Egy amerikai informatikus olyan öntudatot akar megalkotni, amely beépíthető számítógépekbe is.

Manuel Blum, a Carnegie Mellon Egyetem munkatársa és a felesége, a szintén informatikus Lenore egy olyan öntudati modellt fejleszt, amely gépekben is alkalmazható. Jelenleg az elméleti alapokat akarják annyira kidolgozni, hogy a modell alkalmas legyen a hipotézisek megvizsgálására. Csak ezután lehet az architektúrát hardverbe átültetni. Blum, akit 1995-ben Turing-díjjal tüntettek ki, mindenesetre optimista volt abban a tekintetben, hogy sikert érhet el.

"1989-ben Bernard Baars kifejlesztette az emberi agy modelljét, amely hozzájárult ahhoz, hogy a tudatot meg lehessen magyarázni. A neurológusok nagyjából egyetértenek a tudóssal. Lenore és én megpróbáljuk Baars modelljét megvalósítani. A munkánk ugyanakkor még nem teljes. Baars agyi modellje úgy működik, mint egy színház. A színpadon van néhány színész, akiknek a teljesítményét hatalmas közönség figyeli. Az egyes nézők jelenítik meg az agyban dolgozó egyes processzorokat, amelyeket specifikus feladatokkal bíztak meg."

"Vannak például olyan nézők, akik az arcok felismerésével foglalkoznak. Az egyik színész reprezentál minket. A teljes publikum láthatja azt, ami a színpadon történik. Az információk sok különböző helyen tárolhatók. Én - leegyszerűsítve - gyakorlatilag az agy minden neuronját processzorként képzelem el. Nem látok okot arra, hogy miért ne tudnánk az agy architektúráját megépíteni. De az egy teljesen más struktúra, mint amit napjainkban a számítógépekben használnak. Még csak hasonló sem létezik és a struktúrával kapcsolatban számos kérdés merült fel. Ezeket akarjuk megválaszolni az elméletünkkel. Ezután megépíthetjük a struktúrát" - jelentette ki Manuel Blum.


A kutató hozzátette, hogy az egyik nyitott kérdés az, hogy miért ismerünk olyan kevés dolgot. Mindig azt gondoljuk, hogy sok dolgot tudatosan érzékelünk és felismerünk, de a valóságban ez nincs így. Egy nagyon összetett környezetben élünk és csak azt látjuk, amire valójában összpontosítunk. Amennyiben valaki egy képet figyel, akkor mindig csak azokra a részletekre lehet utalni, amit éppen lát. Van egy olyan érv, hogy nem érzékelhetünk mindent. Az emberi szem nagyon gyorsan tud az egyik dologról a másikra fókuszálni, de sosem láthatja a teljes képet. Éppen ezért tudja az ember csak nagy vonalakban leírni a környezetét. S nem angol vagy német nyelven, hanem az agy nyelvén, amely csak néhány bitből áll.

"A mi modellünk egy nagyon kisméretű tároló, amely a processzorok irányába való információtovábbításra és a folyamatok leírására szolgál. Mindez lassú dolog, mert nagyon sok processzor van. George Miller pszichológus azt mondta, hogy a rövidtávú memória hét és plusz/mínusz kettő információegységből áll. Miller kifejtette, hogy ez a kapacitás mind a betűkre, mind a számokra, szavakra, képekre, vagy bármilyen értelmes, ismerős elemre kiterjedhet. Mi azt gondoljuk, egy egység akár egy vers is lehet. A lényeg: szerintem az öntudat az, amikor az agyban minden processzor ugyanarra a dologra koncentrál. Az agyi modell hardveres megvalósításánál az is kérdés például, hogy mely processzorok vannak egymással összekötve."

"Az én modellemnek az architektúra mellett három dologra van szüksége. Az első a saját tapasztalat. A második a belső monológ, hiszen mindannyian beszélünk önmagunkkal, mert így tervezzük meg a dolgokat. Amennyiben valaki valamit tenni akar, akkor el kell készítenie egy tervet. Ehhez szükség van egy belső nyelvre. Míg a harmadik fontos komponens a motiváció. Az utóbbival mindegyik működő processzornak kell rendelkeznie. A motivációnak két része van: a vágy és az energia annak megvalósításához. Úgy gondolom, hogy ennek alapján megvalósítható lenne egy általános mesterséges intelligencia is" - szögezte le a tudós.