SG.hu
Ken Follett's The Pillars of the Earth
Kiadó: Daedalic Entertainment
Fejlesztő: Daedalic Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-560 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GT 730 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-860 Quad 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Silence: The Whispered World 2, Deponia Doomsday
Kategória: kalandjáték
A nagyszerű regény és a szintén kiválóan sikerült filmsorozat után elkészült végre Ken Follett legendás művének videojátékos adaptációja is, ami az első epizód alapján egy egészen új megközelítésből, páratlan interakcióval tálalja a jól ismert sztorit. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Ken Follett's The Pillars of the Earth!
Ken Follett mai szemmel is kitűnőnek nevezhető regényóriása, avagy a The Pillars of the Earth – magyarul A katedrális – egy kicsit olyan, mint a George R. R. Martin-féle Trónok harca, vagy az Andrzej Sapkowski által jegyzett Vaják-regényfolyam: eltartott egy kis ideig, amíg kultikus státuszt tudott elérni. Az eredetileg 1989-ben megjelent alkotás ugyanis bár már akkoriban is sokak tiszteletét kivívta, hovatovább rengetegen imádták, de népszerűsítéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a táblás szerepjáték mellett előbb televíziós sorozat készült belőle – rengeteg magyarországi helyszínnel –, majd egy musical is feldolgozta történetét, most pedig egy videojáték próbálja meg még tovább öregbíteni hírnevét.
Mielőtt bárki a Trónok harca felemásra sikerült adaptációit idézné fel lelki szemei előtt, a jogtulajdonosok szerencsére nagyszerű kezekbe adták a mű feldolgozást, ezáltal a minőségi és csodálatos kalandjátékairól ismert német Daedalic Entertainmentre bízták az átírást. Náluk jobbat pedig aligha találhattak volna, hiszen olyan alkotásokkal, mint a Deponia Doomsday vagy a Silence: The Whispered World 2 már korábban bizonyították rátermettségüket, sőt azt is, hogy a klasszikus point and click-kalandjátékok kedvelői ma már szinte csak rájuk számíthatnak, ha valami igazán jót szeretnének maguknak.
A Ken Follett's The Pillars of the Earth három könyvre – illetve nagy epizódra –, azon belül pedig 21 fejezetre osztva tálalja nekünk A katedrális nagyszerű történetét, amihez sem előzményt, sem mellékszálat nem kapunk, csupán a könyvben olvasott és a tévében látott momentumok újragondolását láthatjuk annyi kiegészítéssel, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy pillanatra se váljon unalmassá a cselekmény még akkor sem, ha már a könyökünkön jön ki. Aki esetleg nem ismerné a szövevényes, lassan csordogáló, ámde elképesztő fordulatokkal megspékelt sztorit, annak annyit kell tudnia róla, hogy a 12. századi Angliában játszódik, a középpontban közel olyan sok karakterrel és szállal, mint amit a Trónok harcából megszokhattunk, csak itt kevesebb a gyilkosság, ellenben annál több az intrika és a dráma.
A játék történetében több fejezeten keresztül ismerkedhetünk az egyes karakterekkel és életútjukkal, így itt lesz Philip, a Kingsbridge-be visszatérő szerzetes, az építészmesterként ismert Tom és tragikus sorsú családja, az erdőben számkivetettként élő Jack és édesanyja, valamint egy nemes hölgy, Aliena is. Természetesen ők csak a fontosabb szereplők, mellettük tucatnyi alárendelt karakterbe botolhatunk bele, akik lényegesek lesznek a történet alakulása során, melyben apránként mindnyájuk életútja összeforr, hiszen csak együtt képesek arra, hogy megépítsék Anglia valaha látott leghatalmasabb katedrálisát.
Bár megtisztelő, összességében mégis hálátlan feladatot kapott a Daedalic Entertainment ezzel az adaptációval, hiszen egy kötött történettel és ismert végkimenetellel ellátott sztorit rendkívül nehéz úgy tálalni, hogy az fenntartsa még azoknak az érdeklődését is, akik nem most találkoznak először Ken Follett művével. A németek azonban meglepően ügyesen átlendültek a problémán, hiszen bár a döntési lehetőségekkel elhitetik velünk, hogy más végkimenetelt is kaphat a sztori, összességében azonban jól tudjuk, hogy az egyes fejezetek mivel végződnek majd, ellenben amíg addig eljutunk, számtalan olyan kis mellékággal találkozhatunk, amelyek kimaradtak a filmből, sőt még a könyvből sem emlékezhetünk rájuk.
Összességében tehát nem egy az egyben ültették át a cselekményt a készítők, és erre a több mint ezer oldalas könyv miatt nem is nagyon lett volna lehetőségük, sőt bizonyos dolgokat kihagytak vagy összecsapottan prezentálták, de mindezekért nem haragudhatunk a németekre, hiszen a fogyaszthatóság érdekében ezt az áldozatot meg kellett hozniuk. Az első könyvből így is kihozhatunk akár 8-10 órányi játékidőt – ez persze maximálisan játékosfüggő –, ami azt jelenti, hogy a további két epizóddal egy elképesztően tartalmas élmény vár majd ránk.
Hogy miként tudták a sokak által minden elemében ismert sztorit megfelelő játékélménnyel ellátni a fejlesztők? Összességében meglepően ötletesen! Már az egészen elképesztő élmény, hogy sok esetben olyan helyszíneket fedezhetünk fel, melyeket korábban csak lelki szemeink előtt tudtunk elképzelni, és ezek szabad bejárhatósága, valamint az egyes objektumok megvizsgálásának a lehetősége kellemes interakciót nyújt számunkra.
Összességében azonban a végeredmény mégsem tudott maradéktalanul kitörni az interaktív film fogalomköréből, hiszen nincsenek olyan vagány fejtörők, mint a Silence 2-ben, amelyek gyakran napokig is képesek voltak megakasztani a játékosokat. Itt valóban csak az lesz a célunk, hogy felgöngyölítsük a történetet, és minél jobban megismerhessük A katedrális világát. Nyilván azért apróbb fejtörők akadnak, de ezek többsége kimerül pár egyértelmű „szedd össze ezt, és vidd el annak” típusú feladatban.
Nagyszerű ötlet volt ugyanakkor, hogy a készítők térképet tettek a játékba, sőt lehetőséget adtak bizonyos tárgyak felvételére, és azok alapos megvizsgálására – ezzel elmesélve olyan szálakat, melyeket nem tudtak interaktívan kifejteni –, de tovább nehezítheti a dolgunkat, hogy bizonyos problémákon csak úgy tudjuk keresztülverekedni magunkat, ha egyes tárgyakat bevonunk a beszélgetésbe, amit „fogd és vidd” alapon tehetünk majd meg. Mindent összevetve tehát kellemes élmény vár ránk, de korántsem az a keményvonalas kalandjátékos vonulat köszön itt vissza, mint a csapat korábbi műveiben, ami egy kicsit csalódásra adhat okot!
Grafika:
Csalódásunkat azonban rögtön elfelejtjük majd, amint alaposabban is elmerülünk a Daedalic Entertainment alkotásaira jellemző csodálatos megjelenésben, hiszen a korábbi műveikhez hasonlóan most is csodaszép, kézzel festett hátterek előtt futkosó, már-már rajzfilmszerűen megalkotott és animált karaktereket irányíthatunk. Az egész olyan, mint egy csodaszép interaktív mese, ahol tűkön ülve várjuk az újabb és újabb helyszínek felkutatását éppen azért, hogy puszta látványukkal újra el tudjanak varázsolni minket.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Ken Follett's The Pillars of the Earth alapvetően egy nyugodt és kimért tempójú kalandjátéknak tekinthető, ami alapesetben nyilván nem is probléma, azonban mindehhez sok esetben akadozó, nehézkes irányítás társul, amivel kapcsolatban sokszor meg kell várnunk, míg például karakterünk komótosan átsétál a képernyő egyik sarkából a másikba, mert éppen nincs vagy nem működik a gyorsgomb. Kifejezetten idegesítő lett ugyanakkor néhány szereplő esetében az is, hogy mikor beszélgetésbe elegyednénk velük, hosszú másodperceken keresztül csak nyöszörögnek vagy vakaróznak ahelyett, hogy gyorsan kiszedhetnénk belőlük a lényeget.
Játszhatóság: Bár egyelőre még csak a teljes történet első könyve érkezett meg – benne a prológussal és hét fejezettel –, azonban már most látni, hogy egy rendkívül tartalmas sztori vár ránk. Nyilván végigrohanhatunk a cselekményen, de ha nyugodtabban elidőzünk mindenhol, egy-egy kisebb fejezet átélése akár 1-2 óráig is eltarthat, és ha egy könyvben van belőle hét darab, akkor máris kiszámolhatjuk, hogy a Telltale Games ismét elbújhat szégyenében.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia mellett sokkal fontosabb a Ken Follett's The Pillars of the Earth esetében a nehézség kérdése, amiről konkrétan nem is beszélhetünk. A játék ugyanis nem az a keményvonalas kalandjáték, mint a Daedalic Entertainment korábbi művei, éppen ezért csak sodródunk a sztorival, mindeközben pedig igencsak hiányoljuk a fejtörőket, melyek néhol megnehezíthetnék és élvezetesebbé tehetnék a dolgunkat.
Hangok, zene: Mind a hangok, mint a zenék egyszerűen mesterien sikerültek a játékban! Főként a szinkronokat illeti dicséret, hiszen a többség ügyesen megtestesíti az adott szereplő valódi karakterét, miközben a zenék kapcsán is sokszor elcsíphetünk egy-egy kellemesebb dallamot.
Összegzés: Kisebb hibáit és hiányosságait leszámítva azonban a Ken Follett's The Pillars of the Earth egy hiánypótló alkotásnak tekinthető. Olyannyira, hogy bár még hátra van a történet befejezése, de amit eddig láthattunk belőle, az valami zseniális volt. A csodálatos és egyben stílusos megjelenés mellett a kellemesen átdolgozott sztori például igazán elragadó összhatást teremt, így kijelenthetjük, hogy a filmes adaptáció után a videojátékos átdolgozásban sem kell csalódniuk A katedrális rajongóinak. Akár ismered a regényt, akár most hallasz róla először, a végeredmény minden esetben erősen ajánlott!
Fejlesztő: Daedalic Entertainment
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-560 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 805 processzor, Nvidia GeForce GT 730 vagy ATI Radeon R7 240 grafikus kártya, 2 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-860 Quad 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Silence: The Whispered World 2, Deponia Doomsday
Kategória: kalandjáték
A nagyszerű regény és a szintén kiválóan sikerült filmsorozat után elkészült végre Ken Follett legendás művének videojátékos adaptációja is, ami az első epizód alapján egy egészen új megközelítésből, páratlan interakcióval tálalja a jól ismert sztorit. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miként sikerült a Ken Follett's The Pillars of the Earth!
Ken Follett mai szemmel is kitűnőnek nevezhető regényóriása, avagy a The Pillars of the Earth – magyarul A katedrális – egy kicsit olyan, mint a George R. R. Martin-féle Trónok harca, vagy az Andrzej Sapkowski által jegyzett Vaják-regényfolyam: eltartott egy kis ideig, amíg kultikus státuszt tudott elérni. Az eredetileg 1989-ben megjelent alkotás ugyanis bár már akkoriban is sokak tiszteletét kivívta, hovatovább rengetegen imádták, de népszerűsítéséhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a táblás szerepjáték mellett előbb televíziós sorozat készült belőle – rengeteg magyarországi helyszínnel –, majd egy musical is feldolgozta történetét, most pedig egy videojáték próbálja meg még tovább öregbíteni hírnevét.
Mielőtt bárki a Trónok harca felemásra sikerült adaptációit idézné fel lelki szemei előtt, a jogtulajdonosok szerencsére nagyszerű kezekbe adták a mű feldolgozást, ezáltal a minőségi és csodálatos kalandjátékairól ismert német Daedalic Entertainmentre bízták az átírást. Náluk jobbat pedig aligha találhattak volna, hiszen olyan alkotásokkal, mint a Deponia Doomsday vagy a Silence: The Whispered World 2 már korábban bizonyították rátermettségüket, sőt azt is, hogy a klasszikus point and click-kalandjátékok kedvelői ma már szinte csak rájuk számíthatnak, ha valami igazán jót szeretnének maguknak.
A Ken Follett's The Pillars of the Earth három könyvre – illetve nagy epizódra –, azon belül pedig 21 fejezetre osztva tálalja nekünk A katedrális nagyszerű történetét, amihez sem előzményt, sem mellékszálat nem kapunk, csupán a könyvben olvasott és a tévében látott momentumok újragondolását láthatjuk annyi kiegészítéssel, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy pillanatra se váljon unalmassá a cselekmény még akkor sem, ha már a könyökünkön jön ki. Aki esetleg nem ismerné a szövevényes, lassan csordogáló, ámde elképesztő fordulatokkal megspékelt sztorit, annak annyit kell tudnia róla, hogy a 12. századi Angliában játszódik, a középpontban közel olyan sok karakterrel és szállal, mint amit a Trónok harcából megszokhattunk, csak itt kevesebb a gyilkosság, ellenben annál több az intrika és a dráma.
A játék történetében több fejezeten keresztül ismerkedhetünk az egyes karakterekkel és életútjukkal, így itt lesz Philip, a Kingsbridge-be visszatérő szerzetes, az építészmesterként ismert Tom és tragikus sorsú családja, az erdőben számkivetettként élő Jack és édesanyja, valamint egy nemes hölgy, Aliena is. Természetesen ők csak a fontosabb szereplők, mellettük tucatnyi alárendelt karakterbe botolhatunk bele, akik lényegesek lesznek a történet alakulása során, melyben apránként mindnyájuk életútja összeforr, hiszen csak együtt képesek arra, hogy megépítsék Anglia valaha látott leghatalmasabb katedrálisát.
Bár megtisztelő, összességében mégis hálátlan feladatot kapott a Daedalic Entertainment ezzel az adaptációval, hiszen egy kötött történettel és ismert végkimenetellel ellátott sztorit rendkívül nehéz úgy tálalni, hogy az fenntartsa még azoknak az érdeklődését is, akik nem most találkoznak először Ken Follett művével. A németek azonban meglepően ügyesen átlendültek a problémán, hiszen bár a döntési lehetőségekkel elhitetik velünk, hogy más végkimenetelt is kaphat a sztori, összességében azonban jól tudjuk, hogy az egyes fejezetek mivel végződnek majd, ellenben amíg addig eljutunk, számtalan olyan kis mellékággal találkozhatunk, amelyek kimaradtak a filmből, sőt még a könyvből sem emlékezhetünk rájuk.
Összességében tehát nem egy az egyben ültették át a cselekményt a készítők, és erre a több mint ezer oldalas könyv miatt nem is nagyon lett volna lehetőségük, sőt bizonyos dolgokat kihagytak vagy összecsapottan prezentálták, de mindezekért nem haragudhatunk a németekre, hiszen a fogyaszthatóság érdekében ezt az áldozatot meg kellett hozniuk. Az első könyvből így is kihozhatunk akár 8-10 órányi játékidőt – ez persze maximálisan játékosfüggő –, ami azt jelenti, hogy a további két epizóddal egy elképesztően tartalmas élmény vár majd ránk.
Hogy miként tudták a sokak által minden elemében ismert sztorit megfelelő játékélménnyel ellátni a fejlesztők? Összességében meglepően ötletesen! Már az egészen elképesztő élmény, hogy sok esetben olyan helyszíneket fedezhetünk fel, melyeket korábban csak lelki szemeink előtt tudtunk elképzelni, és ezek szabad bejárhatósága, valamint az egyes objektumok megvizsgálásának a lehetősége kellemes interakciót nyújt számunkra.
Összességében azonban a végeredmény mégsem tudott maradéktalanul kitörni az interaktív film fogalomköréből, hiszen nincsenek olyan vagány fejtörők, mint a Silence 2-ben, amelyek gyakran napokig is képesek voltak megakasztani a játékosokat. Itt valóban csak az lesz a célunk, hogy felgöngyölítsük a történetet, és minél jobban megismerhessük A katedrális világát. Nyilván azért apróbb fejtörők akadnak, de ezek többsége kimerül pár egyértelmű „szedd össze ezt, és vidd el annak” típusú feladatban.
Nagyszerű ötlet volt ugyanakkor, hogy a készítők térképet tettek a játékba, sőt lehetőséget adtak bizonyos tárgyak felvételére, és azok alapos megvizsgálására – ezzel elmesélve olyan szálakat, melyeket nem tudtak interaktívan kifejteni –, de tovább nehezítheti a dolgunkat, hogy bizonyos problémákon csak úgy tudjuk keresztülverekedni magunkat, ha egyes tárgyakat bevonunk a beszélgetésbe, amit „fogd és vidd” alapon tehetünk majd meg. Mindent összevetve tehát kellemes élmény vár ránk, de korántsem az a keményvonalas kalandjátékos vonulat köszön itt vissza, mint a csapat korábbi műveiben, ami egy kicsit csalódásra adhat okot!
Grafika:
Csalódásunkat azonban rögtön elfelejtjük majd, amint alaposabban is elmerülünk a Daedalic Entertainment alkotásaira jellemző csodálatos megjelenésben, hiszen a korábbi műveikhez hasonlóan most is csodaszép, kézzel festett hátterek előtt futkosó, már-már rajzfilmszerűen megalkotott és animált karaktereket irányíthatunk. Az egész olyan, mint egy csodaszép interaktív mese, ahol tűkön ülve várjuk az újabb és újabb helyszínek felkutatását éppen azért, hogy puszta látványukkal újra el tudjanak varázsolni minket.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Ken Follett's The Pillars of the Earth alapvetően egy nyugodt és kimért tempójú kalandjátéknak tekinthető, ami alapesetben nyilván nem is probléma, azonban mindehhez sok esetben akadozó, nehézkes irányítás társul, amivel kapcsolatban sokszor meg kell várnunk, míg például karakterünk komótosan átsétál a képernyő egyik sarkából a másikba, mert éppen nincs vagy nem működik a gyorsgomb. Kifejezetten idegesítő lett ugyanakkor néhány szereplő esetében az is, hogy mikor beszélgetésbe elegyednénk velük, hosszú másodperceken keresztül csak nyöszörögnek vagy vakaróznak ahelyett, hogy gyorsan kiszedhetnénk belőlük a lényeget.Játszhatóság:
Bár egyelőre még csak a teljes történet első könyve érkezett meg – benne a prológussal és hét fejezettel –, azonban már most látni, hogy egy rendkívül tartalmas sztori vár ránk. Nyilván végigrohanhatunk a cselekményen, de ha nyugodtabban elidőzünk mindenhol, egy-egy kisebb fejezet átélése akár 1-2 óráig is eltarthat, és ha egy könyvben van belőle hét darab, akkor máris kiszámolhatjuk, hogy a Telltale Games ismét elbújhat szégyenében.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia mellett sokkal fontosabb a Ken Follett's The Pillars of the Earth esetében a nehézség kérdése, amiről konkrétan nem is beszélhetünk. A játék ugyanis nem az a keményvonalas kalandjáték, mint a Daedalic Entertainment korábbi művei, éppen ezért csak sodródunk a sztorival, mindeközben pedig igencsak hiányoljuk a fejtörőket, melyek néhol megnehezíthetnék és élvezetesebbé tehetnék a dolgunkat.Hangok, zene:
Mind a hangok, mint a zenék egyszerűen mesterien sikerültek a játékban! Főként a szinkronokat illeti dicséret, hiszen a többség ügyesen megtestesíti az adott szereplő valódi karakterét, miközben a zenék kapcsán is sokszor elcsíphetünk egy-egy kellemesebb dallamot.Összegzés:
Kisebb hibáit és hiányosságait leszámítva azonban a Ken Follett's The Pillars of the Earth egy hiánypótló alkotásnak tekinthető. Olyannyira, hogy bár még hátra van a történet befejezése, de amit eddig láthattunk belőle, az valami zseniális volt. A csodálatos és egyben stílusos megjelenés mellett a kellemesen átdolgozott sztori például igazán elragadó összhatást teremt, így kijelenthetjük, hogy a filmes adaptáció után a videojátékos átdolgozásban sem kell csalódniuk A katedrális rajongóinak. Akár ismered a regényt, akár most hallasz róla először, a végeredmény minden esetben erősen ajánlott!