Ötvös Tibor
Solo: Egy Star Wars történet - szükségtelen mítoszrombolás
A Disney megmutatta, hogyan kell megcsinálni az eddigi legrosszabb Star Wars filmet és miért nem szabad a kultikus karakterek közelébe engedni őket. A Solo: Egy Star Wars történet a látványt leszámítva minden ponton megbukik.
Hogy tetszett a Solo: Egy Star Wars történet?
A messzi, messzi Galaxis leglazább csempésze önálló filmet, amolyan eredettörténetet kap - szólt a hír a Zsivány Egyes megjelenése után. Ezt sokan kétkedve fogadták, hiszen Han Solo alakja annyira összenőtt Harrison Ford személyével, hogy ezzel elég nagy kockázatot vállalt a Disney. Ráadásul kissé kezd kiégni a Star Wars univerzum is, hiszen míg Az ébredő Erőt egyértelműen elvitte a nosztalgia-faktor a hátán és a Zsivány Egyes, mint az első Star Wars történet is sikerrel mutatkozott be, addig Az utolsó Jedik már teljesen megosztotta a tábort és legalább annyian kaptak hidegrázást tőle, mint amennyien ünnepelték a bátorságát.
A Solo: Egy Star Wars történet keletkezése sem volt egyszerű, hiszen egy, már szinte teljesen elkészült film esetében ritkán cserélik le a rendezőt. A producer Kathleen Kennedy ezt mégis meglépte és menesztette a - hírek szerint túlságosan önjárónak bizonyuló - Phil Lord - Christopher Miller duót, hogy aztán egy megbízható iparos, Ron Howard kerüljön a helyükre. A rendező eleinte elégedetten nyilatkozott a leforgatott jelenetekről, ám végül szinte a teljes filmet újravették. Az eredményt látva jogosan gondolkodhat el azon az egyszeri rajongó, hogy ha ez lett az elfogadott változat, akkor milyen lehetett az első?!
De kezdjük a történetnél - pontosabban kezdeném, ha lenne. Sajnos azonban az univerzum legmenőbb csempészének nem sikerült egy épkézláb sztorit kanyarítani, így túl sokat nem is időznék ezen a ponton. A 120 perc alatt egymás után jönnek az akciók, majd a maradék 10-15 percben hirtelen értelmet akarnak adni az egésznek és egy "csavarral" próbálják fenntartani az érdeklődésünket a folytatás iránt. Mert igen, a Solo arra játszik, hogy majd a második filmben fejtik ki teljesen a karakter történetét. Most ugyanis egy félkész karaktert kapunk, aki egy szerelmes fiatalból egy... nem is tudom pontosan, mivé válik. Ez már csak azért is szégyen, mert a Star Wars könyvek között számtalan olyan akad, mely Han Solo fiatal éveit mutatja be és azok valóban izgalmasak és érdekesek.
Amit viszont mindenképpen ki kell emelni, az a látvány. Szerencsére ezzel nem lesz gondja senkinek, mert folyamatosan megyünk egyik akcióból a másikba. Persze ez hamar unalmassá is válhat, mert bár a Star Wars világának fontos eleme a látvány, de ennél sokkal jobban számítottak mindig is a karakterek és a színészek. És akkor, hogy gyors legyek: Alden Ehrenreich castingja az évtized melléfogása! Egyetlen arca van, nyoma sincs benne Ford laza vagányságának és lezserségének. Szóltak arról is hírek, hogy Alden nem tud színészkedni és ezért a forgatáson tanárt kellett mellé fogadni és a filmet látva ezt simán el is hihetjük. Kellemetlen nézni, ahogy próbál valamilyen félmosollyal sármot kicsikarni magából és kényelmetlenül érezzük magunkat, mikor éppen vagánynak akar tűnni.
És sajnos azt kell mondanom, hogy két karaktert elszámítva senki nem vált be. Az egyik Woody Harrelson, aki képes volt még egy iszákos harcosból is kihozni a maximumot Az éhezők viadalában vagy éppen Oscar-jelölést érően alakítani egy kisvárosi seriffet, addig most láthatóan nem bírt mit kezdeni Solo mentoraként. Paul Bettany is sokat tett már le az asztalra, jót és rosszat egyaránt, és most ismét egy rossz filmbe keveredett. Elméletileg ő lenne itt a főgonosz, de... mindegy, nem is érdemes vele foglalkozni. Sótlan és érdektelen, néha már nevetséges az általa képviselt fenyegetés.
Akit azonban nem lehet nem dicsérni, az a Lando Calrissiant alakító Donald Glover, aki minden vásznon lévő jelenetében ellopja a show-t. Egyetlen pillantásában több lazaság, zsiványság és sárm van, mint a főszereplő egyórás vergődésében összesen. Glover nem is alakítja Calrissiant: ö maga Lando! A színésznek köszönhetően a Solo legalább annyira az ő eredetfilmje, mint a főszereplő csempészé. És ott van még Chewbacca, aki szintén egy imádnivaló figura és meglepő módon a Soloval közös jeleneteik még működnek is. A külföldi kritikák az egekig magasztalták az L3-37 nevet kapott robotcsajt, de az én emlékeimben egy igen idegesítő és abszolút ellenszenves alakként maradt meg a vetítést követően.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy igazából a neveken és az ismert járműveken kívül sok köze nincs a Star Wars univerzumhoz a filmnek. A készítők feltehetően egy csempész-westernt terveztek leforgatni, így a Birodalom amolyan alkalmanként fel-felbukkanó háttérképként van jelen a filmben, a zenék néha megidézik a klasszikus dallamokat, de az Erő is mint olyan, hiányzik. Persze a Zsivány Egyes bemutatta, hogy ezek nélkül is lehet egy remek filmet készíteni, de ahhoz kellenek színészek és történet is.
Sokat lehetne még írni a Solo: Egy Star Wars történet gyengeségeiről, de inkább a jövőbe tekintenék. Aki meg akarja nézni, azt úgysem lehet lebeszélni erről (pedig jobban járna, egy ikon sírját ásták meg éppen) és még talán próbálja is megtalálni az értékelhető pontokat, de ehhez nagyon meg kell majd, hogy izzadjon. A Disney számára pedig talán intő jel lehetne, hogy míg Az utolsó Jedik csak megosztotta a rajongókat, addig a Solo elutasítása már most borítékolható. Ennek tükrében pedig szerintem dobni kellene a tervezett Kenobi filmet, nehogy megint csalódjunk és újabb bálvány dőljön le és talán az évenkénti megjelenéseket sem kellene erőltetni. Inkább várnánk 2-3 évet egy filmre, csak az ne megosztó vagy éppen teljes csőd legyen.
A Solo: Egy Star Wars történet keletkezése sem volt egyszerű, hiszen egy, már szinte teljesen elkészült film esetében ritkán cserélik le a rendezőt. A producer Kathleen Kennedy ezt mégis meglépte és menesztette a - hírek szerint túlságosan önjárónak bizonyuló - Phil Lord - Christopher Miller duót, hogy aztán egy megbízható iparos, Ron Howard kerüljön a helyükre. A rendező eleinte elégedetten nyilatkozott a leforgatott jelenetekről, ám végül szinte a teljes filmet újravették. Az eredményt látva jogosan gondolkodhat el azon az egyszeri rajongó, hogy ha ez lett az elfogadott változat, akkor milyen lehetett az első?!
De kezdjük a történetnél - pontosabban kezdeném, ha lenne. Sajnos azonban az univerzum legmenőbb csempészének nem sikerült egy épkézláb sztorit kanyarítani, így túl sokat nem is időznék ezen a ponton. A 120 perc alatt egymás után jönnek az akciók, majd a maradék 10-15 percben hirtelen értelmet akarnak adni az egésznek és egy "csavarral" próbálják fenntartani az érdeklődésünket a folytatás iránt. Mert igen, a Solo arra játszik, hogy majd a második filmben fejtik ki teljesen a karakter történetét. Most ugyanis egy félkész karaktert kapunk, aki egy szerelmes fiatalból egy... nem is tudom pontosan, mivé válik. Ez már csak azért is szégyen, mert a Star Wars könyvek között számtalan olyan akad, mely Han Solo fiatal éveit mutatja be és azok valóban izgalmasak és érdekesek.
Amit viszont mindenképpen ki kell emelni, az a látvány. Szerencsére ezzel nem lesz gondja senkinek, mert folyamatosan megyünk egyik akcióból a másikba. Persze ez hamar unalmassá is válhat, mert bár a Star Wars világának fontos eleme a látvány, de ennél sokkal jobban számítottak mindig is a karakterek és a színészek. És akkor, hogy gyors legyek: Alden Ehrenreich castingja az évtized melléfogása! Egyetlen arca van, nyoma sincs benne Ford laza vagányságának és lezserségének. Szóltak arról is hírek, hogy Alden nem tud színészkedni és ezért a forgatáson tanárt kellett mellé fogadni és a filmet látva ezt simán el is hihetjük. Kellemetlen nézni, ahogy próbál valamilyen félmosollyal sármot kicsikarni magából és kényelmetlenül érezzük magunkat, mikor éppen vagánynak akar tűnni.
És sajnos azt kell mondanom, hogy két karaktert elszámítva senki nem vált be. Az egyik Woody Harrelson, aki képes volt még egy iszákos harcosból is kihozni a maximumot Az éhezők viadalában vagy éppen Oscar-jelölést érően alakítani egy kisvárosi seriffet, addig most láthatóan nem bírt mit kezdeni Solo mentoraként. Paul Bettany is sokat tett már le az asztalra, jót és rosszat egyaránt, és most ismét egy rossz filmbe keveredett. Elméletileg ő lenne itt a főgonosz, de... mindegy, nem is érdemes vele foglalkozni. Sótlan és érdektelen, néha már nevetséges az általa képviselt fenyegetés.
Akit azonban nem lehet nem dicsérni, az a Lando Calrissiant alakító Donald Glover, aki minden vásznon lévő jelenetében ellopja a show-t. Egyetlen pillantásában több lazaság, zsiványság és sárm van, mint a főszereplő egyórás vergődésében összesen. Glover nem is alakítja Calrissiant: ö maga Lando! A színésznek köszönhetően a Solo legalább annyira az ő eredetfilmje, mint a főszereplő csempészé. És ott van még Chewbacca, aki szintén egy imádnivaló figura és meglepő módon a Soloval közös jeleneteik még működnek is. A külföldi kritikák az egekig magasztalták az L3-37 nevet kapott robotcsajt, de az én emlékeimben egy igen idegesítő és abszolút ellenszenves alakként maradt meg a vetítést követően.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy igazából a neveken és az ismert járműveken kívül sok köze nincs a Star Wars univerzumhoz a filmnek. A készítők feltehetően egy csempész-westernt terveztek leforgatni, így a Birodalom amolyan alkalmanként fel-felbukkanó háttérképként van jelen a filmben, a zenék néha megidézik a klasszikus dallamokat, de az Erő is mint olyan, hiányzik. Persze a Zsivány Egyes bemutatta, hogy ezek nélkül is lehet egy remek filmet készíteni, de ahhoz kellenek színészek és történet is.
Sokat lehetne még írni a Solo: Egy Star Wars történet gyengeségeiről, de inkább a jövőbe tekintenék. Aki meg akarja nézni, azt úgysem lehet lebeszélni erről (pedig jobban járna, egy ikon sírját ásták meg éppen) és még talán próbálja is megtalálni az értékelhető pontokat, de ehhez nagyon meg kell majd, hogy izzadjon. A Disney számára pedig talán intő jel lehetne, hogy míg Az utolsó Jedik csak megosztotta a rajongókat, addig a Solo elutasítása már most borítékolható. Ennek tükrében pedig szerintem dobni kellene a tervezett Kenobi filmet, nehogy megint csalódjunk és újabb bálvány dőljön le és talán az évenkénti megjelenéseket sem kellene erőltetni. Inkább várnánk 2-3 évet egy filmre, csak az ne megosztó vagy éppen teljes csőd legyen.
|
Solo: Egy Star Wars-történet (Solo: A Star Wars Story) szinkronizált, amerikai sci-fi, 139 perc, 2018 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Ron Howard Producer: Kathleen Kennedy, Allison Shearmur Operatőr: Bradford Young Vágó: Chris Dickens, Pietro Scalia Forgatókönyvíró: Jon Kasdan, Lawrence Kasdan, George Lucas Alden Ehrenreich (Han Solo) Emilia Clarke (Qi'Ra) Woody Harrelson (Tobias Beckett) Thandie Newton (Val) Donald Glover (Lando Clarissian) Joonas Suotamo (Chewbacca) Paul Bettany (Dryden Vos) |
