SG.hu
The Forest
Kiadó: Endnight Games
Fejlesztő: Endnight Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium Dual Core E2220 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon X2 7550 processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4830 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,1 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: How to Survive, Don’t Starve
Kategória: belsőnézetes túlélőjáték
Miután több évig volt korai hozzáférésben, az Endnight Games elérhetővé tette a The Forest végleges változatát, amivel megszületett minden idők egyik legjobb túlélőjátéka, melyben nemcsak éhségünkkel és szomjúságunkkal, hanem valami sokkal félelmetesebbel is szembe kell néznünk. Játéktesztünkből mindent kideríthetsz!
Az utóbbi években rendkívüli mértékben megszaporodtak a különféle túlélőjátékok. Voltak ezek között zombikat és szörnyeket felvonultató darabok, de akadtak olyanok is, melyek a legnagyobb realizmust szem előtt tartva csak arra koncentráltak, hogy életben maradjunk a vadonban, esetleg a nagy hidegben. Ezt a két irányvonalat azonban még nem sokan merték ötvözni egymással professzionális minőségben, éppen ezért várták sokan a The Forest megjelenését, mely bár 2014 óta elérhető korai hozzáférésben, azonban a készítők pár nappal ezelőtt elkészültek a végleges változattal, vagyis az összes olyan funkciót megvalósították, amit korábban megálmodtak, illetve megígértek. Bár a játékon ennek ellenére is érezhető, hogy kevés pénzből készült, összességében azonban mégis egy olyan élményt képes garantálni a túlélés megszállottjainak, amihez foghatót korábban még semminek sem sikerült. Hogy mitől olyan egyedi a The Forest? Lássuk!
A játék úgy indul, mint egy átlagos amerikai film, ezáltal hősünk éppen egy repülőgépen utazik, mellette a békésen szunyókáló gyermekével, majd az idilli pillanat hirtelen rémálommá válik, a gép zuhanni kezd, a következő emlékünk pedig, hogy a roncsok között fekszünk, gyermekünk pedig egy különös lény, valamiféle mutáns karjaiban van, aki minden igyekezetünk ellenére meg is lép az aprósággal. Miután egy rövidke ájulást követően magunkhoz térünk, nyoma sincs a kis Timmynek, sőt mi sem festünk túl jól, így rögtön neki is látunk a repülőgép roncsai között kutakodni élelem, víz és egyéb felszerelések után. A legfontosabb dolgokat azonnal bele is pakoljuk a hátizsákunkba, hiszen az öngyújtónk, a baltánk és a túlélési útmutatónk mondhatni mindennek az alapját képezik, noha kezdetben aligha foglalkoztat majd minket, hogy mire használhatnánk őket. Fontosabb cél lobog ugyanis előttünk: megtalálni gyermekünket, amit a legtöbben bizonyára úgy kezdenek el, hogy nekiiramodnak a környék felfedezésének.
Ha megmaradunk a gép roncsainak közelében, akkor ez önmagában nem is rossz ötlet, de biztosak vagyunk abban, hogy a játékosok 99 százaléka az első alkalommal nem húzza majd tovább 20-30 percnél az erdőben, és nem az éhínség vagy a szomjúság okozza majd halálát. Ha ugyanis elég mélyre merészkedünk az egyébként elég kietlen és unalmas vadonban, illetve a rendelkezésünkre álló területen – melynek minden újraindítást követően más részén zuhanunk le a repülővel –, előbb vagy utóbb, de inkább előbb belebotlunk az itt élő mutánsokba, akik egyfajta kannibál törzsként sokkal többen lesznek, mint azt gondolnánk. Ha pedig megláttak minket, azzal menedék és minden egyéb ismeret nélkül rögtön meg is pecsételtük a sorsunkat, ezáltal ha el is tudunk menekülni előlük az első találkozás után, legkésőbb éjszaka revánsot vesznek azért, hogy betolakodtunk a területükre. Bár ilyen esetben nem gyilkolnak le azonnal, előfordulhat az is, hogy lerángatnak minket földalatti barlangrendszereikbe, ahonnan már tényleg nincs sok esélyünk visszatérni a felszínre. Bár csodák azért vannak, de kis öngyújtónk fényénél, legyengülve, számtalan ellenféllel az utunkban csekély az esélye annak, hogy megtaláljunk egy felvezető járatot.
Jöhet tehát egy második próbálkozás, aminek részeként sokkal óvatosabban kezdünk bele az erdő felfedezésébe. Bár a kannibálok folyamatosan ott lesznek a közelünkben, ha elég ügyesek vagyunk, hosszú-hosszú napokat, sőt heteket is eltölthetünk úgy, hogy legfeljebb mi figyeljük őket. Ez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy felerősödjünk, és egy megfelelően szilárd menedéket építsünk magunknak, esetleg más fortélyokat vessünk be a túlélés reményében. Ennek az első lépése azonban mindig az öncélú megoldásokkal kezdődik, vagyis hiába kisfiunk megtalálása a központi cél, először egy erős tábort kell építenünk magunknak, amihez menedékre, valamint tűzre lesz szükségünk. Nyilván kezdetben beérjük majd egy levelekből és ágakból felhúzott kis sátorral is, hiszen ehhez mindössze pár összegyűjtött botocskára és némi avarra lesz szükségünk, azonban később, amikor ráérzünk a favágás művészetére, rönkházakat, sőt hatalmas, biztonságot adó kerítéseket is építhetünk magunknak.
A hátizsákunkban hordott túlélési útmutatónk szerencsére dugig van a legkülönfélébb ötletekkel, melyek segítik az építkezést és az életben maradást, tehát hosszabb távon a legkülönfélébb dolgokat hozhatjuk össze magunknak. Ha például kannibálok nélkül játszunk – akad egy ilyen játékmód is –, akkor hatalmas faházakat húzhatunk fel komplett berendezésekkel, miközben odakint saját kiskertet tartunk fenn, és olyan csapdák, illetve felszerelések birtokosai leszünk, melyekkel már élmény a vadászat. Normál játék során ugyanis a túlélésnek ez a része elég nehézkes. A nyulak ugyanis például kezdetben túl gyorsnak bizonyulnak, ezáltal legfeljebb teknősökkel vagy varánuszokkal, esetleg kisebb madarakkal tudunk próbálkozni, de ezek nem adnak túl sok húst, így egyre nagyobb távolságokat kell megtennünk azért, hogy élelemhez jussunk – ez igaz a gyűjtögethető bogyókra, valamint az építkezéshez szükséges alapanyagokra is –, amivel folyamatosan azt kockáztatjuk, hogy belebotlunk a mutánsokba.
Ez túlzás nélkül elkerülhetetlen egy idő után, azonban csak rajtunk múlik majd, hogy mi lesz ennek a vége. Érdemes a lehető legtovább húzni a találkozást, hiszen ha észrevesznek minket, addig-addig kutakodnak utánunk, amíg ránk nem lelnek. A közös együttélést érdemes elfelejteni, hiszen hiába közelednek felénk óvatosan, látszólag békésen, az első alkalommal garantáltan ránk támadnak, ha tehát észrevettek, azonnal rohanjunk vissza a menedékhez, és készüljünk az éjszakára. Merthogy biztosak lehetünk abban, hogy amint lement a Nap, a teremtmények megkeresnek minket, hiszen sötétben sokkal nagyobb előnyben vannak. Persze trükközhetünk csapdákkal, falakkal, erősebb menedékekkel, nagy tüzekkel, sőt mi több, ha egyet elkaptunk közülük, a maradványainak kifüggesztésével is csökkenthetjük a zaklatások mértékét, de ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba, előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a végzetünkkel. Hogy mit tehetünk ilyenkor? Például azt, hogy mindent hátrahagyunk – vagy visszük, ami mozdítható –, és a pálya másik végébe költözünk, ahol majdnem elölről, ámde sokkal tapasztaltabban kezdünk el mindent.
A The Forest összességében tehát egy meglepően összetettre sikerült, sokoldalú, hatalmas odafigyelést igénylő túlélőjáték, mely rengeteget fejlődött a korai változathoz képest, ezáltal az alapvető mechanizmusok és funkciók nagyszerűen működnek. Minden összefügg mindennel, tényleg érezzük, hogy a sorsunk a mi kezünkben van, és bár helyenként kicsit talán túl szigorú a mesterséges intelligencia, illetve nagyon könnyen el lehet szúrni mindent, de éppen ez a magas szintű kihívás az, ami miatt hihetetlen hangulatot áraszt a játék. A folyamatos feszültség, az állandó kilátástalanság, a rettegés, a felfedezés öröme, valamint a jól betöltött környezet mind-mind kellemessé, túlzás nélkül páratlanná teszik a végeredményt. Persze azért hibátlannak így sem nevezhető az Endnight Games alkotása!
Grafika:
Elég csak ránézni például a megjelenésre, mely bőven hagy maga után kívánnivalót. Bár a látvány nem csúnya, azért érezni a hiányosságokat, legyen szó akár az ellenfelek lemodellezéséről, akár a látótávolságokról, vagy éppen az animációkról. Rendszeresen futhatunk bele például egymásba lógó dolgokba, ami mellett a fizika is elég röhejes – elég csak a favágásra gondolni –, de a grafikai bugoktól sem menekülünk meg. Cserébe az optimalizálással legalább nincsenek gondok, vagyis egy többéves konfiguráción sem lesz probléma a futtatással.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ahhoz mérten, hogy milyen elképesztően sok lehetőségünk lesz a The Forestben, a játék kezelőfelülete és irányítása meglepően egyszerűre sikerült. Minden jól látható helyre került, azonnal egyértelmű, a belső nézetnek hála pedig jól áttekinthető is, miközben az interakciós lehetőségek mindegyike feliratozva van. Bár problémák azért akadnak, így például a favágás néha nehézkes, a vadászat egyenesen botrányos, a harcok pedig teljesen esetlenek – nem is érdemes belebonyolódni –, de ezeket egy kis fintorgással el lehet viselni.
Játszhatóság:
A szavatosság terén meglepően jól vizsgázik a játék, aminek az oka leginkább az, hogy nagyon sokféleképpen megközelíthető, és valóban óriási szabadságot ad a kezünkbe. Ez utóbbi persze néhol logikátlan is, nincs meg benne az a vezető szál, amire támaszkodhatnánk, gyakran érezhetjük magunkat elveszve, hiszen hiába mennek jól például az életben maradáshoz szükséges dolgok, amint találkozunk az első mutánsokkal, azonnal a földbe leszünk döngölve, az önbecsülésünkkel együtt. Jó ötlet volt annak a játékmódnak a beiktatása, melyben ellenfelek nélkül is kipróbálhatjuk a túlélést, hiszen olyan dolgokat tapasztalunk meg itt, amit mutánsokkal körülvéve talán soha nem lenne lehetőségünk. Érdemes is ezzel kezdeni az ismerkedést, ha másért nem, legalább az óriási pálya felfedezésének érdekében.
Intelligencia, nehézség:
Bár túlzás nélkül elképesztően rémisztő, amikor először találkozunk az emberszerű teremtményekkel, összességében azonban a szörnyek jelentik a The Forest keretein belül minden probléma forrását is. Egyrészt rendkívül erőszakosak, nagyon aljas módon támadnak, másrészt esélyünk sincs ellenük, és mivel az összecsapás elkerülhetetlen, hovatovább nincsenek normális eszközeink, amivel megvédhetnénk magunkat – a fegyverek kétségtelenül nagyon hiányoznak –, rögtön újra is indíthatjuk a játékot, ha belefutunk egy kósza törzsbe. A legnagyobb baj azonban, hogy nincs átmenet a laza bázisépítés és túlélés, valamint a szörnyekkel való hadakozás között, míg előbbi ugyanis könnyedén kikapcsolja az embert, utóbbi a teljes kilátástalanságot erőlteti ránk.
Hangok, zene: A szinkronok különösebben nem jellemzők a játékra, hősünk sem beszél magában, ellenben az effektek és az egyéb hanghatások egyenesen zseniálisra sikerültek. Minden kellően realisztikus, a teremtmények előbukkanása pedig bár önmagában is félelmet gerjeszt bennünk, de mindehhez még kapcsolódó zenei aláfestés is párosul, amivel tényleg ránk tudják hozni a frászt a készítők.
Összegzés: A The Forest ugyan korántsem lett egy tökéletes játék, de messze az egyik legjobb és legegyedibb, amit az utóbbi években kaptunk a „túlélő” címkével ellátott szegmensből. Ugyan a technikai megvalósítás hagy maga után némi kívánnivalót, és a különleges teremtményeknek a játékmenetben történt alkalmazása sem lett éppen maradéktalan, azonban minden más tekintetben elképesztően kellemes élmények és nagyszerű hangulat vár ránk, legyen szó akár a túlélési mechanizmusról, akár a horrorisztikus megoldásokról. Kipróbálásra érdemes, de végleges változat ide vagy oda, elég finomhangolásra és extra tartalomra van még szüksége ahhoz, hogy őszintén mosolyogjunk rá.
Fejlesztő: Endnight Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium Dual Core E2220 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon X2 7550 processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4830 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2,1 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: How to Survive, Don’t Starve
Kategória: belsőnézetes túlélőjáték
Miután több évig volt korai hozzáférésben, az Endnight Games elérhetővé tette a The Forest végleges változatát, amivel megszületett minden idők egyik legjobb túlélőjátéka, melyben nemcsak éhségünkkel és szomjúságunkkal, hanem valami sokkal félelmetesebbel is szembe kell néznünk. Játéktesztünkből mindent kideríthetsz!
Az utóbbi években rendkívüli mértékben megszaporodtak a különféle túlélőjátékok. Voltak ezek között zombikat és szörnyeket felvonultató darabok, de akadtak olyanok is, melyek a legnagyobb realizmust szem előtt tartva csak arra koncentráltak, hogy életben maradjunk a vadonban, esetleg a nagy hidegben. Ezt a két irányvonalat azonban még nem sokan merték ötvözni egymással professzionális minőségben, éppen ezért várták sokan a The Forest megjelenését, mely bár 2014 óta elérhető korai hozzáférésben, azonban a készítők pár nappal ezelőtt elkészültek a végleges változattal, vagyis az összes olyan funkciót megvalósították, amit korábban megálmodtak, illetve megígértek. Bár a játékon ennek ellenére is érezhető, hogy kevés pénzből készült, összességében azonban mégis egy olyan élményt képes garantálni a túlélés megszállottjainak, amihez foghatót korábban még semminek sem sikerült. Hogy mitől olyan egyedi a The Forest? Lássuk!
A játék úgy indul, mint egy átlagos amerikai film, ezáltal hősünk éppen egy repülőgépen utazik, mellette a békésen szunyókáló gyermekével, majd az idilli pillanat hirtelen rémálommá válik, a gép zuhanni kezd, a következő emlékünk pedig, hogy a roncsok között fekszünk, gyermekünk pedig egy különös lény, valamiféle mutáns karjaiban van, aki minden igyekezetünk ellenére meg is lép az aprósággal. Miután egy rövidke ájulást követően magunkhoz térünk, nyoma sincs a kis Timmynek, sőt mi sem festünk túl jól, így rögtön neki is látunk a repülőgép roncsai között kutakodni élelem, víz és egyéb felszerelések után. A legfontosabb dolgokat azonnal bele is pakoljuk a hátizsákunkba, hiszen az öngyújtónk, a baltánk és a túlélési útmutatónk mondhatni mindennek az alapját képezik, noha kezdetben aligha foglalkoztat majd minket, hogy mire használhatnánk őket. Fontosabb cél lobog ugyanis előttünk: megtalálni gyermekünket, amit a legtöbben bizonyára úgy kezdenek el, hogy nekiiramodnak a környék felfedezésének.
Ha megmaradunk a gép roncsainak közelében, akkor ez önmagában nem is rossz ötlet, de biztosak vagyunk abban, hogy a játékosok 99 százaléka az első alkalommal nem húzza majd tovább 20-30 percnél az erdőben, és nem az éhínség vagy a szomjúság okozza majd halálát. Ha ugyanis elég mélyre merészkedünk az egyébként elég kietlen és unalmas vadonban, illetve a rendelkezésünkre álló területen – melynek minden újraindítást követően más részén zuhanunk le a repülővel –, előbb vagy utóbb, de inkább előbb belebotlunk az itt élő mutánsokba, akik egyfajta kannibál törzsként sokkal többen lesznek, mint azt gondolnánk. Ha pedig megláttak minket, azzal menedék és minden egyéb ismeret nélkül rögtön meg is pecsételtük a sorsunkat, ezáltal ha el is tudunk menekülni előlük az első találkozás után, legkésőbb éjszaka revánsot vesznek azért, hogy betolakodtunk a területükre. Bár ilyen esetben nem gyilkolnak le azonnal, előfordulhat az is, hogy lerángatnak minket földalatti barlangrendszereikbe, ahonnan már tényleg nincs sok esélyünk visszatérni a felszínre. Bár csodák azért vannak, de kis öngyújtónk fényénél, legyengülve, számtalan ellenféllel az utunkban csekély az esélye annak, hogy megtaláljunk egy felvezető járatot.
Jöhet tehát egy második próbálkozás, aminek részeként sokkal óvatosabban kezdünk bele az erdő felfedezésébe. Bár a kannibálok folyamatosan ott lesznek a közelünkben, ha elég ügyesek vagyunk, hosszú-hosszú napokat, sőt heteket is eltölthetünk úgy, hogy legfeljebb mi figyeljük őket. Ez pedig éppen elegendő ahhoz, hogy felerősödjünk, és egy megfelelően szilárd menedéket építsünk magunknak, esetleg más fortélyokat vessünk be a túlélés reményében. Ennek az első lépése azonban mindig az öncélú megoldásokkal kezdődik, vagyis hiába kisfiunk megtalálása a központi cél, először egy erős tábort kell építenünk magunknak, amihez menedékre, valamint tűzre lesz szükségünk. Nyilván kezdetben beérjük majd egy levelekből és ágakból felhúzott kis sátorral is, hiszen ehhez mindössze pár összegyűjtött botocskára és némi avarra lesz szükségünk, azonban később, amikor ráérzünk a favágás művészetére, rönkházakat, sőt hatalmas, biztonságot adó kerítéseket is építhetünk magunknak.
A hátizsákunkban hordott túlélési útmutatónk szerencsére dugig van a legkülönfélébb ötletekkel, melyek segítik az építkezést és az életben maradást, tehát hosszabb távon a legkülönfélébb dolgokat hozhatjuk össze magunknak. Ha például kannibálok nélkül játszunk – akad egy ilyen játékmód is –, akkor hatalmas faházakat húzhatunk fel komplett berendezésekkel, miközben odakint saját kiskertet tartunk fenn, és olyan csapdák, illetve felszerelések birtokosai leszünk, melyekkel már élmény a vadászat. Normál játék során ugyanis a túlélésnek ez a része elég nehézkes. A nyulak ugyanis például kezdetben túl gyorsnak bizonyulnak, ezáltal legfeljebb teknősökkel vagy varánuszokkal, esetleg kisebb madarakkal tudunk próbálkozni, de ezek nem adnak túl sok húst, így egyre nagyobb távolságokat kell megtennünk azért, hogy élelemhez jussunk – ez igaz a gyűjtögethető bogyókra, valamint az építkezéshez szükséges alapanyagokra is –, amivel folyamatosan azt kockáztatjuk, hogy belebotlunk a mutánsokba.
Ez túlzás nélkül elkerülhetetlen egy idő után, azonban csak rajtunk múlik majd, hogy mi lesz ennek a vége. Érdemes a lehető legtovább húzni a találkozást, hiszen ha észrevesznek minket, addig-addig kutakodnak utánunk, amíg ránk nem lelnek. A közös együttélést érdemes elfelejteni, hiszen hiába közelednek felénk óvatosan, látszólag békésen, az első alkalommal garantáltan ránk támadnak, ha tehát észrevettek, azonnal rohanjunk vissza a menedékhez, és készüljünk az éjszakára. Merthogy biztosak lehetünk abban, hogy amint lement a Nap, a teremtmények megkeresnek minket, hiszen sötétben sokkal nagyobb előnyben vannak. Persze trükközhetünk csapdákkal, falakkal, erősebb menedékekkel, nagy tüzekkel, sőt mi több, ha egyet elkaptunk közülük, a maradványainak kifüggesztésével is csökkenthetjük a zaklatások mértékét, de ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba, előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a végzetünkkel. Hogy mit tehetünk ilyenkor? Például azt, hogy mindent hátrahagyunk – vagy visszük, ami mozdítható –, és a pálya másik végébe költözünk, ahol majdnem elölről, ámde sokkal tapasztaltabban kezdünk el mindent.
A The Forest összességében tehát egy meglepően összetettre sikerült, sokoldalú, hatalmas odafigyelést igénylő túlélőjáték, mely rengeteget fejlődött a korai változathoz képest, ezáltal az alapvető mechanizmusok és funkciók nagyszerűen működnek. Minden összefügg mindennel, tényleg érezzük, hogy a sorsunk a mi kezünkben van, és bár helyenként kicsit talán túl szigorú a mesterséges intelligencia, illetve nagyon könnyen el lehet szúrni mindent, de éppen ez a magas szintű kihívás az, ami miatt hihetetlen hangulatot áraszt a játék. A folyamatos feszültség, az állandó kilátástalanság, a rettegés, a felfedezés öröme, valamint a jól betöltött környezet mind-mind kellemessé, túlzás nélkül páratlanná teszik a végeredményt. Persze azért hibátlannak így sem nevezhető az Endnight Games alkotása!
Grafika:
Elég csak ránézni például a megjelenésre, mely bőven hagy maga után kívánnivalót. Bár a látvány nem csúnya, azért érezni a hiányosságokat, legyen szó akár az ellenfelek lemodellezéséről, akár a látótávolságokról, vagy éppen az animációkról. Rendszeresen futhatunk bele például egymásba lógó dolgokba, ami mellett a fizika is elég röhejes – elég csak a favágásra gondolni –, de a grafikai bugoktól sem menekülünk meg. Cserébe az optimalizálással legalább nincsenek gondok, vagyis egy többéves konfiguráción sem lesz probléma a futtatással.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Ahhoz mérten, hogy milyen elképesztően sok lehetőségünk lesz a The Forestben, a játék kezelőfelülete és irányítása meglepően egyszerűre sikerült. Minden jól látható helyre került, azonnal egyértelmű, a belső nézetnek hála pedig jól áttekinthető is, miközben az interakciós lehetőségek mindegyike feliratozva van. Bár problémák azért akadnak, így például a favágás néha nehézkes, a vadászat egyenesen botrányos, a harcok pedig teljesen esetlenek – nem is érdemes belebonyolódni –, de ezeket egy kis fintorgással el lehet viselni.Játszhatóság:
A szavatosság terén meglepően jól vizsgázik a játék, aminek az oka leginkább az, hogy nagyon sokféleképpen megközelíthető, és valóban óriási szabadságot ad a kezünkbe. Ez utóbbi persze néhol logikátlan is, nincs meg benne az a vezető szál, amire támaszkodhatnánk, gyakran érezhetjük magunkat elveszve, hiszen hiába mennek jól például az életben maradáshoz szükséges dolgok, amint találkozunk az első mutánsokkal, azonnal a földbe leszünk döngölve, az önbecsülésünkkel együtt. Jó ötlet volt annak a játékmódnak a beiktatása, melyben ellenfelek nélkül is kipróbálhatjuk a túlélést, hiszen olyan dolgokat tapasztalunk meg itt, amit mutánsokkal körülvéve talán soha nem lenne lehetőségünk. Érdemes is ezzel kezdeni az ismerkedést, ha másért nem, legalább az óriási pálya felfedezésének érdekében.Intelligencia, nehézség:
Bár túlzás nélkül elképesztően rémisztő, amikor először találkozunk az emberszerű teremtményekkel, összességében azonban a szörnyek jelentik a The Forest keretein belül minden probléma forrását is. Egyrészt rendkívül erőszakosak, nagyon aljas módon támadnak, másrészt esélyünk sincs ellenük, és mivel az összecsapás elkerülhetetlen, hovatovább nincsenek normális eszközeink, amivel megvédhetnénk magunkat – a fegyverek kétségtelenül nagyon hiányoznak –, rögtön újra is indíthatjuk a játékot, ha belefutunk egy kósza törzsbe. A legnagyobb baj azonban, hogy nincs átmenet a laza bázisépítés és túlélés, valamint a szörnyekkel való hadakozás között, míg előbbi ugyanis könnyedén kikapcsolja az embert, utóbbi a teljes kilátástalanságot erőlteti ránk. Hangok, zene:
A szinkronok különösebben nem jellemzők a játékra, hősünk sem beszél magában, ellenben az effektek és az egyéb hanghatások egyenesen zseniálisra sikerültek. Minden kellően realisztikus, a teremtmények előbukkanása pedig bár önmagában is félelmet gerjeszt bennünk, de mindehhez még kapcsolódó zenei aláfestés is párosul, amivel tényleg ránk tudják hozni a frászt a készítők.Összegzés:
A The Forest ugyan korántsem lett egy tökéletes játék, de messze az egyik legjobb és legegyedibb, amit az utóbbi években kaptunk a „túlélő” címkével ellátott szegmensből. Ugyan a technikai megvalósítás hagy maga után némi kívánnivalót, és a különleges teremtményeknek a játékmenetben történt alkalmazása sem lett éppen maradéktalan, azonban minden más tekintetben elképesztően kellemes élmények és nagyszerű hangulat vár ránk, legyen szó akár a túlélési mechanizmusról, akár a horrorisztikus megoldásokról. Kipróbálásra érdemes, de végleges változat ide vagy oda, elég finomhangolásra és extra tartalomra van még szüksége ahhoz, hogy őszintén mosolyogjunk rá.