Ötvös Tibor
A bosszú - brutális #metoo
A bosszú egy vérbeli B-kategóriás film, melyből láttunk már jó párat, ám a főszereplő Matilda Anna Ingrid Lutz miatt mindenképpen érdemes megnézni. És persze a brutalitása is lenyűgöző lehet.
Hogy tetszett A bosszú?
A Köpök a sírodra élesztette fel az "erőszak és bosszú" műfajt, mely azóta kapott elég sok darabot. Az utolsó ház balra talán a legismertebb és ezen filmek igazából mind ugyanarról szólnak: adott egy rosszul elsült buli/szex, melynek a végén az áldozatot többen is halottnak gondolják. Ő azonban visszatér és mindenkit kinyír szépen egyesével. Ezek a filmek idővel szép lassan kultikus státuszt érnek el és a franciák sem akartak kimaradni a jóból: elkészült a sokat mondó A bosszú.
Adott egy sokat bevállaló csaj, Jen, aki a hétvégéjét a nős pasijával tölti, távol a civilizációtól. Mikor megérkezik az egyébként gazdag hapsi két barátja, kicsit eldurvul a buli és a vége egy nemi erőszak lesz. Jen "párja" támogatását várja, aki azonban, féltve a házasságát, inkább a lány kiiktatása mellett dönt. Persze Jen nem hal meg és bosszút esküszik a három férfin. Egyszerű, mint a faék, de az ilyen filmek inkább a megvalósításukban tudnak egyediek lenni. És szerencsére A bosszú nem is vall szégyent ezen a területen.
Kezdjük rögtön azzal a ténnyel, hogy a rendező-forgatókönyvíró Coralie Fargeat első alkalommal állt a kamera mögé és rögtön egy nagyon nyers és brutális filmet hozott össze. Az első "szex" nagyon kemény, nem az a finomkodós fajta és egy pillanatig még az is eszünkbe juthat, hogy Jen saját magának köszönheti a sorsát. Ez egyébként hiba is, hiszen a szkript nem ad időt és teret a főhősnek ahhoz, hogy megkedveljük vagy legalább ne legyen ellenszenves. Így sajnos Jen nem lopja magát a szívünkbe a viselkedésével és igazából csak a brutális erőszak és gyilkossági kísérlet után tudunk együtt érezni vele.
Ehhez azonban szükség van a főszereplő, Matilda Anna Ingrid Lutz lenyűgöző és ellentmondásos játékára is. Mint már említettem, eleinte egy tipikus "főnök macája" szerepet tölt be, akit feltehetően az összes kolléganője szíve szerint megtépne. Majd a könnyű vérű nőt hozza, mikor flörtöl későbbi erőszakolóival és végül a megtört, megalázott, de bosszúra szomjas amazonban teljesedik ki a karaktere. Sajnos a többieknek, ennek köszönhetően viszonylag kicsi szerep jutott és nem igazán ismerjük meg őket, de valójában nem is volt ilyen szándéka a rendezőnőnek. A férfiak itt a film feléig a helyi kiskirályok szerepében tetszelegnek, majd "áldozatokká" válnak.
Mindenesetre azért akadnak bőven érdekes dolgok is A bosszúban - negatív értelemben. A folyamatosan belengetett természetfeletti vonal sajnos nem teljesedik ki, ezért pedig elég nagy kár. A vér alkalmanként már túl sok (mintha minden szereplő több száz litert hordana magában), a cselekmény is elég kiszámítható és persze a történet is nagyon egyszerű. De aki kicsit is rajong a revenge-filmekért, az nagyon jól szórakozik majd A bosszún is. A franciák májusban már második alkalommal mutatják meg (az Egy lélegzetnyire is izgalmas kis kalandot kínál), hogy képesek korrekt filmeket készíteni és a szememben jóvá is tették a Taxi 5 által okozott csalódást.
Adott egy sokat bevállaló csaj, Jen, aki a hétvégéjét a nős pasijával tölti, távol a civilizációtól. Mikor megérkezik az egyébként gazdag hapsi két barátja, kicsit eldurvul a buli és a vége egy nemi erőszak lesz. Jen "párja" támogatását várja, aki azonban, féltve a házasságát, inkább a lány kiiktatása mellett dönt. Persze Jen nem hal meg és bosszút esküszik a három férfin. Egyszerű, mint a faék, de az ilyen filmek inkább a megvalósításukban tudnak egyediek lenni. És szerencsére A bosszú nem is vall szégyent ezen a területen.
Kezdjük rögtön azzal a ténnyel, hogy a rendező-forgatókönyvíró Coralie Fargeat első alkalommal állt a kamera mögé és rögtön egy nagyon nyers és brutális filmet hozott össze. Az első "szex" nagyon kemény, nem az a finomkodós fajta és egy pillanatig még az is eszünkbe juthat, hogy Jen saját magának köszönheti a sorsát. Ez egyébként hiba is, hiszen a szkript nem ad időt és teret a főhősnek ahhoz, hogy megkedveljük vagy legalább ne legyen ellenszenves. Így sajnos Jen nem lopja magát a szívünkbe a viselkedésével és igazából csak a brutális erőszak és gyilkossági kísérlet után tudunk együtt érezni vele.
Ehhez azonban szükség van a főszereplő, Matilda Anna Ingrid Lutz lenyűgöző és ellentmondásos játékára is. Mint már említettem, eleinte egy tipikus "főnök macája" szerepet tölt be, akit feltehetően az összes kolléganője szíve szerint megtépne. Majd a könnyű vérű nőt hozza, mikor flörtöl későbbi erőszakolóival és végül a megtört, megalázott, de bosszúra szomjas amazonban teljesedik ki a karaktere. Sajnos a többieknek, ennek köszönhetően viszonylag kicsi szerep jutott és nem igazán ismerjük meg őket, de valójában nem is volt ilyen szándéka a rendezőnőnek. A férfiak itt a film feléig a helyi kiskirályok szerepében tetszelegnek, majd "áldozatokká" válnak.
Mindenesetre azért akadnak bőven érdekes dolgok is A bosszúban - negatív értelemben. A folyamatosan belengetett természetfeletti vonal sajnos nem teljesedik ki, ezért pedig elég nagy kár. A vér alkalmanként már túl sok (mintha minden szereplő több száz litert hordana magában), a cselekmény is elég kiszámítható és persze a történet is nagyon egyszerű. De aki kicsit is rajong a revenge-filmekért, az nagyon jól szórakozik majd A bosszún is. A franciák májusban már második alkalommal mutatják meg (az Egy lélegzetnyire is izgalmas kis kalandot kínál), hogy képesek korrekt filmeket készíteni és a szememben jóvá is tették a Taxi 5 által okozott csalódást.
|
A bosszú (Revenge) francia akcióthriller, 108 perc, 2017 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Coralie Fargeat Operatőr: Robrecht Heyvaert Vágó: Coralie Fargeat, Bruno Safar Forgatókönyvíró: Coralie Fargeat Matilda Anna Ingrid Lutz (Jen) Kevin Janssens (Richard) Vincent Colombe (Stan) |
