Ötvös Tibor
Bosszúvágy - Rosszkor, rossz helyen
Eli Roth Bosszúvágy-remakeje remekül mutatja be, milyen mikor egy színész látványosan unja már a munkáját. De nem illendő Bruce Willis teljesítményére fogni a film bukását, hiszen szinte semmi nem működik benne.
Hogy tetszett a Bosszúvágy?
Charles Bronson 1974-ben vált igazi sztárrá Hollywoodban, mikor a mozikba került a Bosszúvágy első része. A siker hatására egyre csökkenő színvonallal érkeztek a folytatások, melyekben szinte mindenki, aki közel került a főhőshöz, meghalt. A Bosszúvágy sztorija nem volt nagyon csavaros: egy építész feleségét egy banda megöli, erre a férfi bosszúhadjáratba kezd. Akkoriban azonban meglepően merésznek számított a tény, hogy nem csupán azokat hajkurássza, akik neki ártottak, hanem mindenféle bűnözőt elkap. Ez az önbíráskodás komoly vitákra adott alapot és így volt miről beszélni a film megtekintése után.
Ma ez már nem téma, hiszen alig akad már olyan film, melyben a gonosz arcok hősünknek közvetlenül ártanak. A Gran Torinoban a szomszéd családot vegzálják, A védelmezőben Denzel Washington "unalmában", korábbi ígéretét megszegve segít a megvert prostinak és még hosszan folytathatnánk a sort. Ez láthatóan Roth és csapata előtt is tiszta volt, hiszen változtattak pár dolgot az eredeti felálláson. A főhős, Paul Kersey ezúttal sebész, akinek feleségét és lányát éri az inzultus. A neje belehal és a férfi ennek köszönhetően elindul bosszút állni.
Kezdjük az elején, azaz a sztori változtatásain. Az orvosi dolog nem lényeges, ám itt Kersey a film második felében csak és kizárólag a neki gondot okozó bandatagokkal harcol. Ez nem olyan nagy dolog, de az eredetitől jelentős eltérést jelent. Ráadásul a sztoriba nem nagyon tudják behozni a morális kérdést, hogy most akkor jogos a bosszú vagy valóban önbíráskodásnak számít a dolog. Ezt csupán a rendszeresen beadott rádióműsorban hallhatjuk és nem is nagyon gondolkodhatunk el ezen, hiszen Willis alakítása annyira érdektelen, hogy egy percig nem tudunk együtt érezni vele.
És sajnos ez a legnagyobb hibája a filmnek: a főszereplő. Willis karakterében nincs átalakulás, egyik pillanatról a másikra vedlik át lelketlen gyilkológéppé és éppen ezért nem is igazán tudunk azonosulni vele. A köret sem a legjobb, hiszen ebben a világban a zsaruk igazából töketlen barmok, akik nem haladnak egyetlen ügyben sem vagy pedig csak a feketéket bántalmazzák. Az Államokban meglévő problémákra (rendőri túlkapások, fegyvertartás) meg sem próbál reflektálni a film, láthatóan Willisre van kihegyezve az egész és ez így nagyon kevés.
Roth ráadásul az akciójeleneteket sem tudja korrektül levezényelni, pedig egy jelenetben megmutatja, mire is képes. Éppen ezért nagy kár a Bosszúvágyért, mert egy teljesen érdektelen és felesleges film lett, mely ráadásul rosszkor is került a mozikba. Egyszer már elhalasztották a bemutatót a Las Vegasban történt lövöldözés miatt, de a mostani premier előtt még nagyobb visszhangot kapott parklandi mészárlás ismét betett a produkciónak. A külföldi kritikusok ki is élték magukat rendesen a filmen, mely szerintük egyértelműen a fegyverlobbit támogatja, de szerintem ez nem fair a részükről. A Bosszúvágy önmagában is rossz, nem kell semmi extra címkét ráragasztani.
Ma ez már nem téma, hiszen alig akad már olyan film, melyben a gonosz arcok hősünknek közvetlenül ártanak. A Gran Torinoban a szomszéd családot vegzálják, A védelmezőben Denzel Washington "unalmában", korábbi ígéretét megszegve segít a megvert prostinak és még hosszan folytathatnánk a sort. Ez láthatóan Roth és csapata előtt is tiszta volt, hiszen változtattak pár dolgot az eredeti felálláson. A főhős, Paul Kersey ezúttal sebész, akinek feleségét és lányát éri az inzultus. A neje belehal és a férfi ennek köszönhetően elindul bosszút állni.
Kezdjük az elején, azaz a sztori változtatásain. Az orvosi dolog nem lényeges, ám itt Kersey a film második felében csak és kizárólag a neki gondot okozó bandatagokkal harcol. Ez nem olyan nagy dolog, de az eredetitől jelentős eltérést jelent. Ráadásul a sztoriba nem nagyon tudják behozni a morális kérdést, hogy most akkor jogos a bosszú vagy valóban önbíráskodásnak számít a dolog. Ezt csupán a rendszeresen beadott rádióműsorban hallhatjuk és nem is nagyon gondolkodhatunk el ezen, hiszen Willis alakítása annyira érdektelen, hogy egy percig nem tudunk együtt érezni vele.
És sajnos ez a legnagyobb hibája a filmnek: a főszereplő. Willis karakterében nincs átalakulás, egyik pillanatról a másikra vedlik át lelketlen gyilkológéppé és éppen ezért nem is igazán tudunk azonosulni vele. A köret sem a legjobb, hiszen ebben a világban a zsaruk igazából töketlen barmok, akik nem haladnak egyetlen ügyben sem vagy pedig csak a feketéket bántalmazzák. Az Államokban meglévő problémákra (rendőri túlkapások, fegyvertartás) meg sem próbál reflektálni a film, láthatóan Willisre van kihegyezve az egész és ez így nagyon kevés.
Roth ráadásul az akciójeleneteket sem tudja korrektül levezényelni, pedig egy jelenetben megmutatja, mire is képes. Éppen ezért nagy kár a Bosszúvágyért, mert egy teljesen érdektelen és felesleges film lett, mely ráadásul rosszkor is került a mozikba. Egyszer már elhalasztották a bemutatót a Las Vegasban történt lövöldözés miatt, de a mostani premier előtt még nagyobb visszhangot kapott parklandi mészárlás ismét betett a produkciónak. A külföldi kritikusok ki is élték magukat rendesen a filmen, mely szerintük egyértelműen a fegyverlobbit támogatja, de szerintem ez nem fair a részükről. A Bosszúvágy önmagában is rossz, nem kell semmi extra címkét ráragasztani.
|
Bosszúvágy (Death Wish) magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 108 perc, 2017 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Eli Roth Producer: Roger Birnbaum Operatőr: Rogier Stoffers Zene: Ludwig Goransson Forgatókönyvíró: Joe Carnahan Bruce Willis (Paul Kersey) Vincent D'Onofrio (Frank Kersey) Elisabeth Sue (Lucy Kersey) Camila Morrone (Jordan Kersey) Dean Norris (Rains nyomozó) Jack Kesy (Fish) Beau Knapp (Knox) Kirby Bliss Blanton (Bethany) |
