MTI

Boldogtalanok a képernyőfüggő tizenévesek

Minél több időt töltenek az elektronikus eszközök monitorai előtt, annál boldogtalanabbak az amerikai tizenévesek egy nagy léptékű új tanulmány szerint.

A San Diegó-i Egyetem pszichológusai több mint egymillió amerikai tizenéves (nyolcadik, tizedik és tizenkettedik osztályos) adatait elemezték, amelyeket a Monitoring the Future című felmérésben gyűjtöttek - írta a ScienceDaily.com. A telefonok, tabletek és számítógépek képernyői előtt videojátékkal, közösségi médiával, chateléssel töltött idő és az életükkel való elégedettség összefüggését vizsgálták meg. A diákoknak olyan kérdésekre kellett felelniük, hogy milyen gyakran időznek telefonjuk, tabletjük, számítógépük előtt, mennyi időt töltenek szemtől szemben, valódi emberi társaságban és általában mennyire elégedettek az életükkel.

Azt találták, hogy akik több időt fordítanak a monitoraikra, kevésbé boldogok, mint akik sportra, újság- vagy magazinolvasásra, valóságos társas kapcsolatokra. Jean M. Twenge, a San Diegó-i Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a képernyő elé ragadva töltött idő fokozza a boldogtalanságot. "Ugyan a tanulmány nem állapított meg ok-okozati összefüggést, számos korábbi kutatás mutatta ki, hogy a közösségi portálok használata boldogtalanságot vált ki, ám fordítva nem igaz: a boldogtalanság nem ösztönöz a közösségi média használatára és a teljes képernyőmegvonás sem vezet boldogsághoz" - magyarázta Twenge.


Az Emotion című szaklap hétfői számában közölt tanulmány szerint a legboldogabb tinik naponta egy óránál valamivel kevesebb időt töltenek a digitális eszközök előtt. Az egyórás időtartamot meghaladva azonban a boldogtalanság együtt nő az egyre több gépidővel. "A digitális média és a boldogság kulcsa a monitor előtti idő korlátozása. Fontos, hogy ne haladja meg a napi két órát, a barátokkal és mozgással töltött idő viszont nőjön, mert ez a két tevékenység biztosan kapcsolatos a boldogsággal" - mondta a kutató.

Az évtizedes trendeket vizsgálva a kutatócsoport ugyanennek a korosztálynak az 1990-es évektől kezdve felvett válaszait elemezte. Azt találták, hogy a képernyős eszközök sokasodása egybeesett az amerikai tinik mért boldogságszintjének zuhanásával. "A fiatalok elégedettsége az életükkel, önbecsülése és boldogsága meredeken csökkent 2012 után. Ez volt az az év, amikor először haladta meg az 50 százalékot az amerikaiak között az okostelefont használók aránya" - emelte ki Twenge.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tetsuo #8
    Nem a "jólét" miatt.
  • duke #7
    Elkenyeztetett hujegyerekek, akik annyira lelkinyomorekok a nagy jolet miatt, hogy eletuk minden pillanataban biztatast elismerest varnak, kulonben ongyilkosok lesznek.
  • Tetsuo #6
    Ez így igaz, mivel az ember mindinkább degeneráltabb.
  • Relixo #5
    Azért azt ne felejtsük el sose!
    Az ember a hülye, és nem az eszköz ! (szóval ne a tárgyakat hibáztassuk)

    Amúgy ez nekem magas...én ha valamit nem szeretek vagy nem érzem tőle jól magam akkor fogom azt ott hagyom a p.csába. Rá se nézek utána az adott dologra vagy témára, mert miért érdekeljen ha már nem lelem örömöm benne?
    A sok Face-n lógó nyomorult mit csinál? Rosszul érzi magát mert látja,hogy a szomszéd/munkatárs/iskolatárs vagy akárki éppen mit vett/kapott, éppen hol nyaralt vagy milyen nője,autója stb. van neki.
    De ők saját maguk nézik és kb a fele nem igaz amiket kiraknak posztokba emberek vagy minimum ferdítenek, a sok hülyeségről meme,szlogenek, okosságnak gondolt jópofi retardáltságok ne is beszéljünk a többiről.
    Már 4 éve töröltem magam FB-ről és érdekes teljes életet tudok élni.
    Persze el kell jutni agyilag ide,hogy ezt valaki felfogja és ne az számítson "életnek" ,hogy mit posztolhat ki a kollegáknak meg a többi ismerősének.
    Szánalom a köbön.

    Kedvencem mikor úgy gondolják szelfi nélküli nyaralás meg sem történhetett, mert ugye ha valaki nem lőtt szelfit akkor az csak kamu nyaralás / sztori lehet. Sok csökkent mai napig jókat nevetek rajtuk. (megtörtént eset melóba)
    Ilyenkor mindig eszembe jut,hogy a zombik már köztünk járnak. :D
    Utoljára szerkesztette: Relixo, 2018.01.24. 11:52:27
  • Skylake #4
    Amikor majd haldoklunk, igazán csodálatos öröm lesz visszaemlékezni arra, hogy mennyit fészbúkozhattunk, és ennek keretében hogy kéjeleghettünk mások ostobaságán, milyen k*rva sokat kukkolhattunk, mennyi féigazságot vagy explicit hazugságot toltunk fel magunkról, és milyen k*rva sok szétcincált, és összességében, egészzé sosem összeálló, semmitmondó közlést ereszthettünk más hozzánk hasonló végtelenül boldog képernyőfüggő ember felé a messzendzseren.

    Tényleg, életünk beteljesedése minden perc, amit a közösségi hálókon tölthetünk. A halálunkkal kapcsolatos legnagyobb fájdalom is az, hogy nem tudjuk kiposztolni a fészen (mert már fizikailag nem vagyunk képesek pötyögni azon a sz*jbab*szott érintőbillentyűzeten), és nem láthatjuk a posztunkra kapott szmájlikat, és szívecske-robbanásokat, akit szeretteink, de valójában tökmindegy milyen közönségünk küld felénk, a létező legőszintébben - nyilván.
  • masuda #3
    Én biztos a kivétel vagyok, de ahogy elnézem az embereket és a való világot, én sokkal boldogabbnak érzem magam a virtuális térben. Azt csinálom, amit akarok, azzal foglalkozok, ami érdekel, és nem kell egész nap a semmit mondó üres fecsegéseket hallgatnom, pl arról, hogy mi volt a tévében tegnap este..

    A sportolás meg sose okozott örömet, épp ellenkezőleg. Utána mindig levert, fáradt, izzadt voltam, semmihez se volt kedvem, a későbbi izomlázról nem is beszélve. Inkább olvasok egy számomra érdekes cikket, megnézek egy filmet, vagy épp játszok valamivel.. Dolgok, amiktől tényleg boldog leszek. :)
  • fonak #2
    Minden generáció elb.szottnak tartja az utána jövőt, de jelen esetben talán nem is téved akkorát. Bár a mi generációnkban, sőt a nyuggerek között is vannak képernyőfüggők. Akár facebookra vagy politikai fikafórumokra rágyógyultak...
  • HUIrnok #1
    Én ebben a cikkben az egészséges géphasználat hangsúlyozását hiányolom. Ne haladja meg a napi 2 órát. Oké! Én is éppen gondolkozni kezdtem pár mini anyagon, ami talán a magyar fiatalok számára is segíthet e gondok kezelésében.

    Magam régen nagyon szerettem játszani a számítógépen, playstation-on, táblagépen is. A telefont egy kicsi és zavaros dolognak tudnám ítélni, ha szórakozni akarnék valamivel.

    Azóta rengeteg év telt el az életemből és elkezdtem magamtól HTML5-t tanulni. Szeretném a játékfejlesztést folyamatait is majd megismerni. Vágyom a társias és jóindulatú kapcsolatokra. De akkor mi a helyzet, ha az alábbi dolog áll fenn.

    A munkahelyemen is csak mindenki, főleg a fiatalok a telefonját tolná egész nap. Senki sem tud beszélni úgy velük, hogy amikor szólnak valamit még hozzájuk is, akkor az egész beszélgetés csak felszínes és semmit mondó, vagy éppen rombolóan magánéleti vonalat felvevővé válik, ami egy egészséges viszony esetén is hosszabb időegység eltelése után (számomra inkább fárasztó, megdöbbentő és később már idegesítő mértékben.) jöhetne szóba, ha a valódi bizalom is megjelenne.

    Én csak akkor használom a gépem egyikét, ha éppen a munkámhoz kell vagy annyira egyedül vagyok már, hogy a munkaidőm 20-30%-a üresjárat, oszt emiatt megnézek egy sorozat részt vagy angol cikkeket olvasok bármiről, ami ad egy kis gondolati lehetőséget.

    Szövegszerkeszteni is szoktam még. Gyakorlatilag csak ez a burkolt életvitel a jellemző. Sehol sem tapasztalom azt, hogy a közösség, mint fogalom igazán jelen lenne. Csak mindenki lődörög. A városban is ezt látom magam körül. Nekem ez kevés és nem nevezhető igazán emberi létnek.

    Ez a zombi módi azért megviseli az embert. Engem elszomorít kissé, hogy majdnem mindenki örömmel és dalolva egyaránt lemond inkább önmagáról és ezt a doboz nomád életmódot veszi magához. Remélem, hogy ez azért visszafordításra kerül, mert ez nekem is már sok.

    Kell a természet is nekünk! Nemcsak ez a technikai felsőbbrendűségre hajazó hozzáállás.