SG.hu
South Park: The Fractured but Whole
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4320 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: South Park: Tenorman's Revenge, South Park: The Stick of Truth
Kategória: szerepjáték
A nagyszerűen sikerült South Park: The Stick of Truth után máris itt van a Trey Parker és Matt Stone páros által megalkotott animációs sorozat legújabb videojátékos adaptációja, amely ugyanolyan őrült kalandokat garantál, mint a nagy előd. Csakhogy a South Park: The Fractured but Whole-ban a Gyűrűk Ura már nem menő, a kis „bogyókák” ugyanis ezúttal inkább szuperhősöset játszanak. Cikkünkből megtudhatod, hogy miként sült el ez a váltás!
Bár az elmúlt néhány évben számtalan zseniális kihívója akadt (Family Guy, Amerikai fater, Futurama és a többi), a South Park még mindig az egyik legnépszerűbb és legőrültebb felnőtteknek szóló animációs film, ami rendszerint olyan témákat igyekszik feldolgozni és kifigurázni, amelyek kényesek és kínosak is egyben. A televíziós sorozat a nagy siker miatt az elmúlt esztendők során pedig megannyi videojátékos adaptációt is kapott már, ám ezek jelentős többsége teljesen felejthető volt, de az Obsidian Entertainment 2014-ben mindent megváltoztatott a South Park: The Stick of Truth által.
A kérdéses szerepjátékban ugyanis lehetőségünk nyílt bejárni a fiktív coloradói kisvárost, találkozhattunk a jól ismert szereplőkkel, a sorozat egyes epizódjainak őrült kreálmányaival és eseményeivel, miközben a készítők megalkottak hozzá egy olyan RPG-alapú élményt, amely a korrekt fejlődési rendszer mellé taktikus harcokat garantált, méghozzá páratlan hangulat és a végsőkig nagyszerű sztori, illetve őrült mellékküldetések társaságában. Túlzás nélkül a valaha készült legjobb South Park-videojátékról beszélhettünk akkor, és bár a folytatást nem az Obsidian kapta meg, azonban a Ubisoft San Francisco csapatától pontosan olyan színvonalat vártunk a most megjelent folytatástól, mint az Igazság Botjának rejtélyét feszegető elődtől. Hogy sikerült-e teljesíteni ezt a feladatot? Máris kiderítjük!
A South Park: The Fractured but Whole története nem sokkal azt követően veszi fel a fonalat, ahol az előd abbahagyta. A gyerekek többsége még mindig a Gyűrűk Ura lázában ég, Eric Cartmant azonban elkapja egy új mánia: a szuperhősök. Szókimondó és kirekesztő stílusa miatt pedig ezt csakhamar másokra is átragasztja, amikor megalakítja a Mosómedve és barátai nevű csoportosulást, ahová csak azokat a kis pajtásokat fogadja be, akik soha nem szegülnek szembe a véleményével. A korábbi fantasyklisék után ezúttal egy sokkal sötétebb és felnőttesebb téma vár tehát ránk, mi pedig megint az új gyerek bőrébe bújhatunk bele, aki enyhén problémás családjával Butters szüleinek szomszédságába költözik. A betanuló időszak alatt még az előző rész nagy háborújának királyaként ismerhetjük meg, de amint találkozik Cartmannel, ő is behódol az új trendnek.
Rövid egyeztetés után csatlakozik is Eric csapatához, hiszen azt ígéri neki, hogy hősbandájuk saját Netflix-sorozatot kap, de figurákon és egyéb merchandise termékeken is viszontláthatják majd magukat. Karakterünknek természetesen megtetszik az ajánlat, és az első feladat sincs ellenére, aminek értelmében fel kell kutatniuk egy eltűnt macskát, méghozzá 100 dollár ellenében. Ezzel el is indul a történet, mely keresztül-kasul végigvezet minket South Park városán, hogy ismét bejárhassuk a jól ismert helyszíneket, illetve felkeressük az őrült szereplőket, de itt érdemes kiemelni, hogy bár utóbbiakból nincs hiány, sőt a kis városka kibővült pár épülettel, de a 15-20 órás kaland során szinte egyáltalán nem jutunk ki a településről, ami az előd után elég nagy hiányosság. A mai napig élénken él bennünk például az egykori kanadai kiruccanás emléke, de az idegen űrhajón tett röpke látogatás is egészen emlékezetes maradt.
Kalandjaink persze a South Park: The Fractured but Whole-ban is úgy indulnak, hogy megalkotjuk hősünket, az új gyereket. Akár saját alteregónkat is lemintázhatjuk, a határ a csillagos ég, de rögtön itt már elsütnek a készítők egy rasszista poént, hiszen minél sötétebb valakinek a bőrszíne, annál nehezebb lesz a játék – kevesebb pénz és loot jár majd ilyenkor –, ami tökéletesen jelzi, hogy a fejlesztők ezúttal sem finomkodtak. Persze azért érezhető, hogy a Ubisoft nem akart most felesleges botrányokat, és kicsit politikailag korrektebbre vették a figurát, de így is van azért gonoszkodás szép számmal. Pláne abban az esetben, ha nemcsak a főküldetéseket végezzük el, hanem a mellékes teendőkbe is belefolyunk, hiszen ilyenkor mutatkozik meg a legjobban, hogy milyen őrült hely valójában ez a South Park.
A városban mászkálva és a feladatokban elmerülve most is azok szórakoznak majd a legjobban, akik ismerik a televíziós sorozatot, máskülönben bizonyos poénok nem is tűnnek majd humorosnak, sokkal inkább sértőnek. A South Park: The Fractured but Whole-ban míg korábban minden apróság varázsló, kardforgató vagy íjász akart lenni, addig most szuperhősök sokaságával találkozhatunk majd a pályákon. Itt a készítők nem kímélték a Marvel és a DC univerzumát, hiszen Cartman egyértelmű kifigurázása például Rozsomáknak, de a leginkább egyértelmű áthallást Jimmy esetében találjuk, a mozgássérült kisfiú ugyanis Flash, a világ leggyorsabb emberének megtestesítője lesz, aki nemcsak a csaták során nyújt nagy segítséget nekünk, hanem például a gyorsutazásban is, ami pontosan úgy működik majd, mint az előző részben Timmy szolgáltatása.
Vannak tehát óriási ötletek és poénok, sőt mi több, ez egész South Parkra jellemző lesz, pláne abban az esetben, ha az Instagram megfelelőjeként működő Coonstagram által körbeszelfizzük a várost. Mindeközben bármelyik házba bemehetünk, kutakodhatunk, erőforrást, ruhákat és egyebeket gyűjthetünk, minden WC-n kakilhatunk – érdemes, mert extra jár érte –, menet közben pedig petárdázhatunk és pukizhatunk, melyek fejleszthető képességek, amelyeknek küldetésen belül és kívül egyaránt hasznát vehetjük majd. Utóbbival például leverhetünk magasban fekvő tárgyakat, de továbbfejlesztve már az idő lelassítására vagy visszatekerésére is felhasználhatjuk.
A South Park: The Fractured but Whole természetesen a felfedezés, a párbeszédek és a sok-sok nevetés mellett a játékmenet szempontjából olyan nagy figyelmet fordít a küzdelmekre, mint a nagy előd. Alighanem ezen a téren találhatjuk a legtöbb újdonságot a játékban, hiszen eleve minden esetben négyzetrácsozott pályákon harcolhatunk, mint a legtöbb taktikai szerepjátékban, amivel lehetőségünk nyílik arra, hogy szabadon mozogjunk a helyszínen, ezáltal nekünk kell odalépnünk az ellenfelekhez, sőt mi több, akár mögéjük is kerülhetünk, ami sokkal változatosabbá teszi az összezördüléseket.
A fejlesztők érdekes módon kivették a fegyvereket a játékból, és cserébe minden hős csak valamilyen speciális képességét használhatja a küzdelmek során, amelyek fejleszthetők, módosíthatók és variálhatók is. Szinte már az első mérkőzésektől lehetőségünk van továbbá arra, hogy nem egyedül, hanem csapatosan lépjünk pályára az ellenfelekkel szemben, akik között egyszerű utcagyerekeket, csöveseket, parasztokat, de más szuperhősöket és főellenfeleket is találhatunk majd. A harcrendszert tehát kis túlzással teljes egészében újragondolták, éppen ezért nem lehetne határozottan kijelenteni azt, hogy jobb lenne, mint elődje volt, mert ugyanolyan jó, csak éppen teljesen más élményt kínál.
A harchoz kapcsolódóan természetesen minden csapattársunk mozdulata felől mi döntünk majd, és nagyszerű volt megtapasztalni, hogy szinte soha nincs két egyforma küzdelem: mert ami működött az egyik esetben, az nem biztos, hogy máskor is beválhat. Érdemes lesz egyébiránt nagy figyelmet szentelni hősünk fejlesztésének – itt hiányzott kicsit az első rész direktsége, hiszen majdnem teljesen automatizálták az egészet –, de a csapatösszeállításhoz is bátran nyúljunk hozzá, mert folyamatosan kapjuk majd az új szuperhősöket magunk mellé, és bár az általunk választható kasztok sem piskóták, azonban a legtöbb esetben inkább társainkkal tudjuk a leglátványosabb dolgokat elővarázsolni.
Grafika:
A grafika terén a rajzfilmmel együtt fejlődött a játék, ezáltal sokkal látványosabbra sikerült, mint elődje, de a harcok, a barangolás, valamint az átvezetők is egyaránt ugyanúgy néznek ki, mintha az animációs sorozat egyik epizódját néznénk. Ez kinek pozitívum, kinek negatívum, de az összhatás és a hangulat terén egészen tökéletes, sőt mi több, még bivalyerős gépet sem követel tőlünk, egyszóval panaszra nincs okunk.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Egyedül az új harcrendszer miatt lehetünk majd kicsit megszeppenve a játékban az irányítás és a kezelőfelület tekintetében, hiszen itt olyan változásokat alkalmaztak a fejlesztők, amelyek az előző részben nem voltak jellemzőek. Persze nehéz irányíthatóságról vagy rossz átláthatóságról azért nem beszélhetünk, az első pár csata alatt rögtön megszokunk mindent, és utána úgy terelgethetjük hőseinket, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Az új menürendszer kezelése viszont körülményes, a térkép állandó előhívogatása nehézkes, a fejlődési szisztéma átláthatósága sem egyértelmű, így összességében mégis jár egy kis pontlevonás.
Játszhatóság: A South Park: The Fractured but Whole hiába üvölt érte, a Ubisoft most sem készített hozzá többjátékos lehetőséget, ezáltal még egy kooperatív módot sem, pedig 2-4 fős csapatokban elképesztően izgalmas lett volna átélni a kampányt. Természetesen a történet hosszúságára így sem panaszkodhatunk majd, kényelmesen kihozhatunk már a sztoriból is 15-20 órát, a mellékes teendőkkel pedig szintén elszórakozhatunk egy darabig. Ihlet tehát volt, az viszont más kérdés, hogy ezek minősége megközelítette-e az előző részt vagy sem. Szerintünk nem egészen!
Intelligencia, nehézség: A South Park: The Fractured but Whole nem egy kifejezetten nehéz játék, sőt mi több, inkább az a probléma vele, hogy helyenként túl könnyű, hiszen már a kezdetektől négy erős hőssel indulhatunk csatába, tehát sokkal magabiztosabban megyünk küzdeni, mert nyerési esélyeink mindig jelentősek, miközben ellenfeleink még magasabb fokozaton is mintha visszafognák magukat.
Hangok, zene: Nemcsak a nagyszerű zenék, hanem az szinkronszínészek is egy az egyben a sorozatból lettek átemelve a játékba, így nem meglepő, hogy olyan minőségű munkát hallhatunk itt, amit megszokhattunk már a televízióból. Mindez pedig igaz a legjelentéktelenebb hangeffektekre is!
Összegzés: A South Park: The Fractured but Whole nem lett se jobb, se rosszabb közvetlen elődjénél, csak bizonyos szempontból másabb. Hogy ezekkel az újdonságokkal ki és mennyire tud megbarátkozni, az teljesen személyes ízlés dolga, hiszen biztosan lesznek, akiknek jobban bejön majd az első rész sokkal merészebb megközelítése és kötöttebb harcrendszere, mint a szuperhősös kaland taktikus csatái és visszafogottabb csipkelődései. Ha viszont a 2014-es előd tetszett, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a folytatás ne jöjjön be! Nem vagyunk azonban biztosak abban, hogy egy harmadik epizódhoz is össze tudnak majd szedni az alkotók ennyi beteg ötletet, még annak ellenére sem, hogy a televíziós sorozat készítőinek – akik nagyban segítették a játék elkészülését – ez azért rendre sikerül.
Fejlesztő: Ubisoft
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4320 processzor, Nvidia GeForce GTX 650 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 6 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: South Park: Tenorman's Revenge, South Park: The Stick of Truth
Kategória: szerepjáték
A nagyszerűen sikerült South Park: The Stick of Truth után máris itt van a Trey Parker és Matt Stone páros által megalkotott animációs sorozat legújabb videojátékos adaptációja, amely ugyanolyan őrült kalandokat garantál, mint a nagy előd. Csakhogy a South Park: The Fractured but Whole-ban a Gyűrűk Ura már nem menő, a kis „bogyókák” ugyanis ezúttal inkább szuperhősöset játszanak. Cikkünkből megtudhatod, hogy miként sült el ez a váltás!
Bár az elmúlt néhány évben számtalan zseniális kihívója akadt (Family Guy, Amerikai fater, Futurama és a többi), a South Park még mindig az egyik legnépszerűbb és legőrültebb felnőtteknek szóló animációs film, ami rendszerint olyan témákat igyekszik feldolgozni és kifigurázni, amelyek kényesek és kínosak is egyben. A televíziós sorozat a nagy siker miatt az elmúlt esztendők során pedig megannyi videojátékos adaptációt is kapott már, ám ezek jelentős többsége teljesen felejthető volt, de az Obsidian Entertainment 2014-ben mindent megváltoztatott a South Park: The Stick of Truth által.
A kérdéses szerepjátékban ugyanis lehetőségünk nyílt bejárni a fiktív coloradói kisvárost, találkozhattunk a jól ismert szereplőkkel, a sorozat egyes epizódjainak őrült kreálmányaival és eseményeivel, miközben a készítők megalkottak hozzá egy olyan RPG-alapú élményt, amely a korrekt fejlődési rendszer mellé taktikus harcokat garantált, méghozzá páratlan hangulat és a végsőkig nagyszerű sztori, illetve őrült mellékküldetések társaságában. Túlzás nélkül a valaha készült legjobb South Park-videojátékról beszélhettünk akkor, és bár a folytatást nem az Obsidian kapta meg, azonban a Ubisoft San Francisco csapatától pontosan olyan színvonalat vártunk a most megjelent folytatástól, mint az Igazság Botjának rejtélyét feszegető elődtől. Hogy sikerült-e teljesíteni ezt a feladatot? Máris kiderítjük!
A South Park: The Fractured but Whole története nem sokkal azt követően veszi fel a fonalat, ahol az előd abbahagyta. A gyerekek többsége még mindig a Gyűrűk Ura lázában ég, Eric Cartmant azonban elkapja egy új mánia: a szuperhősök. Szókimondó és kirekesztő stílusa miatt pedig ezt csakhamar másokra is átragasztja, amikor megalakítja a Mosómedve és barátai nevű csoportosulást, ahová csak azokat a kis pajtásokat fogadja be, akik soha nem szegülnek szembe a véleményével. A korábbi fantasyklisék után ezúttal egy sokkal sötétebb és felnőttesebb téma vár tehát ránk, mi pedig megint az új gyerek bőrébe bújhatunk bele, aki enyhén problémás családjával Butters szüleinek szomszédságába költözik. A betanuló időszak alatt még az előző rész nagy háborújának királyaként ismerhetjük meg, de amint találkozik Cartmannel, ő is behódol az új trendnek.
Rövid egyeztetés után csatlakozik is Eric csapatához, hiszen azt ígéri neki, hogy hősbandájuk saját Netflix-sorozatot kap, de figurákon és egyéb merchandise termékeken is viszontláthatják majd magukat. Karakterünknek természetesen megtetszik az ajánlat, és az első feladat sincs ellenére, aminek értelmében fel kell kutatniuk egy eltűnt macskát, méghozzá 100 dollár ellenében. Ezzel el is indul a történet, mely keresztül-kasul végigvezet minket South Park városán, hogy ismét bejárhassuk a jól ismert helyszíneket, illetve felkeressük az őrült szereplőket, de itt érdemes kiemelni, hogy bár utóbbiakból nincs hiány, sőt a kis városka kibővült pár épülettel, de a 15-20 órás kaland során szinte egyáltalán nem jutunk ki a településről, ami az előd után elég nagy hiányosság. A mai napig élénken él bennünk például az egykori kanadai kiruccanás emléke, de az idegen űrhajón tett röpke látogatás is egészen emlékezetes maradt.
Kalandjaink persze a South Park: The Fractured but Whole-ban is úgy indulnak, hogy megalkotjuk hősünket, az új gyereket. Akár saját alteregónkat is lemintázhatjuk, a határ a csillagos ég, de rögtön itt már elsütnek a készítők egy rasszista poént, hiszen minél sötétebb valakinek a bőrszíne, annál nehezebb lesz a játék – kevesebb pénz és loot jár majd ilyenkor –, ami tökéletesen jelzi, hogy a fejlesztők ezúttal sem finomkodtak. Persze azért érezhető, hogy a Ubisoft nem akart most felesleges botrányokat, és kicsit politikailag korrektebbre vették a figurát, de így is van azért gonoszkodás szép számmal. Pláne abban az esetben, ha nemcsak a főküldetéseket végezzük el, hanem a mellékes teendőkbe is belefolyunk, hiszen ilyenkor mutatkozik meg a legjobban, hogy milyen őrült hely valójában ez a South Park.
A városban mászkálva és a feladatokban elmerülve most is azok szórakoznak majd a legjobban, akik ismerik a televíziós sorozatot, máskülönben bizonyos poénok nem is tűnnek majd humorosnak, sokkal inkább sértőnek. A South Park: The Fractured but Whole-ban míg korábban minden apróság varázsló, kardforgató vagy íjász akart lenni, addig most szuperhősök sokaságával találkozhatunk majd a pályákon. Itt a készítők nem kímélték a Marvel és a DC univerzumát, hiszen Cartman egyértelmű kifigurázása például Rozsomáknak, de a leginkább egyértelmű áthallást Jimmy esetében találjuk, a mozgássérült kisfiú ugyanis Flash, a világ leggyorsabb emberének megtestesítője lesz, aki nemcsak a csaták során nyújt nagy segítséget nekünk, hanem például a gyorsutazásban is, ami pontosan úgy működik majd, mint az előző részben Timmy szolgáltatása.
Vannak tehát óriási ötletek és poénok, sőt mi több, ez egész South Parkra jellemző lesz, pláne abban az esetben, ha az Instagram megfelelőjeként működő Coonstagram által körbeszelfizzük a várost. Mindeközben bármelyik házba bemehetünk, kutakodhatunk, erőforrást, ruhákat és egyebeket gyűjthetünk, minden WC-n kakilhatunk – érdemes, mert extra jár érte –, menet közben pedig petárdázhatunk és pukizhatunk, melyek fejleszthető képességek, amelyeknek küldetésen belül és kívül egyaránt hasznát vehetjük majd. Utóbbival például leverhetünk magasban fekvő tárgyakat, de továbbfejlesztve már az idő lelassítására vagy visszatekerésére is felhasználhatjuk.
A South Park: The Fractured but Whole természetesen a felfedezés, a párbeszédek és a sok-sok nevetés mellett a játékmenet szempontjából olyan nagy figyelmet fordít a küzdelmekre, mint a nagy előd. Alighanem ezen a téren találhatjuk a legtöbb újdonságot a játékban, hiszen eleve minden esetben négyzetrácsozott pályákon harcolhatunk, mint a legtöbb taktikai szerepjátékban, amivel lehetőségünk nyílik arra, hogy szabadon mozogjunk a helyszínen, ezáltal nekünk kell odalépnünk az ellenfelekhez, sőt mi több, akár mögéjük is kerülhetünk, ami sokkal változatosabbá teszi az összezördüléseket.
A fejlesztők érdekes módon kivették a fegyvereket a játékból, és cserébe minden hős csak valamilyen speciális képességét használhatja a küzdelmek során, amelyek fejleszthetők, módosíthatók és variálhatók is. Szinte már az első mérkőzésektől lehetőségünk van továbbá arra, hogy nem egyedül, hanem csapatosan lépjünk pályára az ellenfelekkel szemben, akik között egyszerű utcagyerekeket, csöveseket, parasztokat, de más szuperhősöket és főellenfeleket is találhatunk majd. A harcrendszert tehát kis túlzással teljes egészében újragondolták, éppen ezért nem lehetne határozottan kijelenteni azt, hogy jobb lenne, mint elődje volt, mert ugyanolyan jó, csak éppen teljesen más élményt kínál.
A harchoz kapcsolódóan természetesen minden csapattársunk mozdulata felől mi döntünk majd, és nagyszerű volt megtapasztalni, hogy szinte soha nincs két egyforma küzdelem: mert ami működött az egyik esetben, az nem biztos, hogy máskor is beválhat. Érdemes lesz egyébiránt nagy figyelmet szentelni hősünk fejlesztésének – itt hiányzott kicsit az első rész direktsége, hiszen majdnem teljesen automatizálták az egészet –, de a csapatösszeállításhoz is bátran nyúljunk hozzá, mert folyamatosan kapjuk majd az új szuperhősöket magunk mellé, és bár az általunk választható kasztok sem piskóták, azonban a legtöbb esetben inkább társainkkal tudjuk a leglátványosabb dolgokat elővarázsolni.
Grafika:
A grafika terén a rajzfilmmel együtt fejlődött a játék, ezáltal sokkal látványosabbra sikerült, mint elődje, de a harcok, a barangolás, valamint az átvezetők is egyaránt ugyanúgy néznek ki, mintha az animációs sorozat egyik epizódját néznénk. Ez kinek pozitívum, kinek negatívum, de az összhatás és a hangulat terén egészen tökéletes, sőt mi több, még bivalyerős gépet sem követel tőlünk, egyszóval panaszra nincs okunk.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Egyedül az új harcrendszer miatt lehetünk majd kicsit megszeppenve a játékban az irányítás és a kezelőfelület tekintetében, hiszen itt olyan változásokat alkalmaztak a fejlesztők, amelyek az előző részben nem voltak jellemzőek. Persze nehéz irányíthatóságról vagy rossz átláthatóságról azért nem beszélhetünk, az első pár csata alatt rögtön megszokunk mindent, és utána úgy terelgethetjük hőseinket, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Az új menürendszer kezelése viszont körülményes, a térkép állandó előhívogatása nehézkes, a fejlődési szisztéma átláthatósága sem egyértelmű, így összességében mégis jár egy kis pontlevonás.Játszhatóság:
A South Park: The Fractured but Whole hiába üvölt érte, a Ubisoft most sem készített hozzá többjátékos lehetőséget, ezáltal még egy kooperatív módot sem, pedig 2-4 fős csapatokban elképesztően izgalmas lett volna átélni a kampányt. Természetesen a történet hosszúságára így sem panaszkodhatunk majd, kényelmesen kihozhatunk már a sztoriból is 15-20 órát, a mellékes teendőkkel pedig szintén elszórakozhatunk egy darabig. Ihlet tehát volt, az viszont más kérdés, hogy ezek minősége megközelítette-e az előző részt vagy sem. Szerintünk nem egészen!Intelligencia, nehézség:
A South Park: The Fractured but Whole nem egy kifejezetten nehéz játék, sőt mi több, inkább az a probléma vele, hogy helyenként túl könnyű, hiszen már a kezdetektől négy erős hőssel indulhatunk csatába, tehát sokkal magabiztosabban megyünk küzdeni, mert nyerési esélyeink mindig jelentősek, miközben ellenfeleink még magasabb fokozaton is mintha visszafognák magukat.Hangok, zene:
Nemcsak a nagyszerű zenék, hanem az szinkronszínészek is egy az egyben a sorozatból lettek átemelve a játékba, így nem meglepő, hogy olyan minőségű munkát hallhatunk itt, amit megszokhattunk már a televízióból. Mindez pedig igaz a legjelentéktelenebb hangeffektekre is!Összegzés:
A South Park: The Fractured but Whole nem lett se jobb, se rosszabb közvetlen elődjénél, csak bizonyos szempontból másabb. Hogy ezekkel az újdonságokkal ki és mennyire tud megbarátkozni, az teljesen személyes ízlés dolga, hiszen biztosan lesznek, akiknek jobban bejön majd az első rész sokkal merészebb megközelítése és kötöttebb harcrendszere, mint a szuperhősös kaland taktikus csatái és visszafogottabb csipkelődései. Ha viszont a 2014-es előd tetszett, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a folytatás ne jöjjön be! Nem vagyunk azonban biztosak abban, hogy egy harmadik epizódhoz is össze tudnak majd szedni az alkotók ennyi beteg ötletet, még annak ellenére sem, hogy a televíziós sorozat készítőinek – akik nagyban segítették a játék elkészülését – ez azért rendre sikerül.