Ötvös Tibor
A szabadság ötven árnyalata
Mindenki megnyugodhat, a nők ismét megkapják a maguk szoft-pornónak csúfolt celluloid-szemetet, a férfiak pedig beválthatják ezt a szívességet majd valami értelmes filmre is. De legalább vége, lezárult a Grey-trilógia!
Hogy tetszett A szabadság ötven árnyalata
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire éri meg egy olyan filmről kritikát írni, melyről feltehetően mindenki előre eldöntötte (jobb esetben a könyvek, rosszabb esetben a korábbi filmek alapján), hogy megnézi vagy sem. De egyszerűen nem bírtam ki, mert bár láttam már pár rossz filmet, de azt hiszem, hogy A szabadság ötven árnyalata mindet alulmúlta. Egyszerűen nem is értem, hogyan fér össze a #metoo kampány és egy olyan film, melyben a pasi akkor élvez, ha "verheti" a nőt, egy közegben, egymás mellett.
De ez csak egy része az értetlenségemnek. A történet a másik, mely nem létezik. Adott Mr. és Mrs. Grey, akik költik a pénzt, majd szex, majd nyaralnak, majd szex, majd irány Aspen, ahol persze szex... aztán az utolsó 15 percben egy emberrablás és kis "akciónak" nevezett ostobaság és persze szex. Ennyi. És miközben néztem, azon töprengtem, hogy vajon miért kellett ezért egy harmadik filmet készíteni, mikor a másodikba is simán belefért volna ez a vonal. Persze nem vagyok naiv, a pénz a lényeg és a negatív kritikák és még a főszereplők látható undora egymás iránt sem tarthatja vissza a rajongókat, hogy tóduljanak a mozikba.
Ha már a szex szóba került, akkor simán bemásolhatnám azt, amit anno a második rész kapcsán írtam, hiszen ezek a részek nagyon mesterkéltek, a kémia nem működik a két szereplő között (egyszerre forgatták a két fejezetet, lehet ez az oka), a szado-mazo nincs jelen a filmben (megjegyzem, sosem volt, mert egy popsicsapkodás vagy bilincselés nem S/M - az valahol a láncon vezetésnél kezdődik) és láthatóan ennyi idő sem volt elég arra, hogy elhitessék: a két szerelmes ismeri egymást. Mert mikor 5 perccel a film kezdete után Anastasia meglepődik, hogy a férjének repülője van, illetve hogy nem akar gyereket... akkor felmerül a kérdés, hogy mégis mi a francról beszélgettek korábban?
És a legnagyobb bajom, hogy ezt a moziban ülő nők még el is hiszik. Elhiszik, hogy teljesen normális úgy férjhez menni, hogy nem ismerjük a másikat - ha az illető tele van pénzzel! Hiszen menet közben mindenkit meg lehet változtatni (nem igaz; ha valaki nem akar, az sosem fog változni) és persze ha nem tetszik a dolog, akkor a pénz egy részével le lehet lépni. Szóval a szememben A szabadság ötven árnyalata egy "Így legyünk Vajna Timik" dokumentumfilm, melyben tényleg nincs semmi értékelhető.
A szabadság ötven árnyalata (és úgy az egész Grey-trilógia) szégyent hoz a romantikus filmek műfajára és miközben akadnak mesteri darabok a stíluson belül (Rögtönzött szerelem, hogy egy friss darabot említsek), addig az ilyen filmek aratnak. Azt pedig már nem is említem, hogy egy ilyen, abszolút a tévébe való megvalósítással rendelkező film gyorsan el is jut a hazai mozikba, míg kultikus sikerek (pl. A Babadook) éveken át parkolnak valahol. De persze csak magunkat hibáztathatjuk, hiszen nálunk is aratott a záró (??) darab. De nyugalom, férfitársaim. Ez a másfél óra nem volt kidobott idő, hiszen ezzel elköteleztük a párunkat, aki így elkísérhet majd minket egy minket érdeklő filmre.
De ez csak egy része az értetlenségemnek. A történet a másik, mely nem létezik. Adott Mr. és Mrs. Grey, akik költik a pénzt, majd szex, majd nyaralnak, majd szex, majd irány Aspen, ahol persze szex... aztán az utolsó 15 percben egy emberrablás és kis "akciónak" nevezett ostobaság és persze szex. Ennyi. És miközben néztem, azon töprengtem, hogy vajon miért kellett ezért egy harmadik filmet készíteni, mikor a másodikba is simán belefért volna ez a vonal. Persze nem vagyok naiv, a pénz a lényeg és a negatív kritikák és még a főszereplők látható undora egymás iránt sem tarthatja vissza a rajongókat, hogy tóduljanak a mozikba.
Ha már a szex szóba került, akkor simán bemásolhatnám azt, amit anno a második rész kapcsán írtam, hiszen ezek a részek nagyon mesterkéltek, a kémia nem működik a két szereplő között (egyszerre forgatták a két fejezetet, lehet ez az oka), a szado-mazo nincs jelen a filmben (megjegyzem, sosem volt, mert egy popsicsapkodás vagy bilincselés nem S/M - az valahol a láncon vezetésnél kezdődik) és láthatóan ennyi idő sem volt elég arra, hogy elhitessék: a két szerelmes ismeri egymást. Mert mikor 5 perccel a film kezdete után Anastasia meglepődik, hogy a férjének repülője van, illetve hogy nem akar gyereket... akkor felmerül a kérdés, hogy mégis mi a francról beszélgettek korábban?
És a legnagyobb bajom, hogy ezt a moziban ülő nők még el is hiszik. Elhiszik, hogy teljesen normális úgy férjhez menni, hogy nem ismerjük a másikat - ha az illető tele van pénzzel! Hiszen menet közben mindenkit meg lehet változtatni (nem igaz; ha valaki nem akar, az sosem fog változni) és persze ha nem tetszik a dolog, akkor a pénz egy részével le lehet lépni. Szóval a szememben A szabadság ötven árnyalata egy "Így legyünk Vajna Timik" dokumentumfilm, melyben tényleg nincs semmi értékelhető.
A szabadság ötven árnyalata (és úgy az egész Grey-trilógia) szégyent hoz a romantikus filmek műfajára és miközben akadnak mesteri darabok a stíluson belül (Rögtönzött szerelem, hogy egy friss darabot említsek), addig az ilyen filmek aratnak. Azt pedig már nem is említem, hogy egy ilyen, abszolút a tévébe való megvalósítással rendelkező film gyorsan el is jut a hazai mozikba, míg kultikus sikerek (pl. A Babadook) éveken át parkolnak valahol. De persze csak magunkat hibáztathatjuk, hiszen nálunk is aratott a záró (??) darab. De nyugalom, férfitársaim. Ez a másfél óra nem volt kidobott idő, hiszen ezzel elköteleztük a párunkat, aki így elkísérhet majd minket egy minket érdeklő filmre.