Gyurkity Péter
Atomreaktort tesztelt a NASA
Ezt hosszabb küldetéseknél használnák, hogy biztosítva legyen az áramellátás.
Az atomenergia évtizedek óta jelen van az űrkutatás területén, hiszen itt a Voyager-űrszondák és a Curiosity marsjáró is RTG-technológiára (radioizotópos termoelektromos generátor) támaszkodik – előbbiek több, mint 40 év után is üzeneteket küldenek vissza a Földre, míg utóbbi immár hatodik éve száguldozik a Mars felszínén, további kutatásokat végezve. Ez a természetes bomlásból származó hőt hasznosítja, azt elektromos árammá alakítják át. A NASA most egy nagyobb reaktoron dolgozik, amely hosszabb emberi küldetéseknél jöhet majd jól.
Az ügynökség által közzétett bejelentés szerint a Kilopower Reactor Using Stirling Technology (KRUSTY) névre keresztelt reaktor több előnyt is kínál. A megszokottnál nagyobb egység kereken 1 kilowattot biztosítana az akár a Mars felszínén hosszabb ideig tevékenykedő űrhajósok számára, ezt pedig ezúttal nem passzív bomlásra, hanem aktív fisszióra támaszkodva tenné, méghozzá önmagát szabályozva, hiszen itt nem lesz mindig jelen az ehhez szükséges személyzet. Az akár 10 éven át működtetni kívánt reaktor egy része a felszín alá lenne beásva, az űrhajósokat pedig ellátnák az esetleges sugárzás elleni védelemmel, bár itt nem lenne radioaktív hűtőfolyadék, a mag hőmérsékletét pedig automatikusan szabályoznák, elkerülve a túlmelegedést.
Mivel az RTG-vel ellentétben a folyamatos működés nem eleve elrendeltetett, a fellövést és az utazást végigaludhatná a reaktor, amely csak a felszínen való elhelyezkedés után kapcsolna be. A rendszer egy termosztáthoz hasonlóan működik, az önszabályozás itt nagyon fontos szempont, az eddigi tesztek során pedig nagyon is jó eredményt kaptak, hiszen a sorrendben harmadik, immár a beüzemelést és 28 órán keresztüli használatot is magába foglaló kísérlet szintén nem jelzett gondokat. A beindulás és a teljes kapacitáson való üzemelés jól ment, semmilyen komolyabb akadályra nem bukkantak, bár azt kizárólag számításokkal tudták csak igazolni, hogy kikapcsolt állapotban nem fordulhat elő nagyobb katasztrófa a fellövés esetleges kudarcánál.
A prototípushoz képest változtatni fognak a végleges példányokon, itt azonban még szükség lesz a repülés közbeni tesztekre is – ezen repüléseket egyelőre csak tervezik.
Az atomenergia évtizedek óta jelen van az űrkutatás területén, hiszen itt a Voyager-űrszondák és a Curiosity marsjáró is RTG-technológiára (radioizotópos termoelektromos generátor) támaszkodik – előbbiek több, mint 40 év után is üzeneteket küldenek vissza a Földre, míg utóbbi immár hatodik éve száguldozik a Mars felszínén, további kutatásokat végezve. Ez a természetes bomlásból származó hőt hasznosítja, azt elektromos árammá alakítják át. A NASA most egy nagyobb reaktoron dolgozik, amely hosszabb emberi küldetéseknél jöhet majd jól.
Az ügynökség által közzétett bejelentés szerint a Kilopower Reactor Using Stirling Technology (KRUSTY) névre keresztelt reaktor több előnyt is kínál. A megszokottnál nagyobb egység kereken 1 kilowattot biztosítana az akár a Mars felszínén hosszabb ideig tevékenykedő űrhajósok számára, ezt pedig ezúttal nem passzív bomlásra, hanem aktív fisszióra támaszkodva tenné, méghozzá önmagát szabályozva, hiszen itt nem lesz mindig jelen az ehhez szükséges személyzet. Az akár 10 éven át működtetni kívánt reaktor egy része a felszín alá lenne beásva, az űrhajósokat pedig ellátnák az esetleges sugárzás elleni védelemmel, bár itt nem lenne radioaktív hűtőfolyadék, a mag hőmérsékletét pedig automatikusan szabályoznák, elkerülve a túlmelegedést.
Mivel az RTG-vel ellentétben a folyamatos működés nem eleve elrendeltetett, a fellövést és az utazást végigaludhatná a reaktor, amely csak a felszínen való elhelyezkedés után kapcsolna be. A rendszer egy termosztáthoz hasonlóan működik, az önszabályozás itt nagyon fontos szempont, az eddigi tesztek során pedig nagyon is jó eredményt kaptak, hiszen a sorrendben harmadik, immár a beüzemelést és 28 órán keresztüli használatot is magába foglaló kísérlet szintén nem jelzett gondokat. A beindulás és a teljes kapacitáson való üzemelés jól ment, semmilyen komolyabb akadályra nem bukkantak, bár azt kizárólag számításokkal tudták csak igazolni, hogy kikapcsolt állapotban nem fordulhat elő nagyobb katasztrófa a fellövés esetleges kudarcánál.
A prototípushoz képest változtatni fognak a végleges példányokon, itt azonban még szükség lesz a repülés közbeni tesztekre is – ezen repüléseket egyelőre csak tervezik.