Szekeres Viktor
Bright - Orkokkal és elfekkel teli jövő vár ránk?
Will Smith látványos új akciófilmje egy olyan világban játszódik, amiben az emberek más fantasy fajokkal élnek együtt, és a varázstudók mindenkinél hatalmasabbak.
Hogy tetszett a Bright?
Haladnunk kell a korral, hiszen ma már a streaming platformok kezdik sorozatok terén a tévé koronáját elhappolni, és már a filmekre is kivetették hálójukat. Persze még messze vagyunk attól, hogy például a Netflix ugyanolyan nagyszabású premierekkel bombázza előfizetőit, mint a multiplexek a jegyvásárlókat, de kitűnő filmeket náluk is láthatunk, és olyanokat is, amiket nagyobb hájp övez - elég csak Adam Sandler vagy Brad Pitt legutóbbi darabjaira gondolni, vagy a Stephen King-adaptációkra, melyek nem csak a mozik monopóliumai voltak 2017-ben. Will Smith 90 milliós, alternatív világos fantasyje például múlt héten debütált egyszerre a világ 190 országában, így idehaza is.
Aki fürge volt, az már péntek délre ki is pipálhatta a Brightot, mely egy Shadowrun-szerű világban játszódik, bár mintha kissé lepukkantabb lenne. Nem nagyon van nyoma mindent behálózó gigakonszerneknek (vagy csak nem róluk szólt a film), dekások sem csellengenek minden sarkon, sőt, a mágia konkrétan eléggé szűkös erőforrásnak tűnik. Magának a filmnek a története is egy óriási hatalmú varázstárgy körül forog, amit egy ember és egy ork zsaru (az első ork zsaru!) próbál megvédeni egy elf lánnyal egyetemben, miközben rosszarcúak (nem csak orkok, hanem más elfek) próbálják megakadályozni őket ebben.
A Brightot egyértelműen a helyszínéül szolgáló világ adja el, amiről eleinte nem sokat tudunk, csak annyit, hogy kilenc faj népesíti be, de szép fokozatosan kibontakozik előttünk annak dinamikája. Például az, hogy az orkok nem a "rosszak", hanem inkább az alacsonyabb rendű polgárok szerepét töltik be, mint ahogy az elfek (tündék) sem "jók" (sőt!), ahogy szokás ábrázolni őket (már, ha nem Drizzt Do'Urden a nevük), de kiemelt státuszúak. És persze a mi világunk kapcsán felállított párhuzamok sem elhanyagolhatóak, sok karakter vagy felvetett probléma lesz ismerős, de inkább csak kikacsintás jelleggel, semmi prédikációt nem kapunk a forgatókönyvírótól.
A sztori középpontjában egy misztikus összeesküvés van, amit egy varázspálca jelenít meg, amit csak az ún. brightok képesek használni. Ez a varázstudó kaszt az átlagemberhez képest értelemszerűen óriási hatalommal rendelkezik, mások nem is nagyon érinthetik meg a tárgyat. Kár, hogy őket csak érintőlegesen ismerhetjük meg, karakterizációról végképp nem beszélhetünk. Ez - bár nagyobb ecsetvonásokkal - csak a két főhős privilégiuma, és ezért az érzelmi kötődés kifejezetten nehéz a néző részéről a karakterekhez. (Ég és föld például az, ahogy itt látjuk Lucy Fry elf lánykáját, Tikkát, ahhoz képest ahogy Luc Besson bemutatta anno Az ötödik elemben hasonló szerepet betöltő Leeloo-t.)
A Brighttal mégis az a legnagyobb probléma, hogy nem túl érdekfeszítő a története. Ha lehántjuk róla a fantasys körítést és a mitológia sejtelmességét, akkor egy sima (nem-is-annyira-haver) haverzsarus krimit kapunk egy macguffinnal és morális felhangokkal, pár érdekes, de vegyes megvalósítású akciójelenettel (némelyik pazar, de akad nagyon gagyi hatású is). Éppen ezért a néző tetszési indexe is jó eséllyel azt fogja tükrözni, hogy mennyire kelti fel az érdeklődését egy teljesen új világ bemutatása, amire nem kiemelten, expozíció útján kerül sor, hanem a történetbe ágyazva, apró morzsánként, olykor csak utalások révén adagolva az infókat, amik nagyon ügyesen indítanak meg gondolatokat az ember fejében.
Sokan vélekednek negatívan, illetve sokan tartják úgy, hogy a közepeset is csak alig érte el a film, pedig szerintünk minimum egy "nem rossz" besorolást azért megérdemel. Na, nem mintha ezzel villogni lehetne, utólag mindenképp kihagyott lehetőségként fogjuk emlegetni, de ha belegondolunk, akkor tele volt olyan momentumokkal, amik magukban rejtették valami sokkal jobbnak az ígéretét. A Netflix híres arról, hogy szabad kezet ad a készítőinek, de talán a filmek esetében ez még nincs így, vagy nem tudták eldönteni, hogy az író vagy a rendező dirigáljon, így pedig a végeredmény kissé korcs lett, amiről mintha nem lettek volna képesek eldönteni, hogy mi is akar lenni.
Tehát a film legnagyobb pozitívuma maga a világ (az említett fajok mellett még egy kentaur rendőrt is látunk, valamint az állatok közül távolról észrevehettünk egy sárkányt is, valamint idegesítő tündérek is szerepelnek), illetve az azt körbeölelő mitológia, a fajok, azok együttélésének történelme. És ez az, amit például egy tévésorozat formájában frankón ki lehet aknázni, hosszabb formátumban mindennek a mélyére lehetne ásni. És ki tudja, talán a Netflixnél is felmerültek efféle lehetőségek, csak a közönség reakcióit akarták letesztelni ezzel a filmmel. Kár, hogy az nem úgy sikerült, hogy mindenki róla beszéljen egy ideig. Pár hónap, és talán már nem is fogunk emlékezni arra, hogy létezett a Bright.
Aki fürge volt, az már péntek délre ki is pipálhatta a Brightot, mely egy Shadowrun-szerű világban játszódik, bár mintha kissé lepukkantabb lenne. Nem nagyon van nyoma mindent behálózó gigakonszerneknek (vagy csak nem róluk szólt a film), dekások sem csellengenek minden sarkon, sőt, a mágia konkrétan eléggé szűkös erőforrásnak tűnik. Magának a filmnek a története is egy óriási hatalmú varázstárgy körül forog, amit egy ember és egy ork zsaru (az első ork zsaru!) próbál megvédeni egy elf lánnyal egyetemben, miközben rosszarcúak (nem csak orkok, hanem más elfek) próbálják megakadályozni őket ebben.
A Brightot egyértelműen a helyszínéül szolgáló világ adja el, amiről eleinte nem sokat tudunk, csak annyit, hogy kilenc faj népesíti be, de szép fokozatosan kibontakozik előttünk annak dinamikája. Például az, hogy az orkok nem a "rosszak", hanem inkább az alacsonyabb rendű polgárok szerepét töltik be, mint ahogy az elfek (tündék) sem "jók" (sőt!), ahogy szokás ábrázolni őket (már, ha nem Drizzt Do'Urden a nevük), de kiemelt státuszúak. És persze a mi világunk kapcsán felállított párhuzamok sem elhanyagolhatóak, sok karakter vagy felvetett probléma lesz ismerős, de inkább csak kikacsintás jelleggel, semmi prédikációt nem kapunk a forgatókönyvírótól.
A sztori középpontjában egy misztikus összeesküvés van, amit egy varázspálca jelenít meg, amit csak az ún. brightok képesek használni. Ez a varázstudó kaszt az átlagemberhez képest értelemszerűen óriási hatalommal rendelkezik, mások nem is nagyon érinthetik meg a tárgyat. Kár, hogy őket csak érintőlegesen ismerhetjük meg, karakterizációról végképp nem beszélhetünk. Ez - bár nagyobb ecsetvonásokkal - csak a két főhős privilégiuma, és ezért az érzelmi kötődés kifejezetten nehéz a néző részéről a karakterekhez. (Ég és föld például az, ahogy itt látjuk Lucy Fry elf lánykáját, Tikkát, ahhoz képest ahogy Luc Besson bemutatta anno Az ötödik elemben hasonló szerepet betöltő Leeloo-t.)
A Brighttal mégis az a legnagyobb probléma, hogy nem túl érdekfeszítő a története. Ha lehántjuk róla a fantasys körítést és a mitológia sejtelmességét, akkor egy sima (nem-is-annyira-haver) haverzsarus krimit kapunk egy macguffinnal és morális felhangokkal, pár érdekes, de vegyes megvalósítású akciójelenettel (némelyik pazar, de akad nagyon gagyi hatású is). Éppen ezért a néző tetszési indexe is jó eséllyel azt fogja tükrözni, hogy mennyire kelti fel az érdeklődését egy teljesen új világ bemutatása, amire nem kiemelten, expozíció útján kerül sor, hanem a történetbe ágyazva, apró morzsánként, olykor csak utalások révén adagolva az infókat, amik nagyon ügyesen indítanak meg gondolatokat az ember fejében.
Sokan vélekednek negatívan, illetve sokan tartják úgy, hogy a közepeset is csak alig érte el a film, pedig szerintünk minimum egy "nem rossz" besorolást azért megérdemel. Na, nem mintha ezzel villogni lehetne, utólag mindenképp kihagyott lehetőségként fogjuk emlegetni, de ha belegondolunk, akkor tele volt olyan momentumokkal, amik magukban rejtették valami sokkal jobbnak az ígéretét. A Netflix híres arról, hogy szabad kezet ad a készítőinek, de talán a filmek esetében ez még nincs így, vagy nem tudták eldönteni, hogy az író vagy a rendező dirigáljon, így pedig a végeredmény kissé korcs lett, amiről mintha nem lettek volna képesek eldönteni, hogy mi is akar lenni.
Tehát a film legnagyobb pozitívuma maga a világ (az említett fajok mellett még egy kentaur rendőrt is látunk, valamint az állatok közül távolról észrevehettünk egy sárkányt is, valamint idegesítő tündérek is szerepelnek), illetve az azt körbeölelő mitológia, a fajok, azok együttélésének történelme. És ez az, amit például egy tévésorozat formájában frankón ki lehet aknázni, hosszabb formátumban mindennek a mélyére lehetne ásni. És ki tudja, talán a Netflixnél is felmerültek efféle lehetőségek, csak a közönség reakcióit akarták letesztelni ezzel a filmmel. Kár, hogy az nem úgy sikerült, hogy mindenki róla beszéljen egy ideig. Pár hónap, és talán már nem is fogunk emlékezni arra, hogy létezett a Bright.
|
Bright
színes, amerikai scifi-fantasy, 117 perc, 2017 rendező: David Ayer forgatókönyvíró: Max Landis zeneszerző: David Sardy operatőr: Roman Vasyanov producer: Eric Newman, Ted Sarandos, David Ayer szereplők: Will Smith (Daryl) Joel Edgerton (Nick) Noomi Rapace (Leilah) Lucy Fry (Tikka) Enrique Murciano (Poison) Edgar Ramirez (Kandomere) |
