Ötvös Tibor
Minden idők legjobb Remastered játéka a Shadow of the Colossus
A Shadow of the Colossus kapcsán éreztem először azt, hogy valóban megéri ezeket a Remaster játékokat elkészíteni.
2006-ban jelent meg Fumito Ueda kultikus alkotása, a Shadow of the Colossus, mely egy csodálatos mese volt, egészen egyedi megoldásokkal és a manapság divatos könnyítéseket teljesen mellőzte a játékmenetéből. Magunktól kellett kitapasztalni a kolosszusok gyenge pontjait, nem villogtak a felvehető tárgyak és nem könnyítették meg a dolgunkat maguk az ellenfelek sem. Mindenesetre a játék egy bravúros kísérlet volt az Ico után és éppen ezért nem meglepő, hogy a Sony zöld utat adott a Remastered változat számára is.
Bennem azért akadtak kételyek, hiszen a legtöbb ilyen új kiadás esetében pusztán a pénzszerzés a cél vagy éppen egy folytatás előtt akarják tesztelni, mekkora közönség vevő még a címre. Mivel a Shadow of the Colossus egy szinte tökéletes játék volt, így nagyon féltem, hogy el fogják tolni és szó szerint meggyalázzák ezt a klasszikust, de szerencsére minden a legnagyobb rendben. A végeredmény ugyanis még tovább finomítja a korábbi remekművet és egy tökéletes játékot kapunk végeredményben.
Már maga a megvalósítás,a látvány ami az indítás után fogad elképesztő. Szándékosan egy összehasonlító videót tettem be, melyen nagyon jól látszódnak a különbségek az eredeti, a PS3-as és a mostani verzió között. A táj nem csupán frissítve lett, de teljesen újra lett alkotva, számos új elemet találhatunk benne és ezektől egészen élővé válik a környezet. Elég csak a füvet megnézni, hogy elkapjon minket a nagybetűs hangulat. Emellett láthatóan karakterünk és hűséges paripája, Agro is kaptak nem kis ráncfelvarrást, ami azért rá is fért a karakterekre. Az egyetlen dolog, ami az eredetiben zavart az Argo mérete volt. Számomra ugyanis furcsán mutatott a nagy darab lovon a kisebb karakter, de most ez is a helyére került.
A kolosszusok szintén az alapoktól lettek megalkotva és ha lehet, még szebbek lettek, mint a korábbi kiadásban. Nem is nagyon érdemes kiemelni egyiket sem, a videóban nagyon jól látszik a fejlődés. A Shadow of the Colossus csodálatos mintapéldája annak, miért is lehetnek életképesek a Remastered kiadások - már ha valaki valóban időt és energiát nem kímélve nem csak le akarja húzni a meglévő rajongókat, hanem új közönséget, az új generációt akarja megszólítani a játékkal. Ez a Sony-nak sikerült és nyugodtan kijelenthetem, hogy a Shadow of the Colossus 2018-as kiadása ismét kötelező vétel, akár ismeri valaki a játékot akár nem.
2006-ban jelent meg Fumito Ueda kultikus alkotása, a Shadow of the Colossus, mely egy csodálatos mese volt, egészen egyedi megoldásokkal és a manapság divatos könnyítéseket teljesen mellőzte a játékmenetéből. Magunktól kellett kitapasztalni a kolosszusok gyenge pontjait, nem villogtak a felvehető tárgyak és nem könnyítették meg a dolgunkat maguk az ellenfelek sem. Mindenesetre a játék egy bravúros kísérlet volt az Ico után és éppen ezért nem meglepő, hogy a Sony zöld utat adott a Remastered változat számára is.
Bennem azért akadtak kételyek, hiszen a legtöbb ilyen új kiadás esetében pusztán a pénzszerzés a cél vagy éppen egy folytatás előtt akarják tesztelni, mekkora közönség vevő még a címre. Mivel a Shadow of the Colossus egy szinte tökéletes játék volt, így nagyon féltem, hogy el fogják tolni és szó szerint meggyalázzák ezt a klasszikust, de szerencsére minden a legnagyobb rendben. A végeredmény ugyanis még tovább finomítja a korábbi remekművet és egy tökéletes játékot kapunk végeredményben.
Már maga a megvalósítás,a látvány ami az indítás után fogad elképesztő. Szándékosan egy összehasonlító videót tettem be, melyen nagyon jól látszódnak a különbségek az eredeti, a PS3-as és a mostani verzió között. A táj nem csupán frissítve lett, de teljesen újra lett alkotva, számos új elemet találhatunk benne és ezektől egészen élővé válik a környezet. Elég csak a füvet megnézni, hogy elkapjon minket a nagybetűs hangulat. Emellett láthatóan karakterünk és hűséges paripája, Agro is kaptak nem kis ráncfelvarrást, ami azért rá is fért a karakterekre. Az egyetlen dolog, ami az eredetiben zavart az Argo mérete volt. Számomra ugyanis furcsán mutatott a nagy darab lovon a kisebb karakter, de most ez is a helyére került.
A kolosszusok szintén az alapoktól lettek megalkotva és ha lehet, még szebbek lettek, mint a korábbi kiadásban. Nem is nagyon érdemes kiemelni egyiket sem, a videóban nagyon jól látszik a fejlődés. A Shadow of the Colossus csodálatos mintapéldája annak, miért is lehetnek életképesek a Remastered kiadások - már ha valaki valóban időt és energiát nem kímélve nem csak le akarja húzni a meglévő rajongókat, hanem új közönséget, az új generációt akarja megszólítani a játékkal. Ez a Sony-nak sikerült és nyugodtan kijelenthetem, hogy a Shadow of the Colossus 2018-as kiadása ismét kötelező vétel, akár ismeri valaki a játékot akár nem.
