Ötvös Tibor
A legnagyobb showman - Hugh Jackman varázslatos cirkusza
Hugh Jackman megcsinálta! Nyolc éves készülődés és műfajváltás eredményeképpen egy nagyon megható és zseniális dalokkal zsúfolt musicalt faragott a cirkuszt "feltaláló" P.T. Barnum életéből.
Hogy tetszett A legnagyobb showman?
Előre le kell szögeznem, hogy abszolút nem rajongok a musicalekért. Az életemből éppen úgy kimaradt a Moulin Rouge mint ahogyan a Kaliforniai álom is, bármennyire is istenítette szinte minden médium ezeket a filmeket. Egyedül talán a Grease maradt meg bennem, de az is inkább a nosztalgia-faktor miatt, hiszen anno mamám éjjel-nappal Travolta táncikálását nézte. Éppen ezért nagyon rá kellett beszélnem magam, hogy ott maradjak A legnagyobb showman sajtóvetítésén (a Ferdinánd után ment szinte azonnal). Nem akartam, hogy az esetleges ódzkodásom a műfajtól elferdítse a véleményem, de végül maradtam és hatalmasat csalódtam - méghozzá pozitívan! A legnagyobb showman talán az év és Jackman egyik legjobbja!
Adott egy szegény fiú, P.T. Barnum, aki komoly barátságot ápol egy Charity nevű kislánnyal. Mivel rangban nagyon messze áll a két család egymástól, így ez a kapcsolat halálra van ítélve, azonban az élet végül összehozza a fiatalokat. Családot alapítanak, Barnum különböző adminisztrátori munkákat vállal, ám még így is nagy szegénységben élnek. Egy nap azonban a férfi meglátja a lehetőséget egy omladozó épületben, ahol viaszbábukból készített figurákat helyez el, megnyitva ezzel saját múzeumát. A közönség elmarad, így egy ihletettől vezérelve elkezd felkeresni különc, Jackman más filmjeiben mutánsnak is nevezhető embereket, akikkel megalakítja cirkuszát.
Az már az első pár pillanatban kiderül, hogy ez Jackman személyes projektje, A legnagyobb showman minden pillanatáról lerí az a szeretet, amellyel a főszereplő viseltetik karaktere iránt. Az ausztrál színész, a korábbi Logan láthatóan tiszteli és elismeri Barnum munkásságát és egyszerűen olyan élvezettel és beleéléssel hozza a figurát, hogy abba egyszerűen nem lehet belekötni. Ebből azonban nem adódik az, hogy Jackman rátelepedne a filmre, sőt! A zseniálisan megszerkesztett forgatókönyvnek köszönhetően (Michael Arndt, Jenny Bicks, Bill Condon munkája) a sztori csoportokra osztja a karaktereket és mindenki meg is kapja a saját kis idejét. A fő vonal Barnum és családjának viszontagságai, de legalább ilyen fontos és kiemelt szerepet kapnak a "látványosságok", a cirkusz lakói és persze a szerelmi szál a légtornász és fekete bőrű Anne és a sikeres íróból porondmesterré avanzsált Phillip között.
A Zac Efron és Zendaya közötti szál nagyon aranyos és bonyolult is egyben és az összhang szinte tökéletes a két színész között. Szintén jól sikerült kiválasztani az összes többi cirkuszi emberre a szerepet. A szakállas nő, Lettie amolyan vezetőként viselkedik és hozzá igazodik a csoport többi tagja. Akit még érdemes kiemelni és nem lehet nem méltatni, az a Barnum feleségét alakító Michelle Williams. Charity alakjában végre kapott egy olyan szerepet, ahol nem búskomornak kell látszania, hanem önfeledten mosolyoghat és lehet támasza és örök partnere egy álmodozó férfinak. Jó látni, hogy végre megtalálták egy ilyen szereppel is, ezután jóval több hasonló karaktert kérnénk neki!
Miután egy musicalről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett sem. Az ilyen jellegű filmek esetében alapvető, hogy a dalok jók legyenek és illeszkedjenek a történethez. Nos, A legnagyobb showman dalai hamar az ember fülébe másznak és még a film megtekintése után órákkal is képes a néző akár a nyitó The Greatest Show vagy éppen a különleges emberek által előadott This is Me dúdolására. Személyes kedvencem azonban az A Million Dreams lett, mely egyébként megkönnyeztette a mellettem ülő többi kritikust is - és csak férfiak ültek a sorban.
Egy dal, mint száz, A legnagyobb showman számomra mindenképpen az év legkellemesebb meglepetése és egy pazar élményt nyújtó alkotás. Hirtelen nem is jut eszembe olyan film 2017-ből, mely jobban megérintett volna és pár dallal képes lett volna olyan élettörténeteket elmesélni, melyekre más drámák hosszas monológok után sem képesek. Nem azt mondom, hogy mostantól elkezdtem kedvelni a musicalt, mint műfajt de az biztos, hogy Hugh Jackman ismét bebiztosította helyét nálam, mint a korszak egyik legnagyobb tehetsége és megnyugodtam, hogy nem fog eltűnni úgy, mint a legtöbb korábbi szuperhőst alakító színész (Tobey Maguire, Halle Berry és társai), aki ott hagyta a karakterét.
Legyen valaki rajongó vagy sem, A legnagyobb showman mindenkit meg fog venni, mindenki megtalálja benne azt a karaktert, történeti vonalat vagy dalt, amit szerethet és ami miatt újra megnézi majd. És ha a valamelyik dal, Jackman vagy Williams nem kap legalább Oscar-jelölést, akkor ismét csökken a szememben a szobor értéke.
Adott egy szegény fiú, P.T. Barnum, aki komoly barátságot ápol egy Charity nevű kislánnyal. Mivel rangban nagyon messze áll a két család egymástól, így ez a kapcsolat halálra van ítélve, azonban az élet végül összehozza a fiatalokat. Családot alapítanak, Barnum különböző adminisztrátori munkákat vállal, ám még így is nagy szegénységben élnek. Egy nap azonban a férfi meglátja a lehetőséget egy omladozó épületben, ahol viaszbábukból készített figurákat helyez el, megnyitva ezzel saját múzeumát. A közönség elmarad, így egy ihletettől vezérelve elkezd felkeresni különc, Jackman más filmjeiben mutánsnak is nevezhető embereket, akikkel megalakítja cirkuszát.
Az már az első pár pillanatban kiderül, hogy ez Jackman személyes projektje, A legnagyobb showman minden pillanatáról lerí az a szeretet, amellyel a főszereplő viseltetik karaktere iránt. Az ausztrál színész, a korábbi Logan láthatóan tiszteli és elismeri Barnum munkásságát és egyszerűen olyan élvezettel és beleéléssel hozza a figurát, hogy abba egyszerűen nem lehet belekötni. Ebből azonban nem adódik az, hogy Jackman rátelepedne a filmre, sőt! A zseniálisan megszerkesztett forgatókönyvnek köszönhetően (Michael Arndt, Jenny Bicks, Bill Condon munkája) a sztori csoportokra osztja a karaktereket és mindenki meg is kapja a saját kis idejét. A fő vonal Barnum és családjának viszontagságai, de legalább ilyen fontos és kiemelt szerepet kapnak a "látványosságok", a cirkusz lakói és persze a szerelmi szál a légtornász és fekete bőrű Anne és a sikeres íróból porondmesterré avanzsált Phillip között.
A Zac Efron és Zendaya közötti szál nagyon aranyos és bonyolult is egyben és az összhang szinte tökéletes a két színész között. Szintén jól sikerült kiválasztani az összes többi cirkuszi emberre a szerepet. A szakállas nő, Lettie amolyan vezetőként viselkedik és hozzá igazodik a csoport többi tagja. Akit még érdemes kiemelni és nem lehet nem méltatni, az a Barnum feleségét alakító Michelle Williams. Charity alakjában végre kapott egy olyan szerepet, ahol nem búskomornak kell látszania, hanem önfeledten mosolyoghat és lehet támasza és örök partnere egy álmodozó férfinak. Jó látni, hogy végre megtalálták egy ilyen szereppel is, ezután jóval több hasonló karaktert kérnénk neki!
Miután egy musicalről beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett sem. Az ilyen jellegű filmek esetében alapvető, hogy a dalok jók legyenek és illeszkedjenek a történethez. Nos, A legnagyobb showman dalai hamar az ember fülébe másznak és még a film megtekintése után órákkal is képes a néző akár a nyitó The Greatest Show vagy éppen a különleges emberek által előadott This is Me dúdolására. Személyes kedvencem azonban az A Million Dreams lett, mely egyébként megkönnyeztette a mellettem ülő többi kritikust is - és csak férfiak ültek a sorban.
Egy dal, mint száz, A legnagyobb showman számomra mindenképpen az év legkellemesebb meglepetése és egy pazar élményt nyújtó alkotás. Hirtelen nem is jut eszembe olyan film 2017-ből, mely jobban megérintett volna és pár dallal képes lett volna olyan élettörténeteket elmesélni, melyekre más drámák hosszas monológok után sem képesek. Nem azt mondom, hogy mostantól elkezdtem kedvelni a musicalt, mint műfajt de az biztos, hogy Hugh Jackman ismét bebiztosította helyét nálam, mint a korszak egyik legnagyobb tehetsége és megnyugodtam, hogy nem fog eltűnni úgy, mint a legtöbb korábbi szuperhőst alakító színész (Tobey Maguire, Halle Berry és társai), aki ott hagyta a karakterét.
Legyen valaki rajongó vagy sem, A legnagyobb showman mindenkit meg fog venni, mindenki megtalálja benne azt a karaktert, történeti vonalat vagy dalt, amit szerethet és ami miatt újra megnézi majd. És ha a valamelyik dal, Jackman vagy Williams nem kap legalább Oscar-jelölést, akkor ismét csökken a szememben a szobor értéke.
|
A legnagyobb showman(The Greatest Showman) magyarul beszélő, amerikai életrajzi musical, 108 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Michael Gracey Producer: Hugh Jackman, Laurence Mark Operatőr: Seamus McGarvey Forgatókönyvíró: Michael Arndt, Jenny Bicks, Bill Condon Hugh Jackman (P.T. Barnum) Rebecca Ferguson (Jenny Lind) Zac Efron (Phillip Carlyle) Michelle Williams (Charity Barnum) Zendaya (Anne Wheeler) Keala Settle (Lettie Lutz) Austyn Johnson (Caroline Barnum) Cameron Seely (Helen Barnum) |
