SG.hu
Lego The Incredibles
Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: TT Fusion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-760 2,8 GHz-es vagy AMD Athlon X4 740 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Lego Marvel Super Heroes, Lego Batman 2: DC Super Heroes
Kategória: akció
Újabb Lego-játékkal kényezteti az ismert animációs filmek kedvelőit a Traveller’s Tales, akik ezúttal A hihetetlen család című népszerű szuperhősös mesét állították a középpontba annak érdekében, hogy humoros és interaktív formában idézhessük fel a moziban látottakat. Lego The Incredibles játéktesztünk következik!
Manapság már messze nem olyan nagy esemény egy új Lego-játék megjelenése, mint sok-sok évvel ezelőtt, hiszen a Traveller’s Tales kicsit több mint egy évtizede óriásit robbantott a piacon az olyan címekkel, mint a Lego Star Wars, a Lego Indiana Jones vagy a Lego Batman. Mivel tényleg óriási élmény volt átélni az ismert filmek, könyvek és képregények sajátos megközelítésű adaptációit, könnyedén lenyeltünk egy Harry Potter- vagy egy A Gyűrűk Ura-átiratot, ugyanakkor az elmúlt néhány esztendőben érezhetően megfogyatkozott az érdeklődés a sorozat újabb epizódjai után.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a Lego-játékok rosszul fogynak, illetve senkit sem érdekelnek, de míg egykoron hatalmas izgalmakkal vártuk az újabb bejelentéseket, addig például már csak legyinteni tudtunk a Lego The Incredibles leleplezésekor, mert A hihetetlen család animációs filmként sem volt egy túl nagy eresztés – persze ez ízlés kérdése –, ezáltal elképzelni sem lehetett, hogy milyen egyediséget lenne képes a videojátékok világába vinni. Nyilván nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre megjósoljuk a rutinmunkát, hiszen a Marvel- és a DC-univerzum kifigurázása nélkül talán tudtunk volna örülni egy szuperhősös Lego-játéknak, így azonban egy kicsikét alacsonyabb szinten lángolt a lelkesedésünk.
Mint a Lego The Incredibles megjelenésekor bebizonyosodott: nem véletlenül, hiszen a játék lényegében ugyanazt kínálja, mint például a Lego Marvel's Avengers, mindössze annyi különbséggel, hogy nem Pókember, Thor vagy éppen Amerika kapitány zúz a képernyőn, hanem Mr. Irdatlan, Nyúlányka, Szilánk vagy éppen Fridzsiman, vagyis A hihetetlen család jól ismert karakterei. Hogy tovább súlyosbítsuk a helyzetet, a Traveller’s Tales írói még arra sem voltak képesek, hogy új sztorit írjanak a játékhoz, tehát elkészítsenek egy előzményt, esetleg kibővítsék valamelyik epizódot, inkább a két mozifilm cselekményét dolgozták át minimálisan ahhoz, hogy megfelelő hátteret biztosítsanak a nagy kalandokhoz.
A britektől természetesen már megszoktuk, hogy ez az átvétel azért nem teljes lopás, hiszen önkényesen kihagynak jeleneteket és helyszíneket, ami a fogyaszthatóság tekintetében megbocsátható nekik, de a legnagyobb ütőkártyájuk nem is annyira ez, mint inkább a humoros megközelítés. Ebből most sem lesz hiány, bár csakúgy, mint a közelmúltban megjelent Lego-játékok, egy kicsikét sajnos a The Incredibles is elég ingerszegénynek tűnik ezen a téren. Mintha az írók már nem tudtak volna elegendő poént kitalálni ahhoz, hogy miként figurázzák ki az egyes jeleneteket, illetve karaktereket, tehát a hasfalrengető nevetések most garantáltan kimaradnak majd, de ennek ellenére is tudunk azért jókat mosolyogni, ha olyan a kedvünk. Illetve az sem árt, hogy azért megnézzük előtte a mozifilmet, hiszen megannyi humoros pillanat vagy utalás csak akkor nyer értelmet, amennyiben tudjuk mihez viszonyítani a dolgokat.
A sztori terén tehát ne várjunk túl sokat a Lego The Incrediblestől, de évek óta már nem is ezért szeretjük a sorozatot, sokkal inkább a játékmenet miatt, ami vagy magával ragadja az embert sajátos bájával, vagy olyan távol áll tőle a gyermekded megközelítés miatt, mint az újhagyma az energiaitaltól. Az első két film történetét és ismerős helyszíneit felvonultató alkotás ezen a téren ismét nem okoz csalódást, kivéve abban az esetben, ha óriási újdonságokat vártunk tőle. Túlzás nélkül kijelenthető ugyanis, hogy az utóbbi években megjelent Lego-játékok közül ez hozta magával a legkevesebb újdonságot, lényegében csak finomhangolásokra került sor, illetve az eddig bevett formula tökéletesítésére, amit maximálisan a filmből ismert karakterekre építettek fel.
Lényegében ez adja majd a játék savát és borsát, hiszen a szereplők folyamatos kooperációra lesznek kényszerítve, tehát a rombolás és az akciózás mellett minden egyes pályán meg kell mozgatnunk agytekervényeinket is ahhoz, hogy ráleljünk a továbbjutás kulcsára, amit rendszerint két hős sajátos képességére építettek fel. Nyúlányka például nevéhez hűen képes lesz testének sokszorosára nyúlni, ezáltal olyan dolgokat is elérhetünk vele a pályákon, amelyeket normál esetben nem – a legjobb azonban, amikor tárgyak alakját veszi fel –, de ha egy kis erőre van szükségünk, akkor Mr. Irdatlan segítségét kell kihasználnunk. Mindez talán kliséhalmozásnak tűnik, de a pályaszerkesztés és a hősképességek kihasználása valóban szintet lépett minden korábbi epizódhoz képest, hiszen járjunk akár Elza műhelyében, akár Szilánk szigetén, vagy más filmbéli helyszínen, az első percekben túlzás nélkül alig várjuk majd, hogy milyen kihívásokat sodor elénk az adott pályaszakasz.
A szereplők képességeinek ötvözése, illetve a pályaszerkesztés zsenialitása miatt pedig a Lego The Incredibles hiába nem hoz magával lényegében semmi újdonságot sem, az olyan képességek, mint az alakváltás, a nyúlánkság, az elképesztő sebesség vagy az erőtér alkalmazása igencsak szuper fejtörőket eredményeznek, melyeket élmény teljesíteni. Nyilván egyik kihívás sem lesz túl nehéz, lévén a célközönséget most sem a keményvonalas játékosok jelentik, de ezt leszámítva is kellemes kihívást nyújt majd rálelni a megfelelő karakter-, illetve képességkombinációra.
Mindemellett természetesen bárhol is járunk a gyakran óriási és egyben nyitott helyszíneken, a folyamatos gyűjtögetés mellett megint apró darabokra zúzhatunk szét mindent, hogy még több kockát zsebeljünk be, illetve olyan alkotóelemekhez férjünk hozzá, melyek vagy a továbbjutásban segítenek, vagy lehetőséget adnak valami új eszköz megépítésére, amit sajnos még mindig csak a szokványos módon kivitelezhetünk – a kreativitás mellőzésével.
Bár ismét van kooperatív mód, amivel lényegesen nagyobb élmény a játék, sőt mi több, karakterekből is bődületes mennyiséget szedtek össze a készítők – többségükre még a filmből sem emlékszünk –, azonban hiába az egyedi hősök és képességeik, valamint az új környezet, ha már az első óra után azt érezzük: ezt már láttuk korábban, méghozzá nem is egyszer. A Lego The Incredibles ugyanis sem a műfajt nem találja fel újra, sem a sorozatot nem forradalmasítja, ezáltal megint csak azoknak lehetne ajánlani, akik odáig vannak a legózásért, illetve kedvelik A hihetetlen családot is.
Grafika:
Noha évek óta nem fejlődik drasztikusan a Lego-játékok grafikája, azonban annyit azért mindig hozzátesznek a fejlesztők, hogy egy kicsit szebbnek és modernebbnek lássuk aktuális alkotásaikat. Valami ilyesmi történt a Lego The Incredibles esetében is, ami nem túl szép, kiemelkedőnek végképp nem mondanánk, ellenben az animációk pergősek és látványosak, a pályák pedig hihetetlenül jól berendezettek, egyszerűen élmény végigfuttatni rajtuk a szemünket, ha pedig rombolásra kerül a sor, még kellemesebb élményekben lehet részünk. Az összkép tehát egyben van, hovatovább nagyon kellemesnek tekinthető, amit ráadásul a gépigény jelentősebb módosítása nélkül tudtak megint kivitelezni a fejlesztők.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel a játék gyakorlatilag semmit sem fejlődött elődjeihez mérten, ezért sem a kezelőfelület, sem az irányíthatóság terén nem kell nagy újdonságokra számítanunk tőle. Gyakorlatilag ugyanazok az előnyök és hátrányok várnak benne ránk, így még mindig a kellemetlen kamerakezelést tudnánk kiemelni a sorból, ami gyakran annyira idegesítő, hogy rengeteg ügyességi feladványt csak emiatt rontunk el, mert például nem a megfelelő irányba, vagy nem a jó platformra ugrunk, ami a gyakori feszített tempó miatt hamar felpumpálhatja a vérnyomásunkat.
Játszhatóság: A tartalom tekintetében sem vár ránk túl nagy meglepetés a Lego The Incredibles részéről. A 10-15 órás játékidő ezúttal is meglesz, és bár a történet, valamint a humor tekintetében most egy kicsit gyengébb lett a végeredmény, a kooperatív mód miatt mégis garantáltan elindul még párszor a program az első végigjátszás után, ha van hozzá megfelelő játszópajtásunk.
Intelligencia, nehézség:
Mint minden egyes Lego-játék, úgy természetesen ez sem arról szól, hogy megizzasszon minket a fejtörőkkel vagy a nehéz főellenfelekkel. Éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag nulla kihívás vár ránk a pályákon, ami még tovább nehezíti a dolgunkat, ha a szavatosságról van szó. A Lego The Incredibles ugyanis annyira kiszámítható, hogy dacára a minőségi pályatervezésnek, valamint az újfent jól kitalált fejtörőknek, már az első óra után megunjuk az egészet.
Hangok, zene: Gyakorlatilag ezen a téren találjuk a legkevesebb hiányosságot a játékban, hiszen mind a zenék, mind a szinkronok, de még az effektek többsége is egészen minőségire sikerült. Nagy kár, hogy két értelmes poént nem hallunk a párbeszédek alatt!
Összegzés: Mindent összevetve, hiába ostoroztuk a fentiekben a Lego The Incrediblest több tekintetben is, a játék alapjaiban véve biztosan nem okoz csalódást a sorozat kedvelőinek, hiszen kis túlzással majdnem ugyanazt az élményt kínálja, mint a franchise első részei. Ez pozitívum és negatívum is egyben, hiszen hiába vártunk jelentős újításokat, hiába reménykedtünk abban, hogy ezúttal minden más lesz, gyakorlatilag semmi sem változott a karaktereken és a háttéren kívül. Nem tudjuk, hogy meddig tudja még eladni a Traveller’s Tales sokadik alkalommal is ugyanazt a játékot, de a látottak alapján mi már kongatnánk a vészharangot.
Fejlesztő: TT Fusion
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-760 2,8 GHz-es vagy AMD Athlon X4 740 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 18 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Lego Marvel Super Heroes, Lego Batman 2: DC Super Heroes
Kategória: akció
Újabb Lego-játékkal kényezteti az ismert animációs filmek kedvelőit a Traveller’s Tales, akik ezúttal A hihetetlen család című népszerű szuperhősös mesét állították a középpontba annak érdekében, hogy humoros és interaktív formában idézhessük fel a moziban látottakat. Lego The Incredibles játéktesztünk következik!
Manapság már messze nem olyan nagy esemény egy új Lego-játék megjelenése, mint sok-sok évvel ezelőtt, hiszen a Traveller’s Tales kicsit több mint egy évtizede óriásit robbantott a piacon az olyan címekkel, mint a Lego Star Wars, a Lego Indiana Jones vagy a Lego Batman. Mivel tényleg óriási élmény volt átélni az ismert filmek, könyvek és képregények sajátos megközelítésű adaptációit, könnyedén lenyeltünk egy Harry Potter- vagy egy A Gyűrűk Ura-átiratot, ugyanakkor az elmúlt néhány esztendőben érezhetően megfogyatkozott az érdeklődés a sorozat újabb epizódjai után.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a Lego-játékok rosszul fogynak, illetve senkit sem érdekelnek, de míg egykoron hatalmas izgalmakkal vártuk az újabb bejelentéseket, addig például már csak legyinteni tudtunk a Lego The Incredibles leleplezésekor, mert A hihetetlen család animációs filmként sem volt egy túl nagy eresztés – persze ez ízlés kérdése –, ezáltal elképzelni sem lehetett, hogy milyen egyediséget lenne képes a videojátékok világába vinni. Nyilván nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre megjósoljuk a rutinmunkát, hiszen a Marvel- és a DC-univerzum kifigurázása nélkül talán tudtunk volna örülni egy szuperhősös Lego-játéknak, így azonban egy kicsikét alacsonyabb szinten lángolt a lelkesedésünk.
Mint a Lego The Incredibles megjelenésekor bebizonyosodott: nem véletlenül, hiszen a játék lényegében ugyanazt kínálja, mint például a Lego Marvel's Avengers, mindössze annyi különbséggel, hogy nem Pókember, Thor vagy éppen Amerika kapitány zúz a képernyőn, hanem Mr. Irdatlan, Nyúlányka, Szilánk vagy éppen Fridzsiman, vagyis A hihetetlen család jól ismert karakterei. Hogy tovább súlyosbítsuk a helyzetet, a Traveller’s Tales írói még arra sem voltak képesek, hogy új sztorit írjanak a játékhoz, tehát elkészítsenek egy előzményt, esetleg kibővítsék valamelyik epizódot, inkább a két mozifilm cselekményét dolgozták át minimálisan ahhoz, hogy megfelelő hátteret biztosítsanak a nagy kalandokhoz.
A britektől természetesen már megszoktuk, hogy ez az átvétel azért nem teljes lopás, hiszen önkényesen kihagynak jeleneteket és helyszíneket, ami a fogyaszthatóság tekintetében megbocsátható nekik, de a legnagyobb ütőkártyájuk nem is annyira ez, mint inkább a humoros megközelítés. Ebből most sem lesz hiány, bár csakúgy, mint a közelmúltban megjelent Lego-játékok, egy kicsikét sajnos a The Incredibles is elég ingerszegénynek tűnik ezen a téren. Mintha az írók már nem tudtak volna elegendő poént kitalálni ahhoz, hogy miként figurázzák ki az egyes jeleneteket, illetve karaktereket, tehát a hasfalrengető nevetések most garantáltan kimaradnak majd, de ennek ellenére is tudunk azért jókat mosolyogni, ha olyan a kedvünk. Illetve az sem árt, hogy azért megnézzük előtte a mozifilmet, hiszen megannyi humoros pillanat vagy utalás csak akkor nyer értelmet, amennyiben tudjuk mihez viszonyítani a dolgokat.
A sztori terén tehát ne várjunk túl sokat a Lego The Incrediblestől, de évek óta már nem is ezért szeretjük a sorozatot, sokkal inkább a játékmenet miatt, ami vagy magával ragadja az embert sajátos bájával, vagy olyan távol áll tőle a gyermekded megközelítés miatt, mint az újhagyma az energiaitaltól. Az első két film történetét és ismerős helyszíneit felvonultató alkotás ezen a téren ismét nem okoz csalódást, kivéve abban az esetben, ha óriási újdonságokat vártunk tőle. Túlzás nélkül kijelenthető ugyanis, hogy az utóbbi években megjelent Lego-játékok közül ez hozta magával a legkevesebb újdonságot, lényegében csak finomhangolásokra került sor, illetve az eddig bevett formula tökéletesítésére, amit maximálisan a filmből ismert karakterekre építettek fel.
Lényegében ez adja majd a játék savát és borsát, hiszen a szereplők folyamatos kooperációra lesznek kényszerítve, tehát a rombolás és az akciózás mellett minden egyes pályán meg kell mozgatnunk agytekervényeinket is ahhoz, hogy ráleljünk a továbbjutás kulcsára, amit rendszerint két hős sajátos képességére építettek fel. Nyúlányka például nevéhez hűen képes lesz testének sokszorosára nyúlni, ezáltal olyan dolgokat is elérhetünk vele a pályákon, amelyeket normál esetben nem – a legjobb azonban, amikor tárgyak alakját veszi fel –, de ha egy kis erőre van szükségünk, akkor Mr. Irdatlan segítségét kell kihasználnunk. Mindez talán kliséhalmozásnak tűnik, de a pályaszerkesztés és a hősképességek kihasználása valóban szintet lépett minden korábbi epizódhoz képest, hiszen járjunk akár Elza műhelyében, akár Szilánk szigetén, vagy más filmbéli helyszínen, az első percekben túlzás nélkül alig várjuk majd, hogy milyen kihívásokat sodor elénk az adott pályaszakasz.
A szereplők képességeinek ötvözése, illetve a pályaszerkesztés zsenialitása miatt pedig a Lego The Incredibles hiába nem hoz magával lényegében semmi újdonságot sem, az olyan képességek, mint az alakváltás, a nyúlánkság, az elképesztő sebesség vagy az erőtér alkalmazása igencsak szuper fejtörőket eredményeznek, melyeket élmény teljesíteni. Nyilván egyik kihívás sem lesz túl nehéz, lévén a célközönséget most sem a keményvonalas játékosok jelentik, de ezt leszámítva is kellemes kihívást nyújt majd rálelni a megfelelő karakter-, illetve képességkombinációra.
Mindemellett természetesen bárhol is járunk a gyakran óriási és egyben nyitott helyszíneken, a folyamatos gyűjtögetés mellett megint apró darabokra zúzhatunk szét mindent, hogy még több kockát zsebeljünk be, illetve olyan alkotóelemekhez férjünk hozzá, melyek vagy a továbbjutásban segítenek, vagy lehetőséget adnak valami új eszköz megépítésére, amit sajnos még mindig csak a szokványos módon kivitelezhetünk – a kreativitás mellőzésével.
Bár ismét van kooperatív mód, amivel lényegesen nagyobb élmény a játék, sőt mi több, karakterekből is bődületes mennyiséget szedtek össze a készítők – többségükre még a filmből sem emlékszünk –, azonban hiába az egyedi hősök és képességeik, valamint az új környezet, ha már az első óra után azt érezzük: ezt már láttuk korábban, méghozzá nem is egyszer. A Lego The Incredibles ugyanis sem a műfajt nem találja fel újra, sem a sorozatot nem forradalmasítja, ezáltal megint csak azoknak lehetne ajánlani, akik odáig vannak a legózásért, illetve kedvelik A hihetetlen családot is.
Grafika:
Noha évek óta nem fejlődik drasztikusan a Lego-játékok grafikája, azonban annyit azért mindig hozzátesznek a fejlesztők, hogy egy kicsit szebbnek és modernebbnek lássuk aktuális alkotásaikat. Valami ilyesmi történt a Lego The Incredibles esetében is, ami nem túl szép, kiemelkedőnek végképp nem mondanánk, ellenben az animációk pergősek és látványosak, a pályák pedig hihetetlenül jól berendezettek, egyszerűen élmény végigfuttatni rajtuk a szemünket, ha pedig rombolásra kerül a sor, még kellemesebb élményekben lehet részünk. Az összkép tehát egyben van, hovatovább nagyon kellemesnek tekinthető, amit ráadásul a gépigény jelentősebb módosítása nélkül tudtak megint kivitelezni a fejlesztők.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Mivel a játék gyakorlatilag semmit sem fejlődött elődjeihez mérten, ezért sem a kezelőfelület, sem az irányíthatóság terén nem kell nagy újdonságokra számítanunk tőle. Gyakorlatilag ugyanazok az előnyök és hátrányok várnak benne ránk, így még mindig a kellemetlen kamerakezelést tudnánk kiemelni a sorból, ami gyakran annyira idegesítő, hogy rengeteg ügyességi feladványt csak emiatt rontunk el, mert például nem a megfelelő irányba, vagy nem a jó platformra ugrunk, ami a gyakori feszített tempó miatt hamar felpumpálhatja a vérnyomásunkat.Játszhatóság:
A tartalom tekintetében sem vár ránk túl nagy meglepetés a Lego The Incredibles részéről. A 10-15 órás játékidő ezúttal is meglesz, és bár a történet, valamint a humor tekintetében most egy kicsit gyengébb lett a végeredmény, a kooperatív mód miatt mégis garantáltan elindul még párszor a program az első végigjátszás után, ha van hozzá megfelelő játszópajtásunk.Intelligencia, nehézség:
Mint minden egyes Lego-játék, úgy természetesen ez sem arról szól, hogy megizzasszon minket a fejtörőkkel vagy a nehéz főellenfelekkel. Éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag nulla kihívás vár ránk a pályákon, ami még tovább nehezíti a dolgunkat, ha a szavatosságról van szó. A Lego The Incredibles ugyanis annyira kiszámítható, hogy dacára a minőségi pályatervezésnek, valamint az újfent jól kitalált fejtörőknek, már az első óra után megunjuk az egészet.Hangok, zene:
Gyakorlatilag ezen a téren találjuk a legkevesebb hiányosságot a játékban, hiszen mind a zenék, mind a szinkronok, de még az effektek többsége is egészen minőségire sikerült. Nagy kár, hogy két értelmes poént nem hallunk a párbeszédek alatt!Összegzés:
Mindent összevetve, hiába ostoroztuk a fentiekben a Lego The Incrediblest több tekintetben is, a játék alapjaiban véve biztosan nem okoz csalódást a sorozat kedvelőinek, hiszen kis túlzással majdnem ugyanazt az élményt kínálja, mint a franchise első részei. Ez pozitívum és negatívum is egyben, hiszen hiába vártunk jelentős újításokat, hiába reménykedtünk abban, hogy ezúttal minden más lesz, gyakorlatilag semmi sem változott a karaktereken és a háttéren kívül. Nem tudjuk, hogy meddig tudja még eladni a Traveller’s Tales sokadik alkalommal is ugyanazt a játékot, de a látottak alapján mi már kongatnánk a vészharangot.