a Villa Gorilla csapata egy halom pályarészt úgy tervezett meg, hogy ott is folyamatosan lehetőségünk legyen ide-oda pattogni bogárkánkkal, hiszen a fejlesztők olyan ügyesen kivitelezték a helyszíneket, hogy bár a látvány miatt is érdemes nézelődni, azonban a különböző lehetőségek, fejtörők és egyebek okán szó szerint remegve várjuk majd az újabb régiók felfedezését.
Bár azt nem mondanánk, hogy a Yoku’s Island Express minden téren hibátlan és hiánytalan, hiszen a későbbiekben elérhető gyorsutazás ellenére is túl sok benne az ide-oda futkározás, és mivel a térkép gyakorlatilag használhatatlan, nem egyszer eltévedünk a csúszdák, átjárók és egyéb trükkös megoldások tengerében, ám az összkép, valamint az általa kínált élmény így is garantáltan kárpótol minket ezekért az apró hiányosságokért.
Grafika: A Yoku’s Island Express a külcsín tekintetében nyilván nem emlegethető egy lapon a tripla-A kategóriás videojátékokkal, hiszen messze nem akkora összegből készült, ugyanakkor a stílus és a dizájn terén bőven túlszárnyalja ezeket az alkotásokat. Emiatt pedig megérdemli a maximális pontszámot, hiszen egyszerűen jó ránézni a végeredményre, a pályák varázslatosak, a kis karakterek elragadóak, olyan az egész, mint egy interaktív mesefilm. Mindehhez pedig még a gépigény is humoros lett.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányítás tekintetében a Yoku’s Island Express rendkívül egyszerűnek nevezhető, ezáltal a kis hősünk mozgatására és az interakcióra szolgáló gombok mellett egyedül a két Shiftet kell memorizálnunk, melyekkel a flipper karjait irányíthatjuk majd az egyes helyzetekben. Ennél egyszerűbbre nem is vehették volna a figurát az alkotók, így a tökéletesített rendszerben túlzás nélkül csak ügyességünkre és reflexeinkre lesz szükségünk.
Játszhatóság: A Yoku’s Island Express a szavatosság tekintetében hagy maga után némi kívánnivalót, hiszen egészen hamar, alig pár óra alatt végig lehet rohanni a játékon még úgy is, hogy a fejlesztők egészen kellemetlen időhúzással próbálnak minket lassítani, az ide-oda szaladgálás ugyanis alighanem ezért lett beépítve, sok esetben pedig sajnos a gyorsutazás sem jelent majd könnyítést.
Intelligencia, nehézség: A játékból szinte teljes egészében hiányzik a harc, ezért pedig nem kell rosszul programozott ellenfelek miatt aggodalmaskodnunk, ergo a mesterséges intelligencia kapcsán nem tudunk különösebb problémáról beszámolni, és a nehézség is meglepően kiegyensúlyozott lett. Meghalni szinte egyáltalán nem lehet a játékban, de ennek ellenére is folyamatosan ügyeskednünk kell annak érdekében, hogy előbbre jussunk, illetve megoldjunk egy-egy feladatot.
Hangok, zene: A hangok és az effektek terén egy kis szürkeséggel találkozhatunk majd Yoku kalandjai során, ellenben legalább a háttérben felcsendülő dallamok, a zenék nagyszerűnek nevezhetők, ezeket ügyesen sikerült a kellemes világhoz igazítaniuk a szerzőknek.
Összegzés: A Yoku’s Island Express tehát az elhangzottak alapján az év eddigi egyik legjobb független fejlesztésű videojátéka lett, mely meglepően egyedi megközelítéssel és megvalósítással kínálja nekünk a platformerek és a flipperek ötvözetét egy emlékezetes, hovatovább kihívásokkal teli kaland társaságában. Nyilván a végeredmény nem nevezhető hiánytalannak, ellenben mi jobban szórakoztunk vele, mint az idén megjelent tripla-A kategóriás címek többségével. A különleges indie játékok kedvelőinek egyenesen kötelező!
Fejlesztő: Villa Gorilla
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 5000+ processzor, Nvidia GeForce GT 720 vagy ATI Radeon HD 3800 grafikus kártya, 2 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-3240 3,4 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 6770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Ori and the Blind Forest, Light Fall
Kategória: platformer
Ha azt hitted, hogy a játékvilágban már lehetetlen újdonságot felmutatni, akkor ismerkedj meg a Yoku’s Island Express című alkotással, mely fantasztikus módon ötvözte a platformerek és a flipperek sajátosságait. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült ez a különös fúzió!
Sokszor és sok helyen hallhattunk már arról a közelmúltban, hogy a videojátékok világában egyszerűen képtelenség újat mutatni. A fejlesztőstúdiók ugyanis minden műfajt feltaláltak és meghódítottak már, ezáltal legfeljebb ezek továbbcsiszolásával, illetve egyedi koncepciók kitalálásával érhetnek el sikereket. Ezzel lényegében nincs is különösebb probléma, azonban a független stúdiók időről időre igyekeznek rácáfolni az efféle véleményekre, most például a Villa Gorilla csapata is, akik elhatározták, hogy a stílus tekintetében próbálnak meg újdonsággal szolgálni. Így született meg a Yoku’s Island Express, ami nem kisebb célt állított maga elé, mint hogy az oldalnézetes platformerek sajátosságait a klasszikus flipperezés élményével egészítse ki. Bár ez az ötlet leírva talán egészen bizarrnak tűnik, a gyakorlatban azonban meglepően jól működik, de inkább lássuk, hogy miről is van szó.
Merthogy a játékmenet mellett a Yoku’s Island Express varázslatos világával és sztorijával is képes levenni minket a lábunkról. Az alkotás főhőse egy aprócska bogár, akinek közelebbi besorolásáról nem gondoskodtak a készítők, és bár ránézésre talán egy minták nélküli krumplibogárnak tűnik, de mivel maga mögött húz egy hatalmas labdaszerű galacsint, a ganajtúró megjelölés sem állhat tőle túl messze. Ez az aprócska kis bogár – avagy név szerint Yoku – boldogan éli életét Mokumana csodálatos szigetén, azonban egyik napról a másikra óriási feladat szakad a vállára, a helyi postás ugyanis különböző okokra hivatkozva elmenekül a környékről, és hősünket bízza meg a levelek kihordásával, ami a történetnek csak az egyik ága, mondhatni a fősodra lesz.
Mellette ugyanis a kis Yoku oldalán az óriási sziget minden egyes régiójában vár majd ránk egy csipetnyi lokális probléma, ezáltal a különleges lények hol ezzel, hol azzal bíznak meg minket egy kis extra gyümölcsért cserébe, ami több esetben is a továbbjutás kulcsát szolgáltatja majd. Hatalmas piros pont jár a készítőknek, hogy ezeket a mellékes teendőket nagyszerűen bele tudták építeni a történetbe, aminek jóvoltából egy rendkívül összetett élmény vár ránk, így ha nincs is kedvünk kis macikáknak vagy pontosabban beazonosíthatatlan lényeknek segíteni, akkor is rávesznek minket a feladat elvégzésére, hiszen a továbbjutás függhet tőle.
Bár a történet kicsit lassan indul be, helyenként talán kusza is, de összességében elképesztően aranyos, akárcsak Mokumana varázslatos szigete, amelyet a legkülönfélébb tulajdonságokkal rendelkező régiókból állítottak össze, melyeket keresztül-kasul, tehát jobbra, balra, felfelé és lefelé egyaránt bejárhatunk majd, miközben folyamatosan megpróbáljuk feloldani az újabb területeket, illetve felkutatni a rejtett helyszíneket, hiszen ezekből is bőséggel vár majd ránk. Ha mindez nem lenne elég, a pályákon a sok feladat és a különc lények mellett ezernyi gyűjtögethető extrát is bezsebelhetünk, miközben kis bogárkánkkal és vontatmányával ide-oda mászkálunk.
Ez önmagában talán nem lenne túl nagy élmény hosszabb távon, de a készítők itt adtak hozzá a recepthez egy olyan új összetevőt, aminek hatására a valóságban is tojásos lecsó válna a mákos tésztából. Ez pedig a flipperezés élményének beépítése, ami olyan messze járt eddig az oldalnézetes platformerek élményétől, mint Makó Jeruzsálemtől, azonban a Yoku’s Island Express a tökéletes példája annak, hogy a megfelelő tervezés, a jó ötletek és a kreativitás szentháromságával két, egymástól gyökeresen különböző műfaj is milyen nagyszerűen összedolgozható.
A játékban ugyanis ennek a kis extrának köszönhetően szinte alig kell hagyományos formában közlekednünk a pályákon, hiszen a flipperes elemek mindenhová beférkőztek. Sok helyen csak egy-egy katapult kapott helyet, melyek távoli helyekre lődöznek ki minket, máshol csapóajtóként működnek ezek az interaktív szerkezetek, de a legtöbbször a hagyományos formában találkozhatunk velük, ezáltal adva lesz két kar, melyekkel hősünket, illetve a hozzá kapcsolódó golyócskát ide-oda pofozgatjuk. Ilyenkor nyilván a platformeres elemek a háttérbe szorulnak, ergo kimerevített képen játszadozhatunk Yoku oldalán, de mielőtt bárki klisés flipperezgetésre gondolna, az hatalmasat téved.
Ha nem is futkározunk ide-oda, akkor is nagy izgalmak várnak ránk, mert folyton ügyeskednünk kell, hogy bogarunkat a megfelelő járatokba lőjük, összeszedjük a továbbjutáshoz szükséges dolgokat, sőt mi több, bizonyos esetekben még csigákat is rá kell tapasztanunk a mögöttünk vonszolt golyóra. Utóbbi azért lesz fontos, mert csak ezzel az alapanyaggal tudjuk átlőni a labdát olyan akadályokon, melyek normál esetben áthatolhatatlanok lennének. A flipperezgetés mellett ráadásul a Villa Gorilla csapata egy halom pályarészt úgy tervezett meg, hogy ott is folyamatosan lehetőségünk legyen ide-oda pattogni bogárkánkkal, hiszen a fejlesztők olyan ügyesen kivitelezték a helyszíneket, hogy bár a látvány miatt is érdemes nézelődni, azonban a különböző lehetőségek, fejtörők és egyebek okán szó szerint remegve várjuk majd az újabb régiók felfedezését.
Bár azt nem mondanánk, hogy a Yoku’s Island Express minden téren hibátlan és hiánytalan, hiszen a későbbiekben elérhető gyorsutazás ellenére is túl sok benne az ide-oda futkározás, és mivel a térkép gyakorlatilag használhatatlan, nem egyszer eltévedünk a csúszdák, átjárók és egyéb trükkös megoldások tengerében, ám az összkép, valamint az általa kínált élmény így is garantáltan kárpótol minket ezekért az apró hiányosságokért.
Grafika: A Yoku’s Island Express a külcsín tekintetében nyilván nem emlegethető egy lapon a tripla-A kategóriás videojátékokkal, hiszen messze nem akkora összegből készült, ugyanakkor a stílus és a dizájn terén bőven túlszárnyalja ezeket az alkotásokat. Emiatt pedig megérdemli a maximális pontszámot, hiszen egyszerűen jó ránézni a végeredményre, a pályák varázslatosak, a kis karakterek elragadóak, olyan az egész, mint egy interaktív mesefilm. Mindehhez pedig még a gépigény is humoros lett.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Az irányítás tekintetében a Yoku’s Island Express rendkívül egyszerűnek nevezhető, ezáltal a kis hősünk mozgatására és az interakcióra szolgáló gombok mellett egyedül a két Shiftet kell memorizálnunk, melyekkel a flipper karjait irányíthatjuk majd az egyes helyzetekben. Ennél egyszerűbbre nem is vehették volna a figurát az alkotók, így a tökéletesített rendszerben túlzás nélkül csak ügyességünkre és reflexeinkre lesz szükségünk.
Játszhatóság: A Yoku’s Island Express a szavatosság tekintetében hagy maga után némi kívánnivalót, hiszen egészen hamar, alig pár óra alatt végig lehet rohanni a játékon még úgy is, hogy a fejlesztők egészen kellemetlen időhúzással próbálnak minket lassítani, az ide-oda szaladgálás ugyanis alighanem ezért lett beépítve, sok esetben pedig sajnos a gyorsutazás sem jelent majd könnyítést.
Intelligencia, nehézség: A játékból szinte teljes egészében hiányzik a harc, ezért pedig nem kell rosszul programozott ellenfelek miatt aggodalmaskodnunk, ergo a mesterséges intelligencia kapcsán nem tudunk különösebb problémáról beszámolni, és a nehézség is meglepően kiegyensúlyozott lett. Meghalni szinte egyáltalán nem lehet a játékban, de ennek ellenére is folyamatosan ügyeskednünk kell annak érdekében, hogy előbbre jussunk, illetve megoldjunk egy-egy feladatot.
Hangok, zene: A hangok és az effektek terén egy kis szürkeséggel találkozhatunk majd Yoku kalandjai során, ellenben legalább a háttérben felcsendülő dallamok, a zenék nagyszerűnek nevezhetők, ezeket ügyesen sikerült a kellemes világhoz igazítaniuk a szerzőknek.
Összegzés: A Yoku’s Island Express tehát az elhangzottak alapján az év eddigi egyik legjobb független fejlesztésű videojátéka lett, mely meglepően egyedi megközelítéssel és megvalósítással kínálja nekünk a platformerek és a flipperek ötvözetét egy emlékezetes, hovatovább kihívásokkal teli kaland társaságában. Nyilván a végeredmény nem nevezhető hiánytalannak, ellenben mi jobban szórakoztunk vele, mint az idén megjelent tripla-A kategóriás címek többségével. A különleges indie játékok kedvelőinek egyenesen kötelező!