Berta Sándor
Profitálna a kobalt drágulásából a kongói kormány
A kabinet módosította a helyi bányászati törvényt és a jövőben az eddiginél magasabb adót vet ki a kibányászott kobaltra.
Napjainkban egyetlen fém sem annyira keresett, mint a kobalt és a világon egyetlen állam sem termel annyi kobaltot, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság. Tavaly a világ kobalttermelésének 70 százaléka származott az afrikai országból, a világpiacon pedig 127 százalékkal drágult a fém ára. Az utóbbi oka az elektromos autók iránt megnövekedett kereslet volt. Minden egyes akkumulátorhoz 15 kilogramm kobalt kell. Amennyiben 2030-ig a világon minden harmadik gépkocsi elektromos meghajtású lenne, úgy a globális kobaltkitermelésnek a háromszorosára kellene növekednie. De a kitermelt kobaltmennyiség csak ezen akkumulátorokhoz lenne elegendő.
A rendkívüli mértékben megnövekedett keresletből a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya is profitálni akar. A helyi parlament december 8-án fogadta el a bányászati törvény módosítását. Ebben a kitermelt kobalt után fizetendő licencdíjat a fém értékének 3,5 százalékára emelték az eddigi 2 százalékról. Emellett a kabinetnek lehetősége van arra is, hogy a "stratégiai ásványok", mint a kobalt vagy a tantál esetében az érték 5 százalékára emelje a licencdíjat.
Fontos változást jelent az is, hogy a kongói állam a bányászati vegyesvállalatokban az eddigi 5 helyett automatikusan 10 százalékos tulajdonrésszel fog rendelkezni. A bányászati társaságok az exportbevételeik 60 százalékát kötelesek az országban hagyni, a döntéshozók így akarják megmenteni a helyi bankokat a csődtől. A Kongói Demokratikus Köztársaságban ugyanis gyakorlatilag kezd elfogyni a második valutának számító amerikai dollár.
Ezeket az intézkedéseket akkor lehetne üdvözölni, ha a kongói réz- és kobaltszektor nem lenne szinte teljesen korrupt. Független források alapján az állami bevételek kétharmada nem a rendeltetési helyére kerül, az ágazatban több a feketén szerzett pénz, mint a legális. Ebből elsősorban a Joseph Kabila elnök környezetében lévő politikusok profitálnak. A költségvetés éppen emiatt folyamatosan deficites.
A kongói kobaltpiac legnagyobb szereplője a Glencore svájci nyersanyagóriás, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén lévő mutandai bányában csak tavaly 24 500 tonna kobaltot termelt ki. A bánya jelentőségét mutatja, hogy a globális kobalttermelés 2017-ben 123 000 tonna volt. A Glencore azt tervezi, hogy 2019-ig a termelést évi 65 000 tonnára növeli. A cég az elmúlt időszakban komoly korrupciós vádakkal volt kénytelen szembenézni.
Az már 2014-ben kiderült, hogy a kobalt kulcsfontosságú lesz a jövő chipjeihez. Kongóban többnyire gyerekek bányásszák - védőruházat nélkül - a kobaltot. A fémet az Apple, a Microsoft, a Samsung és a Sony okostelefonjaiban, valamint a Daimler és a Volkswagen elektromos autóiba beépített lítiumionos akkumulátorokban alkalmazzák. Szintén ezt a kobaltot használja fel termékeiben a Dell, a Hewlett-Packard, a Huawei, a Lenovo (Motorola) és a Vodafone is. Az Amnesty International tavaly novemberben rávilágított, hogy a kongói gyermekmunkából leginkább a nagyvállalatok profitálnak.
Napjainkban egyetlen fém sem annyira keresett, mint a kobalt és a világon egyetlen állam sem termel annyi kobaltot, mint a Kongói Demokratikus Köztársaság. Tavaly a világ kobalttermelésének 70 százaléka származott az afrikai országból, a világpiacon pedig 127 százalékkal drágult a fém ára. Az utóbbi oka az elektromos autók iránt megnövekedett kereslet volt. Minden egyes akkumulátorhoz 15 kilogramm kobalt kell. Amennyiben 2030-ig a világon minden harmadik gépkocsi elektromos meghajtású lenne, úgy a globális kobaltkitermelésnek a háromszorosára kellene növekednie. De a kitermelt kobaltmennyiség csak ezen akkumulátorokhoz lenne elegendő.
A rendkívüli mértékben megnövekedett keresletből a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya is profitálni akar. A helyi parlament december 8-án fogadta el a bányászati törvény módosítását. Ebben a kitermelt kobalt után fizetendő licencdíjat a fém értékének 3,5 százalékára emelték az eddigi 2 százalékról. Emellett a kabinetnek lehetősége van arra is, hogy a "stratégiai ásványok", mint a kobalt vagy a tantál esetében az érték 5 százalékára emelje a licencdíjat.
Fontos változást jelent az is, hogy a kongói állam a bányászati vegyesvállalatokban az eddigi 5 helyett automatikusan 10 százalékos tulajdonrésszel fog rendelkezni. A bányászati társaságok az exportbevételeik 60 százalékát kötelesek az országban hagyni, a döntéshozók így akarják megmenteni a helyi bankokat a csődtől. A Kongói Demokratikus Köztársaságban ugyanis gyakorlatilag kezd elfogyni a második valutának számító amerikai dollár.
Ezeket az intézkedéseket akkor lehetne üdvözölni, ha a kongói réz- és kobaltszektor nem lenne szinte teljesen korrupt. Független források alapján az állami bevételek kétharmada nem a rendeltetési helyére kerül, az ágazatban több a feketén szerzett pénz, mint a legális. Ebből elsősorban a Joseph Kabila elnök környezetében lévő politikusok profitálnak. A költségvetés éppen emiatt folyamatosan deficites.
A kongói kobaltpiac legnagyobb szereplője a Glencore svájci nyersanyagóriás, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén lévő mutandai bányában csak tavaly 24 500 tonna kobaltot termelt ki. A bánya jelentőségét mutatja, hogy a globális kobalttermelés 2017-ben 123 000 tonna volt. A Glencore azt tervezi, hogy 2019-ig a termelést évi 65 000 tonnára növeli. A cég az elmúlt időszakban komoly korrupciós vádakkal volt kénytelen szembenézni.
Az már 2014-ben kiderült, hogy a kobalt kulcsfontosságú lesz a jövő chipjeihez. Kongóban többnyire gyerekek bányásszák - védőruházat nélkül - a kobaltot. A fémet az Apple, a Microsoft, a Samsung és a Sony okostelefonjaiban, valamint a Daimler és a Volkswagen elektromos autóiba beépített lítiumionos akkumulátorokban alkalmazzák. Szintén ezt a kobaltot használja fel termékeiben a Dell, a Hewlett-Packard, a Huawei, a Lenovo (Motorola) és a Vodafone is. Az Amnesty International tavaly novemberben rávilágított, hogy a kongói gyermekmunkából leginkább a nagyvállalatok profitálnak.