SG.hu
Far Cry 5
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700K 4-Core 4 GHz-es vagy AMD Ryzen R7 1700X processzor, Nvidia GeForce GTX 1080 vagy ATI Radeon RX Vega 56 8GB grafikus kártya, 16 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Újabb epizóddal gyarapodott a Ubisoft népszerű Far Cry-sorozata, mely ötödik alkalommal sem tudott sokat hozzátenni az eddig ismert játékmenethez, de a finomhangolásokkal, a minden eddiginél őrültebb főellenféllel és a kitűnő koncepcióval mégis képes lehet meggyőzni a rajongókat. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Az utóbbi években a Far Cry-sorozaról elmondható, hogy a Ubisoft folyamatos útkeresésben volt vele. A felemásra sikerült második részt követő Far Cry 3 ugyanis kijelölt egy olyan irányt, amit igazán megkedveltek a rajongók, hiszen minden téren követendő példa volt, azonban sikerét valamiért mégsem tudták teljesen reprodukálni a negyedik epizóddal. Persze Vaas és Pagan Min nevét örökre megjegyeztük, azonban érezhetően zsákutcába értek a fejlesztők, hiszen a Far Cry Primal hiába volt a maga nemében kiváló, azért sokan mégsem tudtak mit kezdeni az ősemberes koncepcióval.
A franchise tehát könyörgött a megújulásért, amihez nemcsak egy teljesen új környezetre, hanem újabb megjegyezhető ellenfelekre is szükségük volt a fejlesztőknek, és bár pont ezen a téren elég gyengék mostanában a Ubisoft játékai, ellenben a Far Cry 5 minden téren képes volt maradandót alkotni. Mindez már a megjelenés előtt nyilvánvalóvá vált, hiszen Seed atya karaktere rögtön beleivódott az emlékeinkbe, és ha belecsapunk a játékba, garantáltan soha nem is felejtjük el a vele és testvéreivel folytatott csatározást.
Természetesen a Far Cry 5-öt ezúttal sem a története miatt zárjuk majd a szívünkbe, hiszen ezen a téren erősen defektes a játék, ellenben túlzás nélkül zseniálisan kidolgozott az alapkoncepció, így hiába nem történik majd 30-40 órán át konkrétan semmi, a háttér annyira szerethető, hogy az szépen hajt minket előre. A központi szereplők ezúttal a Seed testvérek, élükön Joseph atyával, aki az amerikai Montana vidékét lemintázó fiktív Hope megyében képes volt arra, hogy testvérei társaságában egy kis erőszakkal és némi meggyőzéssel maga mellé állítsa a lakosokat, menedéket és útmutatást ígérve nekik a világvégétől.
Az Eden's Gate névre hallgató csoportosulás vasmarokkal védi és óvja mindazt, amit felépített, az ellenállást csúnyán megtorolják, hol megfélemlítéssel, hol fegyverekkel, ha éppen szükség van rá. Egy olyan fiktív amerikai thriller bontakozik ki tehát a szemünk előtt, amely elképesztő módon mindvégig képes hihetőnek maradni, és ez adja a Far Cry 5 egyik nagy erősségét, hiszen folyamatosan azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy ez az egész akár velünk is megtörténhet. Hogy a hatóságoknak nem szúr szemet egy ilyen önjelölt diktatúra felépülése? Dehogynem, és itt jövünk mi a képbe!
Hope megyében ugyanis bár rendkívül veszélyes ellenállást tanúsítani, azért megvannak még azok, akik így vagy úgy, de megpróbálnak szembeszállni a Seed testvérek szektájával. A történet indításakor hősünk oldalán a rendőrséggel karöltve próbálunk meg lecsapni Joseph Seedre, azonban a rajtaütés rosszul sikerül, társaink pedig fogságba esnek, nekünk viszont csodával határos módon sikerül megmenekülnünk. Ebben azonban nagy szerepet vállal a helyi ellenállás vezetője, Richard „Dutch” Roosevelt, aki nemcsak megment minket a gonosztól, hanem kezünkbe adja a lehetőséget, aminek részeként segíthetünk társainkon, mindeközben pedig a megyét is megszabadíthatjuk az őrültektől. Ehhez csupán el kell tennünk láb alól a négy testvért, ami nem lesz éppen sétagalopp, tekintve hogy egy kisebb magánhadsereg őrzi őket.
Ha úgy döntünk, hogy vállunkra vesszük a helyiek sorsát, a sorozat történetében először lehetőségünk nyílik megalkotni saját karakterünket egy kissé felületes szerkesztővel, aminek során nemcsak megjelenésünket, hanem ruháinkat is kiválogathatjuk, noha ennek nem sok értelme lesz, hiszen a belső nézetű megvalósítás nem változott, vagyis rózsaszín tütüben is harcba küldhetjük magunkat, úgysem látjuk majd. Persze ezt leszámítva azért elég sok lehetőséget ad a Far Cry 5 arra, hogy öltözködjünk, ez a hihetetlenül részletes kidolgozottság pedig minden téren visszaköszön – a sztorit leszámítva –, de a leginkább túlzás nélkül a megalkotott világ tekintetében.
Montana ugyanis elképesztően varázslatosan és élethűen fest a játékban, egyszerűen csodálatosak az erdők, a virágos rétek, a lepukkant kistelepülések, a farmok, egyszóval a Ubisoft alaposan kifeszítette a határokat, hiszen olyan realisztikus lett a végeredmény, hogy szinte már képesek vagyunk elképzelni a kapcsolódó szagokat is a látvány mellé. A világ egyébként félelmetesen nagyra sikeredett, hovatovább a fejlesztők igencsak ügyeltek a változatosságra, hiszen az Atyát leszámítva a három testvér egy-egy külön régió felett uralkodik majd.
Hogy melyikük területére tévedünk, és kivel húzunk ujjat először, az csak rajtunk múlik, de a farmoktól hemzsegő Holland Valley vidékén találhatjuk John Seedet, aki jól lefeji a helyi gazdák hasznát, miközben arra kényszeríti őket, hogy az étel szempontjából se szenvedjen hiányt a szekta. Északon vert tanyát Jacob, a Seed klán legidősebb testvére, aki egykori háborús veteránként talán a legkeményebb dió lesz hármójuk közül, hiszen egyrészt elképesztően szívós fickó, másrészt vannak speciálisan képzett egységei, de mivel az ő környéke a legszebb – a vadakban gazdag erdőivel és hegyeivel –, ezért bizonyára sokan sétálnak bele elsőként a csapdájába.
A sorban az utolsó Faith, aki a család egyetlen nőjeként a Hebane folyó környékén vert tanyát, és lényegében a droglaborok felügyeletét végzi, hiszen a szekta nemcsak tagjainak kínál ajzószereket, hanem jövedelmüket is kiegészítik vele. A szemrevaló hölgy egyébiránt a kétszínűség megtestesítője, hiszen a bájos arc mögött bizony vérbeli őrület tombol. Őket fogja közre Joseph Seed, az Atya, a főkolompos, akivel csak akkor mérhetjük össze majd a tudásunkat, ha három testvérét leütöttük a sakktábláról, és annyira kihoztuk a sodrából, hogy mindent elkövet azért, hogy eltakarítson minket az útból.
Míg tehát a koncepció terén a Far Cry 5 rengeteget változott, a játékmenet szempontjából ilyen drasztikus módosításokról nem tudunk beszámolni, ami persze nem is olyan nagy baj, hiszen ezen a téren nem volt nagy gond korábban sem. Ennek megfelelően egy óriási szabadsággal átitatott belső nézetes akciózás vár ránk, melyben oda megyünk és azt a feladatot oldjuk meg, amelyik nekünk a legszimpatikusabb. Lesznek fő és mellékes teendőink, elképesztően sokféle járművet vezethetünk – még légi harcokba is bonyolódhatunk –, fejleszthetjük karakterünket, craftolhatunk, miközben a központi elem mindvégig a harc lesz.
Bár a küldetések változatosságára nem panaszkodhatunk, hiszen a körítés itt is nagyszerű, azonban sokaknak talán fárasztó lesz, hogy hiába akarunk vadászni, vagy leülni egy tóparti horgászatra, esetleg csak kocsikázni vagy quadozni a vadonban, netán kaszkadőrmutatványokat bemutatni, alig tudunk két lépést megtenni úgy, hogy ne ütközzünk ellenfelekbe. Ez pedig gyakran igencsak frusztráló lesz, pláne úgy, hogy nem csak a főhadiszállások közelében futunk bele rendszeresen őrjáratokba. Apropó főhadiszállások, ezek megtámadása és felszámolása továbbra is központi szerepet tölt majd be, azonban most szerencsére nem klónhelyszínek várnak ránk, hanem minden esetben teljesen egyedi bázisok.
Az elhangzottakon felül természetesen órákig lehetne sorolni, hogy milyen változatos dolgokat tudunk gyűjtögetni az óriási helyszíneken, hogy milyen sok NPC-vel ismerkedhetünk össze, hogy változatos társakat fogadhatunk magunk mellé a küzdelmekhez, hogy a tornyok megmászása végre nem lényeges a területek felfedezéséhez, azonban ezek többnyire csak kellemesen nyugtázható finomhangolások lettek. Kivéve talán négylábú barátunk megjelenését, akinek végre valóban van értelme, hiszen ha másra nem is jó, legalább mindig lábhoz teszi a legújabb fegyvereket. Sőt mi több, most sem kell majd lemondanunk a Far Cry 5 esetében a különféle többjátékos lehetőségekről és a kooperatív mókáról, így aki mások társaságában akar lövöldözni, az most is megtalálja számításait.
Grafika:
Noha jelentős előrelépés a grafika terén nem történt az előző két részhez mérten, de azért a finomításoknak köszönhetően főként a csodaszép montanai tájak egészen elképesztően festenek, színesek, betöltöttek, és akár az erdőket, akár a kisebb településeket járjuk, teljesen hihetőnek érezzük az egészet. Bár a járművek kidolgozottsága – főként a belső nézet esetében – elég fapados, és odakint is gyakran belefuthatunk alacsonyabb felbontású textúrákba, de a Far Cry 5 tipikusan olyan alkotás, hogy nem szabad külön-külön vizsgálgatni a megjelenés szempontjából, kizárólag egyben. Összességében pedig nagyon jól fest, ráadásul az optimalizálással kapcsolatban sem panaszkodhatunk, ha ugyanis elfutott korábban a Far Cry Primal, akkor ezzel sem lesz különösebb gondunk, maximum némi kompromisszumot kell kötnünk.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Gyakorlatilag ugyanaz a kezelőfelület vár ránk a játékban, mint a korábbi részekben, így ezen a téren nem sok újdonság vár ránk, mint ahogyan például a járművek vezetésével kapcsolatban sem, melyek továbbra is kimerítik az árkád viselkedés fogalmát. Minden más tekintetben – legyen szó akár a lövöldözésekről, akár a különféle mini-játékokról – a Far Cry 5 a szokásosan magas színvonalat hozza.
Játszhatóság: Bár a sztorin viszonylag gyorsan végig tudjuk verekedni magunkat, de ehhez is szükségünk lesz legalább 15-20 órára, és akkor tényleg csak rohanunk egyik küldetéstől a másikig. A játék igazi ízét azonban a mellékes teendők, a különféle elfoglaltságok, a felfedezés örömei adják, és akkor a többjátékos lehetőségekről még nem is beszéltünk, tehát a szavatosság terén nincs okunk aggodalomra.
Intelligencia, nehézség:
A nehézség terén ugyan nem sok negatívumot róhatunk fel a Far Cry 5-nek – hacsak azt nem, hogy az első egy-két órát leszámítva már-már túl könnyen teljesíthetők a feladatok, ellenben a mesterséges intelligenciával kapcsolatban már találunk hiányosságokat. Az ellenfelek ugyanis túl gyakran produkálnak vadkacsa-effektust, ritkán gondolkodnak valódi ember módjára, és pontosan azokat a hibákat követik el, illetve olyan hiányosságoktól szenvednek, mint annak idején a Far Cry 4 harcosai. A programozott értelem leginkább szembetűnő hibái azonban nem is annyira a szemben álló felek esetében buknak ki, sokkal inkább abban az esetben, ha csapattársakat fogadunk magunk mellé. Gyakran megmosolyogtató lesz a végeredmény!
Hangok, zene: A hangok és a zenék tekintetében igencsak jóra sikerült a Far Cry 5. A fegyverek és a járművek élethű hanghatásokkal kelnek életre a képernyőn, miközben olyan dallamok csendülnek fel a háttérben, melyek jelentősen hozzájárulnak a montanai hangulat megteremtéséhez.
Összegzés: Noha vannak hibái és hiányosságai, miközben az újdonságokkal is rendkívül finoman bánik, azonban a Far Cry 5 összességében egy rendkívül kellemes tagja lett a népszerű sorozatnak, és igen jól áll neki a vidéki Amerika témaköre. A zseniális körítés, a kitűnő karakterek, a csodálatos pályák és az orbitális tartalom miatt pedig egyszerűen képtelenség haragudni rá, hiszen régen nem éreztünk már ilyen magával ragadó hangulatot egy olyan videojátékban, mely nem a fantasztikumot állította a középpontba, hanem egy teljesen hihető kalandot. Nyilván, aki csak a játékmenet miatt választaná a Ubisoft legújabb alkotását, az túl sok újdonságra nem számíthat az előző részekhez mérten, de ha téged is elkapott ez a szektás vidéki vonal, garantáltan neked is nagy kedvenceddé válik a végeredmény.
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-6700K 4-Core 4 GHz-es vagy AMD Ryzen R7 1700X processzor, Nvidia GeForce GTX 1080 vagy ATI Radeon RX Vega 56 8GB grafikus kártya, 16 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Újabb epizóddal gyarapodott a Ubisoft népszerű Far Cry-sorozata, mely ötödik alkalommal sem tudott sokat hozzátenni az eddig ismert játékmenethez, de a finomhangolásokkal, a minden eddiginél őrültebb főellenféllel és a kitűnő koncepcióval mégis képes lehet meggyőzni a rajongókat. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Az utóbbi években a Far Cry-sorozaról elmondható, hogy a Ubisoft folyamatos útkeresésben volt vele. A felemásra sikerült második részt követő Far Cry 3 ugyanis kijelölt egy olyan irányt, amit igazán megkedveltek a rajongók, hiszen minden téren követendő példa volt, azonban sikerét valamiért mégsem tudták teljesen reprodukálni a negyedik epizóddal. Persze Vaas és Pagan Min nevét örökre megjegyeztük, azonban érezhetően zsákutcába értek a fejlesztők, hiszen a Far Cry Primal hiába volt a maga nemében kiváló, azért sokan mégsem tudtak mit kezdeni az ősemberes koncepcióval.
A franchise tehát könyörgött a megújulásért, amihez nemcsak egy teljesen új környezetre, hanem újabb megjegyezhető ellenfelekre is szükségük volt a fejlesztőknek, és bár pont ezen a téren elég gyengék mostanában a Ubisoft játékai, ellenben a Far Cry 5 minden téren képes volt maradandót alkotni. Mindez már a megjelenés előtt nyilvánvalóvá vált, hiszen Seed atya karaktere rögtön beleivódott az emlékeinkbe, és ha belecsapunk a játékba, garantáltan soha nem is felejtjük el a vele és testvéreivel folytatott csatározást.
Természetesen a Far Cry 5-öt ezúttal sem a története miatt zárjuk majd a szívünkbe, hiszen ezen a téren erősen defektes a játék, ellenben túlzás nélkül zseniálisan kidolgozott az alapkoncepció, így hiába nem történik majd 30-40 órán át konkrétan semmi, a háttér annyira szerethető, hogy az szépen hajt minket előre. A központi szereplők ezúttal a Seed testvérek, élükön Joseph atyával, aki az amerikai Montana vidékét lemintázó fiktív Hope megyében képes volt arra, hogy testvérei társaságában egy kis erőszakkal és némi meggyőzéssel maga mellé állítsa a lakosokat, menedéket és útmutatást ígérve nekik a világvégétől.
Az Eden's Gate névre hallgató csoportosulás vasmarokkal védi és óvja mindazt, amit felépített, az ellenállást csúnyán megtorolják, hol megfélemlítéssel, hol fegyverekkel, ha éppen szükség van rá. Egy olyan fiktív amerikai thriller bontakozik ki tehát a szemünk előtt, amely elképesztő módon mindvégig képes hihetőnek maradni, és ez adja a Far Cry 5 egyik nagy erősségét, hiszen folyamatosan azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy ez az egész akár velünk is megtörténhet. Hogy a hatóságoknak nem szúr szemet egy ilyen önjelölt diktatúra felépülése? Dehogynem, és itt jövünk mi a képbe!
Hope megyében ugyanis bár rendkívül veszélyes ellenállást tanúsítani, azért megvannak még azok, akik így vagy úgy, de megpróbálnak szembeszállni a Seed testvérek szektájával. A történet indításakor hősünk oldalán a rendőrséggel karöltve próbálunk meg lecsapni Joseph Seedre, azonban a rajtaütés rosszul sikerül, társaink pedig fogságba esnek, nekünk viszont csodával határos módon sikerül megmenekülnünk. Ebben azonban nagy szerepet vállal a helyi ellenállás vezetője, Richard „Dutch” Roosevelt, aki nemcsak megment minket a gonosztól, hanem kezünkbe adja a lehetőséget, aminek részeként segíthetünk társainkon, mindeközben pedig a megyét is megszabadíthatjuk az őrültektől. Ehhez csupán el kell tennünk láb alól a négy testvért, ami nem lesz éppen sétagalopp, tekintve hogy egy kisebb magánhadsereg őrzi őket.
Ha úgy döntünk, hogy vállunkra vesszük a helyiek sorsát, a sorozat történetében először lehetőségünk nyílik megalkotni saját karakterünket egy kissé felületes szerkesztővel, aminek során nemcsak megjelenésünket, hanem ruháinkat is kiválogathatjuk, noha ennek nem sok értelme lesz, hiszen a belső nézetű megvalósítás nem változott, vagyis rózsaszín tütüben is harcba küldhetjük magunkat, úgysem látjuk majd. Persze ezt leszámítva azért elég sok lehetőséget ad a Far Cry 5 arra, hogy öltözködjünk, ez a hihetetlenül részletes kidolgozottság pedig minden téren visszaköszön – a sztorit leszámítva –, de a leginkább túlzás nélkül a megalkotott világ tekintetében.
Montana ugyanis elképesztően varázslatosan és élethűen fest a játékban, egyszerűen csodálatosak az erdők, a virágos rétek, a lepukkant kistelepülések, a farmok, egyszóval a Ubisoft alaposan kifeszítette a határokat, hiszen olyan realisztikus lett a végeredmény, hogy szinte már képesek vagyunk elképzelni a kapcsolódó szagokat is a látvány mellé. A világ egyébként félelmetesen nagyra sikeredett, hovatovább a fejlesztők igencsak ügyeltek a változatosságra, hiszen az Atyát leszámítva a három testvér egy-egy külön régió felett uralkodik majd.
Hogy melyikük területére tévedünk, és kivel húzunk ujjat először, az csak rajtunk múlik, de a farmoktól hemzsegő Holland Valley vidékén találhatjuk John Seedet, aki jól lefeji a helyi gazdák hasznát, miközben arra kényszeríti őket, hogy az étel szempontjából se szenvedjen hiányt a szekta. Északon vert tanyát Jacob, a Seed klán legidősebb testvére, aki egykori háborús veteránként talán a legkeményebb dió lesz hármójuk közül, hiszen egyrészt elképesztően szívós fickó, másrészt vannak speciálisan képzett egységei, de mivel az ő környéke a legszebb – a vadakban gazdag erdőivel és hegyeivel –, ezért bizonyára sokan sétálnak bele elsőként a csapdájába.
A sorban az utolsó Faith, aki a család egyetlen nőjeként a Hebane folyó környékén vert tanyát, és lényegében a droglaborok felügyeletét végzi, hiszen a szekta nemcsak tagjainak kínál ajzószereket, hanem jövedelmüket is kiegészítik vele. A szemrevaló hölgy egyébiránt a kétszínűség megtestesítője, hiszen a bájos arc mögött bizony vérbeli őrület tombol. Őket fogja közre Joseph Seed, az Atya, a főkolompos, akivel csak akkor mérhetjük össze majd a tudásunkat, ha három testvérét leütöttük a sakktábláról, és annyira kihoztuk a sodrából, hogy mindent elkövet azért, hogy eltakarítson minket az útból.
Míg tehát a koncepció terén a Far Cry 5 rengeteget változott, a játékmenet szempontjából ilyen drasztikus módosításokról nem tudunk beszámolni, ami persze nem is olyan nagy baj, hiszen ezen a téren nem volt nagy gond korábban sem. Ennek megfelelően egy óriási szabadsággal átitatott belső nézetes akciózás vár ránk, melyben oda megyünk és azt a feladatot oldjuk meg, amelyik nekünk a legszimpatikusabb. Lesznek fő és mellékes teendőink, elképesztően sokféle járművet vezethetünk – még légi harcokba is bonyolódhatunk –, fejleszthetjük karakterünket, craftolhatunk, miközben a központi elem mindvégig a harc lesz.
Bár a küldetések változatosságára nem panaszkodhatunk, hiszen a körítés itt is nagyszerű, azonban sokaknak talán fárasztó lesz, hogy hiába akarunk vadászni, vagy leülni egy tóparti horgászatra, esetleg csak kocsikázni vagy quadozni a vadonban, netán kaszkadőrmutatványokat bemutatni, alig tudunk két lépést megtenni úgy, hogy ne ütközzünk ellenfelekbe. Ez pedig gyakran igencsak frusztráló lesz, pláne úgy, hogy nem csak a főhadiszállások közelében futunk bele rendszeresen őrjáratokba. Apropó főhadiszállások, ezek megtámadása és felszámolása továbbra is központi szerepet tölt majd be, azonban most szerencsére nem klónhelyszínek várnak ránk, hanem minden esetben teljesen egyedi bázisok.
Az elhangzottakon felül természetesen órákig lehetne sorolni, hogy milyen változatos dolgokat tudunk gyűjtögetni az óriási helyszíneken, hogy milyen sok NPC-vel ismerkedhetünk össze, hogy változatos társakat fogadhatunk magunk mellé a küzdelmekhez, hogy a tornyok megmászása végre nem lényeges a területek felfedezéséhez, azonban ezek többnyire csak kellemesen nyugtázható finomhangolások lettek. Kivéve talán négylábú barátunk megjelenését, akinek végre valóban van értelme, hiszen ha másra nem is jó, legalább mindig lábhoz teszi a legújabb fegyvereket. Sőt mi több, most sem kell majd lemondanunk a Far Cry 5 esetében a különféle többjátékos lehetőségekről és a kooperatív mókáról, így aki mások társaságában akar lövöldözni, az most is megtalálja számításait.
Grafika:
Noha jelentős előrelépés a grafika terén nem történt az előző két részhez mérten, de azért a finomításoknak köszönhetően főként a csodaszép montanai tájak egészen elképesztően festenek, színesek, betöltöttek, és akár az erdőket, akár a kisebb településeket járjuk, teljesen hihetőnek érezzük az egészet. Bár a járművek kidolgozottsága – főként a belső nézet esetében – elég fapados, és odakint is gyakran belefuthatunk alacsonyabb felbontású textúrákba, de a Far Cry 5 tipikusan olyan alkotás, hogy nem szabad külön-külön vizsgálgatni a megjelenés szempontjából, kizárólag egyben. Összességében pedig nagyon jól fest, ráadásul az optimalizálással kapcsolatban sem panaszkodhatunk, ha ugyanis elfutott korábban a Far Cry Primal, akkor ezzel sem lesz különösebb gondunk, maximum némi kompromisszumot kell kötnünk.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Gyakorlatilag ugyanaz a kezelőfelület vár ránk a játékban, mint a korábbi részekben, így ezen a téren nem sok újdonság vár ránk, mint ahogyan például a járművek vezetésével kapcsolatban sem, melyek továbbra is kimerítik az árkád viselkedés fogalmát. Minden más tekintetben – legyen szó akár a lövöldözésekről, akár a különféle mini-játékokról – a Far Cry 5 a szokásosan magas színvonalat hozza.Játszhatóság:
Bár a sztorin viszonylag gyorsan végig tudjuk verekedni magunkat, de ehhez is szükségünk lesz legalább 15-20 órára, és akkor tényleg csak rohanunk egyik küldetéstől a másikig. A játék igazi ízét azonban a mellékes teendők, a különféle elfoglaltságok, a felfedezés örömei adják, és akkor a többjátékos lehetőségekről még nem is beszéltünk, tehát a szavatosság terén nincs okunk aggodalomra.Intelligencia, nehézség:
A nehézség terén ugyan nem sok negatívumot róhatunk fel a Far Cry 5-nek – hacsak azt nem, hogy az első egy-két órát leszámítva már-már túl könnyen teljesíthetők a feladatok, ellenben a mesterséges intelligenciával kapcsolatban már találunk hiányosságokat. Az ellenfelek ugyanis túl gyakran produkálnak vadkacsa-effektust, ritkán gondolkodnak valódi ember módjára, és pontosan azokat a hibákat követik el, illetve olyan hiányosságoktól szenvednek, mint annak idején a Far Cry 4 harcosai. A programozott értelem leginkább szembetűnő hibái azonban nem is annyira a szemben álló felek esetében buknak ki, sokkal inkább abban az esetben, ha csapattársakat fogadunk magunk mellé. Gyakran megmosolyogtató lesz a végeredmény!Hangok, zene:
A hangok és a zenék tekintetében igencsak jóra sikerült a Far Cry 5. A fegyverek és a járművek élethű hanghatásokkal kelnek életre a képernyőn, miközben olyan dallamok csendülnek fel a háttérben, melyek jelentősen hozzájárulnak a montanai hangulat megteremtéséhez.Összegzés:
Noha vannak hibái és hiányosságai, miközben az újdonságokkal is rendkívül finoman bánik, azonban a Far Cry 5 összességében egy rendkívül kellemes tagja lett a népszerű sorozatnak, és igen jól áll neki a vidéki Amerika témaköre. A zseniális körítés, a kitűnő karakterek, a csodálatos pályák és az orbitális tartalom miatt pedig egyszerűen képtelenség haragudni rá, hiszen régen nem éreztünk már ilyen magával ragadó hangulatot egy olyan videojátékban, mely nem a fantasztikumot állította a középpontba, hanem egy teljesen hihető kalandot. Nyilván, aki csak a játékmenet miatt választaná a Ubisoft legújabb alkotását, az túl sok újdonságra nem számíthat az előző részekhez mérten, de ha téged is elkapott ez a szektás vidéki vonal, garantáltan neked is nagy kedvenceddé válik a végeredmény.