SG.hu
SpellForce 3
Kiadó: THQ Nordic
Fejlesztő: Grimlore Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SpellForce-sorozat
Kategória: RPG/RTS
Hosszú kihagyás után egy újabb teljes értékű epizóddal gyarapodott a sokak által imádott SpellForce-sorozat, melynek sajátos hibrid stílusa még így, 2018-ban is egészen kellemes és újszerű élményként hat. Az pedig csak hab a tortán, hogy a SpellForce 3 meglepően jól sikerült, játéktesztünkből pedig most mindent meg is tudhatsz róla!
Szinte kimondani is félelmetes – hiszen esküdni mernénk, hogy csak tegnap történt –, de 15 éve már annak, hogy a német Phenomic csapata megjelentette a SpellForce: The Order of Dawn-t, ami azzal igyekezett kitűnni az akkori RTS-özönből, hogy a műfajt szerepjátékos köntösbe bújtatta. (Nosztalgiázni kívánók ide kattintva olvashatják el a 2003-mas tesztünket.) Szó sem volt azonban itt finom áthallásokról vagy illedelmes kölcsönzésről, az első SpellForce szó szerint egy RTS/RPG hibrid volt, amiben a bázisépítés, a nyersanyaggyűjtés vagy az egységgyártás éppen olyan fontos szerepet kapott, mint a döntésekkel irányítható sztori, vagy a hőseinkre koncentráló, összetett fejlődési rendszer.
Bár a sorozat soha nem ért el nagy sikereket, összességében azonban egy bizonyos réteg igencsak a szívébe zárta, nem csoda hát, hogy az évek során egy folytatás és öt kiegészítő is született hozzá. A rajongók azonban több mint 10 esztendeje várnak már egy teljes értékű folytatásra, amiben a kiadók nem láttak túl sok lehetőséget, hiszen időközben a nagy RTS-hullám lecsengett, a SpellForce név pedig azért soha nem csengett olyan jól, hogy ebbe bárki dollármilliókat invesztálna csak úgy. A THQ Nordic azonban szerencsére másként gondolkodott, és bátran imába foglalhatjuk a nevüket, hiszen sikerült megtalálniuk a megfelelő stúdiót is ahhoz, hogy egy olyan folytatással gyarapodjon a népszerű sorozat, amit büszkén odatehetünk a polcra a többi rész mellé.
A SpellForce 3 a történet szempontjából nem az eddigi epizódok folytatását meséli el nekünk, hanem a SpellForce: The Order of Dawn előzményeit ismerhetjük meg belőle. A játék idővonala szerint tehát 518-ban járunk, a történelemből csak a Mágusháború néven ismert esemény után, amikor néhány renegát varázsló megpróbálta átvenni a hatalmat, küldetésük azonban bukással zárult, de így is óriási káoszt idéztek elő Eo világában, ahol négy hős oldalán meg kell próbálnunk újra rendet tenni az egykoron csodaszép és kiegyensúlyozott fantáziavilágban.
Dolgunkat azonban számtalan probléma nehezíti, ezáltal az anarchikus környezet, az ellenséges frakciók, de a Bloodburn néven emlegetett halálos kór – melyet szintén a varázslók számlájára írnak – egyaránt a megoldásra váró problémák közé sorolandó, miközben úgy tűnik, hogy a helyzetet csak Aonir, az összes isten apjának második eljövetele oldhatja meg. A SpellForce 3 a sztori szempontjából meglepően jól kidolgozott, sokkal érdekesebb problémákat és lehetőségeket vet fel, mint az utóbbi időkben megjelent szerepjátékok jelentős része.
Nem csak a kialakított világ és a kidolgozott háttér, hanem a történetvezetés is jelesre vizsgázik, nem válik vontatottá, bőven akadnak benne fordulatok, egyedül az egész sztori átadását lehetett volna egy kicsit befogadhatóbbá tenni, de ez inkább programozási és tervezési hiba. Az átvezetőknél például rendszerint csak annyi történik, hogy kimerevedik a kép és eltűnik a kezelőfelület, majd elkattinthatatlan, csigalassúságú párbeszédablakok ugranak fel, ami olyannyira megtöri a lendületet, hogy rendre eszünkbe juttatja: nem egy dollármilliókból elkészült projekttel van dolgunk.
Márpedig ezt a hátrányát szinte minden szempontból meglepően jól tudja álcázni a játék, azonban mivel rétegstílusról van szó, sőt mi több, ebben az elegyítésben páratlan dologról, ezért hajlamosak vagyunk elnézni neki olyan hiányosságokat, amiért egy nevesebb produkciónál már harapnánk. Bár a fentiekben többször említettük, hogy a SpellForce 3 egy erőteljes műfaji hibrid, ezt azonban nem lehet annyival lezárni, hogy félig RTS-ről, félig RPG-ről beszélhetünk. Véleményünk szerint a sorozat aktuális epizódja a korábbiakhoz hasonlóan leginkább szerepjátéknak tekinthető, hiszen 80 százalékban olyan élmények várnak ránk, mint például a Divinity: Original Sin 2-ben, hogy csak egy aktuális példát hozzunk fel.
Ezáltal összeállítjuk négyfős csapatunkat, segítségükkel felfedezzük a csodálatos fantáziavilágot, miközben újabb felszereléseket aggatunk hőseinkre, a többágú skillfákon extra képességekkel vértezzük fel őket, és természetesen harcolhatunk is az oldalukon, habár ez a része értelemszerűen egy kicsit butább a játéknak, mint más klasszikus RPG-nek. Taktikus ütközetek ugyanis nincsenek, a körökre osztott módszert is elfelejthetjük, ellenben a hősök ott lehetnek majd akkor is, amikor az RTS műfajból érkező sajátosságok kerülnek a főszerepbe, ez pedig komoly ütőerőt jelent bizonyos küzdelmek során. Olyannyira, hogy egy megfelelő szint felett mindössze négyesünk is elegendő ahhoz, hogy nekimenjen egy kisebb hadseregnek, noha a legtöbbször azért elengedhetetlen kis birodalmunk háttértámogatása.
A SpellForce 3-ban ugyanis bár nagyon jó lesz ide-oda futkosni hőseinkkel, beszélgetni, gyűjtögetni, és megoldani a kisebb problémákat, de minden egyes pályát úgy alakítottak ki, hogy megjelenjen rajta egy legyőzhető ellenfél, valamint legyen elég helyünk arra, hogy felépítsük saját kis településünket, amire az esetek többségében azért kell, hogy sereget toborozhassunk magunknak. Itt jön a képbe a játékon belül az RTS-hatás, amikor hőseinket leparkoltatjuk a térképen, esetleg befogjuk őket őrző-védő szerepre, majd előjön belőlünk a stratéga, aminek során az alapoktól fel kell építenünk magunknak egy működő kis települést.
Először lerakjuk a központ alapjait, majd építünk megfelelő létesítményeket, hogy legyen elég húsunk, fánk, téglánk és egyéb nyersanyagunk ahhoz, hogy fejlettebb épületeket vagy erősebb katonákat toborozzunk magunknak. Összességében a SpellForce 3 ezen a téren is kellemes élményekkel kecsegtet számunkra, ha kiemelnénk belőle ezt a részt, túlzás nélkül önálló stratégiaként is megállná a helyét, pláne amiért kellemes nehezítéseket helyeztek el benne a készítők. Elég csak arra gondolnunk, hogy a térképeken rendszerint el kell foglalnunk és meg is kell tartanunk újabb régiókat azért, hogy bizonyos nyersanyaghoz hozzáférhessünk, de ekkor sem húzhatjuk sokáig a dolgot, mert a készletek végesek, és az ellenfél sem lesz tétlen.
Persze hiába a kitűnő múltidéző hangulat, azért érezni, hogy a SpellForce 3 mögött nem egy nagy kiadó állt, illetve a készítőknek is van mit tanulniuk. A játék ugyanis kiválóan össze lett rakva – tényleg megdöbbentő a minőség –, azonban rendre belefutunk olyan hiányosságokba, melyek érezhetően a túl kevés erőforrás számlájára írhatók. Ilyen például az átgondolatlan kezelőfelület, a rendre előkerülő balanszproblémák – egyes egységek brutálisan erősek, másokhoz még sereg sem szükséges –, de az irányítást is jobban finomíthatták volna a fejlesztők a makulátlan élmények érdekében. Tipikus esete a ronda és finom játékoknak, noha a SpellForce 3-ra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy csúnya lenne.
Grafika:
A küllem tekintetében a végeredmény ugyanis annak ellenére megérdemli a maximális pontszámot, hogy az optimalizálással hadilábon áll – hajlamos véletlenszerűen akadozni –, hovatovább sokszor és sokáig tölt, ugyanakkor a látvány összességében magával ragadó. Ez főként a változatos helyszínekre, valamint azok kidolgozottságára értendő a leginkább, a csodálatos erdők, a virágos rétek, vagy a hatalmas várkastélyok látványa egyszerűen csodálatosak, a bevezető animáció pedig olyan hihetetlenül mutatós lett, hogy azt még a Blizzard is megirigyelhetné.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Hiába azonban a kellemes körítés, a SpellForce 3 irányítása sajnos egészen nehézkesre sikeredett. Bár két előre kalibrált lehetőség közül is választhatunk magunknak, összességében egyik sem lett olyan gördülékeny, ami szükséges lenne a könnyed vezérléshez. Ennek az oka leginkább az, hogy míg a szerepjátékos részhez a kimért, lassabb tempó dukál, addig az RTS-stílus előtérbe kerülésekor szerencsésebb a gyors kameramozgás, a nagyobb látószög és így tovább. Mindez azonban hiányzik, a helyzetet pedig tovább rontja, a rossz kamerakezelés, valamint a kezelőfelülethez kapcsolódó néhány probléma, amelyek alaposan megnehezítik majd a dolgunkat.
Játszhatóság: A szavatosság terén egyáltalán nem panaszkodhatunk a SpellForce 3-ra, hiszen a játék kampánya több napra, sőt több hétre elegendő elfoglaltságot biztosít, sőt az újrajátszhatósága is elég magas a sok lehetőség, illetve karaktereink eltérő képességei miatt. Tovább növeli ráadásul ezt a tulajdonságot a kooperatív mód és más többjátékos lehetőség, melyeket bár a legtöbben bizonyára érintetlenül hagynak majd, de kooperálva elég nagy móka végigjátszani a sztorit, megfelelő társakkal érdemes lehet kipróbálni.
Intelligencia, nehézség: Ezen a téren nincs a helyzet magaslatán a SpellForce 3, hiszen a csapatok útkeresése vagy az automatizált egységek működése és helyzetfelismerése egyenesen katasztrofális a játékban. Még nehezebb szinten is egészen nevetséges, amit az ellenséges erők gyakran megengednek maguknak – hadsereggel vonulunk mellettük, de nem vesznek észre minket –, ami pár aprósággal együtt a nehézségre is rányomja a bélyegét, pláne abból a szempontból, hogy pár egység és ellenfél túl erőteljesre sikerült a többséghez mérten.
Hangok, zene:
A zenék egészen csodálatosak lettek a játékban, a szinkronok egy jelentős része azonban elég semmitmondóra sikerült, noha legalább elmondható, hogy vannak, és nemcsak a képernyőn megjelenő üres feliratokat kell olvasgatnunk. Az effektek mindemellett meglepően jól siketültek, főleg a csatazajok és a kisebb beszólások maradhatnak meg az emlékezetünkben.
Összegzés: A SpellForce 3 összességében egy igencsak kellemes meglepetés lett a maga módján, hiszen tekintsünk rá akár klasszikus RPG-ként, akár régi vágású stratégiaként, mindkét szempontból tökéletesen megállja a helyét, egységesen pedig olyan élményt nyújt, mint a korábban megjelent epizódok. Nyilván érezni rajta, hogy sok helyen meg kellett húzniuk a készítőknek a nadrágszíjat, de a játékot így is bátran oda lehetne tenni bármelyik nagyobb projekt mellé, mert mind az élmény, mind a megjelenés tekintetében nagyszerű lett. Csak reménykedni tudunk abban, hogy nem kell megint tíz évet várnunk egy újabb teljes értékű folytatásra!
Fejlesztő: Grimlore Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SpellForce-sorozat
Kategória: RPG/RTS
Hosszú kihagyás után egy újabb teljes értékű epizóddal gyarapodott a sokak által imádott SpellForce-sorozat, melynek sajátos hibrid stílusa még így, 2018-ban is egészen kellemes és újszerű élményként hat. Az pedig csak hab a tortán, hogy a SpellForce 3 meglepően jól sikerült, játéktesztünkből pedig most mindent meg is tudhatsz róla!
Szinte kimondani is félelmetes – hiszen esküdni mernénk, hogy csak tegnap történt –, de 15 éve már annak, hogy a német Phenomic csapata megjelentette a SpellForce: The Order of Dawn-t, ami azzal igyekezett kitűnni az akkori RTS-özönből, hogy a műfajt szerepjátékos köntösbe bújtatta. (Nosztalgiázni kívánók ide kattintva olvashatják el a 2003-mas tesztünket.) Szó sem volt azonban itt finom áthallásokról vagy illedelmes kölcsönzésről, az első SpellForce szó szerint egy RTS/RPG hibrid volt, amiben a bázisépítés, a nyersanyaggyűjtés vagy az egységgyártás éppen olyan fontos szerepet kapott, mint a döntésekkel irányítható sztori, vagy a hőseinkre koncentráló, összetett fejlődési rendszer.
Bár a sorozat soha nem ért el nagy sikereket, összességében azonban egy bizonyos réteg igencsak a szívébe zárta, nem csoda hát, hogy az évek során egy folytatás és öt kiegészítő is született hozzá. A rajongók azonban több mint 10 esztendeje várnak már egy teljes értékű folytatásra, amiben a kiadók nem láttak túl sok lehetőséget, hiszen időközben a nagy RTS-hullám lecsengett, a SpellForce név pedig azért soha nem csengett olyan jól, hogy ebbe bárki dollármilliókat invesztálna csak úgy. A THQ Nordic azonban szerencsére másként gondolkodott, és bátran imába foglalhatjuk a nevüket, hiszen sikerült megtalálniuk a megfelelő stúdiót is ahhoz, hogy egy olyan folytatással gyarapodjon a népszerű sorozat, amit büszkén odatehetünk a polcra a többi rész mellé.
A SpellForce 3 a történet szempontjából nem az eddigi epizódok folytatását meséli el nekünk, hanem a SpellForce: The Order of Dawn előzményeit ismerhetjük meg belőle. A játék idővonala szerint tehát 518-ban járunk, a történelemből csak a Mágusháború néven ismert esemény után, amikor néhány renegát varázsló megpróbálta átvenni a hatalmat, küldetésük azonban bukással zárult, de így is óriási káoszt idéztek elő Eo világában, ahol négy hős oldalán meg kell próbálnunk újra rendet tenni az egykoron csodaszép és kiegyensúlyozott fantáziavilágban.
Dolgunkat azonban számtalan probléma nehezíti, ezáltal az anarchikus környezet, az ellenséges frakciók, de a Bloodburn néven emlegetett halálos kór – melyet szintén a varázslók számlájára írnak – egyaránt a megoldásra váró problémák közé sorolandó, miközben úgy tűnik, hogy a helyzetet csak Aonir, az összes isten apjának második eljövetele oldhatja meg. A SpellForce 3 a sztori szempontjából meglepően jól kidolgozott, sokkal érdekesebb problémákat és lehetőségeket vet fel, mint az utóbbi időkben megjelent szerepjátékok jelentős része.
Nem csak a kialakított világ és a kidolgozott háttér, hanem a történetvezetés is jelesre vizsgázik, nem válik vontatottá, bőven akadnak benne fordulatok, egyedül az egész sztori átadását lehetett volna egy kicsit befogadhatóbbá tenni, de ez inkább programozási és tervezési hiba. Az átvezetőknél például rendszerint csak annyi történik, hogy kimerevedik a kép és eltűnik a kezelőfelület, majd elkattinthatatlan, csigalassúságú párbeszédablakok ugranak fel, ami olyannyira megtöri a lendületet, hogy rendre eszünkbe juttatja: nem egy dollármilliókból elkészült projekttel van dolgunk.
Márpedig ezt a hátrányát szinte minden szempontból meglepően jól tudja álcázni a játék, azonban mivel rétegstílusról van szó, sőt mi több, ebben az elegyítésben páratlan dologról, ezért hajlamosak vagyunk elnézni neki olyan hiányosságokat, amiért egy nevesebb produkciónál már harapnánk. Bár a fentiekben többször említettük, hogy a SpellForce 3 egy erőteljes műfaji hibrid, ezt azonban nem lehet annyival lezárni, hogy félig RTS-ről, félig RPG-ről beszélhetünk. Véleményünk szerint a sorozat aktuális epizódja a korábbiakhoz hasonlóan leginkább szerepjátéknak tekinthető, hiszen 80 százalékban olyan élmények várnak ránk, mint például a Divinity: Original Sin 2-ben, hogy csak egy aktuális példát hozzunk fel.
Ezáltal összeállítjuk négyfős csapatunkat, segítségükkel felfedezzük a csodálatos fantáziavilágot, miközben újabb felszereléseket aggatunk hőseinkre, a többágú skillfákon extra képességekkel vértezzük fel őket, és természetesen harcolhatunk is az oldalukon, habár ez a része értelemszerűen egy kicsit butább a játéknak, mint más klasszikus RPG-nek. Taktikus ütközetek ugyanis nincsenek, a körökre osztott módszert is elfelejthetjük, ellenben a hősök ott lehetnek majd akkor is, amikor az RTS műfajból érkező sajátosságok kerülnek a főszerepbe, ez pedig komoly ütőerőt jelent bizonyos küzdelmek során. Olyannyira, hogy egy megfelelő szint felett mindössze négyesünk is elegendő ahhoz, hogy nekimenjen egy kisebb hadseregnek, noha a legtöbbször azért elengedhetetlen kis birodalmunk háttértámogatása.
A SpellForce 3-ban ugyanis bár nagyon jó lesz ide-oda futkosni hőseinkkel, beszélgetni, gyűjtögetni, és megoldani a kisebb problémákat, de minden egyes pályát úgy alakítottak ki, hogy megjelenjen rajta egy legyőzhető ellenfél, valamint legyen elég helyünk arra, hogy felépítsük saját kis településünket, amire az esetek többségében azért kell, hogy sereget toborozhassunk magunknak. Itt jön a képbe a játékon belül az RTS-hatás, amikor hőseinket leparkoltatjuk a térképen, esetleg befogjuk őket őrző-védő szerepre, majd előjön belőlünk a stratéga, aminek során az alapoktól fel kell építenünk magunknak egy működő kis települést.
Először lerakjuk a központ alapjait, majd építünk megfelelő létesítményeket, hogy legyen elég húsunk, fánk, téglánk és egyéb nyersanyagunk ahhoz, hogy fejlettebb épületeket vagy erősebb katonákat toborozzunk magunknak. Összességében a SpellForce 3 ezen a téren is kellemes élményekkel kecsegtet számunkra, ha kiemelnénk belőle ezt a részt, túlzás nélkül önálló stratégiaként is megállná a helyét, pláne amiért kellemes nehezítéseket helyeztek el benne a készítők. Elég csak arra gondolnunk, hogy a térképeken rendszerint el kell foglalnunk és meg is kell tartanunk újabb régiókat azért, hogy bizonyos nyersanyaghoz hozzáférhessünk, de ekkor sem húzhatjuk sokáig a dolgot, mert a készletek végesek, és az ellenfél sem lesz tétlen.
Persze hiába a kitűnő múltidéző hangulat, azért érezni, hogy a SpellForce 3 mögött nem egy nagy kiadó állt, illetve a készítőknek is van mit tanulniuk. A játék ugyanis kiválóan össze lett rakva – tényleg megdöbbentő a minőség –, azonban rendre belefutunk olyan hiányosságokba, melyek érezhetően a túl kevés erőforrás számlájára írhatók. Ilyen például az átgondolatlan kezelőfelület, a rendre előkerülő balanszproblémák – egyes egységek brutálisan erősek, másokhoz még sereg sem szükséges –, de az irányítást is jobban finomíthatták volna a fejlesztők a makulátlan élmények érdekében. Tipikus esete a ronda és finom játékoknak, noha a SpellForce 3-ra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy csúnya lenne.
Grafika:
A küllem tekintetében a végeredmény ugyanis annak ellenére megérdemli a maximális pontszámot, hogy az optimalizálással hadilábon áll – hajlamos véletlenszerűen akadozni –, hovatovább sokszor és sokáig tölt, ugyanakkor a látvány összességében magával ragadó. Ez főként a változatos helyszínekre, valamint azok kidolgozottságára értendő a leginkább, a csodálatos erdők, a virágos rétek, vagy a hatalmas várkastélyok látványa egyszerűen csodálatosak, a bevezető animáció pedig olyan hihetetlenül mutatós lett, hogy azt még a Blizzard is megirigyelhetné.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Hiába azonban a kellemes körítés, a SpellForce 3 irányítása sajnos egészen nehézkesre sikeredett. Bár két előre kalibrált lehetőség közül is választhatunk magunknak, összességében egyik sem lett olyan gördülékeny, ami szükséges lenne a könnyed vezérléshez. Ennek az oka leginkább az, hogy míg a szerepjátékos részhez a kimért, lassabb tempó dukál, addig az RTS-stílus előtérbe kerülésekor szerencsésebb a gyors kameramozgás, a nagyobb látószög és így tovább. Mindez azonban hiányzik, a helyzetet pedig tovább rontja, a rossz kamerakezelés, valamint a kezelőfelülethez kapcsolódó néhány probléma, amelyek alaposan megnehezítik majd a dolgunkat.Játszhatóság:
A szavatosság terén egyáltalán nem panaszkodhatunk a SpellForce 3-ra, hiszen a játék kampánya több napra, sőt több hétre elegendő elfoglaltságot biztosít, sőt az újrajátszhatósága is elég magas a sok lehetőség, illetve karaktereink eltérő képességei miatt. Tovább növeli ráadásul ezt a tulajdonságot a kooperatív mód és más többjátékos lehetőség, melyeket bár a legtöbben bizonyára érintetlenül hagynak majd, de kooperálva elég nagy móka végigjátszani a sztorit, megfelelő társakkal érdemes lehet kipróbálni.Intelligencia, nehézség:
Ezen a téren nincs a helyzet magaslatán a SpellForce 3, hiszen a csapatok útkeresése vagy az automatizált egységek működése és helyzetfelismerése egyenesen katasztrofális a játékban. Még nehezebb szinten is egészen nevetséges, amit az ellenséges erők gyakran megengednek maguknak – hadsereggel vonulunk mellettük, de nem vesznek észre minket –, ami pár aprósággal együtt a nehézségre is rányomja a bélyegét, pláne abból a szempontból, hogy pár egység és ellenfél túl erőteljesre sikerült a többséghez mérten.Hangok, zene:
A zenék egészen csodálatosak lettek a játékban, a szinkronok egy jelentős része azonban elég semmitmondóra sikerült, noha legalább elmondható, hogy vannak, és nemcsak a képernyőn megjelenő üres feliratokat kell olvasgatnunk. Az effektek mindemellett meglepően jól siketültek, főleg a csatazajok és a kisebb beszólások maradhatnak meg az emlékezetünkben.Összegzés:
A SpellForce 3 összességében egy igencsak kellemes meglepetés lett a maga módján, hiszen tekintsünk rá akár klasszikus RPG-ként, akár régi vágású stratégiaként, mindkét szempontból tökéletesen megállja a helyét, egységesen pedig olyan élményt nyújt, mint a korábban megjelent epizódok. Nyilván érezni rajta, hogy sok helyen meg kellett húzniuk a készítőknek a nadrágszíjat, de a játékot így is bátran oda lehetne tenni bármelyik nagyobb projekt mellé, mert mind az élmény, mind a megjelenés tekintetében nagyszerű lett. Csak reménykedni tudunk abban, hogy nem kell megint tíz évet várnunk egy újabb teljes értékű folytatásra!