Szekeres Viktor
A víz érintése - A faun újabb labirintusa
Guillermo Del Toro jött, látott és besöpört 13 Oscar-jelölést lényes fantasy filmjéért, mely jó eséllyel 2017 legjobb filmjeként vonul be a történelembe. Mármint szerintük.
Hogy tetszett A víz érintése?
Guillermo Del Toro rendezői pályája ritka izgalmas, hiszen bőven megtalálhatóak benne az olyan csontkommersz filmek, mint a Penge 2, a Mimic vagy a Tűzgyűrű, miközben olyan, niche-nek tartott rémlátomásokat is kaptunk tőle, mint az Ördöggerinc vagy A faun labirintusa. A víz érintése egyértelműen utóbbiak nyomdokaiba lépett, ez is egy lényes fantasy történet, és rögtön meg is duplázta elődje Oscar-jelöléseinek számát.
A film a '60-as évek Amerikájában játszódik, az űrverseny korában, egy titkos kormányzati laboratóriumban - és annak egyik takarítónőjéről szól, aki nem mellesleg néma. Ő az, akinek munkája révén rálátása nyílik arra, hogy egy furcsa "csomag" érkezik munkahelyére, ami elég rejtélyesnek tűnik, ráadásul még mozog is. A kíváncsisága pedig természetesen nem hagyja nyugodni.
Annak ellenére, hogy a mi világunkban, egy nagyon is valós időszakban, a hidegháború korában játszódik a története, A víz érintése valójában egy percre sem tűnik realistának, inkább olyan, mint egy mese, s erre a vizualitása is ráerősít, hiszen első pillantásra az Amélie csodálatos élete, vagy bármelyik korai Jeunet-film juthat eszünkbe az esztétikájáról. Persze idővel kiderül, hogy azon filmek világánál sokkal valódibb a del torói, nincsenek benne eltúlzott vagy a valóságtól elrugaszkodott alkotóelemek, ráadásul a mese sem valami meleg, barátságos környezetben zajlik, hanem igen ridegben. Egy olyan korban, ahol nem mindenhol számíthatnak a polgárok emberséges bánásmódra.
Del Toro ebben a közegben mindent megtesz, hogy kiélhesse magát, groteszk módon szemlélődik, fantázia jeleneteket rak össze, amelyek kékes-zöldes szűrő mellett, pazar díszletek között játszódnak. És közben tűpontosan megmutatja, hogy a karakterei sóvárgása mire vezethet ebben a paranoia által uralt világban.
Kár, hogy maga a történet főcsapása annyira nyílegyenes, a mellékszálak pedig rém felületesek, inkább csak érdekességek. Ezen az sem segít, hogy a marketing során el kell lőni a film lényegét, így amikor a vége felé elérünk a csúcspontig, senkit nem fog meglepetés érni. És nem azért, mert mondjuk motivációk vagy a karakterek szintjén mindez meg lenne alapozva (egy cseppet sincs), egyszerűen csak azért, mert előre "elmondták", hogy A víz érintése erről és erről szól, tehát vajmi kevés felfedezni valót kapunk e téren.
Amellett, hogy Sally Hawkins nagyon-nagyon jó alakítást nyújt a filmben (sajnálni fogjuk, hogy nem ő kapja majd az Oscart), emlékezzünk meg a szokás szerint titkos fegyverként bevetett Doug Jonesról is, akinek a játékán nem először akadhat meg a szemünk annak ellenére, hogy talán nem is tudjuk, hogy néz ki. Az egykori faun, Abe Sapien, vagy épp jelenleg Saru a Star Trek: Discoveryből nem csak Elisa szívét rabolja el, hanem a miénket is. Ki tudja, egyszer talán egy efféle mindent eltakaró maszkos-jelmezes szerepért is kiosztanak valami komolyabb díjat.
A víz érintése az idei Oscar-jelölt filmek közül az egyik legjobb, azonban közel sem egyértelműen Oscar-matéria, hiszen az elmúlt évtizedben többször is akadt olyan évfolyam, melynek jelölt tagjai közé nem nagyon fért volna be. Nincs semmi baj vele, nagyon szerethető, leköti az embert, szép és megkapó történet, azonban valójában nincs benne semmi különleges, semmi egyedi vagy újszerű, inkább csak variáció egy ismert témára. Egy látványát tekintve lenyűgöző variáció.
Azért azt sajnáljuk, hogy már sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna A hobbit, ha nem Peter Jackson rontja el, hanem Del Toro rendezheti meg.
A film a '60-as évek Amerikájában játszódik, az űrverseny korában, egy titkos kormányzati laboratóriumban - és annak egyik takarítónőjéről szól, aki nem mellesleg néma. Ő az, akinek munkája révén rálátása nyílik arra, hogy egy furcsa "csomag" érkezik munkahelyére, ami elég rejtélyesnek tűnik, ráadásul még mozog is. A kíváncsisága pedig természetesen nem hagyja nyugodni.
Annak ellenére, hogy a mi világunkban, egy nagyon is valós időszakban, a hidegháború korában játszódik a története, A víz érintése valójában egy percre sem tűnik realistának, inkább olyan, mint egy mese, s erre a vizualitása is ráerősít, hiszen első pillantásra az Amélie csodálatos élete, vagy bármelyik korai Jeunet-film juthat eszünkbe az esztétikájáról. Persze idővel kiderül, hogy azon filmek világánál sokkal valódibb a del torói, nincsenek benne eltúlzott vagy a valóságtól elrugaszkodott alkotóelemek, ráadásul a mese sem valami meleg, barátságos környezetben zajlik, hanem igen ridegben. Egy olyan korban, ahol nem mindenhol számíthatnak a polgárok emberséges bánásmódra.
Del Toro ebben a közegben mindent megtesz, hogy kiélhesse magát, groteszk módon szemlélődik, fantázia jeleneteket rak össze, amelyek kékes-zöldes szűrő mellett, pazar díszletek között játszódnak. És közben tűpontosan megmutatja, hogy a karakterei sóvárgása mire vezethet ebben a paranoia által uralt világban.
Kár, hogy maga a történet főcsapása annyira nyílegyenes, a mellékszálak pedig rém felületesek, inkább csak érdekességek. Ezen az sem segít, hogy a marketing során el kell lőni a film lényegét, így amikor a vége felé elérünk a csúcspontig, senkit nem fog meglepetés érni. És nem azért, mert mondjuk motivációk vagy a karakterek szintjén mindez meg lenne alapozva (egy cseppet sincs), egyszerűen csak azért, mert előre "elmondták", hogy A víz érintése erről és erről szól, tehát vajmi kevés felfedezni valót kapunk e téren.
Amellett, hogy Sally Hawkins nagyon-nagyon jó alakítást nyújt a filmben (sajnálni fogjuk, hogy nem ő kapja majd az Oscart), emlékezzünk meg a szokás szerint titkos fegyverként bevetett Doug Jonesról is, akinek a játékán nem először akadhat meg a szemünk annak ellenére, hogy talán nem is tudjuk, hogy néz ki. Az egykori faun, Abe Sapien, vagy épp jelenleg Saru a Star Trek: Discoveryből nem csak Elisa szívét rabolja el, hanem a miénket is. Ki tudja, egyszer talán egy efféle mindent eltakaró maszkos-jelmezes szerepért is kiosztanak valami komolyabb díjat.
A víz érintése az idei Oscar-jelölt filmek közül az egyik legjobb, azonban közel sem egyértelműen Oscar-matéria, hiszen az elmúlt évtizedben többször is akadt olyan évfolyam, melynek jelölt tagjai közé nem nagyon fért volna be. Nincs semmi baj vele, nagyon szerethető, leköti az embert, szép és megkapó történet, azonban valójában nincs benne semmi különleges, semmi egyedi vagy újszerű, inkább csak variáció egy ismert témára. Egy látványát tekintve lenyűgöző variáció.
Azért azt sajnáljuk, hogy már sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna A hobbit, ha nem Peter Jackson rontja el, hanem Del Toro rendezheti meg.
|
A víz érintése (The Shape of Water)
feliratos, amerikai fantasy 123 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Guillermo Del Toro forgatókönyvíró: Guillermo Del Toro és Vanessa Taylor operatőr: Dan Laustsen zene: Alexandre Desplat producer: J. Miles Dale, Guillermo Del Toro szereplők: Sally Hawkins (Elisa) Michael Shannon (Strickland) Richard Jenkins (Giles) Doug Jones (lény) Michael Stuhlbarg (Hoffstetler) Octavia Spencer (Zelda) |
